Ritkán fordul elő, hogy közel egy hetes külföldi látogatást tegyen egy nem pont szabadságon lévő kormányfő. Ha az említett kormányfő ellen ráadásul nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, miközben hazájában olyan mélységű kül- és belpolitikai válság tombol, mint jelenleg Izraelben, az már több mint szokatlan. Márpedig Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök csaknem egy hétre csomagol… Egyelőre nem sokat tudni arról, hogy mi célból tölt el 5 teljes napot Budapesten, de Izraelben a jelek szerint nagyon sokan örülnének neki, ha nem most menne kulturális élményekben gazdagodni, vagy ha már mindenképp, akkor sokkal hosszabb időre csomagolna.

Izraelben ugyanis minden szempontból súlyos a helyzet.

Alkotmány nélküli alkotmányos válság és a Katar-gate

Az események március közepén gyorsultak fel igazán az elhúzódó háború mocsarába süllyedt országban. Netanjahu ugyanis bejelentette, hogy eltávolítja beosztásából Ronen Bart, a Sin Bét belbiztonsági szolgálat vezetőjét, amely lépését a Legfelsőbb Bíróság viszont blokkolta, amíg a testület felül nem bírálja a döntést.

Netanjahu politikai túlélésének egyik kulcsa az volt, hogy a 2023 októberében az országot ért támadás előtt és közben elkövetett végzetes hibák teljes felelősségét megpróbálta a Sin Bétre és egyes katonai vezetőkre hárítani. A politikai ellenfelei, és az izraeli közvélemény jelentős része ehhez képest Netanjahu és közvetlen környezete felelősségét hangsúlyozzák, mert regnálásuk alatt a Hamász egyre csak erősödni tudott.

A Hamász erősödéséhez (Irán támogatása mellett) mindenképpen jelentős mennyiségű katari pénzre is szükség volt. Az öbölállam részéről elvileg a gázai lakosságnak küldött, izraeli jóváhagyással érkező pénzek aztán vélhetően szignifikáns mértékben megtalálták az útjukat a terrorszervezethez. Mindez viszont nem valószínű, hogy vákuumban zajlott. Katar, bár nincs hivatalos diplomáciai kapcsolatban Izraellel, jelentős szerepet játszik a fegyverszüneti tárgyalásokban, és a gázai támogatások folyósításának kapcsán is viszonylag magas szintű kapcsolatokat kellett ápolniuk korábban is a zsidó állammal.

Ebben a kontextusban értelmezendő, hogy a Sin Bét nyomozásának eredményeképp február közepén Netanjahu legközelebbi, legbefolyásosabb tanácsadói közül többet letartóztattak, illetve többük ellen nyomozás indult annak a gyanújával, hogy Katar politikai érdekei alapján gyakoroltak nyomást korábban a legfelsőbb izraeli döntéshozási körökre. A Sin Bét szűkszavú közleményei azt sejtették, hogy az ügy szálai messzire vezetnek, és valószínűleg komplex bűncselekmény-sorozatról lehet szó. Az ellenzék több vezető politikusa hazaárulásért és a nemzetbiztonság veszélyeztetéséért azonnali nyomozást követelt Netanjahu és hivatala ellen. Nem sokkal később az izraeli főállamügyész utasította a rendőrséget és a biztonsági szolgálatokat, hogy indítsák meg a formális nyomozás a „Katar-gate-ben”.

A fordulatos történet itt nem ért véget.

Nadav Argaman, a Sin Bét korábbi vezetője ugyanis március közepén saját elmondása szerint jelezte Netanjahunak, hogy ha utóbbi szembe akarna menni a törvényekkel, akkor „mindent nyilvánosságra hoz, amiről tudomása van”.

Netanjahu és a hozzá hűséges kevesek ekkor lendültek ellentámadásba: Argaman ellen rendőrségi nyomozást kértek a rendőrségtől „zsarolás” vádjával, és ami jelentősebb: bejelentették, hogy kirúgják a nyomozásokat elrendelő főállamügyészt, Gali Baharav-Miarát és Ronen Bart, a Sin Bét vezetőjét. A bejelentés tízezres tömegtüntetéseket generált Izrael-szerte (a már eleve régóta zajló jogállamisági, illetve a túszokért tett erőfeszítéseket és a háború leállítását követelő egyéb tüntetések mellett), a Legfelsőbb Bíróság pedig megpróbált közbelépni, blokkolva az azonnali elbocsátást. Netanjahu viszont a maga részéről bejelentette, hogy

nem tartja jogosnak (!) a Legfelsőbb Bíróság döntését, és mindenképpen új vezetőt nevez ki a nemzetbiztonsági szolgálat élére.

A kinevezés – elvileg – meg is történt március 31-én hétfőn, majd, április elsején, kedden már vissza is vonta azt Netanjahu. Hogy tovább súlyosbítsa az amúgy is pattanásig feszült helyzetet, a miniszterelnök még azt a megfogalmazást is megengedte magának, hogy a letartóztatott főtanácsadóit az izraeli rendőrség „túszként” tartja fogva az ellene zajló „politikai kampányban”. Ami a jelenlegi helyzetben, amikor még 59 túsz van a Hamász fogságában, érthető módon kiverte a biztosítékot az ellenzékiek körében.

Itt tart a helyzet most. A dolgokat bonyolítja, hogy bár a legfőbb igazságszolgáltatási szerv döntését nyíltan semmibe venni a legtöbb országban puccsal ér fel, Izraelnek nincs alkotmánya. Ugyan van 13 alapvető törvény, ami valamiféle köztes, alapjogpótló szerepet tölt be, de nincs alapokmány, amit megsérthetne az izraeli kormányfő. Aki ugyan semmisnek tartja a Legfelsőbb Bíróság döntését, de az sem teljesen biztos, hogy jogilag megfogható módon: elvileg ugyanis kinevezett valakit a legfőbb bírók döntése ellenében, de ezt aztán vissza is vonta. Hétfőn letartóztatták két legfőbb bizalmasát, Jonatan Urichot és Eli Feldsteint, a rendőrség mindkettejüket egy sor bűncselekménnyel vádolja a katari ügyletekkel kapcsolatban: külföldi ügynökkel való kapcsolattartással, kenőpénz elfogadásával, csalással, hűtlen kezeléssel és pénzmosással.

És a totális politikai instabilitás koncentrikus köreinek ez csak a legbelsőbb része az országban.

Mindeközben másfél éve zajlik a gázai háború, az eredetileg elhurcolt túszok közül több mint ötvenen még mindig fogságban vannak, a Gázai övezet romokban hever, iszonyatos mennyiségű civil halálos áldozattal. A Trump-kabinet beiktatása óta láthatóan még vakmerőbbé vált Netanjahu-kormány által nemrég átvitt éves költségvetésben a társadalom jelentősen háttérbe szorult a nacionalista kultúrharc és a katonai-ipari komplexum javára: az egészségügyi, oktatási és helyi bűnmegelőzési költéseket jelentősen visszavágták. De még a harcoktól érintett határmenti települések extra támogatásának is bottal üthetik a nyomát az izraeli választók.

Ilyen körülmények között érkezik hosszas látogatásra hazánkba Benjamin Netanjahu, Izrael eddigi legmegosztóbb miniszterelnöke, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) által háborús bűnök és emberiség elleni bűnök gyanúja miatt körözött személy.