Május elején egy Szegeden, rendőri intézkedés közben történt haláleset rázta meg az országot. Az ügy nyomán tüntetést is tartottak a Belügyminisztériumnál, ahol a drog elleni harcért felelős államtitkár, Horváth László lemondását, valós megoldásokat és a rendőrség átvilágítását követelték a demonstrációk során is tapasztalt erőszakos túlkapások miatt.

A szegedi férfival szemben március 26-án jártak el a rendőrség emberei, ezután kórházba került, ahol április 20-án életét vesztette. Az esetről még a TV2 Tények című műsorában is úgy számoltak be, hogy „összeverhették a rendőrök”, ezért halt bele a sérüléseibe. A csatorna által bemutatott „videómegosztó portálra feltöltött” felvételeken látszik, ahogy a rendőrök a család látókörén kívülre, az autójuk mögé vonszolják a magatehetetlen férfit – akinek állításuk szerint eddigre megsérült a gerince. Egy következő felvételen az oxigénmaszkot viselő, súlyosan sérült férfi látható, amint arról beszél, hogy a rendőrök bántalmazták.

A férfit már várták a rendőrök, be is ismerte, hogy néhány gramm marihuána van nála – a család szerint ennek ellenére a rendőrök összeverték.

A PestiSrácok nem sokkal később úgy számolt be az esetről, hogy „manipulált videóval” hergelnek a Csongrád-Csanád vármegyei rendőrökkel szemben. A lap azt kifogásolta, hogy az intézkedésről készült felvételt nem teljes egészében, hanem megvágva, annak csupán egy részletét tették közzé – azonban a mai napig nem derült ki, hogy mi látható a teljes felvételen, így a PestiSrácok azt sem támasztotta alá, hogy pontosan hogyan torzítja a történteket az a videó, amit a TV2 is leadott.

Bár most a kormányzati kommunikáció hatására nagyobb figyelmet kapnak az ehhez hasonló szerhasználattal kapcsolatos hírek, az év elejével felpörgetett drogháborút megelőzően is több alkalommal történtek halálesetek rendőri intézkedés közben. Rövid kereséssel csak az elmúlt tíz esztendőben évi 2-3 ilyen esetet találtunk. És ez csak a jéghegy csúcsa lehet a lapunk által megkérdezett jogász szerint.

Gyanúra okot adó körülmények. Nincs itt semmi látnivaló?

Fazekas Tamás, a Helsinki Bizottság ügyvédje, két korábbi, szerhasználattal összefüggő rendőri intézkedés közben történt, hasonló halálesetben is eljár.

A szegedi esettel kapcsolatban, a sajtóban megjelent felvételek és információk alapján Fazekas úgy látja, hogy mindenképpen indokolt az eset alapos kivizsgálása. A család beszámolója szerint és az áldozat kórházban felvett vallomása alapján a férfit a rendőrök megverték, láthatóan valamilyen okból fejsérülései keletkeztek – és az is látszik egy videón, ahogy a rendőrök elmozdítják az utólagos információk szerint gerincsérült embert.

„Eddig ami kiderült, nem tűnik nagyon megnyugtatónak. Ezek pont azok az ügyek, ahol villámgyorsan, nagyon határozottan és ugyanolyan keménységgel kell eljárni, mint amikor valaki meg mer ütni egy rendőrt. Én nem ezt látom. Eltelik hosszú idő, meghal egy ember, és vannak bűncselekmény gyanújára okot adó jelek”

– nyilatkozta lapunknak, hozzátéve, kívülről szakemberként azt látja, hogy ugyanazok a típus- és rendszerhibák, visszaélésre okot adó helyzetek ismétlődnek meg, mint amik az általa is képviselt ügyeknél kirajzolódnak.

„Reméljük, hogy most nem ugyanaz lesz a vége, mint ami az ügyek 70%-ában – és amit a South Park rendőre szokott mondani – hogy »haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló«”

– fogalmazott Fazekas, aki szerint a problémakör megértéséhez első körben a világ szinte minden rendőrségére érvényes, általános eljárásrendi szokásokkal, szabályokkal is tisztában kell lenni. Hiszen, ha egy súlyos szerhasználó az átlagtól jelentősen eltérően, akár kiszámíthatatlanul viselkedik, az természetesen nem csak magyar jelenség. A szakirodalom is foglalkozik a drog indukálta pszichózis jelenségével: az érintett a szer hatására nehezen kiszámíthatóan, kontrollálhatatlanul viselkedhet, ami olyan fokozott kockázatot jelent, amire a rendőrök kénytelenek akár fizikai erőszakkal reagálni.

„Evidens az, hogy ezeket az embereket a saját és a közösség védelmében is mozgásképtelenné kell tenni” – szögezi le a szakértő, hozzátéve hogy az sem hazai sajátosság, hogy ha az intézkedés során meghal az érintett, akkor annak az okait legtöbbször fel sem lehet tárni. Kiemelte azt is, hogy amíg valaki egy ilyen pszichotikus állapotig eljut, az egy hosszú, összetett társadalmi, egészségügyi és szociológiai folyamat eredménye, amit a rendőröknek annak a végpontján kell kezelniük.

A társadalom rengeteg lépést tesz vagy tehetne meg a halálos kimenetelig fajuló szerhasználat elkerülése érdekében – ez nem rendészeti kérdés. A rendőrséget – nem felmentve az egyes konkrét ügyekben tanúsított jogszerűtlen intézkedések felelőssége alól – a magyar közigazgatás jóformán kényszerhelyzetbe hozza azzal, hogy nem működnek ezek a megelőzést segítő társadalmi rendszerek.

Az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatban köztudott, hogy a magyar társadalomban nagyjából 15 éve jelentősen terjednek, és ez elsősorban a szegregátumokban, szegényebb kistelepüléseken élő cigány közösségeket sújtja. Az, hogy ez miért alakult így, egy összetett és megspórolhatatlan vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy nemcsak a szegedi eset, de a Fazekas által képviselt másik két ügy áldozatai is a roma közösség tagjai.

Hol a mentő, amikor önkívületben, élet és halál között lebeg valaki?

A 2018-ban, Békésen történt esetben egy nyilvánvalóan szer hatása alatt álló fiatalemberhez a saját családja kért segítséget. Ezt követően csak és kizárólag a rendőrség érkezik a helyszínre, akik mozgásképtelenné teszik, megbilincselik, majd beviszik a kapitányságra – ahova a rendőrorvos is kiérkezik, és megpróbál beavatkozni, hogy lenyugodjon a fiatalember. Nem jár sikerrel, ezért mentőt hívnak, de addigra már a férfi olyan állapotba kerül, hogy a kórházba szállítás után életét veszíti. A nyomozás során előkerült videófelvétel alapján az intézkedés közben az egyik rendőr ütőmozdulatot tesz az autó hátsó ülése felé, ahol a fiatalember ült – ismerteti az esetet Fazekas.

Az ügyvéd arra is rámutat, hogy más ügyekhez hasonlóan itt is felmerül a kérdés, ha a család az államtól segítséget kér egy ilyen esethez, akkor miért nem érkezik oda mentő?

„Legalább a kiérkező rendőröknek kellett volna látniuk, hogy ez az ember nem úgy viselkedik, ahogy kéne, erről a segélyhívás során az édesanya is beszámolt. Mi [a jogi védelem] azt gondoljuk, hogy egy ilyen esetben, ahol van egy egészségügyi krízis is, akár percek is számíthatnak. A rendőr nem ért hozzá, hogy mi a legégetőbb beavatkozás, amit akár a helyszínen el kell végezni”

– mondta el Fazekas, hozzátéve, hogy nem kérdés, a rendőrnek is van dolga ilyen esetekben, például meg kell védenie a jelenlévők testi épségét. Az ilyen szer indukálta önkívület nem egyedülálló jelenség, hanem egy társadalmi anomália, ami 15 éve mérgezi ezeket a településeket. Elengedhetetlen lenne kialakítani egy olyan protokollt, amit minden egyes esetben alkalmaznak – Fazekas úgy véli, hogy inkább minden esetben menjen mentős, akár feleslegesen is, mint hogy valaki meghaljon. Az is jó kérdés a szakértő szerint, hogy látható zavartság esetén valakit miért a kapitányságra, és miért nem például egy pszichiátriára szállítanak.

Az előállítás (ami majd a kapitányságon folytatódik) a rendőrség álláspontja szerint arra irányul, hogy az ellenálló személyt stabilizálják – ennek az eszközei a lefogás, bilincselés, a magát kitámasztó fiatalember kimozdítása, hogy hozzáférjenek az egészségügyi szakemberek.

„Ehhez képest az említett felvételen az látható, hogy beütnek a rendőrautóba. A bíró pedig nem látta bizonyítottnak, hogy ezek az ütések elérték a fiatalembert, amit az ügyészség tudomásul vett, így [a rendőrt] jogerősen felmentették.”

A videón az is látszik, hogy a rendőr meglepődik, amikor meglátja a kamerát. Ez a kapitányság belső udvarán készült felvétel nem került volna elő, ha Fazekasék nem látják el a képviseletet, és nem tesznek panaszt az eljárás ellen. Szerintük amikor egy ilyen bizonyíték megléte a rendőrség tudomására jut, el kell indítani egy olyan eljárást, amiben az a továbbiakban nem vesz részt.

„Itt hosszú ideig késlekedett a rendőrség, és sokkal később indult meg az az ügyészi nyomozás, ami elfogadta a védekezést, ami szerint az egyértelműen ütő mozdulat nem minden kétséget kizáróan érte el a fiatalember testét. Ennek az életszerűségéről nem mondhatok mást, mint hogy az olvasók belátására bízom azt megítélni.”

A 2018-ban indult ügy minden egyes pontján rendszerszintű problémákat lehet tapasztalni a jogász szerint: az előzmények beleilleszkednek abba tendenciába, miszerint a kistelepülések mélyszegénységben élő roma közösségeit teljesen magára hagyják az új pszichoaktív anyagokkal, aminek következtében könnyen kerül valaki olyan állapotba, hogy rendőri beavatkozásra legyen szükség. A rendőrség rosszul intézkedik, utána pedig olyan megkérdőjelezhető cselekmény történik az eljárás során, amiről csak a véletlennek köszönhetően kerül elő felvétel.

„Gondoljunk bele, hogy hány ilyen felvétel van, és mennyinek a létére derül fény? Nem soknak. És még ez sem elég, hogy legalább a jogszerűtlen intézkedést megállapítsa a bíróság.”

Indokolatlan sokkoló a rendőröknél és sokkoló indokolatlanság az ügyészségtől

A másik Fazekas által képviselt ügyben, amely tavaly decemberben, Zagyvarékason történt, a nyilvánosság számára is megismerhető videófelvételeken az látható, hogy a rendőrök üldöznek egy fiatalembert, aki összeesik, jelzi, hogy rosszul van, ekkor elkezdik megbilincselni. A tűzoltóság kamerája hangot is rögzít, így a felvételen nem csak látható, hanem hallható az is, hogy a rendőrök sokkolót használnak vele szemben. (Később azt állítják, hogy ezzel nem értek hozzá a fiatalemberhez.) A földön fekvő férfival káromkodva kiabálnak, és „ráhuppannak” a hátára.

A férfi ezt követően elveszíti az eszméletét és többet nem tér magához, a helyszínen meghal.

A rendőrök megkezdik az újraélesztést, de nem járnak sikerrel. A gyanúsítottal szemben egyébként azért kezdtek intézkedni, mert jogosítvány nélkül vezetett autót – a jogosítvány hiányáról a rendőrök tudtak, ismerték a férfit, ezért vették üldözőbe.

Az eljárással szemben benyújtott panasz tárgya, hogy indokolt volt-e annak során a sokkoló használata, illetve hogy helyesen folytatták-e az eljárást azután, hogy a sértett jelezte, hogy rosszul van.

Fazekas szerint az helyes, hogy a rendkívüli haláleset miatti eljárást indít a rendőrség, azonban az már igencsak problémás, hogy a nyomozást is az az intézmény végzi, amelynek a beosztottjai érintettek az ügyben. Párhuzamosan ugyan megindult egy ügyészi eljárás is a család feljelentése nyomán, de csak jóval később, amikorra a rendőrség már intézkedni, vizsgálódni kezdett.

„Itt elindult egy olyan párhuzamos vizsgálat, aminek szerintem a nulladik ponttól nem szabadott volna megindulnia. Itt egyből ügyészi vizsgálatot kellett volna indítani.”

Az ügyben egy felmentő ítéletnek megfelelő eljárást megszüntető döntés született, amiben több oldalon keresztül idézik, ahogy a rendőrség saját verzióját taglalja. Ebben ismertették, hogy bizonyítékokat gyűjtöttek be, meghallgatták a kollégákat, elemeztek és így tovább, miközben az ügynek egy olyan büntetőjogi aspektusa is van, amit a rendőrségnek nincs hatásköre kivizsgálni. Ezzel kapcsolatban jogorvoslat van folyamatban.

„Az is rendkívül problémás, hogy egy olyan ügyben, ahol egy család elveszíti egy tagját – mindegy, hogy miért – sajtóközleményeken keresztül értesülnek az ügy fejleményeiről. Ez egyszerűen érzéketlen.”

A szakértő szerint kérdések merülnek fel a halálesetet követő boncolási eljárással kapcsolatban is – mivel szerinte nem úgy folytatták azt le, mintha fennállna a gyanúja, hogy bűncselekmény is történhetett, így az orvosi vizsgálatok eredményét nem nevezhetjük megnyugtatónak.

Amit rögzítenek, láthatatlan, és nem rögzítik, amit látni kéne

Fazekas azt is aggályosnak tartja, hogy az ügyészség úgy járt el, hogy nem adta át a nyomozás során keletkező iratokat, ehelyett azokat csak a nyomozás vége felé tette megismerhetővé.

„Ezzel az a probléma, hogy miközben jeleztük, hogy van szakértőnk, aki megvizsgálná ezeket az iratokat, addig mindössze arra adták meg a lehetőséget, hogy a 800 oldalas dokumentumot egy nap alatt én megtekinthessem. Ebben az aktában van 200 fényképfelvétel. Én hiába ülök le megnézni, lerajzolni ezeket, egy szakértőnek nagyon nem mindegy, hogy egy holttest vizsgálata során készített színes felvételen mit lát.”

Mivel mindkét esetben tulajdonképpen a véletlennek köszönhető csak, hogy készült és előkerült felvétel az intézkedésről, így Fazekas szerint nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy ez csak a jéghegy csúcsa.

„Nem tudhatjuk, hogy a bűncselekmények, szabálytalanságok hány százaléka marad rejtve. Ezért kéne testkamera, felvétel minden ilyen esetnél – ez a rendőröket is védi”

– mondja el Fazekas, hozzátéve, hogy hasonló eseteknél előfordulhat az is, hogy az érzelmileg felfokozott helyzetben igaztalan vádak érik az akár tisztességes rendőröket. Ezekkel szemben is az lenne a legjobb megoldás, ha bemutatható felvétellel cáfolni tudják azokat. Hiszen a jog- és szakszerűen, kímélettel intézkedő rendőrök munkáját is beárnyékolják azok az esetek, ahol ezekről nem vagyunk meggyőződve.

Quis custodiet ipsos custodes? (Ki őrzi az őrzőket?)

A jogász szerint az olyan eljárásokban, ahol a rendőrség felelőssége vethető fel, a jogvédők rendre azzal szembesülnek, hogy jóval kisebb a vádhatékonyság, mint a rendőrökkel szemben elkövetett eljárások esetében. Hozzáteszi, hogy

„ez nem a mostani kormány sara. Ez jóval a rendszerváltás előtt is sajátja volt a magyar büntető igazságszolgáltatásnak.”

A felvilágosodás kora óta fontos büntetőpolitikai elv, hogy a bűncselekményektől leghatékonyabban az tartja vissza az elkövetőket, ha tudják, az igazságszolgáltatás eredményes lesz, vagyis el fogják fogni és felelősségre fogják őket vonni.

„Viszont ha azt látják, hogy csupán 30% körüli a vádhatékonyság, tehát csak triviális esetekben emelnek vádat és ítélik el a bűncselekményt elkövető rendőröket, akkor az azt is jelenti, hogy a lebukás kockázata nagyon kicsi, és magas a megúszás lehetősége” – mondja Fazekas.

„Olyan szervezetekben, ahol fontos a bajtársiasság, ahol a tagok egymásra vannak utalva veszélyes és megterhelő helyzetekben, ott vakon kell bízniuk egymásban. Ez azt is eredményezi, hogy ha valaki szabályt sért, akkor a rendszer tagjai segítenek egymásnak – mert tudják, hogy ők is megkapnák ugyanezt a segítséget.

Ez így van Tokiótól Kuala Lumpuron és Fokvároson át New Jersey-ig.” Mindezek mellett Fazekas szerint fontos elkerülni a relativizálást, és azt is kiemeli, hogy az EU-n belül a mezőny végén vagyunk. Az is látszik, hogy más ügyekkel szemben az ügyészség mintha a rendőrség pártját fogná, gyakran emeli be annak saját vizsgálatait a nyomozati anyagokba – anélkül, hogy forráskritikával illetné az önmaga ellen nyomozó hatóság eredményeit.

A rendszer a rendőrségi kezeléssel áldozatokat termel

Fontos leszögezni, hogy a rendőrség és a rendészet nem alkalmas szociális problémák megoldására. Így nem biztos, hogy a rendőrség felelőssége, hogy olyan végletekig elrontott helyzetekbe kényszerítjük őket, amik eszkalálódni tudnak, és amiket nem mindig lehet erőszak nélkül megoldani. És kétségtelen az is, hogy ha egy frusztrált, alulfizetett, emberhiányos állományról van szó, az növeli a hiba esélyét.

Az sem segíti, javítja a rendőrség munkáját, ha a politikai elvárás azt diktálja, hogy több, eredményesebb, keményebb intézkedést kell végrehajtani.

„Most pedig éppen ez a helyzet, erről kommunikál a kormány: megszüntetik a kábítószer-kereskedelmet és felszámolják a szerhasználatot. Ez olyan elvárás, aminek semmi más célja nincs, mint hogy a kormány demonstrálja, hogy felkészült, potens és uralja a helyzetet. Holott ezt a helyzetet nem lehet uralni. Ha egy szociális katasztrófát a rendőrséggel próbálunk kezelni, az inkább csak fokozza a zavart”

– fogalmaz Fazekas, aki szerint nemcsak a jószándékú hibalehetőségek száma nő meg, de a szolgálatra egyébként is alkalmatlan, agresszív rendőrökben is felerősítheti a rossz beidegződéseket.

A szakértő szerint azokban a közösségekben, ahol fokozottan megjelenik az ellenőrzés, a razzia és az intézkedés, ott erősödik a bizalmatlanság a rendőrökkel szemben, ami hátráltatja a felderítést. De bizalmatlanná teszi őket a többségi társadalommal szemben is, ami az együttműködést, a közös életet, a közösségben való gondolkodást is nehezíti és elmélyíti a szegregált, rasszista berendezkedést.

Ez gátolja azt, hogy akinek egészségügyi segítségre van szüksége, az bizalommal forduljon az ellátórendszer egyre fogyó maradékához – és akár azt mondja, hogy „le akarok állni”. Attól kezdve, hogy az előzetesen segíteni képes rendszerekbe nem kerül be, már csak a rendőrségnek lesz dolga vele – véli Fazekas.

Nem segíti tehát a 15 éve terjedő dizájnerjárvány áldozatainak gyógyulását, de a kormány saját bevallott céljait sem: ahelyett, hogy integráltunk volna valakit, hogy úgymond „tisztességes adófizetőt, családjáról gondoskodni képes embert csináltunk volna belőle”, az a sors vár rá, hogy a fentihez hasonló körülmények között, vagy a szerhasználat más szövődményének köszönhetően meghal. Addig pedig kriminalizálódik.