Egészen a múlt hétig teljesen jogszerű volt Magyarországon juttatás nélkül parkolópályára helyezni a meggyengült egészségi állapotú munkavállalókat, és „kifárasztással” felmondásra kényszeríteni őket. A Fidesz törvénye egy kalap alá vette a keresőképtelen embereket a bizonyos munkakörök betöltésére alkalmatlanokkal, megfosztva utóbbiakat járandóságaiktól. 

Múlt heti döntésével megsemmisítette az Alkotmánybíróság (Ab) a Munka törvénykönyve egy 2022-es módosítását, amely lehetővé tette a cégeknek, hogy fizetés nélküli státuszban tartsanak megromlott egészségi állapotú dolgozókat.

Az Ab határozata egy fedélzeti karbantartó ügyében született, akinél gerincsérvet diagnosztizáltak, így a továbbiakban nem volt képes ugyanebben a munkakörben dolgozni. A dolgozó tavaly beperelte a munkáltatóját, amiért az nem osztotta be őt munkavégzésre, más munkakört sem ajánlott fel neki, és munkabért vagy egyéb juttatást sem fizetett neki, ugyanakkor munkaviszonyát sem volt hajlandó megszüntetni. A cég álláspontja szerint a hatályos jogszabályok alapján a munkavállaló egészségi alkalmatlansága esetén sem foglalkoztatási, sem pedig munkakör-felajánlási kötelezettsége nem volt; foglalkoztatási kötelezettség hiányában pedig a munkavállaló részére nem jár juttatás, továbbá nincs olyan jogszabály sem, ami a munkaviszony megszüntetésére a munkáltatót kötelezné. 

A munkáltató joggal hivatkozhatott arra a 2022-ben Semjén Zsolt által benyújtott, 2023. január 1-től hatályos salátatörvényre, amely többek között valóban azt eredményezte, hogy nem kell foglalkoztatnia az alkalmatlan munkavállalót, és emiatt sem munkabért, sem állásidőre járó juttatást nem kell fizetnie neki. A korábbi szabályozás szerint a munkáltatónak még meg kellett vizsgálnia, hogy van-e lehetősége őt más munkakörben foglalkoztatnia, és ha igen, akkor felajánlotta ezt a másik munkakört számára. Ha erre nem volt lehetőség, akkor a munkáltatónak meg kellett szüntetnie a munkavállaló munkaviszonyát, vagy ha a munkaviszonyt fenntartotta, akkor az állásidőre járó távolléti díjat meg kellett fizetnie részére.

Az új jogi környezet azt eredményezte, hogy elvben a munkáltatók jogszerűen játszhattak rá arra, hogy ne kelljen a megromlott egészségi állapotuk miatt addigi munkájuk végzésére képtelenné váló emberek munkaviszonyát megszüntetniük, s tisztes végkielégítést fizetniük a számukra.

Ehelyett jövedelem hiányában mondjanak fel ők, és nézzenek új kereseti forrás után, ezzel veszni hagyván a végkielégítést. Az ilyen helyzetbe került dolgozók nemcsak, hogy távolléti díjat vagy állásidőre járó juttatást nem kaptak, de semmilyen társadalombiztosítási ellátásra, sőt szociális juttatásra sem voltak jogosultak.

A fedélzeti karbantartó perében illetékes bíró azért kért normakontrollt az Alkotmánybíróságtól, mert szerinte a törvény hátrányos megkülönböztetést valósított meg azzal, hogy egyenlően kezelte a „keresőképtelen” és az „adott munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan” munkavállalókat. Mindkét csoportot mentesítette ugyanis a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól, és mindkét csoport tekintetében úgy rendelkezett, hogy nem jár neki távolléti díj. Az Alkotmánybíróság igazat adott az indítványozó bírónak, és megsemmisítette azt a törvényszakaszt, amely alapján az alkalmatlannak ítélt dolgozó nem kapott távolléti díjat. A testület arra is hivatkozott: a szabályozás „ellentétes az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkóztatás védelmére, illetve a szociális biztonság megteremtésére irányuló államcélokkal”. 

 Emellett azt is kimondta az Ab, hogy a munkavállaló (adott munkaköre ellátására) egészségi okból való alkalmatlansága esetén a „munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége változatlanul fennáll”.

Inkább bug, mint feature

Hogy miért is fontos szétválasztani  „keresőképtelen” és az „adott munkakör ellátására egészségi okból alkalmatlan” dolgozók kategóriáit, azt Dr. Nagy Marcell foglalkozás-egészségügyi szakértő, a Magyar Orvosi Kamara korábbi titkára segített megvilágítani. „A keresőképtelenség alapvetően pénzügyi jellegű, a TB-törvényben szereplő kifejezés, a munkaköri alkalmasság pedig egy munkaegészségügyi, munkavédelmi jellegű kifejezés. Ezek két teljesen más jogszabályi környezetből jönnek, ám a törvény egymás mellé, egy mondatba helyezte őket, és emiatt ez valóban zavart tudott kelteni” – magyarázta a szakértő.  

A keresőképtelen ember egy folyamatban lévő megbetegedés miatt azt a munkát nem tudja végezni, amit éppen betölt. Ez lehet egy egyszerű hasmenés vagy megfázás miatt, de lehet egy komolyabb betegség vagy kórházi kezelés miatt is. Ezt a fajta jogviszonyt háziorvos vagy fekvőbeteg-ellátó intézmények állapítják meg. A munkaköri alkalmasság más természetű kérdés, hiszen ott mindig arról van szó, hogy az adott illető alkalmas-e egy konkrét munkakör betöltésére. Ez nem feltétlenül az a munkakör, amit éppen betölt, lehet olyan is, amelynek a betöltését a későbbiekben éppen vele tervezik. Ez esetben nem arról van szó, hogy akut betegség miatt nem mehet valaki dolgozni, hiszen attól még nem válna alkalmatlanná a munkakörére. Az azonban, ha valaki egy adott munkakörre alkalmatlan, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő keresőképtelen lenne, és hogy bármely más munkát ne tudna végezni.

„A jogszabály pedig azért vonta ezt egybe, mert mind a kettő esetében végső soron az a helyzet, hogy az illető nem tud dolgozni a munkakörében” – magyarázta kérdésünkre Nagy Marcell. 

„Én azt gondolom – ahogy ezt most az Alkotmánybíróság is megállapította –  hogy inkább a joggal való visszaélés történt, tehát a jogalkotónak sem az volt a szándéka, hogy valakit végtelenségig állományban lehessen tartani, ameddig magától fel nem mond, és meg lehessen fosztani a különféle járandóságaitól”

– értékelt a szakember, aki szerint az, hogy a a törvény a megfogalmazása miatt erre lehetőséget adott, inkább hiba a rendszerben, ami remélhetőleg kiküszöbölésre kerül. Nagy Marcell igazságügyi foglalkozás-orvostan szakértőként nemigen találkozott a fedélzeti karbantartóéhoz hasonló helyzettel, szerinte a gyakorlatban jellemzőbb volt, hogy a munkáltatók próbáltak valamilyen más munkakört felajánlani annak ellenére is, hogy a törvény nem kötelezte őket erre. 

A szakértő szerint az ehhez hasonló hibákat gyakran az eredményezi, hogy  éjszaka, salátatörvényben beterjesztett módosításokról van szó, amelyekhez ha még véletlenül ki is kérik a szakmai szervezetek véleményét, akkor sem veszik figyelembe azt, hanem eredeti formában kerülnek a parlament elé. Az ilyen anomáliák szerinte rendszerszintűvé váltak az elmúlt években, és rengeteg olyan jogszabály született, amelyekről bár „a szakma tudja, hogy valamikor, valahol ellent fognak mondani valaminek”, a törvényalkotók ezt mégis figyelmen kívül hagyják.

Ezrek lélegezhetnek fel

Még ha a bírósági gyakorlatban nem is fordult elő sok olyan eset, mint amely miatt az Ab határozata született, a  Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) szerint a taláros testület döntése is „jövedelem nélkül tengődő munkavállalók ezreinek a sorsán könnyíthet”. A MASZSZ a Mérce kérdésére azt írta, szerintük jó néhány munkahelyen évek óta bevett szokás volt a „parkoltatás” gyakorlata, vagyis végkielégítéssel járó elbocsátás helyett fizetés nélküli státuszban tartani azokat a munkavállalókat, akik egészségi állapotuk megromlása miatt nem tudják ellátni korábbi munkakörüket.

A szakszervezeti konföderáció becslése szerint országosan jelenleg is akár több ezerre tehető azok száma, akik fizetés és mindenféle egyéb jövedelem nélkül hónapok óta várják, hogy – a talán éppen a korábbi nehéz fizikai munka miatt – leromlott egészségi állapotuknak megfelelő munkakörbe helyezzék, vagy tisztes végkielégítéssel útjukra engedjék őket.

A Mérce korábban a makói Contitech Fluid Automotive Hungária Kft. dolgozóinak ügyéről számolt be 2023-ban, akiket sem elküldeni nem volt hajlandó, sem pedig állásidőt nem fizetett nekik a cég azután, hogy egészségügyileg alkalmatlanná nyilvánították őket az eddig végzett munkakörükre. Ugyanakkor a helyi munkavállalói érdekképviselet szerint más telephelyekről nem hallottak akkoriban, amelyek éltek volna a törvény által biztosított lehetőséggel, egyedül Makón tapasztaltak hasonlót.

Zlati Róbert, a MASZSZ elnöke szerint a szakszervezetek a „parkoltatás” gyakorlatát ellenző véleményét most különösen meggyőzően támasztotta alá az Alkotmánybíróság azzal, hogy egyhangú határozattal semmisítette meg a Munka törvénykönyvének azt a részét, amely szerint nem illeti meg távolléti díj – és minden egyéb azzal járó juttatás sem – azt, aki korábbi munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan. Zlati Róbert szerint érdemes kiemelni, hogy a most törölt kitétel 2022-ben kormányjavaslatra került be a Munka törvénykönyvébe. Az elnök kiemelte az Ab mostani, hivatalosan is megfogalmazott alkotmányos követelményét, amely szerint „a munkavállalónak az adott munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén a munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége változatlanul fennáll”. Ezt a kötelezettséget már egyetlen munkáltató sem hagyhatja figyelmen kívül – szögezte le Zlati. A MASZSZ felszólítja az érintett munkáltatókat, hogy mielőbb rendezzék a félreállított dolgozók sorsát – közölte a Mércével a szakszervezeti konföderáció.