A kormánypártok meglehetősen sajátos módszerrel igyekeznek orvosolni a gyermekvédelmi intézményrendszer férőhely-hiányát, legalábbis ez derül ki abból a most elfogadott törvénymódosításból, amit a Népszava szúrt ki nemrég. Január elsejével lépett hatályba az a módosító, amit Hende Csaba törvényalkotásért felelős országgyűlési alelnök, fideszes képviselő nyújtott be korábban, melynek értelmében a tartósan távol lévő állami gondozott gyerekek helyére más gondozottakat lehet felvenni a gyermekotthonokban.
Az 1997. évi, gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény módosítása így hangzik:
„[ha a] távollét a három hónapot meghaladja, a távollét idejére a gondozási helyen – ideiglenes hatállyal vagy nevelésbe vétel elrendelésével egyidejűleg, ideiglenes gondozási hely kijelölésével – más gyermek helyezhető el.”
Az elsőre puszta technikai lehetőségnek tűnő új szabályozás valójában egy sor problémára mutat rá, és önmagában is okozhat gondokat az egyik legsérülékenyebb csoport, vagyis a gyermekvédelmi intézményrendszerben nevelt gyermekek ellátása során. Mindezekről lapunknak egy gyermekvédelmi intézményben dolgozó szakember nyilatkozott.
Forrásunk a Mércének elmondta, hogy a Népszava számai alapján kb. 400-500 tartósan távol lévő gyerek jelentős részben nincs a szó „klasszikus” értelmében szökésben, tehát sokszor az intézményeknek van tudomásuk arról, hogy hol tartózkodnak. Bár természetesen a gyermekvédelmiseknek kötelességük tájékoztatni a hatóságokat, ha az ellátott nem jelenik meg az ellátás helyén, ez a gyakorlatban nem ilyen egyszerű.
„Elvileg a rendőrség dolga, hogy ilyenkor bevigye az intézménybe, de ezek általában komplex helyzetek, sokszor bizalmi szempontból nagyon nem célravezető hatósági segítséget kérni. Ezeket óvatosan kell kezelni, nem lehet rájuk rendőrt hívni lépten nyomon, mert elveszted a gyerek bizalmát, márpedig az a bizalom náluk már sokszor eleve sérült. Ezek a gyerekek eleve gyakran egész életükre elvesztették minden bizalmukat a felnőttekben, most akkor ehhez képest ha azt csinálnánk, hogy elárulja, hogy a nagynéninél vagy a szerelménél van, és mi azonnal ráküldenénk a rendőrséget, akkor teljesen csődöt mondunk.”
Viszont így nem kizárható az sem, hogy az ellátott egyszer csak megjelenik az intézményben, ami, ha tényleg kiadná másnak a helyét, akkor nem tudna neki ágyat biztosítani. De még megfelelő számú fizikai férőhely megléte esetén sem lenne feltétlenül biztosítható, hogy a nevelésbe vett gyerek megkapja a neki járó ellátást, hiszen a gyermekvédelmi intézményrendszer, mint arról egyébként mi is sokat írtunk, eleve súlyos szakemberhiánnyal küzd.
„Mi van, ha visszajön a csellengő gyerek? Eszerint előfordulhat, hogy a korábbi ágyán már alszik más, mit lehet tenni ilyenkor? A legtöbb intézményben lennének egyébként fizikai férőhelyek, csak ott meg nincs elegendő nevelő, tehát az ellátás nem jön létre, hiába van férőhely. Erről, úgy tűnik, nem tudnak semmit a minisztériumban. Vannak olyan gyerekek, akikről tudjuk, hogy hol van, néha meg is jelenik, mondjuk ügyet intézni, orvosi ellátásra, diákigazolvány, stb. A tartósan távollevők egy része azért megjelenik időnként, tehát nem arról van szó, hogy eltűnnek fizikailag, attól még vannak és munka is van velük. A törvénnyel az a baj, hogy már megint csak tűzoltásnak van szánva, ami ráadásul értelmetlen, sőt, előfordulhat, hogy ártalmas”
– mondta a forrásunk, aki hozzátette, hogy az extrém eseteknél, tehát amikor az eltűnt gyerek például valamilyen bűncselekmény áldozatává válik, önhibáján kívül van távol (például fogva tartják), különösen rosszul jöhet ki, ha végre kiszabadul és visszatér, és kiderül, hogy nem tudnak neki ágyat biztosítani, mert azt már megkapta más.
A gyermekvédelmi szakember szerint nem a férőhelyekkel való trükközéssel kellene megpróbálni megoldani az intézményrendszer hiányosságait, hanem a már eddig is sokszor hangoztatott lépéseket kell megtenni: vonzóvá kellene tenni a szakmát, és elérni, hogy a jó munkakörülmények és a megfelelő képzés biztosításával ne legyen állandó szakemberhiány. Jelenleg akkora a hiány, hogy gyakorlatilag bárkit felvesznek az intézmények, ami miatt a szakszerű munka egyre lehetetlenebbé válik. Forrásunk szerint ha elegendő felkészült dolgozó lenne, ki lehetne alakítani támogató, partneri, gyógyító kapcsolatot a gyerekekkel.
„Mindez alapja lehetne a bizalomnak, ami megkönnyítené, hogy visszatérjenek az intézménybe, vagy eleve ne meneküljenek el onnan, sokszor bántalmazó-kihasználó kapcsolatokba.”
Nyilatkozónk szerint egy másik, jó irányba tett lépés lehetne például a családgondozók beépítése a rendszerbe újra:
„2016 előtt minden gyerekotthonnak volt státusza rá, hogy felvehessen családgondozót, akinek a feladata volt, hogy a vérszerinti családokat segítse. Ha például ezt a rendszert visszaállítanák, ennek a problémának a megoldása felé is elléphetnénk. Nem csak a gyerek bizalmát kell visszaépíteni, hanem az elsődleges nevelőét (szülőét, rokonét) is sokszor.”
A Mércén gyakran foglalkozunk a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaival. Legutóbb interjút közöltünk egy gyermekvédelmi gyámként dolgozó szakemberrel, aki szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai ellátórendszer súlyos szakember- és férőhelyhiánnyal küzd. Ugyancsak a Mércén megjelent 2024-es visszatekintő írásunkban a kormánypártok „szociális nihilizmusáról” is szót ejtettünk, amely hozzáállást jól mutatta, hogy
„Novák Katalin lemondásához nem a súlyosnál is súlyosabb szakemberhiány, a gyermekvédelmi rendszer alulfinaszírozottsága, a gyermekotthonok borzasztó infrastrukturális állapota miatti felháborodás vezetett, hanem végső soron a hatalmi gőg és a váratlan szembesülés annak következményeivel.”
Kedves Olvasó, ha ideáig eljutottál, akkor hadd kérjük még egy percre a figyelmed. Talán észrevetted, hogy a a Mércén nincsenek reklámok, szponzorált cikkek, sem bulvár, sem fizetős tartalmak. Mi nem árusítjuk ki a figyelmed, nem értékesítjük a kattintásodat. Mindezt az teszi lehetővé, hogy olvasók ezrei csatlakoztak hozzánk támogatóként. Ha egy vagy közülük, neked is köszönjük a közös szabadságunkat! Ha pedig még nem vagy támogató, légy te is a szövetségesünk!
