„Ha valaki nem akar felmondani, akkor csak azt tudom javasolni, hogy ne írjon alá olyan papírt, amin ő kezdeményezi a felmondást”

– mondta Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti kormányinfón. A miniszter szerint a kormányhoz még nem jutott el olyan információ, hogy bevett gyakorlat lenne a dolgozók tömeges belenyomasztása a felmondásba a magyarországi akkugyárakban. Csakhogy nagyon úgy tűnik, pontosan ez történik a kormány egyik kedvenc akkuipari multijánál, az SK-nál.

Bár megszokhattuk már, hogy nem telik el kormányinfó anélkül, hogy egy-egy Gulyás-féle mondaton ne menne fel a vérnyomásunk, azért mégis csak arról van szó, hogy – mivel a kormánytagok nemigen adnak interjút a kormánytól független sajtónak – a miniszter ezen az eseményen a kormány álláspontját ismerteti a nyilvánossággal egy személyben, amit érdemes minden cinizmusával együtt komolyan venni.

Ez a kormányzati álláspont jelen esetben az, hogy a kormány tök hülyének nézi a dolgozókat, sőt egyenesen viccet csinál belőlük: az akkugyári dolgozók annyira hülyék, hogy akaratuk ellenére, mindenféle munkáltatói nyomásgyakorlás és manipuláció nélkül felmondanak. Nem kell felmondani, ilyen egyszerű. Ezt tényleg magyarázni kell? – sugallta Gulyás.

Az igazság az, hogy az éppen a csőd szélén táncoló magyarországi akkumulátorgyártó multik megsértése, gyanúba keverésének elkerülése, meg persze a gazdasági „repülőrajt” és az Orbán Viktor szerint egyenesen „fantasztikus” idei év védelme érdekében a kormány a dolgozók maradék méltóságát is simán beáldozza.

A Telex és a 444 információi szerint ugyanis az SK komáromi gyára egy év alatt több mint ezer külsős munkavállalót és több mint ötszáz saját dolgozót épített le, február óta pedig a cég iváncsai gyárából is nagyon méltatlan körülmények közt rúgnak ki embereket: bár többek olyan „szerencsés” helyzetbe kerülnek, hogy felajánlanak nekik a kirúgás esetén járó végkielégítéshez képest egy vagy két havi plusz bért és esetleg azt, hogy a felmondási idő alatt nem kell dolgozni, többen arról számolnak be, hogy műszak közben behívják őket, és a átadnak egy papírt az elbocsátásukról. Ha ezt nem akarják szó nélkül hagyni, a kezükbe nyomnak egy másik, közös megegyezéses felmondásról szóló papírt. A Telex úgy tudja egy forrásától, hogy a helyszínen, néhány percen belül kellett döntenie – ami jegyezzük meg: jogsértő –, hogy aláírja-e a második, közös megegyezésről szóló papírt, amellyel anyagilag jobban járt. A lap forrásai szerint azoknak, akiket elbocsátottak, a dokumentum aláírása és a személyes dolgaik összeszedése után azonnal el kell hagyniuk a gyárat.

Az SK minderről úgy kommunikál a sajtóban, hogy az üzemei „a tervek szerint működnek”, a vásárlói igények változásaira pedig „rugalmasan” tudnak reagálni. Az illetékes kormányhivatal foglalkoztatás-felügyeleti osztálya annyival elintézettnek tartja az ügyet, hogy megállapította: nem érkezett arról bejelentés, hogy az SK a jogszabályokat be nem tartva hajtanának végre leépítést.

Hiszen a létszámokat illetően a jogszabályokat betű szerint minden bizonnyal be is tartja. Egy csoportos létszámleépítés, ami az SK esetében havonta egyszerre 30 dolgozó kirúgását jelentené, sőt a munkahelyteremtésre adott állami támogatások visszafizetésének kötelezettségét is maga után vonhatná, nagyon kellemetlenül érintené a dolgozóknak és családjaiknak biztonságot ígérő kormányt is.

Arról viszont ugyebár nem tehet egy cég sem, ha a butus dolgozók felmondanak annak ellenére, hogy nem akartak munkanélkülivé válni. Pedig megfogadhatták volna Gulyás Gergely baráti jótanácsát is, és mondhattak volna simán nemet is, nem igaz?

Mintha a törvénytisztelő magyarországi multik előtt nem állnának ott a kormány által nyitva felejtett kiskapuk arra az esetre, ha a dolgozókon szeretnék leverni, ha nem megy jól a szekér.

A Telex úgy tudja, az iváncsai gyárban többeknek azt ajánlották fel, hogy ha nem írják alá a közös megegyezéses felmondást, akkor lefokozzák, és alacsonyabb pozícióba helyezik át őket.

A Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke, László Zoltán az ATV-nek nyilatkozva elmondta, ezen kívül is a munkáltatók rendelkezésére állnak a dolgozókat szándékosan ellehetetlenítő eszközök: elmondása szerint az iváncsai dolgozók jelezték a szakszervezet felé, hogy a munkáltató megszüntette például a vállalati buszjáratot, amivel el tudtak jutni a – jellemzően a települések szélén található, nagyon nehezen megközelíthető ipari parkokban található – munkahelyükre. László szerint ez a trükk a gépiparban szélesebb körben is bevett gyakorlat, ahogy a gyermekes anyák munkavállalását segítő kismama műszak megszüntetése is, vagy, hogy az elmúlt fél évben sokkal szigorúbban ellenőrzik és durvább szankciókkal, akár egyből kirúgással büntetik a cigiszüneteket, pihenőket, ami a munkaerőhiány idején egyáltalán nem volt jellemző.

Emlékezetes, hogy a Munka törvénykönyvének 2022-es fideszes módosítása egészen eddig lehetővé tette a cégeknek azt is, hogy fizetés nélküli, társadalombiztosítástól és szociális juttatásoktól megvont státuszban tartsanak – akár épp a munkájuk miatt – megromlott egészségi állapotú dolgozókat. Ez szintén egy kegyetlen és embertelen – az Alkotmánybíróság által csak nemrég megszüntetett – eszköze annak, hogy a hosszabb ideig betegállományba kényszerülő dolgozókat rávegyék a felmondásra, így ne kelljen nekik végkielégítést fizetni. De nem csak a felmondás ösztönzésére vannak eszközök: ha éppen a túl nagy fluktuáció a gondja a munkáltatónak, akár el is veheti a dolgozók kedvét a felmondástól a felmondási idő aránytalan növelésével ahelyett, hogy emberibb munkakörülményekkel, megbecsüléssel, magasabb bérekkel igyekezne ott tartani őket.

Országos szintű, szisztematikus leépítési hullám zajlik a magyarországi gyárakban, a kormány pedig széttárja a karját: papíron minden rendben van.

Egyenként, havi bontásban  sehol sincs tömeges létszámleépítés, összességében mégis naponta százával kerülnek dolgozók az utcára. Nem csak kisemmizve, megalázva is.

A kormány amolyan igazi „minek ment oda?” szellemiségben igyekszik az áldozatokat a saját helyzetükért hibásnak beállítani. Akinek még van munkahelye, az meg örüljön: költheti pihenés helyett lakásfelújításra a SZÉP-kártyás pluszjuttatását, felveheti a munkáshitelt, az asszonyok meg örüljenek, hogy legalább adómentesek lesz életük végéig – már ha elvégezték a rájuk bízott feladatot.