No persze nem levélben, hanem rendes szavazáson, a tét pedig a saját tagságuk. Jelentős felháborodást okozott az országban ugyanis, hogy a NATO GDP-arányos 5 százalékos hadiipari és infrastruktúra-költekezést követel tőlük. Trump és Mark Rutte NATO-főtitkár minden tagállamnak kijelölték ugyanis ezt a célt, de nem mindenki nyeli le olyan könnyen, mint Orbán Viktor.

Érdekes, de jellemző időpontban éledt fel Szlovéniában a NATO-vita. Az ország, amely 1991-ben csupán pár hét leforgása alatt, egy maroknyi önkéntessel bírta jobb belátásra a szerbek által uralt Jugoszláv Néphadsereget, éppen június 25-én ünnepelte függetlenségi nyilatkozata kiadásának 34. évfordulóját.

Az ünneplésnél kicsit több is történt. A kormánykoalíció két kisebbik pártja, a Szociáldemokrata Párt és a Balpárt (Stranka Levica) ugyanis július 4-én a parlamentben próbálta számon kérni a legnagyobb kormánypárt, a Szabadság Mozgalom vezetőjét, a miniszterelnök Robert Golobot. Amiből végül az lett, hogy Szlovénia még ebben az évben a NATO-ból való kilépésről tarthat majd véleménynyilvánító népszavazást.

A Balpárt és a Szociáldemokrata Párt ljubljanai képviselői kijelentették ugyanis, Golob anélkül vállalt a NATO-tag Szlovénia esetében súlyos költekezést a június 24-i, hágai NATO-csúcson, hogy erről velük egyeztetett volna. A parlamenti baloldal viszont kijelentette, a Mark Rutte NATO-főtitkár és Donald Trump amerikai elnök követelésére 2030-ig minden NATO-országnak (így Magyarországnak is) az éves GDP 3 százalékára kell emelni a hadikiadásokat és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztést (vasút, közút stb.), 2035-re pedig ennek a számaránynak mindennel együtt el kell érnie az 5 százalékot.

Szlovénia már eddig is sereghajtó volt a fegyverkezési „célszámok” betartásában. Így a Balpárt olyan határozati javaslatot nyújtott be, amely népszavazásra bocsátaná, hogy a szlovének „egyetértenek-e az ország hadikiadásainak a GDP 3 százalékára való növelésével.” Így próbálták a miniszterelnök által elmulasztotta az emberek véleményét is megérdeklődni. A Balpárt kifejezte, egy ilyen arányú költségvetési kiigazítás elkerülhetetlenül azzal járna, hogy az igencsak kiterjedt szlovén szociális újraelosztási rendszert visszavágják: az oktatástól, egészségügytől, szociális munkától és nyugdíjasoktól kellene elvenni az éves szinten mintegy 2,1 milliárd eurós fegyverkezési büdzsét.

Kritikájukkal nem maradtak egyedül. Ahogyan az az EurActiv tudósításából is kiderült, a baloldal mellé állt az Orbán-szövetséges szlovén ellenzék, a Janez Janša vezette SDS, is. Így végül a határozati javaslatot 46-42 arányban – vegyesen kormánypárti baloldali és ellenzéki jobboldali – szavazatokkal a kormány ellenében vitték át a törvényhozáson.

A látszólagos vereségre Golob ravasz csellel próbált reagálni. Kijelentette: „vagy a NATO tagjai maradunk, és akkor a tagsági díjat, a vállalást is fizetjük, vagy nem fizetjük, és akkor a katonai szövetséget el kell hagynunk. Minden más kérdés a szlovén választók populista félrevezetése.”

Golob tehát úgy írja át a népszavazási kérdést, hogy abban azt kérdezi, kívánják-e a szavazók, hogy Szlovénia NATO-tag maradjon.

A fordulat nagy visszhangot keltett, sohasem fordult még ugyanis elő, hogy egy tagország a felvétel után a távozásról írjon ki szavazást. Szlovénia pedig 2004-es csatlakozása óta az Észak-Atlanti Szövetség megkérdőjelezhetetlen, odaadó tagja volt.

Golob trükkje valamennyire működött. Janez Janša, aki Orbán Viktorral ellentétben továbbra is a NATO egyik fő politikai támasza, az Európai Néppárt tagpártját vezeti, elismerte, egy NATO-népszavazás szerinte „megnyerhetetlen” így nem kampányolna a kilépés mellett, ő csupán – Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökhöz hasonlóan – a 3-5 százalékos arányt kérdőjelezi meg. Szerinte a népszavazás ötletével a kisebbségben maradt liberális kormányfő a saját helyzetéről és a „kormány hozzá nem értéséről” akarja elterelni a figyelmet. Ezért érvénytelen szavazat leadására hívta fel szimpatizánsait (a felmérések szerint jelenleg a szavazók többségét). Azt javasolja ugyanis nekik, a szavazólapokra jó nagy, öles betűkkel írják fel: „Le az inkompetens kormánnyal!”. 

Nem így döntött a Balpárt, akik közölték, lehívják Golob miniszterelnök blöffjét, és megragadják arra az alkalmat, hogy a NATO-ból való kilépés mellett kampányoljanak. Az NTV műsorában a párt egyik leginkább prominens tagja, Asta Vrečko kulturális miniszter leszögezte, nagyon sok minden megváltozott a NATO-ba való szlovén belépés óta. Itt van például Donald Trump: 

„Nincs szükségünk egy olyan katonai paktumban való tagságra, amelynek informális vezetője, [Trump] népirtást tesz lehetővé Gázában, és kénye-kedve szerint bombázza Iránt.”

Így abszurd módon volt olyan politikai erő, amely valóban beleállt Robert Golob keretezésébe, amely arról szól, vagy NATO-tagság és fegyverkezés, a jóléti állam vége, vagy teljes kilépés. De ezek épp koalíciós partnerei és saját kabinetjének kulturális minisztere voltak, míg a fő ellenfél elmismásolta a dolgot.

A szlovén politikai vihar viszont akár kiengedheti a szellemet a palackból: a közvetlenül a szavazás előtt, márciusban készült, reprezentatív Mediana-felmérés szerint a védelmi-fegyverkezési költségek megemelését apró relatív többség, 44 százalék ellenezte, míg 40 százalék támogatta. Így Golob azon állítása, hogy mindezt a szlovéneknek el kell fogadniuk a szövetségben való tagsághoz, akár vissza is üthet rá. Hiába nem lenne jogi kötőereje  a véleménynyilvánító szavazásnak, komoly kormányválságot okozna az, ha az ötlet megbukna.

A nagy kormánypárt bízik abban, hogy a feltevések őket igazolják, és bejelentették, a voksolást már idén ősszel ki is írják. Szlovéniában, a kormányforma és a szokásjog szerint az ilyen „puhább” referendumok gyakoriak, és fontos eszközök, sokszor viszont elvi, morális álláspontok kifejezésére jók. Ilyen volt az a szavazás is, amit az ország 2021-ben az „ivóvíz mint emberi jog” témájában tartott.

A mostani kérdés viszont éppen az erősebb spanyolországi NATO-kritikák mellett a közép-kelet európai térségben elharapódzó NATO-szkepticizmus időszakában kerül a választópolgárok elé. Míg a NATO-tagság a kilencvenes-kétezres években régiónkban egyszerűen azt jelentette, „felzárkózunk a fejlett nyugathoz”, ma már térségbeli országok – köztük Magyarországon a kormánypártok, vagy Csehországban, Szlovákiábanés Romániában az (sokszor nacionálsoviniszta) ellenzék, Horvátországban pedig az egyszemélyes intézményként működő Zoran Milanović elnök – is jelentős mértékben megkérdőjelezik, például Ukrajna fegyveres és pénzbeli támogatását háborús erőfeszítéseiben – pedig ez ugyancsak a NATO startégiájának egyik 2022 óta elfogadott alapelve.

Ha pedig arra gondolunk, hogy a hagyományosan baloldali háborúellenességet, és imperializmuskritikát Romániában olyan opportunisták lovagolják meg jelenleg is, mint George Simion, kifejezetten hasznosnak tűnik az minden szempontból, hogy Szlovéniában a támadó háborúk és a háborús megoldások „kizárólagosságának” elvének éles bírálatát a baloldal vállalta magára.

A Mark Rutte főtitkár szerint is a „nyugdíjak árán” bevezetendő nagyobb fegyverkezés, és az USA európai katonai háttérbe vonulási tervei után valóban kérdés tehát: egybeesnek-e még a NATO-t irányító nyugati nagyhatalmak (Egyesült Államok Nagy-Britannia, Franciaország, Németország) érdekei a mi érdekeinkkel.

 A kérdés persze megosztó, és nem véletlen az sem, hogy Vrečko a rémisztő közel-keleti helyzetet hozta fel a kilépés melletti érvként, míg az orosz-ukrán háborút nem. A terv liberális kritikusai szerint ugyanis a NATO-tagság kockáztatásával egyetlen fő gond van: ez csupán az Ukrajnát lerohanó Oroszországot és Vlagyimir Putyint segítené, számos helyi szervezet pedig „nem lát át” az orosz szitán, amikor a kérdést felveti. 

Az leszögezhető, hogy egyelőre arról sem folytat Kelet-Európában senki vitát, akkor vagyunk-e nagyobb veszélyben, ha Oroszország NATO-tagként ellenséges célpontnak tekint minket, vagy akkor, ha semlegesként, esetleg egy új katonai-szervezeti formában jelentkezünk. Szlovénia alapító mítoszának szerves része például, hogy a Góliát méretű ellenségtől Dávidként, teljesen egyedül védelmezték már egyszer meg az országot, 1991-ben. De a valóságban azt sem tanácsos elhallgatni, hogy a semlegesség katonai ára még nagyobb lehet, mint a NATO-tagságé, hiszen egy csomó olyan hadászati funkciót, amelyet az Egyesített Parancsnokság nyújt a tagállamok részére (légierő, rakétabázis, páncélosarzenál, stb.), mind-mind ki kellene építeni. 

Az Észak-Atlanti Szerződés ominózus 5-ös cikkelye, ami pedig megtámadás esetén az összes többi tagállam segítségét ígéri, sokáig kőbe vésettnek volt tekinthető. De Donald Trump második terminusa kissé ezt is eltüntette: noha most a költekezési vállalások és a teljes európai besorolás politikája mögé arra késztette, kiálljon a kölcsönös védelem mellett, korábban a hivatalban lévő amerikai elnök többször utalt rá, nem minden esetben és nem minden áron utasítaná az amerikai fegyveres erőket ilyen célú segítségnyújtásra.

A szlovén voks tehát ugyanúgy szól a belpolitikáról, mint a világról és a térségről, és ma sem valószínű, hogy Szlovénia valaha is elhagyná a szövetséget.

De talán legfontosabb hozadéka éppen az, hogy a „szent tehenekről”, így a NATO szerepéről is folyhat végre a több fél érveit is figyelembe vevő vita.