Bár a megválasztott elnök előzetesen csak kisebb kormányzati feladatot szánt neki, mégis úgy tűnik, hogy Elon Musk az USA második emberévé vált Trump mögött. A hivatalosan a kormányzati hatékonyság növelésével megbízott tech milliárdos az elmúlt hónapokban több európai választás kapcsán is a szélsőjobboldali erők mellett tette le a garast – az általa birtokolt, korábban Twitter névre hallgató X felületet is bevetve. Így tavaly nyár óta támadja a munkáspárti brit kormányt, vagy nevezi „Németország utolsó reménységének” a náci elhajlásoktól nem mentes AfD-t.

A milliárdos hivatalos szerepénél jóval nagyobb jelentőségét mutatja az is, hogy az elmúlt hetekben több alkalommal vett részt különböző tárgyalásokon Donald Trump oldalán – jóval többet mutatkozva a nemzetközi sajtóban a hamarosan beiktatásra kerülő kormány alelnökénél.

Mindeközben egyre nő az elvárás az Európai Unióval szemben, hogy szabályozza a milliárdos tulajdonában lévő X (korábbi Twitter) platformot, és a milliárdos több más cégétől is egyre erősebb függőség alakul ki a kontinensen. Musk mindezt pedig megpróbálja a saját világrend-átalakítási terveinek szolgálatába állítani.

Rászakértés és beavatkozás az európai országok belügyeibe

Bár hivatalosan a tíz nap múlva hatalomra lépő Donald Trump kisebb, elsősorban belügyi szerepet bíz Elon Muskra az amerikai kormányzati Hatékonysági Minisztérium (DOGE) vezetésével, az évek óta a világ leggazdagabb embereinek listáját vezető techmogul, bőven túllépve demokratikus hatáskörén, önjelölt diplomataként magyaráz bele az európai képviseleti rendszerek belügyeibe. Ezt, az amerikai elnökhöz hasonlóan elsősorban az általa 2022-ben megvásárolt X-en keresztül teszi – ahol rendszeresen oszt meg álhíreket az általa kipécézett balközép kormányokkal kapcsolatban.

Az Egyesült Királyság tavaly nyáron megválasztott munkáspárti miniszterelnökét, Kier Starmert például sok egyéb állítás mellett azzal vádolta meg, hogy 2010 előtt főügyészként nem lépett fel kellően gyerekek ellen szexuális bűncselekményeket elkövető bűnbandákkal szemben. Musk egyik bejegyzésében már a brit kormányfő bebörtönzését is követelte, hétfőn pedig szavazást is indított arról az X-en, hogy Amerika „megszabadítsa-e a brit népet zsarnoki kormányától”.

A szigetország miniszterelnöke a milliárdos nevének említése nélkül úgy reagált: „azok, akik hazugságokat és álinformációkat terjesztenek a lehető legszélesebb körben, nem az áldozatokkal törődnek, hanem saját magukkal”.

Musk eközben tavaly az álhírterjesztésért elítélt szélsőjobboldali, rasszista Tommy Robinson szabadon bocsátását is követelte.

De nem a brit szélsőjobboldal az egyetlen Európában, ami mellé kendőzetlenül állt be Musk. A tavalyi év végén, karakteridegen módon nem csupán rövid közösségimédia-bejegyzésben, hanem a németországi Welt am Sonntag nevű lapban megjelent terjedelmes véleménycikkben fogalmazott úgy, hogy szerinte a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes AfD Németország egyetlen reménysége. A milliárdos azután korteskedett a neonáci elhajlásoktól sem mentes párt mellett, hogy február 23-ra előrehozott választásokat írtak ki az országban a szociáldemokrata Olaf Scholz által vezetett kormány szétesése nyomán.

A fentihez hasonló, a szélsőjobboldali erők melletti nyílt kiállások hatására több nagyobb európai ország vezetője is aggodalmát fejezte ki. Pedro Sánchez spanyol baloldali miniszterelnök egy szerdai beszédében úgy fogalmazott:

„A fasizmus, amelyről azt hittük, hogy magunk mögött hagytuk, ma a harmadik legnagyobb politikai erő Európában. (…) És ahogyan azt Macron elnök is mondta alig néhány napja, a nemzetközi reakciós mozgalom – vagy a nemzetközi szélsőjobboldali mozgalom, amelyre évek óta figyelmeztetünk Spanyolországban –, amelyet ebben az esetben a világ leggazdagabb embere vezet, nyíltan támadja intézményeinket, gyűlöletet szít, és nyíltan felszólítja az embereket, hogy támogassák a nácizmus németországi örököseit a közelgő választásokon, amelyeket Európa legfontosabb gazdaságában tartanak majd.”

Miközben Musk Európában a bevándorlásellenes pártokat támogatja, addig hazájában komoly vitába keveredett Donald Trump bevándorlásellenes követőivel a munkavállalói vízum kapcsán. A techmilliárdos ezzel nyíltan szállt szembe az első kormánya idején a speciális foglalkozásra vonatkozó vízumokat (H-1B) korlátozó elnökkel, hiszen a szilícium-völgyi vállalatok jelentős része ezen a programon keresztül alkalmazza a világ különböző országaiból érkező mérnökeit. Az ügyben végül az elnök hátrált meg, és december végén már ő is „nagyszerű ötletnek” nevezte azt.

A megjelenő memoárja kapcsán egy ősszel adott interjúban a Németországot 16 éven át vezető Angela Merkel is úgy nyilatkozott a milliárdossal kapcsolatban, hogy Musk jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést az európai demokráciákra.

„Ha egy ilyen személy a világűrben keringő műholdak 60%-át birtokolja, akkor ez a politikai kérdések mellett hatalmas aggodalomra ad okot számunkra” 

– fogalmazott a volt kancellár. Hozzátéve, eddig nem látott kihívást jelenthet az, ha a Muskéhoz hasonló cégek anyagi vagy technológiai erejüket kihasználva próbálják meg befolyásolni az emberek érdekeit képviselő államokat. Merkel szerint a demokratikus kormányoknak feladata a cégek szabályozása, és az ultragazdagok befolyásának ellenőrzése, a társadalmi egyensúly fenntartása a hatalmasok és az átlagpolgárok között.

Technológiai kitettség és Twitterhullámvasút-politika

Abban Angela Merkelnek igaza van, hogy az Elon Musk által elindított, az éjszakai égboltot jelentősen átrajzoló műholdrendszer, a Starlink már most komoly hatalmat ad a milliárdos kezébe. A rendszer nem csak az elszigetelt felhasználók számára jelent internetellátási lehetőséget (ami már önmagában jelentős befolyást jelentene), de elengedhetetlen részévé vált az ukrán hadsereg Oroszországgal folytatott háborújának is.

A keleti szomszédunknál folyó harcok során a szolgáltatást nem csupán az oroszok támadásai miatt más módon kommunikáció nélkül maradó egységek összeköttetésére, de hírszerzési feladatokra is egyaránt használják. Rácz András Oroszország-szakértő szerint annak lekapcsolásával a kijevi vezetés visszafordíthatatlan hátrányba kerülne Moszkvával szemben. 

A rendszer használatának engedélyezéséről pedig egy személyben Musk dönthet.

És látjuk, hogyan hozza meg Musk ezeket a döntéseket: aktuális hangulatoktól és pillanatnyi befolyásoktól vezérelve alig néhány soros X bejegyzésekben – hasonlóan kormányának vezetőjéhez, Donald Trumphoz. Bár az újraválasztott elnök az elmúlt időszakban (legalábbis Muskhoz mérve) egészen visszafogott a közösségimédia-oldalain, a jobbkezévé váló milliárdos az elmúlt napokban is több európai országgal kapcsolatosan osztotta meg véleményét.

Talán már kevésbé emlékszünk rá, de első elnöksége idején a világ egy emberként figyelte, hogy milyen döntéseket oszt meg az esti híradó után az amerikai elnök. Különösen látványos volt ez a koronavírus-válság idején, amikor egy-egy Twitter-bejegyzéssel nem csak a tőzsdék alakulását, de az emberek korlátozásokkal szembeni hozzáállását, sőt, akár az ország kínai származású állampolgáraival szembeni ellenérzéseit is befolyásolni tudta. A jelenségnek azóta terjedelmes szakirodalma született.

A világ leggazdagabb embere és a legnagyobb politikai hatalom birtokosa közti hasonlóságok nem állnak meg a kommunikációs stílusuknál, de annak tartalmában is találunk párhuzamokat. Mindketten hirtelen érzelmektől vezérelve, akár a legvadabb ötleteket és terveket is bedobva, az álhírek terjesztésétől sem visszariadva írnak nagyhatású tweeteket – az ellenük érvelőket pedig a legkülönbözőbb vádakkal annulálják.

A második Trump-kabinet hatalomra lépését követően így már két ember közösségimédia-oldalát figyelhetik aggodalommal a nemzetközi politika és a világgazdaság aktorai.

A neoliberalizmus hamvaiból újnak látszó rend felé vezetni 

Donald Trump tíz nap múlva hatalomra lépő kormányzatában Musk testhezálló feladatot kapott: vigye véghez azt az ország vezetésében, amit megcsinált a Twitter X-szé alakítása során. Akkor „hatékonyságnövelés” címén a dolgozók 75%-át elbocsátotta, amivel a portál tőzsdei értékét földhöz is vágta. (Emellett részlegesen visszafordította az oldal közösségi alapelveit, visszaengedve több, korábban álhírterjesztés és gyűlöletkeltés miatt kitiltott felhasználót.)

A Musktól elvárt hatékonyságnövelésnek már van mintaországa: a milliárdossal jó kapcsolatokat ápoló, egy évvel ezelőtt megválasztott Javier Milei Argentínája. A kormányzati költések láncfűrésszel megvágását népszerűsítő politikus elnökségének első évében leépítette a közszolgáltatásokat, bafagyasztotta a nyugdíjakat, beszüntette az építkezéseket, és egyetlen év alatt 3,4 millió polgárát lökte a szegénységi küszöb alá.

De mi a céljuk ezeknek a politikáknak? A francia Mediapart újságírója, Romaric Godin elemzése szerint a 80-as évektől, Agusto Pinochet chilei diktatúrájával, a brit Margaret Thatcherrel és Reagen amerikai elnökségével útjára indult, napjainkra a nyugatot meghatározó neoliberalizmus az elmúlt évek válságaiban megbukni látszik. A globális piacokat, pénzügyi deregulációt és a társadalmi elnyomást előtérbe helyező politikák mára kifulladtak, azonban a tőkés érdekeket szolgáló ellenforradalom nem ért véget. 

Ehelyett egy új korszak kezdődött, amelyet a libertárius gondolkodás uralhat.

Musk, aki a költségvetési megszorításokat és a közkiadások drasztikus csökkentését szorgalmazza, közel áll Milei libertárius ideológiájához. A libertárius eszmék a tőkés befektetők érdekeit képviselik – például a technológiai és pénzügyi szektorban –, miközben ezek az ideológiák természetes politikai szövetségest találnak a szélsőjobboldalban, amely a növekvő társadalmi elégedetlenségre épít.

Musk – ahogy Space X cégével tervezett Mars-expedícióival kinőni látszik a bolygót, és az európai politikák jobbra tolásával terjeszkedik az Egyesült Államokon túlra – a saját tőkés érdekeinek igyekszik megágyazni az amerikaihoz képest számára túlszabályozott európai terepen a neki kedvező politikákat ígérő pártok támogatásával.

A libertárius gondolkodás – amely a piac mindenek felettiségét hirdeti, miközben elutasítja az állami beavatkozást és az újraelosztást – valójában az egyenlőtlenség és a társadalmi igazságtalanság ideológiája, ami gazdasági válságok új hullámát hozhatja el. Hiszen a libertárius politikák nem kínálnak valódi megoldást a kapitalizmus strukturális problémáira, csupán a tőke érdekeit szolgálják. Ez pedig hosszú távon a gazdasági és társadalmi pusztítás veszélyét rejti magában, miközben tovább mélyíti a kapitalizmus okozta válságokat, a munkaerő és a természeti erőforrások kizsákmányolását.