Amíg a szerhasználat nem válogat osztályhelyzet alapján, addig az abból való kilábalás lehetőségei igenis attól függnek, hogy ki szegény és ki gazdag – derült ki a múlt héten a Hóvége harmadik kerekasztal eseményén, aminek ezúttal a szegénység és a mentális egészség volt a témája. A beszélgetésnek aktualitást adott a kormány drogháborúja is, ami kapcsán a területtel megbízott Horváth László a múlt héten nyilatkozott úgy, hogy a szegénységből való kilábalást veti vissza a szerhasználat. Amint a szakértők a beszélgetésen arra rávilágítottak, ez fordítva van.

A kerekasztal-beszélgetésen Böcskei Balázs politológus, politikai elemző, az IDEA Intézet stratégiai igazgatója, Oláh Péter terápiás csoportvezető, a Megálló Csoport kuratóriumi elnöke, valamint Elekes Zsuzsanna szociológus, a Corvinus egyetemen professzor emeritusa vettek részt.

Segítség nélkül maradnak rettenetes lelkiállapotban a magyarok

A szakértők abban egyetértettek, hogy a magyarok mentális állapota kifejezetten rossz. Ezzel kapcsolatban ugyan kevés kutatás készül, az átfogóbb témával foglalkozó felmérések régiek, mára elavultak, de több olyan indikátor is van, ami egyértelműen mutatja a hazai helyzet romló tendenciáját:

„A problémás ivás egy jelzője a közérzetnek és a általános lelki állapotnak. Magyarországon ez tartósan nagyon-nagyon rossz. Egy ideig javuló tendenciák látszottak, de az utóbbi évek megint romlást mutattak”

– fogalmazott Elekes Zsuzsanna, hozzátéve, hogy egy másik klasszikus jelzőszám az általános magyar mentális állapot kifejezésére az öngyilkosságok aránya – ez sokat javult, de még mindig a harmadik helyet foglaljuk el Európában.

Miközben manapság nem is beszélünk öngyilkosságokról.

Oláh Péter a Magyar Addiktológiai Társaság novemberi konferenciáján elhangzott adatokkal erősítette meg a fentieket, jelenleg közel 2 millió az alkoholbetegek és magas kockázatú ivók száma. Oláh szerint még ennél is ijesztőbb adat, hogy benzodiazepin származékokból (Rivotril, Frontin, Xanax – becenevükön benzók) mennyi fogy. 

A gyártóktól kikért számok szerint 2023-ban 80 millió (!) szem Xanax fogyott Magyarországon.

„Ezek a gyártók adatai, amihez még hozzájön egy komolyabb feketepiac is. Nem kell komoly matektudás ahhoz, hogy ezt visszaosszuk, hogy egy-egy emberre számolva mennyi fogyott. Az alkohol elfogadott itthon, a drogok kevésbé, de a gyógyszerekről szinte tudomást sem veszünk”

– fogalmazott Oláh, aki elterelésben is dolgozik, ahol azt tapasztalta, hogy „minden szám az ellenkezője annak, amit gondolnánk”. A Megálló kezdetén egyszerű volt a képlet, olyan fiatalokkal foglalkoztak, akik szerhasználat miatt kiestek a normál oktatásból és nem volt hova menniük – az elmúlt 10-15 évben hatalmas robbanás történt, ami a covid óta még inkább szerteágazóvá vált. Rengeteg fiatal érkezik duál diagnózissal, azaz a függőség mellett mentális zavarral is. 

Böcskei Balázs „puha adatokkal” szemléltette a hazai helyzetet: a legnagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolító online könyvesboltban a top 50-es listában önismerettel, pszichológiával, lélektani folyamatokkal, önedukációval foglalkozó könyvből 12 darab volt. Egy másik áruházban a „szenvedélyek rabságában” kategória alatt 62 darab könyvet lehet megvásárolni, „egészséges életmód és egészséges lélek” címke alatt 3668 kötetből lehet válogatni.

„Mit jelent ez? Azt, hogy teljesen tanácstalanok az emberek.”

Böcskei szerint látszik, hogy a társadalom nagyon éhezi ezekre a problémákra a megoldásokat – a könyvipar pedig reagált is erre. De a hozzáférési egyenlőtlenség itt is megjelenik, hiszen ezek a könyvek nem olcsók, azok vásárolják meg őket, akik megtehetik, hogy költsenek erre – és egyáltalán foglalkozzanak a lelki egészségükkel.

„A WHO adatai szerint az érzelmi állapot alacsony szintje iskolai végzettség függő, a leginkább érintettek az anyagi helyzetüket tekintve az alsó egyötödben, Észak-Magyarországon élő elváltak vagy özvegyek. Na, őket nem fogjuk a könyvesbolti önsegítő gúlák között látni.”

Elekes Zsuzsanna hozzátette, hogy a kereslet ezek iránt a könyvek iránt azt is jelzi, hogy nincsen olyan hálózat, ahova az emberek segítségért fordulhatnak. Amellett, hogy az embereknek erőteljes előítéleteik is vannak ezekkel a problémákkal kapcsolatban, ami miatt nem is biztos, hogy mernének segítséghez fordulni, ha mégis megpróbálnak, nem biztos, hogy egyáltalán lenne hova.

Az osztályhelyzet nem a használatban, hanem a segítséghez való hozzáférésben jelenik meg

A szakértő szerint abban nem nagyon van különbség, hogy az embereknek problémáik vannak. A depresszió, az öngyilkosság inkább előfordulnak a szegényebb, iskolázatlanabb népesség körében, de az alkohol és kábítószer tekintetben nincs társadalmi különbség. 

„Az, hogy mit fogyaszt és milyen módon, abban van társadalmi különbség. Az otthon pancsolt pálinkát azt a városi, tanult, jó jövedelmű emberek fogják fogyasztani – ugyanígy a kábítószerek esetében a kokaint nem a falusi, iskolázatlan szegény ember fogja fogyasztani.”

Oláh szerint itt van egy változás, ugyan látszik az, hogy az alkohol olyan szinten támogatott, hogy bármelyik barkácsboltban vehet az ember lepárló szettet, de amíg 30 évvel ezelőtt minden háztömbben volt egy kocsma, addig ma „anya bedobálja a kis gyógyítókat, és megoldódik a problémája”. A gyerekek is ezt hozzák otthonról, a fiatalok körében is megjelent a gyógyszerfüggőség, a benzók. Persze az alkohol nem tűnt el ezzel, sőt: amíg korábban inkább 2-1 arányban alakult a fiúk és lányok alkoholhasználata, ez mára 50-50 százalék.

„Nagy számban visszatért a rohamivás, és ez a dizájnerek hódítása és abszolút uralma felé is mutat a szegregátumokban – hiszen ezek a szerek jóval olcsóbban tudják nyújtani ugyanazt a hatást. Azonnal vége mindennek, kiütöm magam, és megszűnik a problémám.”

Böcskei Balázs az IDEA intézet 1500 fős reprezentatív kutatását idézve cáfolta meg azt a médiában gyakran hangoztatott hiedelmet, miszerint a függőség és annak kockázati tényezői egyenesen arányosak a védőfaktorok hiányával – vagyis hogy a függőség a szegények között jellemzőbb. A felmérésben azt kérdezték, hogy ismer-e olyat a saját családjában vagy baráti társaságában, akinél az alkohol miatt konfliktus vagy feszültség történt.

„A szubjektív problémaérzékelésre voltunk kíváncsiak. Nem azt mondtuk, hogy van-e függő, hanem hogy történt-e a családban a feszültség az alkohol miatt. Ezer ilyen szituációt tudunk elképzelni, ugye? A megkérdezetteknek a 45%-a válaszolt igennel a kérdésre, és a kutatás alapján 800 ezer embernek több ilyen ismerőse is van”

– mondta el Böcskei, kiemelve, hogy ebből is látszik, a probléma nem osztályspecifikus.

Az adatokból egyértelműen látszik az is, hogy egyre korábbra tolódik az alkohol és a szerhasználat kezdete, de Elekes szerint ez igaz az élet más területeire, így a szexuális életre is, így ez szerinte nem jelzésértékű adat. De egy általuk végzett média-kutatásból az kitűnt, hogy erős a romlás abban, hogy mit kommunikálnak ezekről a problémákról a sajtóban:

„Bűnesetek, híres emberek ivása, az írásoknak a töredéke közvetít valós információt az olvasók számára.”

A szerhasználat hazai helyzetével kapcsolatban Oláh elmondta, hogy míg korábban jórészt ópiátfüggőkkel foglalkoztak, addig a dizájnerrobbanás óta az opiáthasználók, a heroinisták méréshatár alá kerültek – hasonló szélsőségnek számítanak a kokainhasználók, akik nem jelentkeznek ellátásba, nem válaszolnak kérdésekre a jobb osztályhelyzetük miatt, így felmérhetetlen a számuk és a problémáik. 

Amerikában már előrehaladottabb, de már itthon is megjelent az a tendencia, hogy privatizálódik az öngyógyítás. Az emberek kész diagnózisokkal érkeznek segítségért, és egyre gyakrabban ezek, az internetes videók, algoritmusok által választott információk mentén felállított önkórképek alapján keresnek segítséget online. 

„Nyilvánvalóan, akinek kevesebb a forintja, nem jut hozzá a szolgáltatáshoz piaci alapon, vagy nincsen helye az ellátórendszerben, az a Youtube-on kezdi magát gyógyítani. Ennek az lesz a következménye, hogy belekerül egy olyan kockázati térbe, ahol nem biztos, hogy azt az eszközt kapja a megfelelő közösségtől, amire a gyógyuláshoz szüksége van”

– mondta el Böcskei, hozzátéve, ezzel szemben megjelennek a magas osztályhelyzetben élők számára a drága, gyorsan gyógyulást kínáló programok, a segítőipar – amik akár 12 hét alatt teljes megoldást kínálnak. Ez újratermelődési kockázatot rejt magában Böcskei szerint:

„Az első, amit az emberek az infláció idején lemondanak, az a pszichológusuk.”

Oláh elmondta, hogy amikor a függők eljutnak oda, hogy segítséget kérjenek, akkor azonnal szeretnék ezt megkapni, de ez nem ilyen egyszerű, mivel az állami, ingyenes ellátásában limitált a kapacitás és feltételekhez kötött a bejutás. Például a Nyírő Gyula kórház 88 férőhelyes addiktológiai osztályán, ahol absztinenciához kötött a bekerülés, 1-2 hónapot is kell várni a felvételre. „Ez idő alatt rengeteg dolog történhet.”

Miközben a felvállalás is rengeteg kockázattal jár.

Az IDEA intézet kutatásából az is kiderült, hogy az alkoholizmus megítélése még mindig rendkívül negatív. Arra a kérdésre, hogy mi jut eszükbe az alkoholbeteg szóról, az első, empatikus válaszok (betegség, sajnálatra méltó) után a válaszadók jelentős része a „büdös, családromboló, agresszív” válaszokat adta. 

„Nagyon nehéz előbújni, ha ez a társadalmi környezet. Nagyon nehéz felvállalni munkahelyen, hogy én most kimegyek ebből a munkatérből annak érdekében, hogy gyógyuljak”

– fogalmazott Böcskei. A legtöbb munkahelyen nem is foglalkoznak ezzel a kérdéssel, nincs programjuk erre – miközben egy multihoz mondjuk hetente érkezik masszőr, addig nem kínálnak megoldást arra, hogy ha valakinek gyógyszer-, alkohol-, vagy szerhasználati problémái vannak. És ezzel párhuzamosan a munkaerőpiaci reintegráció sem működik egyszerűen:

„Hiszen ha valaki benyújt egy életrajzot, amiben egy nagyobb, felépülés miatti lyuk van, akkor kérdés, hogy mit mond az állásinterjún? A kutatásunkban megkérdezettek 70%-a fogadna el munkatársként egy felépülő alkoholistát, egy kábítószerfüggőt már csak 60%, egy gyógyszerfüggőt ismét 70%.”

Az alkohol- és a gyógyszerfüggőség olyan stigmák, amelyeket a média és a kormány is erősít

Miközben továbbra is erősen stigmatizáltak a függőségek és a mentális problémák, a politikusok is egyre gyakrabban támadják egymást ezekkel választási időszakban. 

„Rendszeresen vizsgáljuk, hogy mely társadalmi csoportokat utasítja el leginkább a magyar népesség. Ha körülbelül 30 évre visszatekintünk, a kábítószeresek vannak az élen, és utána jönnek az alkoholisták. Tehát ahhoz képest, hogy szinte mindenki iszik Magyarországon, nagyon erőteljes elutasítottsága van az alkoholistáknak”

– fogalmazott Elekes. Oláh ezzel kapcsolatban hozzátette, gyakran olyan páciensek kerülnek hozzájuk az addiktológiai osztályra, akik 30-40 éve fogyasztanak alkoholt.

„Tehát 40 évig senkinek nem volt ezzel gondja, hogy problémás alkoholfogyasztó? Mennyire tette tönkre, nyomorította meg a családját ennyi idő alatt? Nem akkor megy valaki ellátásba, ha csak megsértett valakit, hanem akkor, ha már nagy a baj.

Mikor nagy a baj? Amikor már leromboltam magam és a kapcsolataimat.”

Böcskei szerint az is probléma, hogy ha valaki korán elkezdi a dizájner szerek használatát, az olyan mértékű rombolást okoz, hogy a kezelést megelőzően fejlesztésre van szüksége, aminek a rendszere nincs kiépítve itthon – hasonlóan a prevenció, a rehabilitáció és a reintegráció rendszeréhez. És ez nem csak a drog- vagy az alkoholhasználatra vonatkozik, hiszen a 16 millió doboz Xanax, ami évente hazánkban fogy, szintén súlyos problémákat mutat. A kormány eközben erősen limitálta, hogy kik tarthatnak foglalkozásokat az iskolákban.

„Ha a gyerek azt hallja, hogy ha feszültség van a családban, akkor csörög a gyógyszeres doboz a konyhában, akkor ezt a mintát vinni fogja magával.”

Erre reagálva Elekes Zsuzsanna elmondta, hogy ez a kérdés kimarad a közvélekedésből, miközben a médiából mindenhonnan, a reklámokból, filmekből, plakátokról és így tovább, az folyik, hogy „szedjünk gyógyszert, szedjünk gyógyszert, szedjünk gyógyszert”. Minden problémára. 

Oláh saját maga is azt tapasztalta, hogy a hozzátartozók gyakran nem értik, hogy nekik miért kell dolgozniuk magukon a családtag felépülésének folyamatában. A szegregátumokban azt tapasztalja, hogy

 a dizájnerdrog-használók szülei alkoholizmusban haltak meg.

Ezért is visszás és rendkívül rossz üzenetű a kormány kocsmaprogramja. Amikor ezekben a falvakban gyakran tényleg nincs semmi, akkor lehetne szinte bármi mást is támogatni.