Drogellenes háborút hirdetett a kormány, melynek az élére kormánybiztost is kinevezett, „mindössze” 15 évvel az új pszichoaktív szerek, avagy dizájnerdrogok súlyos pusztítását követően. A kormányzati kommunikáció alapján a kizárólag drogkereskedőkre vadászó rendőrségi hajtóvadászat látványos, de ebben a formában soha nem fog véget vetni a droghasználatnak. A szegénységről, a közszolgáltatások lerohasztásáról, a gyermekvédelemről, vagyis a valódi okokról ugyanis nem sok gondolata van a döntéshozóknak. Erről árulkodnak Horváth László drogellenes kormánybiztos nyilatkozatai is.

A kábítószer „azokban a csoportokban végez óriási pusztítást, amely csoportok egyébként az elmúlt időszakban, évtizedben tettek, tehettek lépéseket azért, hogy kikapaszkodjanak a peremről. Nagyon sok lehetőséget kaptak, nagyon sok eszközt, forrást, szakemberek ezreinek az energiáját, erőfeszítését arra, hogy ki tudjanak kapaszkodni abból a helyzetből, amiben vannak” – mondta Horváth az MCC drogpolitikai „csúcskonferenciáján”.

A kormánybiztos a 24.hu-nak nyilatkozva azt is kifejtette: a szegények éltek is a kormány által nyújtott kikapaszkodási lehetőséggel, ám ezt a folyamatot „derékba töri” a droghasználat és a drogkereskedelem.

„És nagyon nem szeretnénk, ha visszafordulnának ezen az úton az érintettek, mert az azt jelenti, hogy saját maguk alól rúgják ki a széket.”

Az igazság azonban az, hogy azt a bizonyos széket nemhogy nem a szegénységben élők rúgják ki saját maguk alól, hanem valójában sosem volt alattuk. Ha Horváth össze is köti a szegénységet és a kilátástalanságot a droghasználattal, azt nagyon felületesen és annál is inkább propagandaszagúan teszi.

A szegényekkel mindig csak a baj van tehát. A kormány csak ad, de ha ők nem élnek a lehetőséggel, ha ők inkább drogozni kezdenek ahelyett, hogy végre kimásznának a nyomorból, akkor az azért mégse csak a drogkereskedők, hanem a szegények hibája is.

„A kábítószer, az ronccsá tesz embereket. Roncs embereknek leroncsolt környezetben, a roncsokon, roncs közösségeken keresztül kínál roncs életet, és azt is csak egy darabig, mert a vége az a pusztulás”

– vélekedik a drogellenes kormánybiztos.

Csakhogy ezek az életek már egyébként is „roncsok” voltak. Ahol nincs busz munkába, de még iskolába járni sem – de ha lenne is, buszjegyre akkor se biztos, hogy telne –, ahol nincs orvos, szociális munkás, pszichiáter, védőnő, gyermekvédelem, ahol újszülöttek ragadnak a kórházban, mert nincs olyan minőségű otthonuk, ahova hazavihetnék őket a szüleik, ahol nincs munka, szociális alapon pedig nincs az életben maradáshoz elegendő mértékű segítség – hiszen Orbán Viktor szerint ma Magyarországon mindenkinek van munkahelye, aki dolgozni akar, és aki dolgozik, az meg is tud élni –, ott leginkább kilátástalanság van. Ez mérgez meg emberéleteket már egész fiatal korban, még a kristály, a herbál és hasonló, villámgyorsan visszafordíthatatlan károkat okozó kotyvalékok előtt.

A kormány által elsősorban üldözni kívánt, 2010 óta felfutó filléres, az alkoholnál olcsóbb és keményebb dizájnerdrogok az ország legszegényebb területein pusztítanak igazán. Azt – ahogy a kormánybiztos is hangsúlyozza – ugyan tényleg biztosra vehetjük, hogy a szakemberek súlyos erőfeszítéseket tesznek ez ellen, de az nagyon is álságos, hogy mindez Horváth szerint a kormány érdeme, aki pedig fel akar kapaszkodni, az fel is tud. Szinte röhejes, hogy újra és újra le kell írni: brutális a szakemberhiány az egészségügyben és a szociális ellátórendszerben, a közszolgáltatások a végletekig le vannak rohasztva. Az Eurostat 2024-es felmérése szerint egy év alatt drasztikusan mélyült a szegénység Magyarországon, és egyre nehezebb is kitörni belőle. A Habitat for Humanity legfrissebb jelentése szerint tíz éve nem csökken a kb. 3 millió embert érintő lakhatási szegénység Magyarországon, aki pedig tíz éve szegény volt, az jó eséllyel ma is az. A még talpon lévő szakemberek hiába sürgetik régóta a dizájnerek által sújtott területek feltérképezését, a kormány leépítette az elmúlt 15 évben a szerhasználókat ellátó rendszert, a civileket pedig egyre kijjebb tolják azokról a platformokról, ahol korábban visszajelzést tudtak adni a kormánynak.

A kormánybiztos emellett arra is rávilágított a 24.hu-nak nyilatkozva, hogy bár elsősorban a gyerekek védelmében indította el Orbán Viktor a drogellenes háborút, arról láthatóan szintén nincs sok fogalmuk, miért nyúlnak a gyerekek kábítószerekhez, és mit tehetne az ügyben a gyermekvédelmi rendszer.

A 24.hu videóriportjában Horváth László és Téglásy Kristóf, a Drogkutató Intézet stratégiai igazgatója is jelentős problémaként jelölte meg, hogy a streaming felületeken futó sorozatok, filmek sokszor droghasználatot jelenítenek meg. Horváth szerint megfontolandó, hogy „kábítószer-használatot népszerűsítő jeleneteket tartalmaz” felirat megjelenítésére kellene kötelezni a szolgáltatókat.

Amellett, hogy nagyon aggályosnak tűnik, hogy a kormány döntse el, mi számít egy filmben a drogok népszerűsítésének, azt is nehéz elképzelni, hogy a kormányzat egy percig is gondolkodott volna azon, hogy a gyerekek mentális egészségére való célzott figyelem; az egészséges fejlődésükhöz szükséges biztonságos környezet – amibe nem tartozik bele például a családok kilakoltatása és emiatt a gyerekek kiemelése, a családon belüli erőszak láthatatlansága, a bántalmazó apák kényszerláthatása, a gyermekotthonban való elhelyezés, a legkiszolgáltatottabb gyerekek prostitúcióra kényszerítése és még hosszan sorolhatnánk – és az értelmes, nem csupán rendőrségi elrettentésből álló iskolai drogprevenció hiánya talán mélyebben érinti a gyerekek belső világát, mint a droghasználat – nem feltétlen öncélú – ábrázolása a Netflixen.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy bár a nyomorban élő gyerekek feltehetőleg nem a Netflixen sorozatoznak esténként, sokan valahogy mégis arra a következtetésre jutnak, hogy a szerhasználattal kicsit kevésbé lesz kínzó a helyzetük.