Frissítés (12:35/01.28.):

Lemondott Szerbia miniszterelnöke

Kedden délelőtt lemondott Miloš Vučević, Szerbia miniszterelnöke, miután hétfő éjjel több támadás is ért egyetemista tüntető csoportokat ismeretlenek részéről – írja a Vajdasági Magyar Szó. Bár nem egyértelmű, hogy a támadások miatt mondott-e le Vučević, lemondó beszédében a politikus külön kitért az esetekre is.

Lemondását bejelentve a miniszterelnök hosszasan méltatta kormánya eredményeit az utóbbi években, az újvidéki tragédiáról szólva viszont nem beszélt arról, hogy pontosan miben látja a kormány felelősségét, és megismételte a szerbiai kormányzat eddigi vádjait, miszerint a tüntetéseket (és most már sztrájkokat is) külföldről irányítják.

A hétfőről keddre virradó éjjel történt támadások során egy helyütt egy matricákat ragasztó fiatal férfit és egy fiatal nőt bántalmaztak ismeretlen, erős testalkatú emberek, egyiküket fojtogatták, és autóval is üldözték őket. Az eset során a nőnek súlyos sérüléseket is okoztak, őt jelenleg kórházban ápolják. A szemtanúk szerint ugyanezen csoport az éjszaka folyamán más helyen is bántalmazott tüntetőket.

Korábban írtuk:

Január 24-én, pénteken általános sztrájk zajlott Szerbiában. Az egyetemisták és középiskolások által kezdeményezett tiltakozáshoz tízezrek csatlakoztak. Miközben a november 1-jei, 15 életet követelő újvidéki tragédiára emlékező tiltakozások és munkabeszüntetések folyamatosak (ma például 24 órára blokkolják Belgrád közelében az autóutat), a politikai felelősségvállalást követelő egyetemfoglalások is immár két hónapja tartanak – ezzel

az eddigi egyik legjelentősebb kihívás elé állítva a 2012 óta hatalmon lévő, a Szerb Haladó Párt (Srpska napredna stranka, SNS) dominálta politikai rezsimet.

A belgrádi Mašina oldal által közölt összesítés szerint az Állj meg, Szerbia (Zastani Srbijo!) megmozduláshoz pénteken 103 szerbiai település csatlakozott. A nagyobb városok (Belgrád, Újvidék, Szabadka, Čačak, Niš…) mellett immár kisvárosok is részt vettek a protestálásban, köztük szép számmal vajdasági városok (Zenta, Apatin, Topolya, Nagybecskerek…) is.

A Belgrád–Budapest-gyorsvasút építéséhez kötődő, a felújítása négy éve alatt kétszer is ünnepélyesen átadott újvidéki vasútállomás vasbeton előtető-szerkezetének leszakadása után formálódott tiltakozások során az emberek Szerbia-szerte 11 óra 52 perckor 15 percig megállnak az utcán és a tragédia áldozataira emlékeznek. Bár a megemlékezés visszafogott, ám eltökélt módja a kormányzat bírálásának, a kormányhoz kötődő szervezett csoportok mégis rendre megzavarják a tiltakozókat.

A múlt pénteki megemlékező tiltakozás abban volt különleges, hogy a Szerbia összes egyetemének legnagyobb karait elfoglaló egyetemisták és a hozzájuk csatlakozott középiskolások és gimnazisták aznapra általános sztrájkot is hirdettek. A tragédiával kapcsolatos tiltakozásokhoz már novemberben csatlakoztak az ügyvédi kamarák, melyek a vasútállomás felújításával kapcsolatos ügyészségi vizsgálat ellentmondásossága miatt sztrájkolnak; a mezőgazdasági munkások, akik kezdetben a számukra biztosított kedvezmények megvonása ellen tiltakoztak, ám az egyetemista tüntetések és a tiltakozók elleni atrocitások után a diákok védelmére siettek; és a tanügyi dolgozók egy része, akik pedig a tragédia kivizsgálásának elmaradása mellett a rossz munkakörülmények miatt is sztrájkolnak. Az említett dolgozókhoz pénteken újabb állami és magáncégek munkásai társultak, többek között a villanygazdaság dolgozói, a szerbiai állami televízióban működő egyik szakszervezet tagjai, médiamunkások stb.

A társadalom számos tagját megszólító, Véres a kezetek! közös nevet viselő utcai felvonulások, sztrájkok, villámtiltakozások (flashmob) mellett november végétől folyamatosan az egyetemisták felügyelete alatt áll a szerbiai egyetemek karainak legtöbbje. Az egyetemisták alapvető követelései, hogy hozzák nyilvánosságra a tragédiához kapcsolódó dokumentumokat, a kormányzat vállaljon felelősséget az emberek haláláért, valamint hogy engedjék szabadon a tiltakozásokon letartóztatott diákokat. Mivel a tiltakozásaik során rendre megtámadják az egyetemistákat, két alkalommal pedig autóval hajtottak a tiltakozók közé, a diákok az atrocitások elkövetőinek felelősségre vonását is követelik.

Az egyetemisták aktív napi politikai szerepvállalása az 1990-es évek rezsimellenes egyetemista tüntetéseire emlékeztethet bennünket, a tiltakozás formája (fórumok, azaz plénumok, lényegében tanácsok) pedig a 2006-tól 2014-ig tartó időszak egyetemista tüntetéseinek bevett – megannyi előzmény mellett a spanyolországi polgárháború idejéről ismert – döntéshozatali eszközét másolja. A 2000-es és 2010-es évek eseményeivel ellentétben a mostani egyetemfoglalások kevésbé fókuszálnak „a bolognai folyamat”, a felsőoktatás piacosítása, a tudástermelés antidemokratikus jellegének bírálatára, továbbá a szociális követeléseik sem kifejezettek. Míg az egyetemista tüntetések második generációja az ingyenes felsőoktatás, a tudásjavak áruvá válása ellen emelték fel a szavukat – s hatással voltak a horvátországi (2007), az ausztriai (2009), a magyarországi (2012-13) és a romániai (2013) egyetemfoglalásokra –, addig ezek a követelések eddig hiányzanak a mostani tiltakozásokról. Ez magyarázhatja azt is, hogy a tüntetők élvezik az egyetemi tanárok támogatását, akiknek a pozíciói ezúttal nem kérdőjeleződnek meg. Egyes értelmezők arra hívják fel a figyelmet, hogy a második generáció idejétől eltérően ma már a felsőoktatásba nagyon kevés munkás származású hallgató jut be (éppen a tudásjavakhoz való hozzáférés korlátozása miatt, ami ellen az egyetemfoglalók egykor tiltakoztak), emiatt sem találni éles szociális követeléseket az egyetemfoglalók közt.

Nyilvánvaló azonban, hogy mivel a plénum a radikális közvetlen demokrácia alapvető eszköze, jelesül nyitott és szabad döntéshozói és végrehajtó fórum, a szociális követelések is utat találhatnak maguknak az egyetemisták körében.

Miközben arra is érdemes felfigyelnünk, hogy az egyetemisták bizonyos jelek szerint tisztában vannak az ellenfél természetével. Miután a titkosszolgálatok több diákot is megfenyegettek és zaklattak (egyes médiumok a horvátországi származású diákokat vették célpontba, másokat külföldről fizetett felforgatóknak akartak beállítani – vélhető, hogy az információikat a titkosszolgálatok munkájára alapozták), az egyetemisták a BIA újvidéki székháza elé szerveztek tüntetést. Szintúgy a tiltakozás karakteréről árulkodik, hogy a gyenge és lejáratódott ellenzéket messze tudja tartani magától. Hiába tehát a hosszú nyúlt téli szünet, a katolikus és ortodox karácsony, a megannyi fenyegetés: az egyetemisták továbbra is blokkolják az egyetemeket. S eddig eredményesen álltak ellen a médiából sugárzó követelménynek, hogy az egyetemfoglalásoknak „arcot adjanak”. A fórumaikról kevés hír szivárog ki, nem perszonifikálódik az ellenállás, nem személyekhez, hanem a plénumokhoz kötődnek a döntések.

Hasonló nagyságú tiltakozásokat az utóbbi években eddig csak a Rio Tinto ausztrál-brit óriásvállalat volt képes kiváltani Szerbiában, amely a Jadar-völgyében fellelt, Európa legnagyobb lítiumkészletét akarta kizsákmányolni hatalmas környezetpusztítás árán. Az esetről több írásban is beszámoltunk a Mérce olvasóinak. Ahogyan az akkori tüntetők is nemcsak a szerbiai kormánnyal, de a németországi autóipar megmenekülésében reménykedő németországi kormánnyal, a zöld átmenetet az elektromos autók gyártásában megvalósítani igyekvő Európai Unió döntéshozóival is szembekerültek, a rendszer ellen kihívást intéző egyetemisták is jelentősebb erők nemtetszését is kiváltották. Jelzésértékű Richard Grenell, Donald Trump elnök különleges missziókért felelős megbízottjának megnyilvánulása. A volt berlini nagykövet, a Nemzeti Hírszerzés egykori igazgatója kijelentette, „nem támogatja azokat, akik erőszakosan veszik át a kormányzati épületek irányítását”, megfeledkezve az SNS politikájáról, mely 13 év alatt erőszakkal az állam szinte minden területét maga alá gyűrte, a társadalom ellenállását pedig sokszor erővel verte le. Akinek füle van Grenell szavaira (s a szerbiai embereknek lehet rá: az Egyesült Államok több csatornán át mindig döntő befolyást kívánt gyakorolni a posztjugoszláv térségre), kihallhatja: a „Nyugat” megmaradt a szerbiai államfő és a kormányzat pártján.

S miközben rendszeresek az inzultusok az egyetemisták ellen, a tiltakozásokon letartóztatott tüntetők közül pedig páran továbbra is előzetes letartóztatásban vannak, Goran Vesić volt építésügyi miniszter, aki ellen az előzetes fogva tartást kétszer is elrendelték, az újvidéki tragédiával kapcsolatos nyomozás legmagasabb tisztségű politikai vádlottja továbbra is szabadlábon van. Mi sem árulkodik jobban a szerbiai igazságszolgáltatás állapotáról, mint hogy míg a kisebb balesetek és vétségek esetében is előzetes letartóztatást rendel el, melyből fél évig rendre aligha szabadulni – addig az SNS egyik oszlopos tagja egy 15 ember életét követelő tragédia gyanúsítottjaként szabadon járhat el: meglehet befolyásolva  a tanúkat, visszaélve a hatalmával dokumentumokat tartva vissza stb.

A tiltakozások kihívták a rendszert. Még nem dőlt el a felkelés sorsa.