Kis híján bevette a román hatalom ormait George Simion, az AUR párt, a román soviniszta düh és a rendszerbontás szélsőjobboldali képviselője. De végül nem sikerült, Nicușor Dan, a bukaresti válságmenedzser mégis megállította a Călin Georgescu decemberi kampányával induló, sokakat megrémisztő hullámot. De sikerülhet-e neki kihúzni az országot a politikai válságból? És milyen veszélyeket rejtegethet a növekvő háborús feszültség Romániában? Megúszhatja-e Orbán Viktor Simion melletti kiállását Erdélyben. Ahogy a kilencvenes években hatalmas kollektív és személyes tragédiákat átélő zsil-völgyi bányászokat, úgy most is lenézték a rendszer kárvallottjait. Minderről Parászka Boróka erdélyi újságíróval beszélgettünk, a vasárnapi választást értékelve.

A választás utolsó napjaiban óriási karriert futott be a centrista-liberális elnökjelöltet, Nicușor Dant támogató mulatós dal, amit az ismert romániai mulatós énekes, Dani Mocanu énekelt fel. A Nicușort éltető számot YouTube-on pár nap alatt 1 millióan hallgatták meg. 

Csakhogy van egy komoly bökkenő: Mocanu télen még az oroszpártisággal megvádolt és azóta eltiltott Călin Georgescu-t éltette.

A helyzetre mindez rendkívül jellemző Parászka Boróka marosvásárhelyi újságíró, műsorvezető szerint, aki a Mércének elmondta, óriási és ijesztő „buborékok” felfújódásáról és kipukkanásáról szólt a politika elmúlt bő fél éve. George Simion a fiatalos, agresszív stílusú de ugyanakkor elég összeférhetetlen jelölt egyfajta új román rendszerdöntő ultranacionalizmus nagy hullámain lovagolt be,

hogy azután röpke két hét alatt az a Nicușor Dan törje meg erejét, aki a bukaresti válságmenedzsmentről, és a praktikus kompromisszumok megkötéséről vált ismertté.

Parászka szerint viszont mindez nem jelenti a romániai szélsőjobboldal végső vereségét. Egyrészt azt mondta, még tapasztalt romániai megfigyelőknek is teljesen szokatlan, ami 2024 decembere és 2025 májusa között történt a romániai politikai térképen. Ahogyan Parászka fogalmazott, az elmúlt évtizedek során végleg leszakadó „kis falvak” és vidéki, még Ceaușescu-rezsim alatt kiépül nagy vidéki központok vágtak most dühvel vissza a politikai osztály nemtörődömségére válaszul.

A bányászok utódai most a szavazófülkéket ostromolták meg

Párhuzamokként kínálkoznak szerinte a nagy 18.-19. századi román parasztfelkelések, amennyiben a „parasztfelkelők leszármazottai” még mindig és még most is lázadnak, mutatva a gazdasági-szociális válság mértékét. A másik, még inkább odaillő párhuzamként hozta fel az újságíró, hogy a kilencvenes években a bukaresti parlamentet is megostromló Zsil-völgyi bányászok utódai tértek vissza bosszút állni. De ezúttal nem utcai erőszakkal, hanem a szavazófülkékben kívánják kiütni azt a régi elitet, ami által elárulva érzik magukat.

George Simion és pártja, az AUR kétségtelenül a leginkább szervezett erő lehetett, különösen Georgescu pályáról való levétele után, aki ezeket az érzelmeket becsatornázhatta. Különösen erős volt az erdélyi román ultranacionalizmus (és így magyarellenesség) olyan történelmi, hagyományos centrumaiban mint Arad megye (ahol már a Nagy Románia Párt is igen nagy sikereket aratott húsz éve), és Simion szimbolikus látogatásokat tett Gyulafehérváron is, ahol 1918-ban Románia egyesülését és mai határok között való megalakulását is kimondták. 

Ezekre a hagyományokra, a két világháború közötti, erőszakosan zsidó- és magyarellenes Vasgárda szimbolikájára erősen épít. Elég csak a 2019-es, úz-völgyi temető-incidensre gondolnunk.

De Parászka szerint itt kifejezetten olyan társadalmi folyamatok állnak a háttérben, amelyek nagyon hasonlóak Franciaországra. A leszakadó, és a jelentős kivándorlás miatt népességet veszítő, egykori ipari vidékek a szélsőjobbos AUR legerősebb bázisai. Főként azután tört át ilyen vidékeken a párt, hogy a hosszú-hosszú ideje fontos szerepet játszó és kivételesen erős PSD (Szociáldemokrata Párt) tavaly év végén végleg összeomlott ezekben a régiókban. Így éppen a posztkommunista, speciálisan nacionalista és baloldali gyökerekkel rendelkező párt helyébe léptek a soviniszták. Ezek alól a  trendek alól csak a magyar lakosságú, és különösen többségű RMDSZ-bázisként szolgáló vidékek képeztek kivételt.

A helyzetre jellemző az is, hogy Simion ebben a kampányában már nagyon erősen épített az 1945 előtti szimbolika mellett főként az 1968-1989 között az országot uraló Ceaușescu-korszak szólamaira: a tönkrement nagyipari központoknak a „román nemzeti újjászületéshez” az újraiparosítás ígéretét kapcsolta hozzá. Miközben Parászka Boróka szerint a román és például magyar értelmiség is sötét korként tekint erre az időszakra ami nem lehet népszerű, kiemelte: mint ahogyan a Zsil-völgyi bányászokat is annak ellenére nézték le, hogy óriási kollektív és személyes tragédiák, traumák sora érte őket amikor biztos állásaik egyszerűen megszűntek, úgy általában a Ceaușescu-rezsimmel kapcsolatos nosztalgiát is lebecsülik.

Parászka Boróka szerint mindezek mély, történelmi folyamatok újbóli felszínre bukkanását jelzik, mint fogalmazott, a mostani választási eredmény „csak annyit jelent, hogy a jég alól, egy léken át feljöttünk levegőzni.” 

Kérdés, hogy a Nicușor Dan-féle „válságkezelő-menedzsment” után mi történik.

Simion és Dan között arról alakult ki éles vita, ki veszi ki a részét jobban a fegyverkezésből,  és nem arról, hogy kell-e fegyverkezés? Ha igen milyen jellegű.

A fegyverkezést  Trump miatt az AUR-vezér is ígérte, de Dannál is központi téma volt. Parászka szerint ezért is számíthatott a győztes az ukrajnai határ melletti egyes területek szavazataira: „ezeken a területeken orosz támadó drónok repülnek át, katonaszökevények, menekültek érkeznek, itt a háború már napi tapasztalat”, a félelem logikája viszont felettébb Putyint ellenző módon tört felszínre – mint ahogy 2022 óta is feltétlen és alapvető értékként elfogadott szolidaritás áll fenn az országban a megtámadott Ukrajnával szemben.

Amivel kapcsolatban Nicușor Dantól kevés várható, azok éppen a progresszív ügyek. Ő a Románia Megmentéséért Szövetséget (USR), a liberális pártot az újságíró emlékeztetése szerint éppen amiatt a vita miatt hagyta el, hogy támogatja-e személyesen a Bukarest Pride eseményt. Akkor Dan úgy vélte, a „román társadalom még nem érett meg arra,” hogy helyén kezelje a szexuális kisebbségek jogainak kérdését. Bár a tolerancia növekedésére sok jel utal, az majdnem biztosra vehető, hogy az új elnök az ilyen ügyekben inkább kerüli, mint oldja majd a konfliktusokat.

Főként azért nem, mert mint ahogy Parászka szerint a teljes román sajtó emlékeztetett a héten, Nicușor Dan egyelőre rendkívül magányos elnök. Nem tiszta, hogy a parlamenti erők közül kire számíthat és kire nem, milyen többség alakulhat ki politikája mögött. Ez a kérdés és a lehetséges kompromisszumok, együttműködések ügye nyilván a kormányozhatóság alapfeltétele. 

Nagy vita lesz arról is a romániai politikában, mi történjen az ország tetemes és növekvő államadósságával. Parászka szerint ezt a vitát befolyásolni fogja, hogy mára már a politikai osztály sem tartja túl jó ötletnek a megszorítópolitika folytatását, legalábbis átgondolná az ésszerű szociális transzferek rendszerének fenntartását. Bár Dant az újságírók folytonosan kérdezték állítólagos neoliberális szimpátiáiról, ő lényegében sohasem fogalmazott meg konkrét neoliberális követeléseket, és úgy tűnik a szociális juttatások „fűnyíróelv”-szerű megvágása helyett talán esély nyílik rá, hogy ezúttal ne tömegek veszítsék el mindezt.

Orbán nem mellélőtt, hanem elengedte az erdélyi magyarságot

Kifejezetten az erdélyi magyarság szempontjából Orbán Viktor miniszterelnök Simiont támogató tihanyi beszéde az újságíró szerint egyelőre fordulópontnak tűnik. Az erdélyi magyar politikai életet uraló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), de még az abszolút Fidesz-szövetséges, Tőkés László által alapított Erdélyi Magyar Szövetség is elhatárolódott a Simiont elfogadó szavaktól, és ellenfelét támogatták, mint ahogy a magyar szavazók is.

Mindez Parászka szerint nem „műhiba”, „rossz tét” volt Orbántól, hanem tudatos politika,

amelynek mentén a „globalista-ellenes internacionáléra”, Trump, J. D. Vance és Elon Musk kedvenc emberére cserélte le a komplett erdélyi magyar politikumot.

Mindezt nagyon is érzik a romániai magyarok, és szerinte mindennek hosszú távú hatása lehet a romániai magyar politika eddigi Fidesz-barátságára.

De a publicista-újságíró szerint mindez persze nem jelenti azt, hogy akkor már bizonyos az erdélyi magyarok „átállása” a magyarországi ellenzékhez. Parászka szerint ugyanis a Tisza Párt és Magyar Péter mindeddig „nem tett nemzetpolitikai ajánlatot” a határon túl élő szavazóknak, „az, hogy 14 kilométerre besétál egy városba, még nem ajánlat” és a Tisza, valamint Magyar kommunikációjában ez ügyben „egyelőre a szimbolikus zászlólengetésre futja”.

Parászka kifejezte ennek kapcsán azt a reményét, hogy esetleg feltűnhet a szavazásig egy magyarországi pártoktól független, kifejezetten erdélyi érdeket képviselő csoportosulás, amely talán helyet követel és kaphat magának a budapesti törvényhozásban, ez azonban sajnos egyelőre a legkevésbé valószínű, leginkább optimista forgatókönyv.