Hogyan lehetne ledolgozni a nők hátrányát a közéleti vitákban, és biztosítani számukra az őket megillető helyet? A Mércén a kezdetektől viszonylag sok női szerző, olykor szervezett kollektívák cikkeit, sorozatait közölhettük, jóval nagyobb teret adva a nők politikai, közéleti állásfoglalásának, tematizálási kezdeményezéseinek, mint az a médiaplatformokon megszokott. És folyamatosan kerestük annak módját, hogyan adhatunk több lehetőséget a női rendszerkritikus hangoknak. Ezért is különösen nagy öröm számunkra, hogy elindulhat női publirovatunk, amelyben hétről-hétre rendszeresen olvashatjátok női szerzők szövegeit társadalmi, közéleti kérdésekről. A Mérce publicisztikai rovatának e cikksorozata a Heinrich Böll Alapítvány prágai irodájával együttműködésben valósul meg.

A társadalom felét nők alkotják, és az elmúlt években a felsőoktatásban is egyre nagyobb arányban tanulnak: ma már több diplomás nő van, mint férfi. A társadalomtudományi szakokon – például politológián vagy kommunikáció és médián – különösen felülreprezentáltak, mégis, a politikában és a médiában jóval kevesebben jutnak szerephez.

Magyarországon az egyik legalacsonyabb a női parlamenti képviselők aránya az Európai Unión belül, és jelenleg a kormányban egyetlen nő sem kapott helyet. A média sem sokkal jobb: egy 2022-es tanulmány szerint a visegrádi országok közül nálunk a legalacsonyabb a női szerzők aránya: Szlovákiában 51%, Csehországban 43%, Lengyelországban 42%, míg Magyarországon csupán 25%.

A nők tehát minden közép-európai országban alulreprezentáltak a médiaiparban, különösen a vezetői pozíciókban. Ha végigtekintünk a hazai szerkesztőségeken, azt látjuk, hogy a főszerkesztők szinte kivétel nélkül férfiak – ők hozzák meg a legfontosabb döntéseket, így meghatározó szerepet játszanak abban is, hogyan formálódik a nyilvánosság.

A média nemcsak hírforrás, hanem társadalomformáló eszköz is: képes lebontani szexista sztereotípiákat, és hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőség előmozdításához. Fontos ezért, hogy ne csak az döntsön a médiatartalmakról, kik és milyen arányban vannak jelen a szerkesztőségekben, hanem az is, hogy minél több nézőpont is helyet kapjon.

Nem az a cél, hogy önmagában növeljük a nők számát az újságírásban – hanem az, hogy a női perspektívák is megjelenjenek. Hogy olyan témák is teret kapjanak, amelyekre eddig kevesebb figyelem irányult. És hogy a sokféle élettapasztalat gazdagítsa a közös gondolkodást. A kiegyenlítettebb nemi arány ráadásul ösztönző hatású is lehet: segítheti, hogy fiatal lányok is el tudják képzelni magukat újságíróként, szerkesztőként, véleményformálóként.

A már említett kutatás arra is rávilágít, hogy a nemi különbségek tematikus szinten is megmutatkoznak: a nők jellemzően társadalmi, kulturális, szociális vagy egészségügyi témákban publikálnak, míg a gazdasági, pénzügyi vagy tudományos cikkeket nagyrészt férfiak jegyzik. Ha pedig a nők szereplőként jelennek meg a cikkekben, sokszor sztereotip vagy szexualizált szerepekben ábrázolja őket a média.

Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a nők hangja összességében kevésbé hallatszik a nyilvánosságban. Pedig a nőknek is van véleményük a társadalmi folyamatokról, politikáról, gazdaságról – csak ritkábban kapnak lehetőséget arra, hogy azt meg is osszák. A véleményrovatokban ma leginkább férfi szerzők gondolataival találkozhatunk.

Fontos hangsúlyozni: nem létezik olyan, hogy „női újságírás” vagy „női téma”. Ahogyan a férfiak is sokféle nézőpontot képviselnek, úgy a nőké sem homogén csoport. Mégis: a szocializációs hatások, eltérő élettapasztalatok és a társadalmi szerepek hatással lehetnek arra, milyen ügyek mellett érezzük szükségesnek a megszólalást. Gyakran pont ezek a tapasztalatok hiányoznak a mainstream sajtóból.

Ezért is fontos mérföldkő, hogy elindul egy női véleményrovat a Mércén. Egy olyan platform, ahol női szerzők oszthatják meg gondolataikat a világról – legyen szó politikai folyamatokról, társadalmi igazságtalanságokról, gazdasági kérdésekről vagy személyes tapasztalatokról. Olyan nézőpontokról, amelyek más megvilágításba helyezhetnek jól ismert témákat is.

Nemzetközi példaként érdemes megemlíteni a brit The Guardian-t, ahol külön rovatot szentelnek a női vélemények megjelenítésének. Az „Opinion+Women” kezdeményezés nemcsak növelte a női szerzők láthatóságát, de hozzájárult ahhoz is, hogy árnyaltabb, sokszínűbb közbeszéd alakuljon ki. A rovat ösztönözte a női újságírókat, hogy bátrabban vállalják véleményüket, és hosszú távon a szerkesztőségi egyensúlyra is pozitív hatást gyakorolt.

Sokan talán megkérdőjelezik: miért van szükség külön női rovatra? Nem kirekesztő ez a férfiak számára? Erre jó analógia a nemi kvóták kérdése. Gyakori érv, hogy a kvóták mesterségesek, szembe mennek a meritokráciával. A valóságban azonban azokban az országokban, ahol bevezették a kvótát, idővel természetes folyamattá vált a nők jelenléte a politikában vagy vezető pozíciókban – sőt, a szervezetek működése is javult, mert szélesebb versenyt generált. Hasonlóan lehet tekinteni egy női véleményrovatra is: nem végleges megoldás, hanem szükséges eszköz egy igazságosabb állapot eléréséhez.

Ráadásul a társadalmi változások gyakran nagyon lassan zajlanak – vagy meg sem történnek. Jó példa erre, hogy a magyar parlamentben a nők aránya már több mint 35 éve 10 százalék körül stagnál. Néha igenis szükség van olyan tudatos lépésekre, amelyek meggyorsítják a változást. Ahogy a kvóták, úgy ezek a rovatok is átmeneti megoldások lehetnek, amelyek hosszú távon valódi egyensúlyt teremtenek.

Gyakran hallani azt is, hogy nem a kereslettel van a gond, hanem a kínálattal: sok szerkesztőség szerint a női szerzők gyakrabban utasítanak vissza felkéréseket. Bár ezt ritkán támasztják alá adatokkal, a férfiak és nők közötti önbizalombeli különbségek, illetve a megszólalással járó kockázatok – különösen, hogy a női újságírókat gyakran éri online zaklatás, erőszak – valóban visszatartó erőt jelenthetnek. Épp ezért lehet fontos első lépés egy biztonságos, támogató tér, ahol a nők kipróbálhatják magukat, megfogalmazhatják a gondolataikat – anélkül, hogy folyton védekezniük kellene.

A véleményformálás a hatalom egyik formája – nem igazságos, ha ennek csak a társadalom egyik fele a gyakorlója.

A vélemények sokfélesége teszi élővé a demokratikus vitát. Ebben a politikai környezetben, ahol a független sajtót folyamatos nyomás éri, és a szabad közéleti viták terét szűkítik, kifejezetten fontos, hogy azok is megszólalhassanak, akiket eddig kiszorítottak a nyilvánosságból.

Hosszú távon az lenne az ideális, ha nem lenne szükség külön „női rovatokra” – ha természetes lenne, hogy nők is jelen vannak a véleménycikkek szerzői között. Addig viszont különösen fontos, hogy ez a kezdeményezés létrejött: mert lehetőséget ad a megszólalásra, bátorít az önkifejezésre, és segít abban, hogy végre a társadalom másik fele is hallathassa a hangját.