A brit Financial Times és az izraeli Háárec szinte egyszerre publikálta azokat az értesüléseket, amelyek szerint Izrael hadvezetése a tűzszünet felborulása után a teljes Gázai övezet végső annexiójára, tehát teljes ellenőrzés alá vonására és a gázai palesztinok kitelepítésére készülhet. A kiszivárgott tervek szerint a Benjamin Netanjahu által elküldött katonai vezetőket követő újak már agresszívebb és sokkal durvább terveket készítenek, mint elődeik. Míg a 2023 novembere óta tartó, brutális népirtással kísért gázai háború alatt az izraeli hadvezetés hivatalos célja a Muszlim Testvériséghez kötődő Hamasz katonai terrorszeverzet „felszámolása” volt,

a legújabb tervek ezen már messze túllépnének, és gyakorlatilag kiszakítanák a teljesen lerombolt Gázát a palesztin területek közül.

Az új haditervekhez a Háárec szerint legalább 5 hadosztálynyi, azaz körülbelül 50 000 izraeli katonát – köztük tartalékosokat – küldenének csatába az övezetben, tehát az eddig, egy időben ott tartózkodó pár ezer izraeli katonánál sokkal-sokkal többet.

A hadművelet célja pedig a Gázai övezet területének mintegy 80 százaléka fölötti ellenőrzés megszerzése, az ott élő civilek és militánsok végleges kiűzése lenne. A megszállási övezetből így palesztinok millióinak kiűzését tervezik. Ez nyílt etnikai tisztogatást jelentene. A kiűzötteknek egy az övezet déli részén található, Rafah városhoz tartozó tengerparti szakaszt, al-Mavászit jelölnék ki „lakóhelyül”: ez a partszakasz viszont korábban, „emberi életre alkalmatlan”-ként szerepelt a jogvédő szervezeteknél.

A Netanjahu által nemrég, puccs-szerűen kinevezett új vezérkari főnök, Ejal Zamír pedig a teljes megszállást is támogatja. Ebben véleménye szögesen eltér leváltott elődjétől, Herci Halévitől, aki korábban az állandó katonai jelenléttől teljesen elzárkózott. Halévi kormányzati emberek belső információi szerint úgy vélte, a teljes megszállás a Hamasz gerillaháborúját is eszkalálná, és nagyon nagy mértékben megnövelné az izraeli katonai áldozatok számát az összecsapások során.

A 2023 októbere és 2025 februárja között immár romhalmazzá bombázott övezetre ugyanakkor az új katonai főparancsnok állítólag már a katonai megszálló adminisztráció vezetőjét is megjelölte, Ofer Winter személyében. Egyes szélsőjobboldali kormánykörök, amelyeknek Becalél Szmotrics gazdasági miniszter a szószólója, pedig azt is felvetették, a Gázai övezet szinte teljes területe, köztük Gázaváros teljes területével, izraeli zsidó telepesekhez kell, hogy kerüljön, a telepesek előtt pedig „önkéntes száműzetésre” kell rábírni a többségében muszlim palesztin lakosságot. Amit a lakhelyek „öntkéntesnek” címkézett elhagyása valóban takarna, az katonai erővel kikényszerített lakosságcsere lenne.

A Háárec és a Financial Times egymástól független izraeli kormányforrások alapján egyaránt arról ír, hogy a brutális eszkaláció tervét már el is kezdték előkészíteni,

noha megpróbálják úgy beállítani, mintha más lehetőségek is számba jöhetnének, így az izraeli kormány a Hamasz által elrabolt izraeli zsidó túszok és az Izrael által elhurcolt palesztin civil túszok cseréjét is napirenden tartja. Igaz csak elvben, hiszen a Hamasz túszcsere ajánlatát a napokban visszautasították.

A teljes megszállás előkészületeinek hírét megelőzte az a sorozatos izraeli légitámadás amely a törékeny, és jóformán csak névleg bevezetett amerikai tűzszünet után indult meg. Ennek eddig 400 palesztin esett áldozatul Gázában, ezzel az övezetben, izraeli katonai csapásban meghaltak hivatalos számát 50 000-re emelte. Ezzel párhuzamosan az izraeli hadsereg szabályos ostrom alá vette Ciszjordánia északi részének palesztin lakosságú nagyobb városait, Dzsenínt, Nábluszt és Tulkaremet is, ezekben a városokban a túszok ejtése és az izraeliek szerint „illegálisan épült” palesztin lakóházak lerombolása, valamint a civilek utcán való, orvlövészek általi megtámadása is folyamatos.

A Financial Times-nak arra a kérdésre, hogy mi miatt változtak meg ilyen radikálisan az izraeli hadicélok Gázában és általában a Palesztin Területekre nézve, a névtelen források úgy válaszoltak: Donald Trump elnöksége miatt.

„Míg az előző amerikai kormány azt akarta, minél előbb fejezzük be a háborút [Gázában], Trump kormányzata már úgy kívánja: minél hamarabb nyerjük meg azt. Így a helyzetet Trump elnöksége alapvetően változtatta meg” – nyilatkozott egyikük.

Az kétségtelenül feltűnő, hogy az azelőtt csak bizonyos keményebb politikai körökben lebegtetett, teljes és állandó katonai megszállásra, valamint milliók kitelepítésére vonatkozó tervek csak most váltak hivatalos politikává. Vagyis éppen hetekkel azután, hogy maga Trump elnök egy Netanjahuval közös sajtótájékoztatón kijelentette: szeretne „hotel- és kaszinóparadicsomot” létesíteni Gázában, miután a palesztin lakosság „elhagyja a területet” az ugyanis az elnök szerint „veszélyes és emberi életre alkalmatlan.” Felvetette továbbá, szándékában áll „nyomást gyakorolni” Egyiptom és Jordánia kormányára, hogy a gázaiakat „fogadják be.”

Az annexiós tervek a Trump szavai által meghatározott irányvonal „durvább” verzióját jelentik. Ugyanakkor látszólag ezek a tervek is bírják az Egyesült Államok kormányának teljes támogatását. Így pedig megvalósításuk elé sem gördül akadály.

Ebben ugyanis csupán egy egyiptomi határ melletti, tengerparti sátorvárosba telepítenének ki több mint 1,5 millió gázait. Eközben a terv arra is kiterjedne, hogy az új izraeli katonai adminisztráció „csupán a legalacsonyabb, emberi életre elegendő” kalóriamennyiséget juttassa oda a gázai palesztinoknak.

Izrael az ellene elkövetett, 1100 áldozattal járó 2023 október 7-i Hamasz-terrortámadás után indított nagyszabású háborút a támadás eredete, a Gázai övezet ellen. A támadás során sorozatosan elkövetett háborús bűnöket, civilek, gyermekek, idősek, sőt, teljes palesztin nagycsaládok meggyilkolásával járó légicsapásokat ideiglenes végzésében a hágai Nemzetközi Bíróság a „genocídium veszélyével” rendelkezőnek minősítette, a Nemzetközi Büntetőbíróság pedig háborús bűnök vádjával adott ki elfogatóparancsot a Hamasz – azóta megölt – politikai és katonai vezetői, valamint Benjamin Netanjahu és hadügyminisztere, Joáv Gallant ellen.