A nemzetközi sajtó Javier Milei argentin elnök beiktatásának első évfordulóján mérleget vont: bár a végbevitt „reformok fájdalmasak voltak”, Argentína „kilábalt” a mély válságból, miközben a sokkterápia „nem tépázta meg” az extravagáns és unortodox elnök-közgazdász „népszerűségét”. Mi több: az állam bizonyos részeit elsorvasztó államfő példaként szolgálhat a dél-amerikai, európai és észak-amerikai kormányzatok számára.

A dolgok

A CNN a gazdasági növekedés első jeleiről számol be; a Reuters ünnepli, hogy a költségvetésben többlet támadt; a The Economist nyugtázza, hogy „Mr. Milei” az ígéretéhez híven valóban letörte az inflációt; a Financial Times pedig Facundo Gómez Minujínt idézi, aki Argentínát ahhoz a vállalathoz hasonlította, amely maga mögött tudja a csődöt. A JP Morgan vezetője szerint:

„A dolgok nem is állhatnának jobban…”.

A magyarországi sajtó egy részének megítélése is egységesnek tűnt a kormányzása első évfordulóját ünneplő Milei kapcsán. A Magyar Nemzet vendégcikke szerint „Ma Milei Latin-Amerika szabadságának jelzőfénye és bástyája”, a 24.hu pedig az államadósság lefaragásában, a deregulációban, az árukivitelben és a tőkebehozatalban elért eredményeket sorolja, melyek – a lap újságírója szerint –szerencsés módon a sokkterápia negatív hatásait enyhítik.

Látható: Milei pallót ácsol a szakadékok felett és eloszlatja a kételyeket.

Nem is

A nagybeteg Argentína, melyet az évtizedes perónizmus nem volt képes meggyógyítani, a dél-amerikai ország, amely az egyenlősítgető-pátyolgató „szocializmus” és a teszetosza jobbközép fogságában maradt – íme, az „anarchokapitalista”, „trumpista”, „libertariánus” elnök segítségével felépülőben.

Christian Lindner, aki novemberig a németországi pénzügyminiszteri tárcát vitte a szociáldemokraták által vezetett kormányban, a Szabad Demokrata Párt (FDP) vezetője dicsérte Mileit, aki „az emberek érdekében” újjászervezi a tönkrement gazdaságot. Olyan erény ez, melyre a februári németországi választásokat követően esetleg felálló jobboldali kormányban is tekintettel kell lenni. Vivek Ramaswamy milliárdos pedig, aki Elon Muskkal együtt az új kormányzati hatékonysági minisztériumot fogja vezetni az éppen ma beiktatandó Donald Trump második elnöki ciklusa alatt, követendő példát lát Mileiben. Nem véletlen, hogy az argentin elnököt ott találjuk a beiktatásra meghívott vezetők csoportjában.

S az említettekkel közel sem értünk az útkeresésben Mileit fárosznak tekintő politikusok felsorolásának végére. Hovatovább a nagy hatalmú elnök a napokban kapta meg a több fronton is háborút viselő Izraeltől az izraeli miniszterelnöki iroda közbenjárásával alapított Genesis-díjat, melyet az izraeli Nobel-békedíjként emlegetnek.

Az establishment ideológiájára berendezkedett nemzetközi sajtót és az uralkodó széljárás szerint fésült elitet az Argentínában tapasztalható társadalmi felfordulás kétségkívül nem győzte meg arról, hogy az argentin uralkodó osztály válságtüneteként értékelhető (lásd egy éve született írásunkat) Milei csak tovább mélyíti a krízist. Holott a fennen hangoztatott „reformok” eredményeinek alaposabb szemügyre vétele is szükségszerűen ehhez a következtetéshez vezetne.

Állhatnának jobban

Milei gazdasági tevékenységét bel- és külföldön egyaránt elsősorban az inflációs ráta esésével igyekeznek legitimálni. A pénzromlás üteme tavaly novemberre csakugyan  2,4 százalékra lassult, ami 2020 júliusa óta a legalacsonyabb havi ráta. Ám az értékelhetőnek tűnő adatot teljesen más megvilágításba helyezi, ha az éves infláció adatsorait tekintjük át. Ebből kiderül, hogy 2023 novembere óta az árak még mindig 166 százalékkal emelkedtek, szemben a Milei hivatalba lépése előtti 12 hónap 161 százalékos növekedésével. 2024 folyamán a tömegközlekedés 206 százalékkal lett drágább, a lakhatás és a közüzemi szolgáltatások 276 százalékkal, az egészségügyi szolgáltatások 184 százalékkal, az oktatás pedig 180 százalékkal. Adjunk Mileinek igazat, aki arra figyelmeztetett, az infláció a szegényeket sújtja a leginkább. Ez igaz – látni fogjuk Milei egy évének példáján.

Az új argentin elnök első évét elemző WSWS trockista magazin számításaiból nyilvánvalóvá válik, hogy Milei hatalmas árat követelő gazdasági intézkedései szignifikánsan nem enyhítettek a pénzromlás ütemén. A peso fizetőeszköz leértékelése, a közművek, a közlekedés és más alapvető élelmiszerek támogatásainak megszüntetése, valamint az importvámok olyan mértékben lökték magasba az inflációt, melyet a megszorító intézkedések, az állam egyes szféráiból történt elbocsátások és az életkörülmények romlása miatt előállt fogyasztáscsökkenés sem egyensúlyozott.

Az előző peronista kormányok hibájából előállt hiperinflációt tehát eddig legalábbis nem orvosolta Milei kormányzata.

Ám közben Milei bezáratott 13 minisztériumot, és mintegy 30 ezer közalkalmazottat bocsátott el, amivel a munkások jelentős részének megélhetését bizonytalanította el. Michael Roberts brit marxista közgazdász átfogó elemzése szerint az argentin kormányzat befagyasztotta a közmunkákat, és szignifikáns mértékben, 30-75 százalékkal csökkentette az oktatásra, az egészségügyre, a tudományos kutatásra és a nyugdíjakra szánt összegeket.

Roberts megemlíti, hogy ennek következtében például a közoktatásban dolgozó oktatói és a segédszemélyzeti fizetések 70%-a szegénységi küszöb alá esett. Az oktatásügyet illető megvonások miatt az infrastrukturális beruházások megszűntek. Az egyetemek költségvetését befagyasztották, így sok egyetemen nem maradtak források a gáz- és áramszámlák kifizetésére, és az egyetemi rendszerben szükségállapotot hirdettek. Mivel a kormányzat 69%-kal csökkentette a diákok ösztöndíjprogramjait is, a társadalmi egyenlőtlenségek a meglévő szinten rekedtek. Így aligha érthető, hogy Milei álma, miszerint Argentína a mesterséges intelligencia világközpontjává válik, milyen tudós főkre támaszkodva lesz kivitelezhető.

Hogy nem az állam teljes elsorvasztása zajlik, árulkodó és kevéssé ismertetett fejlemény, miszerint Milei 216 százalékkal növelte a hírszerző apparátusra fordított kiadásokat.

A dolgok nem is állhatnának jobban

A sokkterápia a szegénységben élőket és a nyugdíjasok sújtotta a legjobban. A WSWS ismerteti, hogy a legalacsonyabb nyugdíjakra vonatkozó hozzávetőlegesen 70 dolláros (30 ezer forintos) bónuszt megszüntették, miközben a nyugdíjak 13 százalékkal csökkentek. S míg a gyógyszerárak átlagosan 240 százalékkal emelkedtek egy év alatt, a gyógyszertámogatásokat is visszavágták. A megszorítások azzal jártak, hogy a nyugdíjaskorúak körében megkétszereződött a szegénységben élők száma. Ma már minden harmadik nyugdíjas a szegénységi küszöb alatt él.

Így már érthető, hogy hivatalos szegénységi ráta két évtizede a legmagasabb szintre, egy év alatt tíz százalékot emelkedve 52,9 százalékra nőtt. A bérlő háztartások immár 62 százaléka szegénynek számít, az egy főre jutó családi jövedelem 12,4 százalékkal csökkent. Az UNICEF szerint Argentínában egymillió gyermek éhesen fekszik le este.

Minden bizakodó, idénre várt növekedési előrejelzést lehűthetnek azok az adatok, miszerint Argentína még mindig 41,4 milliárd dollárral tartozik az IMF-nek, valamint összesen 74 milliárd dollárral a nemzetközi ügynökségeknek. S a várt és ígért gazdasági növekedés sem lesz igazán jelentős. Míg 2024-ben 4 százalékkal zsugorodott a gazdaság, idén legfeljebb 3,6, 2026-ban esetleg 3,8 százalékkal bővülhet a gazdaság. Miközben a munkanélküliség 5,7 százalékról 7,6 százalékra nőtt, s a további elbocsátások miatt tovább fog nőni.

Mondani sem kell, a megszorítások nem egyenlően oszlanak meg a társadalomban. A Mileit támogató agrárlobbi mellett a pénzügyi befektetők és az olajipari vállalkozók vagyona is nőtt. A Buenos Aires-i tőzsdén kereskedő cégek vállalati nyeresége csak 2024 első felében ötszörösére nőtt. Beszédes, hogy a jövedelemmel rendelkezők felső 10%-a most 23-szor többet keres, mint a legszegényebb tized, szemben az egy évvel ezelőtti 19-szeresével. A Gini-egyenlőtlenségi index minden idők legmagasabb értékét érte el, 0,42-et.

Érdemes árnyalni azt a képet is, miszerint Milei továbbra is népszerű. Emlékezhetünk rá, a sokkterápia még csak éreztetni kezdte a hatását, amikor általános sztrájk robbant ki Argentínában, egyetemfoglalásokra és tiltakozásokra került sor, melyeket a rendőrség levert. Az argentin embereknek azonban nem csak a Milei-kormányzattal kell felvegyék a küzdelmet. Az újra feltámadó tiltakozásuk azt fogja jelenteni, hogy a reményvesztettségen, az alternatívanélküliség ideológiáján és az általános apátián is sikerült túltenni magukat.