Az amerikai ügyészek halálbüntetést fognak kérni Luigi Mangione ellen, írja a BBC. A 26 éves fiatalembert azzal vádolják, hogy múlt év decemberében meggyilkolta a UnitedHealthcare biztosítótársaság vezérigazgatóját. A merényletet követően népi hőssé vált Mangione az ellene megfogalmazott mind a 11 vádpontot visszautasította.
A merénylet, mely azonnal bejárta a világsajtót, az USA egészségügyi rendszerének problémáira irányította a figyelmet. Olyan visszaélések váltak az emberek sokasága számára nyilvánvalóvá, melyek addig kevesekhez jutottak el, s világossá vált, a személyes problémaként kezelt egyéni tragédiák nagyobb összefüggésbe ágyazódnak. A Mangione elleni médiahadjárat azon túl, hogy érzékletesen megmutatta az uralkodó osztály ideológiáját, a jelenkori kapitalizmus valós természetéről is vallott.
Hidegvérű barbárok
Pam Bondi főügyész a múlt héten közölte a sajtóval, hogy arra utasította az eljáró ügyészeket, kérjenek halálbüntetést az „előre megfontolt, hidegvérű gyilkosságért” a bíróságon. Az állam eljárása az állam szempontjából érthető: mindenképpen el szeretnék kerülni, hogy Mangione tette esetleg másokat is arra vezessen, hogy az Egyesült Államokban élet és halál fölötti uralomra szert tevő egészségügyi biztosítók irányítóbizottságainak tagjait vagy hasonló tisztségű nem-kormányzati vagy kormányzati személyeket megmerényeljenek. A Mangionéra kért halálos ítéletnek meg kell félemlítenie az embereket.
A főügyész közleményére reagálva Mangione ügyvédje „barbárnak” nevezte a döntést, s azzal vádolta a kormányt, hogy „védi a tönkrement, erkölcstelen és gyilkos egészségügyi ipart”, az általa védett gyanúsítottat pedig „előre megfontolt, államilag támogatott módon” kívánják meggyilkolni.
Mangione esetéből levonható a következtetés, hogy a kapitalizmus jelenkori fázisa – abban az államban, amelyet a kapitalizmus mintájaként állítanak be – a népesség jelentős része számára közel elviselhetetlen. Valamiképpen a korai kapitalizmus felhalmozó szakaszát ismétli a végidők kaotikusságának díszletei közt. Az uralom nyersessége a mindennapok része, s úgy tűnik, az uralkodó osztályok már nem is kell mímeljék, hogy az értéktöbblet elsajátításán túl más célok is vezérlik őket. Az a durva beszéd, mely nap nap után a politikai osztály tagjainak szájából elhangzik, csak különösen feltűnő megnyilvánulása az uralkodó és néma elnyomó politikáknak. Látni fogjuk szükségszerűen rövid összefoglalónkban, hogy az egészségügyi biztosításokra épülő ipar a jelenkori kapitalizmus egyik legkegyetlenebb ágazata: a legkiszolgáltatottabb emberekből húz óriási hasznot.
Delay, deny, depose
Mangione népszerűsége töretlen. Áprilisig a per költségeinek fedezését célzó kampányban úgy is 830 ezer dollár gyűlt össze, hogy egyes platformok megszakították a felajánlások fogadását. Mangione modern kori Robin Hoodként vonult be a populáris kultúrába: ünnepelt hős szerte az Egyesült Államokban. Az alakja a munkásosztálybeli, sárkányokkal harcoló Luigi játékfigurája mellett rendre visszaköszön a mémeken, a #FreeLuigi hashtag pedig a letartóztatása napján a legnépszerűbb megjelölés volt az X/Twitteren. A december 4-i manhattani merénylet során elhasznált hüvelyekre és egy kidobott töltényre írt szavak – „delay, deny, depose”, azaz „késleltetni, tagadni, leváltani”, melyekkel a biztosítási iparban a biztosítótársaságok igyekeznek elkerülni a kárigények kifizetését – utcai feliratokká váltak New Yorktól Párizsig.
A középosztálybeli származású, olasz felmenőkkel bíró, rövid ideig adatmérnökként dolgozó Mangionéval való azonosulás nem kíván különösebb erőfeszítést. Valójában – ismét csak az állam és a vállalati világ szempontjából – éppen ez a veszélyes benne.
Az ellátás rendszerszintű megtagadása
A UnitedHealthcare-rel és a hasonszőrű biztosítókkal kapcsolatos botrányoknak évek óta vége-hossza nincs. A WSWS híroldal összefoglalója szerint A UnitedHealth Group, melynek a UnitedHealthcare az egyik leányvállalata, folyamatosan eljárások szereplője. A 49 millió amerikai egészségbiztosítását kezelő vállalat, mely csak tavalyelőtt 281 milliárdos bevételre tett szert, arról hírhedt, hogy mindent elkövet a betegek igényeinek elutasítása érdekében. Számos jelentés ismert arról, hogy a vállalat megtagadta a betegektől az alapvető fontosságú kezeléseket, beleértve a műtéteket, a rákbetegségekkel kapcsolatos terápiákat és a létfontosságú gyógyszereket. Tavaly a kérelmek 12 százalékát utasította el a cég, ami 2020-hoz képest 20 százalékos növekedést jelentett. Árulkodó adat, hogy 2023-ban a biztosított felnőttek 58 százaléka tapasztalt problémákat a biztosításával kapcsolatban.
A cég rendszeresen visszaélt az egészségügyi rendszerrel, vélhetőleg többször is eltúlozta a betegek betegségeit, hogy felfújja a kockázati pontszámokat, és magasabb kormányzati kifizetéseket biztosítson. Azzal az eszközzel is élt, hogy a betegeket végeláthatatlan bürokratikus útvesztőkbe csalta. Négy évvel ezelőtt az Amerikai Kórházszövetség nyílt levelében kritizálta a cég vezetését, miután a UnitedHealthcare terve szerint a nem kritikus fontosságúnak minősített sürgősségi osztályos látogatások esetén megtagadták volna az elvégzett beavatkozások megtérítését.
Érdemes az USA egészségügyi rendszerével kapcsolatban meghallgatni a Second Thought vonatkozó adását, mely az egészségügyi biztosítók szerepváltozását elemzi az 1992-es Andrew hurrikán okozta csődhullámtól kezdve napjainkig, s amely rámutat, hogy a nem mindenki számára elérhető és megfizethető rendszer miként termelt óriási vagyonokat az oligopolikus piacon.
Bevett gyakorlattá vált a UnitedHealthcare és más biztosítók esetében is, hogy a kérelmek előzetes elbírálását olyan cégre bírták, amely mesterséges intelligenciával válogatta meg a betegek igénybejelentéseit. Az algoritmust úgy írták meg, hogy az magasabb elutasításokhoz vezessen. „Delay, deny, defend.” A ProPublica a UnitedHealtcare eljárását a több részes tavaly novemberi tényfeltáró írássorozatában „az ellátás rendszerszintű megtagadásának” nevezte.
Ismert, hogy a horribilis összegre rúgó egészségügyi számlák az első számú okai annak, hogy az emberek fizetésképtelenné válnak és eladósodnak. A WSWS által ismertetett tanulmány szerint az emberek elszegényedésének okai 5 esetből 3-ban az egészség megromlására és az ezzel járó magánegészségügyi eladósodásra vezethetők vissza. Évente több tízezren halnak meg az USA-ban az egészségbiztosítás hiánya miatt, de arra nincsen becslés, hogy a biztosító felelőtlensége, hárítása és időhúzása, valamint a biztosítóval való egyezkedés okozta stressz hány ember életét követeli.
A gyilkos iránti szimpátia
Bárki lőtte is le decemberben Brian Thompsont, a UnitedHealthcare vezérigazgatóját, akár személyes rossz tapasztalatok, vagy éppen az újságokban olvasható beszámolókra támaszkodva, az bizonyos: a golyókat az egész rendszernek szánta.
A fősodratú média reakciója a bizonyíték arra, hogy az elkövető a teljes rendszert hívta ki. A Wall Street Journal értetlenkedett az elkövető utáni rendőrségi kutatás során: „a hatóságok váratlan kihívással küzdenek: a gyilkos iránti szimpátiával”. A The Hill magazin azokat az embereket kárhoztatta, akik a merénylet után a UnitedHealthcare-rel kapcsolatos rossz tapasztalataikról számoltak be a közösségi médiában. A Jeff Bezos multimilliárdos üzletember tulajdonába került Washington Post vezércikkben ítélte el a gyilkosságot: „Nincs mentség Brian Thompson meggyilkolására vagy halálának ünneplésére”. A Rupert Murdoch milliárdos tulajdonában lévő New York Post pedig a milliomosokat féltette, akik Thompson halála után nem lehetnek biztosak abban, hogy New York utcáin nem lövik le őket. A New York Times arra panaszkodott, hogy a „társadalmi szerződés” sérülést szenvedett, a Fox News nem talált szavakat, a New York Post az őrző-védő cégek és testőrök iránti kereslet megugrását regisztrálta stb… (Az említett írások pontos fellelhetőségéért és további példákért lásd a WSWS írását.)
A büntetlen előéletű, az MI térhódítása miatt aggódó, jóképű (túlságosan is jóképű: a New York Times ígéretet tett arra, hogy nem közöl róla több képet, vélhetőleg hogy az olvasók ne csábuljanak el…) Mangione példája amiatt veszélyes, mert több tízmillió amerikai embert testesít meg. Branko Marcetic, a Jacobin újságírójának meglátása szerint, Mangione egy tipikus bizonytalan szavazó határozott politikai nézet nélkül – éppen ezért: „talán valami újnak a jele: egy mérsékelt ember, aki mögött nincs mozgalom, nincs aktivista múltja, és nincs erős ideológiája, akit látszólag radikalizált egy csődöt mondott rendszer – és arra a meggyőződésre jutott, hogy a gyilkosság a megoldás”.
S a kritika éppen itt érvényesülhet – immár eltávolodva a Jacobin újságírójának gondolatmenetétől. Hiszen bárki is követte el a tettet, vélhetőleg elveszett egy nagyobb mozgalom számára, melynek reális lehetősége volna a rendszer megváltoztatására. Elszigetelt eset marad a jobb sorsra érdemes Brian Thompson meggyilkolása, amelynek a hatása csak időlegesen enyhít mindazoknak a helyzetén, akik kiszolgáltatottak az egészségügyi rendszernek, s most a népharagot csillapítandó elfogadják az igényeiket. A direkt akciókkal az anarchizmus azután hagyott fel, hogy világossá vált, egy-egy személy meggyilkolása nem változtat a rendszeren, a hierarchiák azután is megmaradnak, ha a mégoly fontos szerepet betöltő személy eltűnik is belőle. Az érték értékesülése, az értéktöbblet elvonása sem szakad meg azáltal, ha a cég új vezetőt kap, vagy új menedzsment lép a helyére.
Ez akkor is úgy van, ha a UnitedHealthcare és más USA-beli biztosítók eljárásmódja valóban a kapitalizmus legvadabb időszakaira emlékeztet bennünket.
Kedves Olvasó, ha tetszett ez a cikk, és szeretnéd, hogy az általunk képviselt társadalmi igazságosság minél több emberhez eljusson, legyél te is a támogatónk! Április végéig még 3 millió forintot szeretnénk összegyűjteni, hogy a Mérce idén ne csak túléljen, hanem épülni és fejlődni tudjon.
