A németországi és a nemzetközi sajtót a jövő vasárnapi választások előtt a Kereszténydemokrata Unió (CDU), illetve bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) parlamenti együttműködése foglalkoztatja a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párttal. A Bundestagban formálódott szövetséget (mely a neoliberális szabad demokratákat (FDP) is magába foglalta) az a cél mozgatta, hogy a papírok nélküli menedékkérőket könnyebb legyen a határon kívül tartani, aki pedig már Németországban tartózkodik, még módszeresebben lehessen zaklatni.

Noha egyes lapok az állítólag a szélsőjobboldal előtt „leomlott a tűzfalról” és a Friedrich Merz kancellárjelölt vezette konzervatívok által átlépett „határokról” írtak, összességében a merzi menekültügyi szigorítások a liberális és jobbközép sajtóban nem váltottak ki kritikát. A németországi politikai elit ugyanakkor a közös szavazás miatt hullámzani kezdett, még a visszavonult Angela Merkel volt kancellár is kiállt, hogy megintse a nemtelen együttműködésbe bocsátkozott Merzet, akit egykor minden fáradozása ellenére nem sikerült távol tartania a CDU éléről.

A CDU-n belül is a párt jobboldali irányulásaihoz tartozó Merz (róla írt korábbi portrénk itt olvasható) végül a hétvégi kancellárjelölti vitán váltig hangoztatta, elképzelhetetlen a koalíció az AfD-vel,

„nincsen közös nevező” a pártok közt, ám a „menekültügyi reform”, jelesül a kitoloncolások felgyorsítása, a családegyesítés megnehezítése és a határőrizet szigorítása, „elkerülhetetlen”.

Közös nevező

Az AfD a február 23-ra kitűzött, a szociáldemokraták (SPD) által dominált kormánykoalíció szétesése miatt előrehozott választásokon a három évvel ezelőtti támogatásukat megkétszerezve akár a voksok 20 százalékát is megszerezheti. A szélsőjobboldal hatása kétségkívül a menekültügyben a legerősebb, de a megszorításos-deregulációs politikát képviselő párt gazdaságpolitikai szemlélete szinte azonos a kormányválságot előidéző FDP-vel, és erős rokonságot mutat a CDU/CSU-val és a szociáldemokraták elképzeléseivel is.

Aligha mondhatjuk, hogy a „tűzfal” most omlott le – tekintsünk csak rá a tartományi politikai együttműködésekre! A Jacobin magazin pár hete összegyűjtötte azokat a felméréseket, melyek a németországi politikai elit különös társulásairól árulkodnak. A következtetés adódik: a tartományi parlamentek már kikövezték az utat az értelmiségiek által 2013-ban alapított, 2015-től markánsan bevándorlás- és kisebbségellenes párt számára az országos sikerhez. Az amerikai baloldali lapban ismertetett egyik tanulmány megállapította, hogy az AfD által 2019 és 2024 között benyújtott indítványok 21 százaléka kapott támogatást más nagy pártoktól Kelet-Németország tartományaiban. A CDU az együttműködések 62 százalékában vett részt, az FDP pedig a felében, az SPD pedig a közel negyven százalékában. Egy másik jelentés szerint a Zöldek, a Die Linke és a szociáldemokraták működnek együtt a legkevésbé az AfD-vel, míg a CDU az ilyen jellegű együttműködések több mint feléért felelős.

A jelenséget akár magyarázhatja is, hogy a kereszténydemokraták erősek a keleti önkormányzatokban, ám a neoliberális FDP-ről, amely a második helyen áll az AfD-vel való együttműködésben, ez már nem mondható el. S míg az FDP-vel gyakorta gazdasági-infrastrukturális területeken működött együtt az AfD, az CDU-val való rezonancia lényegi: az egyik legfontosabb politikai kérdésben, a migrációban találtak közös hangot. Pl. a szászországi Bautzenben ahhoz, hogy az elutasított menedékkérők nyelvtanfolyamokon vehessenek részt vagy más juttatásokat kapjanak, a CDU és az AfD közös döntése kellett.

Értelemszerűen a szélsőjobboldal őszi tartományi győzelmei után az együttműködések száma tovább nőtt. Az AfD a Türingiában, Szászországban és Brandenburgban tartott választások után megkerülhetetlen szereplővé vált. Brandenburgban, ahol a szociáldemokraták vezetik a többségi kormányt, az AfD a mandátumok több mint egyharmadát ellenőrzi, ami vétójogot biztosít számukra a bírói kinevezések vagy az alkotmánymódosítások esetében. (Az AfD brandenburgi előretöréséről itt írtunk részletesen.) Türingiában pedig győzött a szélsőjobboldal, s bár a CDU vezette kormánykoalíció alapított kormányt, mindössze a mandátumok felét bírják.

Hátterűek

De nemcsak a pártpolitika engedte ki a karanténból (hogy a 2010-es évek bevett fordulatával éljünk) az AfD-t. Az Analyse und kritik magazin arról ír, hogy a vezető lapok, jelentős közéleti vlogok egyként szabad teret adtak a szélsőjobboldalnak. Így Tino Chrupalla pártelnök a neves Caren Miosga műsorába kapott meghívást az Egyes televízióban; az AfD csúcsjelöltje, Maximilian Krah a fiatalokat célzó Tilo Jung műsorában, a Jung und Naivban – mint az ak megjegyzi – „hat órán keresztül ismertethette rasszista és nőgyűlölő álláspontjait”, Björn Höcke türingiai pártelnök pedig egymillió néző előtt szerepelhetett a Welt TV-ben. Az AfD kancellárjelöltje és társelnöke, Alice Weidel (aki multicégek tanácsadójaként vált ismertté az AfD alapítása előtt) a legjelesebb lapok címoldalán szerepel hétről hétre. (Sejtjük, nem lesz ez másként Magyarországon sem, ahová Orbán Viktor miniszterelnök hívására szerdán érkezik…)

Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy az AfD-vel szembeni kritikák középpontjában nem a nyíltan szélsőjobboldali, menekültellenes, rasszista kijelentések és cselekedet állnak, a bírálat nem is a neoliberális politikai meglátásokat veszi célba. Ehelyett az a kevéssé igazolt gyanú kap újra és újra hangot, hogy  a párt politikusai idegen hatalmak, Oroszország, Kína stb. pártján állnak, a párt tagságában kémek rejtőznek s í. t.

Mindenesetre a CDU menekültellenes törvénykezését állítólag a „bevándorló hátterűek által” az utóbbi időszakban elkövetett merényletek indokolták. A CDU és az AfD együttszavazását például közvetlenül a december 20-i magdeburgi merénylet előzte meg, amikor egy Németországban húsz éve élő férfi a karácsonyi vásár közönsége közé hajtott és megölt 6 embert, 199-et pedig megsebesített. Az eset következményeiről riportot közlő ak magazin rámutat, hogy álhírek és híresztelések révén az AfD miként forgatta ki a szomorú esetet a választási küzdelem egyik elemévé avatva a tragédiát. A közösségi médiában folytatott kampány egy „migráns által elkövetett terrorcselekményről” szólt, holott máig nem ismert, milyen okból követte el a gyilkosságsorozatot a szélsőjobboldallal szimpatizáló, az AfD posztjait lájkoló muszlimellenes orvos.

Az AfD menetelése a korszellemet tükrözi. A szélsőjobboldali Giorgia Meloni kormánya a jobbközép Forza Italiával működik együtt. Spanyolországban a Néppárt regionális koalíciót kötött a szélsőjobboldali Voxszal. Franciaországban a gaullista jobbközép kettészakadt és egyik része a Marine Le Pen vezette Nemzeti Fronttal kötött szövetséget, miközben a jobboldali Emmanuel Macron államfő mindent megtesz annak az érdekében, hogy a legutóbbi választáson győztes baloldalt távol tartsa a kormányzástól. Az Egyesült Királyságban pedig a Munkáspárt viszi véghez az elődje terveit, amikor ezerszámra menekülteket toloncoltat ki.