A csehek elhitték Babišnak, hogy véget vet a megélhetési problémáknak, de ez inkább az elődök hibája. Ráadásul a nyugati hírforrások egyes állításai teljesen a geopolitika szempontjából nézik a helyi helyzetet, miközben otthon a győztes ANO vezetője a „mérsékelt középutat” képviselhette a NATO-párt és NATO-ellenes erők között. A baloldal ráadásul idén összeomlott, de ez talán nem is baj, hiszen így az új, és alulról szerveződő baloldal tiszta lappal kezdhet, nem terhelik többé őket a régi pártok és opportunizmusuk. Milyen belső düh, feszültség vezetett Csehország fenegyerekének visszatéréséhez? Erről és sok minden másról beszélgettünk Jan Bělíčekkel, a prágai Deník Alarm társalapítójával és szerkesztőjével a cseh választások kapcsán.

Mérce: Sok geopolitikai fecsegést hallottunk a csehországi választásról az elmúlt hetekben. Most láttam például a Deutsche Welle gyorselemzését, kizárólag a Kelet-Nyugat, EU-orosz viszonylatról szólt. Ezért igazán kíváncsi vagyok, hogy szerinted mi a belső társadalmi oka Andrej Babiš visszatérésének, és miért nem várták előzetesen éppen az ANO-tól, hogy majdnem 35 százalékot érjen el. Mi a legfontosabb oka ennek az eredménynek?

Jan Bělíček: A fő okok minden bizonnyal az életszínvonal, a reálbérek, a nehéz gazdasági helyzet, a Petr Fiala vezette kormány (a Fiala párja, az ODS által vezetett SPOLU koalíció) által okozott hatalmas infláció, a háború és a kormányzás jellege. Fialáék szigorúan neoliberális politikát folytattak, annak ellenére, hogy az emberek figyelmeztették őket, hogy 2021-ben, ha megnyerik a választásokat, akkor javasoljanak néhány szociális intézkedést is, valamit, ami segít a vidéknek, segít az ország legszegényebb családjainak, de ők ezt teljesen figyelmen kívül hagyták. 

És ez az eredmény.

Arra persze számítottunk, hogy Babiš még nagyobb erővel tér vissza, mint korábban. A 35 százalék a második legjobb eredmény a választásokon az 1989 utáni történelmünkben. Azért lehet ennyi, mert Babiš elszívta a szavazatokat a radikálisabb pártoktól, mint az SPD, Tomio Okamura vagy a Stačilo! (Elég volt!) szövetség, ez a nacionalista-baloldali koalíció. Ők egyenesen népszavazást javasoltak az EU- és a NATO-tagságról, és talán ez volt az oka annak, hogy az emberek az utolsó pillanatban Babišra szavaztak, aki kijelentette, hogy szigorúan ellenez minden olyan politikát, amely kivinne minket a NATO-ból vagy az EU-ból.

Nincs igaza a külföldi elemzőknek, akik szélsőségesek győzelméről beszélnek,

a választás épp azt látszik bizonyítani, hogy a cseh szavazók talán mérsékeltebbek, mint vártuk.

M: Említetted a Stačilót. Ez a magát „rendszerellenesként” meghatározó pártkoalíció, amelynek tagjai a Szociáldemokraták (SOCDEM), Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM), és apróbb, populista pártok voltak: a Cseh Nemzeti Szociális Párt (ČSNS), az Egyesült Demokraták – Függetlenek Egyesülete és a „Morvák”. Végül a szövetség együttesen sem érte el az 5 százalékos parlamenti küszöböt. Írtak Budapesten arról is, hogy Fiala kormánya idén májusban bevezette a kommunista tevékenységeket tiltó törvényt, és az antikommunizmusát Orbánéhoz hasonlították. De a „kommunistaellenes” törvénynek valójában egy olyan párt volt a célpontja, amely magánegészségüggyel és sok más hasonló, a magántőkét helyzetbe hozó ötlettel kampányolt. 

J.B:  A kommunisták (KSČM) 1989 óta nagyon befolyásosak voltak a cseh politikában, 2021 óta voltak jelen a parlamentben. Azt hiszem, ez a rendelkezés volt az első, amikor az 1989-es „bársonyos forradalom” óta nyíltan kizárták őket a parlamentből. És mindezt úgy, hogy ez egy teljesen hagyományos párt volt a mi rendszerünkben. De a Stačilo!, melyhez a kommunisták és a szociáldemokraták maradéka is csatlakozott, már olyan jelenség, amit egész Európában látunk, különösen Kelet-Európában és Kelet-Németországban. 

Az ottani Sahra Wagenknecht-projekt (Bündnis Sahra Wagenknecht, BSW) inspirálta őket. De a Wagenknecht Szövetség ironikus módon szerényebb és inkább alapul baloldali politikán, mint a Stačilo, akik egyáltalán nem féltek attól, hogy igazán szélsőjobboldali személyiségeket jelöljenek nagyon magas pozíciókba. Ez nem egy baloldali mozgalom, hanem egy furcsa koalíció különböző személyiségekből, akiknek eredeti terepe az oltásellenes mozgalomtól a szélsőjobboldali politikáig terjedt, és amelynek magját a kommunista párt és a szociáldemokraták alkották. Ez most egy nagyon-nagyon-nagy vereség mindannyiuk számára, különösen a szociáldemokratáknak, akik most identitásválsággal küszködnek, mert a szociáldemokrácián belül mindig is létezett egy nagyon markáns humanista baloldali áramlat, és az identitásuk a Stačilo-kalanddal súlyosan sérült. Meglátjuk, mi fog történni velük.

A választás után ülésezett az ügyvivő testületük. Megvitatták a pártelnök, Jana Maláčová szerepét, hogy lemond-e, és mi lesz a párt sorsa. Nagyon sok dühös párttag van, akik kezdettől ellenezték ezt a koalíciót, és a vezetés iránti bosszúvágy benne van a levegőben. (Az interjú elkészülte után kiderült: a végső döntést rendkívüli kongresszuson hozzák majd meg.) 

M: Miért döntöttek úgy a szociáldemokraták, hogy részt vesznek ebben?

J. B.: Úgy gondolom, hogy Jana Maláčová pártelnök vezetőként elég sok lehetőséget kapott, de már az elejétől világos volt, hogy koalíciót akar kötni a Stačilót alkotó erőkkel, és inkább a szociáldemokrata politika konzervatív fordulatát támogatja.

Végül bevitt mindenkit ebbe a nacionalista, nagyon konzervatív, úgynevezett „baloldali” koalícióba. (Voltak a szövetségen belül olyan személyiségek is, akiket szélsőjobboldalinak lehetne nevezni. Ezért nem vagyok hajlandó baloldali koalíciónak hívni őket.)

De a másik lehetőség az volt, hogy csatlakozzanak a Zöld Párthoz és a kisebb baloldali pártokhoz, mint a Levice és a Budoucnost, valamint néhány emberhez a Kalózpártból, akik tavaly ősszel kiléptek. Jana Maláčová kezdettől fogva ellenezte ezt a forgatókönyvet. Elutasította a Zöld Párttal való találkozókat és együttműködést, és úgy döntött, hogy konzervatív irányba fordul. Úgy gondolta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy a szociáldemokraták visszakerüljenek a parlamentbe. Ez hatalmas kockázat volt.

A fogadást elvesztette. A politikai karrierje szinte véget is ért, mert ő maga tönkretette. Pedig még elég fiatal politikus.

M: Ez tehát csak a nyugati baloldali mozgalmak válságának folytatása?

J. B.: A baloldali politika Csehországban a szakadék szélén áll. Majdnem a végéhez ért, a klasszikus, parlamenti, választási formában. És talán ez az egyetlen pont, ahonnan valami igazán hiteles, alulról jövő mozgalom indulhatna. Természetesen ez lehet, hogy klisé. Folyamatosan ezt halljuk, mert szükségünk van némi reményre. Ezek a viták a szociáldemokratákról, kommunistákról stb. valójában korlátozták a baloldali politikát Csehországban. Ezekre a régi, megalapozott pártokra támaszkodtunk, mint a baloldali változás hajtóerejére. És ők mindig cserbenhagyták a progresszívebb erőket a politikai környezetünkben. Talán most ez a tragikus helyzet lesz a fordulópont. Csakis ezek nélkül a pártok nélkül beszélhetünk a cseh baloldali politika jövőjéről.

M: Beszéljünk egy kicsit az új autós pártról is, akik viszont bejutottak. Hogyan alakultak meg, és mi az ideológiájuk?

J.B.: Az Autósok Önmagukért (Motoristé sobě – AUTO) vezetője az interjúkban azt mondta, hogy a Kalózpárt inspirálta, amikor felvették a nevet. Tehát nagyon polgrápukkasztóak  akartak lenni, ezért nevezik magukat autósoknak. Szintén nyilvánvaló, hogy a fő követelésük a cseh autóipar megmentése és az Európai Zöld Megállapodás elleni küzdelem, ez egy professzionális üzemanyag-üzletág orientált párt. És nagyon-nagyon-nagyon komoly kapcsolatai vannak a korábbi cseh elnökkel, Václav Klausszal, aki egy euroszkeptikus, klímaváltozás tagadó, oroszbarát figura volt a cseh közéletben.

Ez volt Klaus újabb kísérlete, hogy valahogyan befolyást szerezzena parlamentben egy új projekttel. Már sokszor sikertelenül megpróbálta, mióta nem hivatalban lévő elnök, de ezúttal sikerrel járt. Az amerikai Republikánus Párt inspirálta őket: Filip Turek, aki az Európai Parlament autós képviselője, nagyon befolyásos a közösségi médiában, mondhatni a cseh manosphere, tehát a nőellenes férfimozgalom főszereplője. Toxikus figura, nagyon szereti a nőgyűlölő megnyilvánulásokat. Ráadásul azzal vádolták, hogy megverte volt élettársát. Filmre vették, amint Heil Hitler-köszöntéssel lendít kart, és hasonlókat. Ennek ellenére az is lehet, hogy Turek fontos szerepet fog játszani talán még Babiš kormányában is. Egyenesen külügyminiszter akar lenni.

Az Autósok leginkább egy jobboldali küzdősport-pornó alapú, posztmodern politikai párt, ami az Egyesült Államokból, az „alt-rightból” lehet ismerős, jellemzően az alsóbb osztályokra és a vállalkozni vágyó embereket célozza, akik magukra és nem az államra akarnak támaszkodni.

Tehát kisebb államról beszélnek, megszorításokról, a NGO-któl való megszabadulásról. Rajonganak Elon Muskért és az amerikai szövetségi államot szétszedni kívánó D.O.G.E minisztériumért is.

M. Érdekes, hogy azt mondtad, a csehországi életminőség, az életszínvonal volt a legfontosabb szempont a választás során – Ukrajna kérdése mellett. Bár sokat hallottunk az inflációról, de Magyarországon szinte uralkodó ellenzéki nézet, hogy a cseheknek sokkal jobb a megítélésük, ők sikeresek, egy olyan minta, amitől mi elmaradtunk. Mi a valóság?

J. B.: Ez bizonyos értelemben ez egy álca volt. Petr Fiala kormányemberei remek PR-munkát végeztek a nyugatbarát külpolitikájukról. Valójában még az Ukrajnának és az ukrajnai menekülteknek nyújtott támogatás sem volt elégséges, inkább retorika volt, mint pénzügyi támogatás.

Másrészt van egy olyan hagyományunk, hogy amikor az ODS vagy az éppen aktuális, legfontosabb jobbközép párt kerül hatalomra, a gazdaság meggyengül.

Most is magas az infláció, a GDP nem növekszik eléggé – ez mintha a politikájuk jellemzője lenne. És az embereknek elegük van ebből. Gazdasági szempontból az elmúlt négy évben az egyik legrosszabb teljesítményt nyújtotta az ország egész Európában, és ez megmutatkozott a mindennapi életben is. 

Az emberek küzdöttek, hogy elegendő ennivalójuk legyen. Küzdöttek a lakhatással, ami szintén az egyik legsúlyosabb válságban van Európában. A reálbérek csökkentek, egy ponton a csökkenés már 35 százalékos volt, ami nagyon sok. És ami a legfontosabb: a gazdaság még csak most tért vissza a 2019-es, a COVID előtti állapotába.

Igen nehéz időszak volt ez. Természetesen ott volt az ukrajnai háború, a COVID, és még sok más ok emögött.

De hát minden európai kormány ugyanezzel a problémával küzdött. A mi kormányunk viszont nagyon-nagyon rosszul kezelte ezt a válságot, vagyis a polikirízist.

M: Szerinted mi az oka a cseh gazdasági problémáknak. Pár évvel ezelőtt például nagy téma volt a lakossági hitelválság, a gyorskölcsönök és tartozások problémája. Változott ebben valami?

J.B: A kamatok szintje nagyon magas volt, különösen 2022-ben. Ez nyilvánvalóan felgyorsította a lakásválságot, mert az emberek emiatt nem tudtak új lakásokat és házakat vásárolni. A lakásárak tehát magasra szöktek. Ez a tendencia most fordulóban van, de nem hiszem, hogy ez elég lesz ahhoz, hogy az átlagos családok megengedhessék maguknak, hogy bármit is vásároljanak manapság. A válság tehát e tekintetben még mindig tart.

Ami szintén érdekes volt a kormánypártok kampányában: a kormányzásuk kezdete óta először állították, hogy a növekedés meghaladta a 2 százalékot az idei második negyedévben. És megpróbálták ezt igazán jó hírként beállítani: lám, a gazdaság virágzik, és jól vagyunk, az emberek már nem küszködnek többé!

De ez a retorika nem reagált az emberek által érzékelt valóságára.

A kormánypártok és a Kalózok közös eredménye még így is kivételesen magas volt, én rosszabbra számítottam. Kérdés, hogy mennyire működött akkor végül ez a stratégia? Mozgósította a kormánypárti tábor támogatóit, viszont a másik tábort is, mert nekik nagyon elegük volt már ebből a kampányból. Ha a végső cél az volt, hogy minél többen szavazzanak, akkor sikeres volt, de nemcsak a kormány és a Petr Fiala támogatói jöttek el szavazni, hanem a másik tábor is.

M: Vannak-e látható osztálykülönbségek a politikai pártok táborai között? Tudjuk, hogy minden osztály opportunista módon követ pártokat, vagy szavaz rájuk. Milyen volt a tipikus kormánypárti és ANO-szavazó ezen a választáson?

J.B: A tipikus Fiala-támogatók a nagyobb városok lakói voltak, olyan emberek, akik nem hónapról hónapra éltek, akik sokat gondolkodtak a geopolitikán, és akik attól tartottak, hogy Andrej Babišsal a Cseh Köztársaság geopolitikája vagy külpolitikája nyugatbarát helyett toleránsábbá válik az oroszokkal szemben.

Nem lepett meg, hogy a kampányban Andrej Babiš és helyettese, Karel Havliček állandóan azt ismételgették a tévévitákban, hogy „Oroszország agresszor, támogatjuk Ukrajnát, semmi sem fog változni. Az EU-ból való kilépésről szóló népszavazás ötlete elfogadhatatlan. A NATO-ról szóló népszavazás elfogadhatatlan.”

A vita csak a kompetenciáról szólt, hogy ki fogja jobban vezetni ezt vagy azt a minisztériumot. De nem volt sok összeütközés és eltérő vélemény közöttük. És ha az ANO-támogatókról beszélünk, ők szintén nem igazán sokat politizáló emberek, inkább a szociáldemokraták korábbi szavazói, olyanok, akik egy kicsit küszködnek, de nem a társadalom legalján vannak.

Egy nyugodt, stabil, biztonságos, jó Cseh Köztársaságot akarnak, és nem akarnak szélsőségeket, semmilyen változást, és azt az irányt akarják folytatni, amelyet a Cseh Köztársaság 1989 óta követett.

M: Februárban voltam Csehországban. Azt láttam, hogy Andrej Babiš nyoma sehol sem volt látható a nagyvárosokban, Brnoban vagy Prágában. De amikor megálltunk a kis sörfőzdéknél Morvaországban vagy a cseh vidéken, az egyetlen újság, a Dnes, az ANO lapja volt. Ide látszatra tehetősebb, munkásosztálybeli emberek jártak. Ők a törzsszavazóik?

J.B.: Igen, vagy a közszférában dolgozók. Méghozzá azért, mert mint a jobboldali kormányok mindig, Fialáék megszorításokat javasoltak, nyugdíjcsökkentést és így tovább. És ez volt az, ami ellen Andrej Babiš erősen mozgósított.

M: Mi várható a gazdaságpolitika és a külpolitika terén most, hogy Babišnak kormányt kell alakítania? Európában sokan beszélnek Oroszországról, és arról, hogy Putyin befolyásolni fogja ezt kormányt a Patrióta Európa frakción keresztül. De mi már tudjuk, hogy a Patrióta Európa, Orbán EP-frakciója inkább Trumpról, mint Putyinról szól. Mi lehet ennek az ismeretlen helyzetnek az eredménye a cseh politikában?

J.B.: Én is úgy látom, hogy a Patrióta Európa Orbán Viktor, valamint Andrej Babiš és az osztrák Herbert Kickl, illetve a francia Marine Le Pen projektje, hogy az európai politikát az Egyesült Államok, vagy inkább Donald Trump érdekei szerint  befolyásolják.

Ez eléggé ijesztő.

Ha sikerrel járnak a következő években, akkor átalakító erő lehet. Nem is csupán a „Patriótákról” van szó, még az AfD vezetője is gratulált Babišnak a győzelemhez. Van valamiféle együttműködés ezek között a valóban szélsőséges erők között európai szinten. Másrészt viszont a kampány során és jelenleg is, Babiš azt akarja, hogy minden lehetőség a rendelkezésére álljon. Szóval én el tudom képzelni, hogy az egyik liberális párt kormányt alakít velük, bár ez nagyon valószínűtlen, mondjuk 20% esélye van.

A Polgármesterek Pártjával és a független jelöltekkel együttesen 105 mandátumuk lenne. Ha az ANO-nak, a SPD-vel és az Autósok Pártjával folytatott tárgyalásai nagyon rosszul sülnek el (amire van esély, miután Filip Turek korábbi, rasszista megszólalásai a felszínre kerültek), mert a kispártok jó pozíciókat akarnak, és az olyasmi, amit Andrej Babiš fenyegetésként érzékelhet.

Beállíthat úgy is egy liberális-ANO koalíciót, mint a demokrácia megmentését a szélsőségesekkel szemben.

Ami a politikát és a gazdaságot illeti, szerintem ő a populista politika nagyon enyhe változatát képviseli: alacsony adók, nagy állami kiadások. Senki sem tudja, hogyan fogja ezt finanszírozni, és ez látszólag őt nem is érdekli. Mindig azt mondja, hogy „majd megoldjuk valahogy!”

Nem javasol semmilyen változtatást a Cseh Köztársaság adórendszerében, mindig azt mondja, hogy van egy szürkegazdaság, amelyben rengeteg pénz van elrejtve, ezt majd kifehéríti. Ez az egyetlen válasza a gazdasági kérdésekre, ami nem igazán meggyőző.

M: Az is ellentmondásos, hogy Babiš sokat beszélt Ukrajnáról, hogy ez egy probléma, és nem tudjuk finanszírozni. De a belső kiadásokat majd valahogyan megoldjuk.

J.B.: Ami fontos: Babiš Ukrajnával kapcsolatban nem ment bele a végletekbe. Nem használja ki a orosz narratívákat és hasonlókat. Ami igazán erőteljes volt, az az üzenete, hogy ő elsősorban a Cseh Köztársasággal törődik. Őt nem érdekli Ukrajna. Azt mondja, hogy Oroszország agresszor, hogy Ukrajnát NATO-tagként, európai uniós tagként kell elfogadni, és nem a cseh államnak kell támogatnia, és ő először is a cseh állampolgárokról fog gondoskodni. Azt hiszem, ez sok emberben visszhangra talált, mert

úgy gondolták, hogy Petr Fiala kormánya a cseh gazdaság és a cseh polgárok sorsának rovására moralizál, támogatja retorikailag Ukrajnát, és harcol Oroszország ellen. És ez volt az, ami igazán rezonált a kampányban.

M: Tehát egyértelműen nem mondhatjuk azt, hogy ez valami olyan lesz, mint Magyarországon vagy Szlovákiában?

J.B.: Őszintén szólva nem vetném el ezt a forgatókönyvet, főleg, ha az SPD és az Autósok alkotják kormányt, valami olyasmi lesz, mint ami Szlovákiában történik, az biztos. Számíthatunk a közszolgálati rádió és a közszolgálati televízió, az NGO-k elleni támadásra, a kultúrharcra, a megszorításokra a kultúrában. Tehát valami olyasmire, ami a magyaroknál is történik már évek óta. 

M: Amit mi úgy hívunk, hogy egy hétfő a sok közül… 

J.B.: Igen. Ez a forgatókönyv nagyon valószínű. Szerintem ezek az erők fognak kormányt alakítani, de  elképzelhető egy mérsékeltebb koalíció is.