Raboltak, nőket erőszakoltak, bántalmaztak és fogvatartottak menekülteket Tunéziában rendszerszinten, éveken keresztül – derítette ki nemrég a brit Guardian oknyomozó cikkében. Az Európai Bizottság az emberi jogok sárba tiprásáról szóló hosszú riport megjelenése után most bejelentette, hogy alapvetően átdolgozza a Tunéziának folyósított pénzügyi támogatások rendszerét.
A Guardian tavaly ősszel közölt tényfeltáró cikke derített rá fényt, hogy Tunéziában csak az elmúlt 18 hónapban több száz menekült nőt erőszakoltak meg a helyi hatóságok emberei, néha csoportosan, áldozataikat rendre kirabolva és fizikailag bántalmazva.
Az Európai Uniós hivatalnokok most bejelentették, hogy a jövőben „konkrét” lépések megtételéhez kötik majd a menekültek „távoltartására” folyósított források kifizetését az észak-afrikai országnak, a döntés több tízmillió eurós támogatási összeget érint a következő években.
Mint arról annak idején a Mérce is beszámolt, Tunéziával legutóbb 2023-ban kötött átfogó egyezséget az EU, amelynek értelmében az Unió jelentős összegeket fizet (más afrikai országokhoz hasonlóan) Tunisznak, hogy az tartsa távol a lehető legtöbb menekültet Európától. A megállapodást akkor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke „a közös jólétbe és stabilitásba való befektetésként” üdvözölte.
Azért is lehet meglepő von der Leyen másfél évvel ezelőtti optimizmusa, mert a Tunéziával (és Egyiptommal, majd később Mauritániával) 2023-ban kötött egyezmények abba a politikába illeszkednek, amelyről csaknem egy évtizede lehet tudni, hogy nem működőképesek, viszont súlyosan embertelenek.
A fent említetteken kívül az EU 2015-től kezdve olyan, alapvető emberi jogokat rendre semmibe vevő államokkal kötött rendre „kívültartási megállapodásokat” a 2014-es ún. Kartúmi Folyamat alapján, mint például Törökország, Líbia, Szudán, vagy Niger. Több ezen országok közül azóta állandó politikai zsarolásra is használja a menekülteket, legismertebben Ankara, ami az uniós csatlakozásra, illetve egyéb kedvezmények kicsikarására fenyegeti újra és újra a politikai szövetséget a menekültek „kiengedésével”.
De a zsarolópolitika csak az egyik a rengeteg probléma közül, amit az EU kívültartási politikája okoz. Az sem lehet újdonság sem a közvélemény, sem a döntéshozók számára, hogy azok a vastag pénzek, amelyek a fenti, kérdéses alapokon működő államoknak mennek, nagyon gyakran a korrupciós csatornákon keresztül éppen az embercsempészek zsebeiben landol, tehát épp azokat támogatja, akik – elvileg – az EU fő ellenfelei a menekültkérdésben.
Az EU menekültpolitikája immár egy teljes évtizede az „Európa Erőd” szélsőjobboldali koncepciójának felel meg, és a Bizottság nem különösebben zavartatja magát a ténytől, hogy a stratégia miatt nem csak az EU-n kívüli „befogadó” országokban helyben érik extrém jogsértések a menekülteket, de sok esetben onnan polgárháborús térségekbe toloncolják őket vissza, ahol az életük sincs biztonságban.
Mindemellett az Unió továbbra is jelentős összegeket öl határvédelmi szervezetébe, a Frontexbe, amelynek korrupt, és szintén súlyosan jogsértő tevékenységeire számos esetben derült már fény.
A mostani, Tunéziát érintő döntéssel kapcsolatban a Guardian megemlíti, hogy az EU egészen idáig tagadta, hogy bármiféle visszaélés felett szemet hunytak volna, és kifejezetten kijelentették, hogy „az egyik legszofisztikáltabb rendszert működtetik az emberi jogsértések követésére”. Mindemellett az uniós hivatalnokok azt is megerősítették, hogy ezek a döntések nem befolyásolják várhatóan a további, már előkészített megállapodásokat az országgal a „kívültartás” folytatására.
„A migrációs politika nem uniós országokba történő kiszervezésének normalizálódása nem fedheti el azt a tényt, hogy az uniós intézmények alapvető jogi kötelezettségei változatlanok maradnak. Ezeket a kötelezettségeket nem szabad feláldozni a praktikum vagy a geopolitikai aggályok miatt”
– nyilatkozta a tunéziai döntéssel kapcsolatban az éppen leköszönő Emily O’Reilly, az EU ombudsmanja.
