A kínai tulajdonú, Pápán működő Yanfeng autóipari beszállító decemberben elbocsátotta a cégnél működő Vasas Szakszervezeti Szövetség helyi vezetőjét, Zsédenyi Pétert. Noha a vállalat korábban a törvényeknek megfelelően a szakszervezet hozzájárulását kérte a vezető kirúgásához, ezt a Vasas nem látta indokoltnak, ennek megfelelően nem támogatta, a vezetőt később mégis eltávolította a Yanfeng „gazdasági nehézségeire” hivatkozva. A szakszervezet emiatt péntekre – miután a cég a folyamatban lévő bírósági eljárás ellenére sem vonta vissza jogsértő eljárását – tüntetést szervez a cég pápai telephelye elé.

„Egy munkáltató sem áll a törvények felett! A Vasas nem fogja hagyni, hogy bármelyik cég – akár a törvényeket is megkerülve, semmibe véve – azokat büntesse, akik kiállnak munkatársaik jobb munkakörülményeiért, béreiért. Hazai és nemzetközi partnerszervezeteinkkel közösen tiltakozunk a szakszervezeti tisztségviselőnk hátrányos megkülönböztetése ellen”

– írta közleményében a szakszervezet.

A részletektől László Zoltánt, a Vasas alelnökét kérdeztük.

László kiemelte, hogy Zsédenyi Péter helyi szakszervezeti vezetőt meglátásuk szerint a szakszervezeti tevékenysége miatt kívánja eltávolítani a cég, az egyébként csak a második körben említett „gazdasági nehézségek” csak ürügyként szolgálnak. Azt is elmondta, hogy miután a Vasas nem járult hozzá szervezője elbocsátásához, a cégnek jogszerűen a bíróságon kellett volna megtámadnia a döntést, most mégis a szakszervezetnek kell bíróságra mennie, hogy Zsédenyit visszahelyezzék állásába.

Nehezítő tényező azonban, hogy egy bírósági eljárás rettentő hosszan, akár évekre el tud húzódni – a törvény szerint viszont a cégnek legfeljebb egyévi elmaradt bérét kell megtérítenie, azt is utólag. A dolgozónak ráadásul mindezidő alatt nem lehet jövedelme, akkor ugyanis a jog szerint minden visszafoglalkoztatási és visszamenőleges bérigényét elveszti – holott reálisan addig is dolgoznia kell a megélhetéséért amíg a bíróság ítéletét várja.

László Zoltán azt is említette, hogy a magyarországi szabályozás nemzetközi viszonylatban is kifejezetten munkásellenes. Példaként említette Szlovéniát, ahol – amennyiben egy cég elbocsátaná a helyi szakszervezetist – a bíróság döntéséig köteles fizetni a bérét. Ez az eljárás pedig eleve arra készteti a munkáltatókat, hogy kétszer is meggondolják, hogy megtesznek-e egy ilyen lépést.

Zsédenyi elbocsátásáról elmondta, hogy a cég közös megegyezéssel szeretett volna felmondani. Ennek keretében a munkaideje közben hívták be a személyzeti osztályra, ahol elétoltak egy papírt, hogy írja alá – azt azonban nem engedték, hogy megmutassa ügyvédnek, vagy bárki más hozzáértőnek, hogy mit is ír alá. Ez jellemző magatartás a munkáltatók részéről – annak ellenére, hogy jogellenes. Ilyen helyzetben rendszerint határozott nyomásgyakorlással, fenyegetéssel veszik rá a dolgozókat, hogy írják alá a felmondópapírt, amit legtöbbször meg is tesznek a kvázi-kényszerítés hatására.

„Mi úgy szoktunk fogalmazni, hogy ez a munkáltató joggal való visszaélése és az erőfölényét használja ilyenkor fel, hiszen a munkavállalónak nem feltétlenül kell értenie minden szóhoz, nem kell értenie a jogot. Elétesznek egy hivatalos papírt, amit általában jogászokkal íratnak meg. Ekkor az érintettnek jogában áll megkérdezni egy ügyvédtől, hogy ebben a szerződésben pontosan mi vonatkozik rá. Ez kötelessége lenne a munkáltatónak. Gyakran halljuk, hogy nem teszik meg”

– fogalmazott lapunknak László Zoltán.

A szakszervezeti vezetőt arról is kérdeztük, hogy a jelenlegi autóipari tendenciák mellett milyenek a dolgozók kilátásai.

László ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az autóipari visszaesés miatt a cégek napjainkra jellemzően elküldték a kölcsönzött munkásokat – akik a legvédtelenebb pozícióban vannak, tőlük ugyanis mivel a munkáltatójuk hivatalosan a kölcsönzőcég, egyik napról a másikra megszabadulhatnak a cégek. Ők a cégek számára a „puffer”, tehát a vállalatok rajtuk verik le a piac hullámait.

Van azonban párhuzamosan egy másik tendencia is: bár az ország keleti, délkeleti részében vélhetően az elkövetkezendő években is szüksége lesz a cégeknek betanított munkásokra, addig az ország jelentős részében immár magasabban képzett dolgozókból, szakmunkásokból lesz hiány, mikor majd a kereslet hatására ismét felfut a termelés. Itt bosszulja meg magát, hogy az elmúlt években a kormány elsősorban az alacsony hozzáadott értékű, betanított munkára alapozta iparpolitikáját, és ennek a tendenciának köszönhető az is, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott vendégmunkásprogram is csakhamar leállt.

Jelenleg azonban nemcsak az autóiparban, de a gépiparban és úgy általában a feldolgozóiparban is általános „földbeállás” tapasztalható. Magyarországon gyakorlatilag valamennyi cég ki van szolgáltatva a „csúcsgyártóknak”, vagyis a végső, fogyasztói piacra kerülő terméket gyártó vállalatoknak, ezek az autóiparban például a Mercedes vagy az Audi. Magyarán amikor ezen cégeknek rosszul megy az üzlet, akkor a beszállítóknak is, az egész ellátási láncon keresztül.

Ráadásul bár a csúcsgyártóknak László Zoltán értékelése szerint már látszanak a kilábalási stratégiáik, ezekben sem biztos, hogy lesz köszönet. A cégeknek vélhetően nem lesz annyi dolgozóra szükségük mint korábban, ennek pedig számos oka van.

A nagy cégek – főleg a német prémiummárkák – jellemzően arra készülnek, hogy kevesebb, de drágább autót értékesítsenek, ehhez értelemszerűen kevesebb dolgozóra van szükség. Fontos változás az is, hogy különösen az Európai Unióban, de voltaképpen globálisan valamennyi piacon egyre keresettebbek a villamos autók. Ezekben pedig jóval kevesebb mozgó alkatrész van mint a hagyományos, belsőégésű- és robbanómotoros autókban, így emiatt is alacsonyabb létszámra van szükség a gyárakban. Ez pedig várhatóan meglátszik majd a győri Audi, a világ legnagyobb motorgyárának munkaerőigényén is.

További tényező az egyre előrehaladottabb automatizáció – ami immáron úgy tűnik, költségeit tekintve versenyképes az egyébként uniós szinten kirívóan olcsó magyarországi munkaerővel is.

„Az elmúlt időszakot sok cégnél a modernizáció felgyorsítására használták. Már akkor elkezdődött, amikor dübörgött a gazdaság és munkaerőhiány volt. De akkor az, hogy a piacon ott legyenek a termékkel, sok mindent felülírt. Most nem feltétlenül kell ott lenni a piacon a termékkel, még több lehetőségük van arra, hogy fejlesztéseket hajtsanak végre, már ahol van ehhez pénz. Látjuk, hogy ez történik, és az egyik vége nyilvánvalóan az lesz, hogy nagyon sok munkakört kiváltanak”

– vázolta a helyzetet László Zoltán.

Az pedig a jövő zenéje, hogy a kormány mihez fog kezdeni, ha a feldolgozóipar talpraállása után kiderül, hogy a fenti tendenciák miatt már Magyarországon sem elsősorban betanított munkásokra lesz szükségük a cégeknek.

Kérdéseinkkel kerestük a céget, amennyiben válaszolnak, cikkünket frissítjük.

Kiemelt képünk illusztráció.