A magyar nemzetgazdaság kilátásai a következő évekre rosszak – legutóbb Varga Mihály MNB-elnök beszélt erről a szokásosnál nyíltabban. Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a választási évben a nemzeti tőkét is maga mellett tartsa, és a munkásosztályt is megnyerje? És mi mindennek az ára? A bérből élők kilátásairól, Orbán és a nemzeti tőke feszültségeiről Büttl Ferenc közgazdásszal beszélgettünk.

Varga Mihály újdonsült jegybank-vezér borúlátó állítást tett a Magyar Közgazdasági Társaság kétnapos közgazdász-vándorgyűlésén Veszprémben. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint a magyar gazdaság állapota jelenleg leginkább a 2007-2008-as, világválság előttire emlékeztet, ami választási év előtt nem sok jót ígér.

A borúlátó előrejelzést a nemzetközi és magyarországi adatok is is alátámasztják. Ahogy Varga elmondta, a kínai GDP várhatóan 4, az USA gazdasága 1,4 százalékkal növekedhet idén, az Európai Unióban viszont 1 százalék alatti lehet a bővülés. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a magyar gazdaság év elején prognosztizált igen optimista, 3 százalékos növekedéséből nem lett semmi – gyakorlatilag stagnálást figyelhetünk meg, akárcsak a Varga által hivatkozott időszakban.

Tényleg a Gyurcsány-korszak kísértete járja be a nemzetgazdaságot?

A 2007-2008-as helyzet valóban számos mutató tekintetében hasonlít a jelenlegire, de számos eltérést is láthatunk a világgazdaságot magával rántó ingatlanválság előestéjéhez képest. A KSH gyorsjelentése alapján augusztusban 4,3 százalékos drágulást mérhetünk az egy évvel korábbi adatokhoz képest, 2008-ban ez az adat jóval magasabb, 6,1 százalékos volt. Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az élelmiszerinfláció, ami különösen erősen érinti az alacsonyabb keresetűeket, 5,9 százalék volt idén – augusztusra vonatkoztatva, egyéves távon.

Különösen érzékenyen érinti ez a kormányt, hisz ez az az inflációs mutató, amit leginkább a bőrükön éreznek az emberek, így nem lenne meglepő, ha büntetnék miatta a kormányt, ami a Fidesz számára konkrét szavazatvesztéssel járhat.

Magasabb azonban idén az államháztartási hiány: az akkori 3,3 százalékhoz képest nagyjából 6 százalékon áll. Büttl Ferenc szerint a kormány elsősorban – épp a küszöbön álló választások miatt is – vélhetően nem a szociális kiadások visszafogásával fog próbálkozni, inkább például az állami beruházásokat halasztja későbbre.

„A korábbi évek nagymértékű állami túlköltekezése miatt megnőtt a deficit, ezért mondhatta Varga Mihály, hogy hasonló a helyzet. Fontos különbség, hogy 2008-ban az Egyesült Államokból derült égből villámcsapásként érkezett egy, az OECD országok bankrendszerét félig bedöntő pénzügyi válság, ami a devizahitel-állományon keresztül a magyar háztartások jelentős részét nagyon negatívan érintette.” 

Láthatók azonban fontos különbségek is, jelenlegi kormányunk ugyanis, még ha nem is sokat, de tanult a korábbi hibákból.

„Azt nem hiszem, hogy Varga azt várja, hogy jövőre lesz egy hasonlóan nagy válság, ami megint taccsra tesz bennünket.

Azt mondja, hogy minthogy 2007-ben is, kifulladt az állam túlköltekezésére építő addigi modell. Ráadásul akkor az őszödi beszédből tudtuk, hogy az állam el is titkolta, hogy túlköltekezett, és mesterségesen próbált meg gazdasági növekedést létrehozni. Ennek köszönhetően akkor stagnálás közeli állapotba került a gazdaság. Most is egy korábbi modell kifulladását látjuk. Itt lehet idézni Matolcsyt, aki már egy ideje mondta, hogy 2020-ban gazdaságpolitikai úttévesztésbe kerültünk, mivel nem sikerült áttérni az extenzív növekedési modellről az intenzív növekedési modellre.”

– vázolta Büttl a hasonlóságokat.

Összegezve tehát Varga nem arra utal, hogy küszöbön áll egy mindent elsöprő válság – hanem hogy a választások után valószínűleg „kiigazításokra”, vagyis megszorításokra számít a kormány részéről.

Merre tovább, NER-gazdaság?

Varga Mihály szavaiból az is kiderül, hogy akár a Fidesz marad hatalmon, akár Magyar Péter és pártja nyerik a választásokat, mindenképp gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra számíthatunk. És noha Magyar belengetett különböző hangzatos gazdasági koncepciókat, ezek hangulatjavító intézkedésként működhetnek – az ország általános gazdasági állapotán ugyanakkor aligha változtathatnak.

A Fidesz viszont még egy súlyos kényszerrel kénytelen szembenézni, ezt éppen az általa felépített nemzeti burzsoázia okozza. Ezt a réteget ugyanis etetnie kell, és hiába a kormányzati, luxizással beszólások vagy a felszólítások, miszerint most már azért illene valamit vissza is adni az egyébként hathatós kormányzati segítséggel elsíbolt, jellegét vesztett közpénzből, ez a módszer aligha fog működni.

Mindegy, hogy nemzeti vagy sem, a burzsoázia, még sosem mondta azt, hogy »köszi szépen, nekem elég volt«. Nem lesz sétagalopp azt mondani, hogy most már ne folyjon annyi a gazdasági szereplőkhöz, akik részben épp a kormány hátországa, és mindig van következő generáció, akik szintén akarnak forrásokat. (…) Magyarán a NER-nek nehéz dolga lesz mindezt akár előmozdítani, miután az önmaga által létrehozott gazdasági struktúra foglyává vált”

– magyarázta Büttl.

Így csak a deficit növelésén keresztül tudja fenntartani a kormány a gazdaság működését és legalább valamennyire az életszínvonalat, ha nem akar szembekerülni saját tőkésosztályával. Jó példa erre, hogy míg a gazdaság stagnál, a reálbérek pedig egyre kevesebbet érnek, az ország tőkéskirálya, Mészáros Lőrinc rekordmértékben tudta növelni vagyonát. Nagy Márton a 4,1 százalékos deficit-várakozás helyett már most 4,5-öt irányzott elő, Büttl szerint viszont jó, ha sikerül 5 százalék alatt maradni.

Munkások és nyugdíjasok a pénzpumpa rossz oldalán, szűkkeblű engedmények a tőkének

A kormány mindeközben egyszeri kedvezményekkel igyekszik a választók többségének kedvében járni. Ott van például a nyugdíjasok 30 százalékos utalványa, ami egyszeri segítség, és az alacsony nyugdíjból gazdálkodóknak kétségkívül fontos is. A kormány koncepciójában ugyanakkor felfedezhető a szinte minden eddigi modellekben is kimutatható perverz újraelosztás, vagyis hogy a jobbmódúak jobban járnak ugyanis valamennyien 1,5 százalékos emelésben részesülnek januárig visszamenőleges hatállyal. Ez esetben az alacsony nyugdíjúak járják meg.

Noha a tőkének valamivel több kedvezményt juttat a kormány, ezek sem olyan mértékű juttatások, amelyekkel komoly befektetéseket lehet végrehajtani. Ha például a Demján Sándor programot vesszük, látszik, hogy a valóban termelékenységet növelő beruházások helyett az egyszeri projekteken van a hangsúly. Büttl szerint

„a választás előtti élénkítés nem a beruházások, magas hozzáadott értékű termelési kapacitások létrehozásáról, vagy a vasúti vagy más infrastruktúra megújításáról szól, hanem arról, hogy a kormány pénzt osztogat az embereknek annak reményében, hogy ezért majd a Fideszre szavaznak.”

Büttl azt is hozzátette, hogy ugyanaz a helyzet, mint 2022-ben volt, a dolgozók ráadásul sérülékenyebbek, mint 2008-ban, a válság előtt. A legutóbbi országgyűlési választás előtt a kormány visszatérítette a 2021-es szja-t a családoknak, de ez egyszeri alkalom volt, az elkövetkező években nem biztosították ezt a plusz bevételt – ráadásul itt is érdemes hozzátenni, hogy az járt jobban, aki több jövedelemadót fizetett, tehát eleve jobban keresett. A családi jövedelemadó-kedvezmény megduplázásával pedig mindössze ismét feltornázzák a 2011-ben bevezetett reálértékre a könnyítés mértékét. Azzal viszont, hogy továbbra sem teszik inflációkövetővé, borítékolható, hogy a jövőbeli kedvezmény újfent elinflálódik majd az évek során.

Ráadásul a dolgozók jogait és kollektív érdekérvényesítésének lehetőségét jelentősen visszaszorították az elmúlt években. Itt gondolhatunk a rabszolgatörvényre, a szakszervezetek jogainak visszavágására, a dolgozói érdekképviseletek javaslatainak jobbára figyelmen kívül hagyására, a sztrájkok nehezebbé tételére vagy a kontroll üzemekben általánosan megfigyelhető fokozására. A gazdaság eközben – többek között a nemzetközi trendek, a német gazdaság gyengülése és Trump vámpolitikája miatti – állapotából kifolyólag az eddigi feszesebb munkaerőpiaci helyzetben még meglévő alkupozícióik is sérülnek. Tehát a növekvő munkanélküliség miatt kis túlzással a cég fenyítheti a bérhelyzet, munkakörülmények vagy bármi más miatt elégedetlen munkásokat, hogy ha a profitját veszélyeztető követeléseket fogalmaznak meg, találnak mást a helyükre. Bár az állandó dolgozókat egyelőre nem építik le tömegesen, megfigyelhető, hogy a bérelt munkaerőt, a vendégmunkásokat már elkezdték elbocsátani a cégek.

A tőke egyes szektorainak a kormány hosszabb távon kedveskedik kedvezményekkel. Itt a legfrissebb intézkedések terén elsősorban az építőiparra és az állami kamattámogatást élvező bankszektorra érdemes gondolni. Az Otthon Start program keretében bevezetett három százalékos hitellel ők szakíthatják a legnagyobbat. Míg a költségeik érdemben nem változnak, a keresleti oldali élénkítésnek köszönhetően magasabb profitokra számíthatnak. Noha nem tudni, meddig tart majd ez a program, amíg rendelkezésre áll, bőven kaszálhatnak rajta az érintettek – azt pedig érdemes észrevenni, hogy a bankszektor egyre inkább, míg az építőipar szinte teljesen a magyar tőkésosztály kezében van. Az már csak külön csavar a történetben, hogy a kormány aligha fog úgy dönteni, hogy mégsem veszi meg például a Tiborcz István cége által épített irodaházat, és azt is érdemes észrevenni, hogy a híres Lázár-féle beruházásstop alkalmával sem elsősorban a NER-tőkéhez köthető fejlesztéseket húzták le a listáról.

Túltolhatták a fékevesztett biciklit

Abban tehát biztosak lehetünk, hogy a Fidesz a nemzeti tőkésosztályról nem fog önként lemondani, és továbbra is megpróbálja jóllakatni, miközben a választások előtt a bérből élőknek is igyekszik kedveskedni – szokás szerint jóval szerényebb eszközökkel. Mint láttuk, a gazdasági stagnálás mellett ez csak a korábbiaknál szűkebb mértékben, illetve a deficit növelése mellett lesz lehetséges.

Hogy az osztályok érdekkonfliktusának élesedése mennyiben vonja maga után az elitellenes hangulat további terjedését a nép körében, illetve az osztályharc fokozását, még elválik. Egy jövedelemadó körüli „vita” elvben lehetőséget adhatna arra, hogy a különböző érdekek megjelenjenek a politikai arénában.

Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy a jelenlegi kormánypárt leváltása önmagában nem oldaná meg a társadalom által a NER alappilléreként szolgáló, tudatosan kialakított kliensi kapitalizmusból is fakadó általános és jogos elégedetlenségét. Amíg ugyanis a 2013-2020 közötti időszakban az emberek jólléte de facto javult, a többség számára nem különösebben volt érdekes, hogy Mészáros vagy Tiborcz mennyit tett zsebre. Amikor azonban azt látják, hogy a helyzetükkel ellentétben növekszik tovább a burzsoázia vagyona, már nem ennyire megértőek. Büttl szerint

„2022-24 között a kumulált infláció elvitte a fizetések ötödét, de akár a negyedét is, ráadásul az élelmiszerinfláció még ennél is nyaktörőbb tempóval vágtázott. Emellett már nehéz szemet hunyni az elit féktelen nagyzolása felett”. 

A Fidesz – mint egy házasságban – azt mondta az embereknek 2010-ben, hogy jóban, rosszban együtt vagyunk. És most kiderült, hogy jóban együtt voltunk, de a rosszban csak mi. Sokan ezért fordulnak el a Fidesztől, és szavaznának a Tiszára, mert úgy látják, cserben hagyták őket.

A kormánypárt kihívója pedig épp azzal kampányol a kórházlátogatásokkal, vonatozással, miegymással, hogy az emberek szavát hallva rendbe teszi azt, amit a NER működésének köszönhetően 15 év alatt sem sikerült. Ez még akkor is elég lehet a Fidesz megszorongatásához vagy legyőzéséhez, ha a kihívó az osztályviszonyokat nem kívánja politikai küzdelmek tárgyává tenni.