Ez a szöveg Kőszeghy Ferenc cikkének hatására íródott, reflektálva arra, hogy milyen akadályokkal, nehézségekkel jár a 2020-as évek első felének Magyarországán baloldali mozgalmat építeni. Önkritikaleltár és elkötelezett kiállás az újratervezés és a baloldal továbbépítése mellett.

A Szikra Mozgalom elnökségi tagjainak írása.

A rendszer ellen a rendszerben

Egy olyan közösség vagyunk, amelynek tagjai erős elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy milyen rendszerben, társadalomban, milyen országban, milyen világban szeretnének élni; elhivatottak az elképzelés iránt, módjukban áll és hajlandóak önérdek nélkül időt és munkát fordítani az ügyre, sőt: szívesen teszik azt. Úgy gondoljuk, hogy a közösségépítés és a mozgalmi politika mellett a közhatalmi pozíciók, az elnyerésükhöz vezető munka és építkezés kézenfekvő eszközei a társadalmi befolyás megszerzésének.

A minket körülvevő politikai környezet azonban arra készteti az intézményes helyekért versengő formációkat, hogy saját platformjuk, értékválasztásuk kárára az 50%+1-ért politizáljanak. Az ellenzéki szavazók számára az autokrata által fenyegetett demokrácia védelme, azaz a Fidesz leváltása a legfelsőbb cél, ezt pedig csak az aktuálisan legesélyesebb jelölt tudja megtenni. Nincs helye a megosztó állításoknak, brandek építésének, sőt a megszokottól eltérő kommunikációs formák használatára sem adódik tér.

A politika kiüresedik, a véleményformálás és meggyőzés helyét a legkisebb közös nevezőhöz való simulás, a taktikai hallgatás és a semlegesnek álcázott technokrata vakítás veszi át.

Netovább, a siker érdekében az ügyes jelölt mindent megtesz azért, hogy kitérjen a legtöbb értékválasztás elől és véletlenül se higgyék azt róla, hogy bármi köze lenne egy ideológiához vagy bármiféle komplex világértelmezéshez és az ezekből eredő víziókhoz. Egy ilyen környezetben bénítóan nehéz önazonos politikával érvényesülnie egy baloldali értékrenddel rendelkező, fiatal szervezetnek.

A Szikra többek között ezzel a nehézséggel vágott neki a 2024-es önkormányzati választásoknak. Alkalmazkodva a politikai környezethez, nem állítottunk listákat és nem indultunk el sehol egyedül, hanem csak azokon a helyeken, ahol az ellenzéki összefogás teret adott a jelöltjeinknek; eredményképpen 2 önkormányzati képviselői helyet is nyertünk. A kampányokból épültünk, sok új tagunk lett, továbbá területileg is terjeszkedtünk. Budapesten helyi szervezeteink alakultak, ott vagyunk Debrecenben és Szegeden, egy politikusunk pedig az érdi lakosok érdekeit szolgálja.

A választás után azonban érezhetőbbé váltak a szervezeten belüli törésvonalak. A kampány, a dolog, ami miatt félre kellett tennünk a belső vitákat, a konfliktusok vállalását, véget ért. Azzal kellett szembesülnünk, hogy a szervezetet szétfeszítő problémákat a kampányidőszak sok esetben visszafordíthatatlanul elmélyítette.

Rövid és hosszú távú építkezés, mozgalmi és intézményes politizálás összehangolása, politikai meggyőzés és a már létező választói csoportok elérése: ezekről az évek során szervezetileg nem vitatkoztunk, nem lett konkluzív megoldás, stratégia nem született.

A tisztázatlan kérdésekből és a megoldatlan dilemmákból azonban személyes és csoportok közötti konfliktusok születtek, ami néhány tagunk, köztük a Szikra korábbi vezetői és nyilvános arcai kilépéséhez vezetett. Néhányan, részben a Szikra erőforrásaiból épített elérésüket a Szikra ellen fordították, egy olyan alternatív valóságot prezentálva, ahol nem a szervezet stratégiai dilemmáinak megoldatlansága a probléma forrása és ahol a hiányosságok tekintetében nincs őket – mint a szervezet volt vezetőit és egykor erős informális hatalommal is rendelkező, a szervezeten belül blokkot alkotó csoportot – terhelő kollektív felelősség. Az alternatív valóságukban a probléma az, hogy a közösség woke, NGO, bázisdemokrata, tiszteletlen és toxikus, ultrabalos, Rogán Antal beépített emberei ülnek benne, és a legrosszabb: olvasóköröket is tartanak.

A helyzet az, hogy a Szikra az ún. woke-izmushoz nem közelít; működése pedig pártszerű, célja a politikai hatalom eszközeinek megszerzése a politikai víziójának megvalósítása érdekében, így nem az ultrabalos közegnek politizál. Bázisdemokratikus törekvései tehát nincsenek, egy hierarchikus szervezet, ami formális pozícióban lévő, demokratikus felhatalmazással és nagy hatáskörrel rendelkező, de számonkérhető vezetéssel működik; elnökséggel, középvezetőkkel, tagokkal; Rogán Antal kémjeit pedig nem találtuk. Olvasóköröket viszont valóban tartunk.

Az értelem pesszimizmusa

A szervezet problémáit így máshol látjuk: a feljebb sorolt fontos, sokszor stratégiai szintű kérdések megoldatlanságában.

Ahogy Feri is írja cikkében, ezek a hiányosságok egyáltalán nem újak. A cikkében taglalt intézményes politika vs. mozgalmi politika vitából a máig meghatározó kompromisszumos állítás született: ha lesz intézményes helyünk, erőforrásokhoz jutunk, aminek segítségével folytathatjuk a mozgalmi építkezésünket. Az állítást cselekvés követte: a Szikra elindította Jámbor Andrást, és 2022-ben – András és az aktivisták áldozatos munkájának hála – a Szikrának lett egy országgyűlési képviselője.

A fiatal Szikra számára ez egy korai győzelem volt. A gyors siker miatt nyomás került a szervezetre, hogy ezt a sikert mihamarabb replikálni tudjuk, és a gyors győzelmek módja akkoriban az establishment  ellenzékkel való együttműködés volt – elveink kárára.

A szervezet működését, a mozgalom és a politikusok közötti kapcsolatot sem tudtuk az intézményes és mozgalmi kompromisszum kidolgozatlan irányvonala alapján meghatározni. A Szikra identitáskrízisben létezett. A mozgalmi építkezés és a politikusoktól független arcél hiányát többszörösen megszenvedtük. Nehéz olyan mainstream hírforrást találni, ahol a mozgalmat nem rendelik alá Jámbor Andrásnak. Persze, ez érthető, Jámbor András ismertebb és nagyobb eléréssel rendelkezik, mint maga a Szikra.

Ilyen és ehhez hasonló dilemmák ellenére a mozgalom sikeresen tudott működni – kampányok, akciók, sajtómegjelenések, nyilvános események, konferenciák sora; bővülés, új intézményes pozíciók –, és a kisebb-nagyobb sikerek egy ideig el is fedték a szervezet problémáit. Most viszont itt vagyunk, a döntéseink következményeivel, győzelmekkel és kudarcokkal a hátunk mögött, tanulságokkal a zsebünkben.

Az elmúlt év nem volt könnyű, és aggodalommal tekintünk a következő 10 hónapra is. A cselekvés általi, döntéshozókat célzó nyomásgyakorlás az ellenzéki szavazók szemében már kevéssé érdemes politikai munka. Mióta elérhető céllá vált a kormányváltás, kérdéses vállalkozás egy olyan kormány nyomasztása, aminek kevesebb mint egy éve van hátra. Természetesen továbbra is kötelességünknek érezzük, hogy kihangosítsunk olyan szociális ügyeket, amelyekre még kevesebb figyelem jut ebben a turbulens időszakban, és képviseljük azokat, akikről a választás napjáig megfeledkezik a közvélemény. Erőforrásainkhoz és lehetőségeinkhez mérten ezt meg is fogjuk tenni.

Azonban a sikereinket a kiváltott társadalmi hatásban mérjük, a szervezet fenntarthatóságát pedig a tagjaink és a tágabb bázisunk folyamatos növekedése teszi lehetővé,  mivel a következő időszakban minden figyelem a Fidesz és a Tisza párharcára fog irányulni, ekképp a cselekvési és adományozási lehetőséget kereső ellenzékieket e párharc felszippantja. Ráadásul az ellehetetlenítési törvény fenyegetése óta nagy a verseny a civil szervezetek körében az adománygyűjtést illetően, amiben természetesen a legnagyobb nyilvánossággal rendelkezők állnak nyerésre.

Az akarat optimizmusa

Feri kételyeivel ellentétben a mozgalmunk többről szól, mint Jámbor András. A Szikra az, amit elértünk vagy amiért dolgoztunk, legyen az egy jól sikerült majális, egy megakadályozott kilakoltatás, a terézvárosi airbnb-k kitiltása vagy egy helyi közösség.

A Szikra egy igazságos társadalomba vetett hit. Azoknak a tagoknak hite és akarata, akik cselekedni akarnak ezért a társadalomért, és azoké is, akik ha tenni nem is képesek, osztoznak a céljainkban és követik a munkánkat.

Most, hogy nem könnyű a Szikra tagjának lenni, hogy nem könnyű politikailag aktívnak lenni baloldaliként, most vált igazán tisztává és erőssé a szándék, értékessé a hit, felbecsülhetetlenné az emberi kapcsolat és az értékközösség.

Közösségből és tettrekészségből viszont nem lesz automatikusan politikai ajánlat. A politikai cselekvés lehetőségeinek keresése mellett a következő hónapokban az a feladatunk, hogy ezt az ajánlatot megalkossuk. Tagságunkat bevonva vitatjuk meg és döntjük el azt, hogy milyen irányba érdemes építeni most a mozgalmat, milyen választ tudunk adni a jelenlegi politikai  kihívásokra. Ezáltal a párhuzamos, egymással hatékonyan nem összeegyeztethető célok, nyíltan nem vállalt politikai konfliktusok időszaka is megszűnik. Mindez már elkezdődött.

Ahogy Feri írta, magunkra maradtunk: az van, amit a tagság el tud érni, nem több, és nem is kevesebb. Jámbor András visszalépése óta világossá vált, hogy 2026 tavaszától nem lesz a Szikrának országgyűlési képviselője. Ráadásul 2029-ig nem indulunk semmilyen választáson: ez egy olyan helyzet, amellyel ritkán találkoznak a közhatalom megszerzését is célnak tekintő politikai mozgalmak. Ebben lehetőséget látunk, hiszen a baloldalt most a közintézményeken kívül kell építenünk, ami hosszútávon függetlenséget jelenthet az intézményes politika logikájától (erőforrásokból adódó kényszer a már elnyert helyek megtartására), és van időnk megalkotni a mindenki számára világos, saját baloldali ajánlatunkat.

Azt reméljük, hogy ezáltal kiszabadulunk a szavazókban való gondolkodás keretei közül, az ebből származó stratégia és kompromisszumok miatt nem kell elrántanunk a kormányt.

Nagyon bátran, magabiztosan és meg nem alkuvóan kell kitölteni azt a vákuumot, ami 2026-ban a választás másnapján fog tátongani. Alternatívát kell tudnunk mutatni annak a többszázezer embernek, akiknek hírolvasás közben nap mint nap összeszorul a torka attól, hogy az országgyűlésünkben csak jobboldali, fasiszta és konzervatív képviselők ülnek. Meg kell ragadnunk a széles körű elégedetlenségből fakadó lehetőséget, ki kell terjesztenünk az átalakító dühöt, amit érzünk, és meg kell győznünk a tömegeket a megoldási javaslatainkról is.

El kell tudnunk mondani, hogy a világ, amiért dolgozunk, miért reális és hogyan jöhet létre. Ahol mindenki számára garantáltak a méltó élet alapjai, és ember nem nyom el embert. Nem éljük fel a jövőnket, nincs környezeti és társadalmi kizsákmányolás. A termelés és a munka demokratikusan van megszervezve. A politikai és gazdasági hatalom a népé; nem a keveseké, hanem mindenkié.

A Szikra ezért dolgozik – és számítunk mindenkire, aki osztozik a céljainkban mint tagunk vagy szövetségesünk. Köszönjük a cikket és a szurkolást, és arra szeretnénk buzdítani az olvasókat, hogy ne csak jó munkát kívánjanak, hanem – aktívan – őrizzék a lángot ezekben a nehéz időkben.

Előre bátran!