Miért nem térhetett haza két gyermekével Japánba az a nő, akit a gyanú szerint volt férje gyilkolt meg múlt szerdán V. kerületi otthonában? Hogy jutottunk el a tragédiáig, ami jó ideje a levegőben volt, de talán elkerülhető lett volna? Mekkora ereje van a nyilvánosságnak egy ilyen ügyben? Milyen hatással van a hatóság iránti bizalomra a BRFK nagy felháborodást keltett közösségi médiás kommunikációja?

A 43 éves Megumit gyámhivatali ügyében képviselő Spronz Júliával, a PATENT Egyesület jogászával jártuk körbe a kezdetben sokak által megkérdőjelezett, lakástűzként kezelt nőgyilkosság részleteit.

Január 29-én egy V. kerületi lakástűzhöz riasztották a hatóságokat, az oltáskor egy nő elszenesedett holttestét találták meg. A szobában cigarettacsikkek, borosüveg is volt, a tüzet elmondása szerint észlelő, majd a 112-t tárcsázó ír állampolgárságú férfi, az áldozat volt férje kezdetben nem keveredett gyanúba: ugyan kihallgatták, DNS-mintát vettek tőle, és az akkor viselt ruháit is lefoglalták, szabadon távozhatott, a rendőrség balesetként kezelte a tragédiát.

A hatóság első megállapítása szerint – a barátai szerint soha nem dohányzó – nő az ágyban cigarettázott, felgyulladt az ágya, és meghalt.

Arra, hogy mi lehetett az oka, hogy nem mozdult meg, amikor a tüzet észlelte, nem tért ki a rendőrség, ahogy arra sem, miért nem végeztek már csak önmagában épp emiatt a furcsa körülmény miatt is egyből alaposabb vizsgálatot, mielőtt kijelentették volna, baleset történt.

„Az oltást követő helyszíni vizsgálat során égésgyorsító jelenlétét nem lehetett kimutatni, a tűzvizsgáló megállapítása szerint a tűz ágyban dohányzás miatt keletkezhetett. Az elhunyton soron kívül elvégzett igazságügyi orvosszakértői boncolás nem talált idegenkezűségre utaló nyomot. A Budapesti Rendőr-főkapitányság szakértők bevonásával folytat minden részletre kiterjedő vizsgálatot, melynek során minden körülményt vizsgálnak. A jelenlegi adatok nem támasztják alá, hogy bűncselekmény történt volna” – közölték a BRFK Facebook-oldalán vasárnap.

A sokak által ismert és szeretett nő széles baráti köre, valamint a PATENT Egyesület azonban nem fogadta el a hatóság magyarázatát, múlt hétvégén alaposabb nyomozást kezdtek követelni. Mivel sokan tudtak arról, hogy Megumi rettegett volt férjétől, erős gyanú ébredt a barátokban és a jogvédőkben, hogy nem baleset, hanem gyilkosság történt, aminek hangot is adtak, miután a rendőrség amolyan „nincs itt semmi látnivaló” jelleggel igyekezett minden kételkedőt elcsitítani.

Tegnap végül a Budapesti Rendőr-főkapitányság további nyomozása fordulatot hozott, kedd délelőtt tartottak rendkívüli sajtótájékoztatót, ahol közölték, találtak olyan kamerafelvételeket, amelyek egyértelműen megalapozzák az emberölés gyanúját.

A férfit kikérdezték arról, merre járt aznap, az általa leírt útvonal azonban nem egyezett száz százalékban a rendőrség által addigra beszerzett köztéri kamerafelvételeken látottakkal. A rendőrség által bemutatott felvételek alapján a férfi szerda reggel elvitte a lányát úszásoktatásra, a belvárosban kávézott, edzeni ment, szaunázott, majd visszament a lakásba, ahol több mint egy órát töltött, távozott, majd ismét megjelent, és úgy tett, mintha akkor észlelte volna a tüzet. Mindeközben többször átöltözött, egyes képkockákon a reggeli elindulásához képest teljesen más ruhákat, másokon maszkot visel, a tűz előtt pedig bukósisakban ment be a házba, majd újra a reggeli öltözékében tért vissza. Ezután rendeltek el igazságügyi orvosszakértői boncolást, amely a korábban közöltekkel szemben megállapította, hogy a holttesten bántalmazásra utaló nyomok, elváltozások vannak. Ezenkívül még toxikológia, szövettani vizsgálatok is folyamatban vannak.

Mindezek fényében emberölés bűntett ügyében rendeltek el tegnap nyomozást, a férfit a Terrorelhárítási Központ elfogta Budapesten, előállították és gyanúsítottként hallgatták ki. A férfi nem tett beismerő vallomást, de kérdésekre válaszolt. A gyerekeket, akiket először barátoknál helyeztek el átmenetileg, tudomásunk szerint megpróbálta a feltételezett gyilkosság után magához venni, ami meghiúsult, a rendőrség kedden már arról adott tájékoztatást, a gyerekek nevelőszülőkhöz kerültek.

Halálfélelemben élt

Az csak a sajtó érdeklődésére derült ki a mai tájékoztatón, hogy a rendőrség vizsgálatot folytat azzal kapcsolatban, megalapozottan utasították-e vissza a nő tavaly novemberben tett feljelentését volt férje ellen, aki akkor életveszélyesen megfenyegette egy levélben.

„Azt írta, hogy a bűnösök lassú és fájdalmas halált fognak halni, de addig a rémálmaiban fog kísérteni, és hamarosan itt a leszámolás napja. Előtte pedig Megumit és a saját szüleit szidalmazta, akik támogatják a nőt, tehát feltehetőleg ők a bűnösök”

– idézte fel Spronz Júlia a fenyegetést, amellyel nem volt hajlandó foglalkozni a rendőrség. És mint arról tucatnyi másik nő halála is tanúskodik Magyarországon minden évben, a feljelentések, segítségkérések, távoltartások elutasítása és a veszély bagatellizálása rendszerszintű a hatóságok részéről.

A férfi nem sokkal korábban, tavaly nyáron ellopta a nő laptopját is, amin keresztül letiltotta a telefonját, illetve különféle felhasználói fiókjait. „Már ott megmondta a rendőrség, hogy oké, hogy ellopták a laptopját, de arra semmi bizonyíték nincsen, hogy a volt férj volt, és ezzel nem tudnak mit kezdeni” – mondta Spronz.

A nővel az elmúlt másfél évben kapcsolatban lévő jogász arról is beszélt, a nő folyamatos rettegésben élt volt férje miatt, aki egy fegyvert is tárolt korábbi közös otthonukban, ahol válásuk után csak a nő élt két közös gyermekükkel. Előfordult, hogy a volt feleségét becsmérlő üzeneteket küldött körbe a nő barátainak, valamint a pszichikai terror mellett Spronznak tudomása van arról is, hogy tettlegességre is volt példa, a férfi korábban fojtogatta is a nőt.

Meglepetésszerűen megjelent apát játszani

Felmerül a kérdés, hogy a férfi erőszakossága, fenyegető viselkedése szempont volt-e a szülők válása után, amikor a gyerekek elhelyezéséről született döntés. Sok esetben ugyanis pereskedés folyik a szülők között a láthatásról, a bíróságok, a gyámhivatalok, igazságügyi pszichológus szakértők pedig gyakran vakok a családon belüli erőszakra, és simán felügyelet nélküli láthatást biztosítanak az anyát vagy a gyermekeket korábban bántalmazó apának. Ez az úgynevezett kényszerláthatás intézménye, amikor egy bántalmazó apa láthatáshoz való joga erősebb, mint a gyermek biztonsághoz való joga, melynek következtében az elmúlt években több láthatáson történt gyermekgyilkosságról beszámoltunk már.

Ebben az esetben nem teljesen erről van szó, a válás után ugyanis a szülők 2023-ban közös, hetente váltott felügyeletben egyeztek meg (melynek feltételei jó eséllyel a nőre lettek kényszerítve), ügyvédeik voltak ugyan, de bíróság elé nem került az ügy, nem volt per.

Ezt a megegyezést azonban kb. egy hónap után felrúgta az apa, aki külföldre költözött, tartásdíjat nem fizetett, a gyerekek gondozása, nevelése a nőre maradt. Ezután meglepetésszerűen jelent meg láthatásra néhány hetente, ekkor beköltözött a nőhöz és a gyerekekhez.

Volt feleségének sose mondta meg, mikor jön, csak a gyerekekkel kommunikált, de a januári látogatásáról még ők se tudtak előre. Ilyenkor a saját jogának tartotta a gyerekeket iskolába vinni – vagy épp nem bevinni őket, mert máshoz volt kedve. Ezeket a napokat a nő rendszerint még inkább gombóccal a torkában, készenléti állapotban próbálta átvészelni Spronz elmondása szerint.

Minden vágya volt visszaköltözni Japánba, de a férfi nem engedte

A nő minden vágya volt, hogy haza költözhessen a gyerekekkel Japánba, ennek viszont vannak jogszabályi feltételei: a gyereket csak a szülők közös döntése alapján lehet elmozdítani a szokásos tartózkodási helyükről. Ez az az ország, ahova a szülők konszenzusa alapján utoljára költöztek a gyerekek. Bár az apa nem él életvitelszerűen Magyarországon, igyekezett több ezer kilométer távolságból is mindenben nehezíteni volt felesége életét, amibe csak volt beleszólása. Így fél évvel ezelőtt például nem egyezett bele, hogy a gyerekek egy iskolába járjanak, ahogy megvétózta a Japánba költözést is. Az ilyen vitás helyzeteket a gyámhivatalnak kell megoldania, ezért az anya Spronz Júlia segítségével tavaly márciusban elindította a külföldre költözési eljárást. A gyámhivatal mediációra küldte a szülőket, ahol a férfi továbbra sem egyezett bele a Japánba költözésbe, ugyanakkor megszabott feltételeket a láthatásra, ha mégis elköltöznének, tehát végülis részegyezség született.

Ekkor viszont mindenki meglepetésére a gyámhivatal nem hozott határozatot a költözésről és a kapcsolattartási részletekről, hanem kirendelt egy igazságügyi pszichológus szakértőt szeptemberben, aki fél évvel későbbre, idén március 6-ára adott időpontot. Spronz szerint ezt valójában semmi nem indokolta, a gyámhivatal csak be akarta biztosítani magát, mivel arra számítottak, hogy valamelyik fél úgyis bíróságra viszi az ügyet, nekik pedig az volt a fontos, hogy látszódjon, mennyire körüljárták a témát és meggyőződtek róla, hogy a gyerekek érdekében áll a költözés.

Spronz még ennek ellenére is úgy gondolta, és ezzel biztatta utolsó üzenetváltásukkor is ügyfelét, hogy idén áprilisban már jó eséllyel Japánban járhatnak iskolába a gyerekek.

Sokatmondó az is, hogy a férfi apja és mostohaanyja (akiknek a lakásában élt menyük az unokákkal) a vitás helyzetben a nő mellé álltak, őt támogatták. Spronz elmondta, a gyámhivatali eljárásban még arról is nyilatkozott a nő volt apósa, hogy szívesen fizeti a fiának a repülőjegyet, ha Japánba megy meglátogatni a családot.

„Az intuíció, az évek, meg a rutin”

„Semmiféle olyan adat nem merült fel, ami megalapozta volna bűncselekmény lehetőségét”

– hangzott el a sajtótájékoztatón. Arra a kérdésre, hogy akkor mire alapozták a végül mégis felmerült – és súlyos fordulatot hozó – gyanút, Gál Sándor rendőr alezredes, a BRFK életvédelmi osztályának vezetője mindössze azt válaszolta:

„erre mondják, hogy az intuíció és az évek, meg a rutin.”

Vagyis, a közfelháborodást és az áldozat barátainak kitartó próbálkozását, hogy felhívják a figyelmet a gyanús körülményekre és a súlyos előzményekre, amiről a hatóságnak is tudomása volt, a rendőrség nem vette figyelembe.

Spronz Júlia ennél sokkal pozitívabban értékeli a közösség megmozdulását és a társadalom érzékenységét az ügyben, szerinte ennek mindenképp szerepe volt abban, hogy mélyebbre ásott a hatóság, és baleset helyett már emberölés miatt nyomoznak. Kérdés persze, hogy miért kellett ehhez ekkora felháborodás. Mint elmondta, a napokban egy nagyjából 50 fős akciócsoport alakult barátokból, az eset kezelése miatt felháborodott emberekből, akik próbálnak összegyűjteni és prezentálni a rendőrségen minden releváns információt arról, hogyan fenyegette a férfi a nőt.

„Szövegkörnyezetből kiragadott gondolatok” – avagy hatósági bunkóság

A rendőrség fent említett vasárnapi Facebook-posztja ráadásul tovább eszkalálta a helyzetet, miután a BRFK „kommunikációs” munkatársa pökhendi stílusban kezdte el kiosztani a kommentelőket, köztük az áldozat sok barátját is, akik egymás után közölték, Magumi sosem dohányzott, és szeretnék, ha a hatóság alaposabb nyomozást folytatna. Valakitől azt kérdezte a BRFK, honnan tudja, hogy a nő nem dohányzott – ahelyett, hogy például tájékoztatást adott volna arról, hol oszthatja meg a nyomozás szempontjából releváns információit a hatósággal; egy másik kommentben közölte, amit idegenek írnak ide (szintén barátok, a dohányzással kapcsolatban), az vagy igaz, vagy nem; egy kommentelőt pedig kioktattak, hogy nem nyomozó, ezért ne is találgasson. Az áldozat egyik barátja egy vigyori majmos fejecskét is kiérdemelt a BRFK-tól. Részvéttel, tisztelettel már annál kevésbé lehetett találkozni.

Amikor a sajtótájékoztatón a HVG újságírója szembesítette a rendőrséget a méltatlan stílussal, csak azt a választ kaptuk:

„ezek szövegkörnyezetből kiragadott gondolatok”, melyek helyett inkább azt emelnék ki, hogy hat napja, megállás nélkül dolgoznak a nyomozók az ügyben, aminek az lett az eredménye, hogy lett egy gyanúsított, akit elfogtak.

Többedik kérdésre sem érezte úgy a rendőrség, hogy fontos lenne elismerni a problémát, neadjisten bocsánatot kérni.

Spronz szerint a BRFK által megengedett stílus jól mutatja azt az ellenségességet, ahogy a nők elleni erőszak áldozataihoz is hozzáállnak általában a hatóságok:

„hogy nem az a feltételezés, hogy igazat mondanak, hanem hogy hazudnak. Mínuszból indulnak. Egy adócsalási ügyben nem az előítéleteket kell leküzdeni ahhoz, hogy labdába rúgjál, hanem abból indulnak ki, hogy bemegy valaki feljelententést tenni, és lehet, hogy igazat mond”

– mondta.