Bár a palesztin lakosság életéről már jó ideje komoly nehézségek árán lehet csak tudósítani, a 2023 októbere óta tartó gázai háború során az újságírók minden eddiginél nagyobb veszélynek vannak kitéve munkájuk során. Az Újságírókat Védő Bizottság (Committee to Protect Journalists – CPJ) kutatásai a megölt és megsebesült újságírók növekvő számának dokumentálásán túlmenően számos olyan esetet találtak, amikor újságírókat munkájuk végzése közben célba vettek Izraelben és a két palesztin területen, Gázában és Ciszjordániában. A szervezet adatai alapján legalább 146 újságírót öltek meg a tavaly október 1. óta gáza-libanoni háborúvá terebélyesedő konfliktusban mindeddig, de olyan sok az áldozat csak az újságírók csoportjában is, hogy még azt is nehéz egyáltalán pontosan nyomon követni, tehát a valós számok valószínűleg nagyobbak.
Alig lehet Gázából tudósítani
A háború során megölt újságírók mellett rengeteg az izraeli hatóságok által letartóztatott, vagy izraeli polgárok, illetve szervezetek által megfenyegetett újságíró is. A CPJ több olyan esetet is számon tart, amelyek során a riporterek elleni lejáratókampányoknak ártatlan halálos áldozatai is voltak. Az egyik ilyen eset Jasszer Kudihé, akiről három másik fotóriporter mellett 2023 novemberében egy Honest Reporting nevű, leírása szerint „Izrael-ellenes ideológiai előítéletek” ellen küzdő izraeli szervezet azt a benyomást keltette, hogy előre tudtak az október 7-i terrortámadásról. A riporterek ezután rengeteg halálos fenyegetést kaptak, és az izraeli miniszterelnöki hivatal „emberiség ellenes bűntettekkel” vádolta meg őket, Benny Gantz ellenzéki vezető pedig közölte, hogy őket „terroristákként kell kezelni”. Miután nagyobb újságok, így például a Reuters hírügynökség is elutasították a vádakat, az Honest Reporting végül visszavonta vádjait, de ekkorra már a szellem kiszabadult a palackból: öt nappal a vádak megjelenése után Kudih nyolc családtagja halt meg, mikor egy izraeli csapás érte a házukat.
A Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders/Reporters Sans Frontières – RSF) nemzetközi újságírószervezet is folyamatosan nyomon követi a háború során újságírók ellen elkövetett atrocitásokat. Az RSF eddig három panaszt nyújtott be a hágai nemzetközi bíróságnak olyan ügyekben, amelyek szerintük újságírók ellen elkövetett háborús bűntetteket valósítanak meg. A szervezet szerint a megölt és üldözött újságírók magas száma a „palesztin média eltörlésére” utal.
A CNN összesítése szerint Gázából nagyon nehezen lehet csak információt kijuttatni, miközben az újságírók folyamatos fizikai fenyegetéseknek és komoly akadályoknak vannak kitéve munkájuk során. Az áldozatok számát az újságírók körében a CNN a „csillagászati” jelzővel illette. Az amerikai híroldal arra is rámutat, hogy a nemzetközi média újságírói elől Izrael (és részben Egyiptom) teljesen elzárta a Gázai övezetet, és csak néhány, katonák által kijelölt pontra engedik be a riportereket, akik nem beszélhetnek palesztin lakosokkal ezen utak során, és minden mozgásukat ellenőrzik. Értelemszerűen az újságírói munka ilyen feltételek között teljesen lehetetlen.
Bár az izraeli hadsereg és egyéb állami szervek rendre azon az állásponton vannak, hogy sosem támadnak meg szándékosan újságírókat, és gyakran állnak elő azzal a magyarázattal, hogy az újságírókként azonosított áldozatok valójában harctevékenységet folytattak, vagy éppen a Hamász szándékosan, mintegy „élő pajzsként” használta őket, a nagyobb újságok által végzett egyik tavaly nyári oknyomozás arra utal, hogy számos esetben az izraeli hadsereg teljesen figyelmen kívül hagyja az újságírók munkájának és személyének védelméről szóló nemzetközi törvényeket.
Izraelben sincs biztonságban a független tudósítás
Az olyan nagy izraeli lapok, mint a Háárec, szintén komoly nehezítések közepette kell, hogy dolgozzanak, ha az izraeli kormánynak vagy a hadseregnek kellemetlen a munkájuk. Mint ismeretes, 2023 novemberében Slomó Karhi izraeli távközlési miniszter a centrista-liberális lapot „Izrael-ellenes propagandával” vádolta meg, ami után az izraeli újság munkatársai állandó fenyegetések légkörében kellett, hogy dolgozzanak, majd 2024 nyarán ismeretlenek feldúlták a lap tel-avivi irodáit. November végén a kormány olyan határozattervezetet fogadott el, ami megtiltaná a közintézményeknek az előfizetést, és leállítaná az összes közhivatali hirdetést a lapban.
2024 májusában az izraeli hatóságok megszállták, majd bezárták az Al-Jazeera jeruzsálemi irodáját, miután a Knesszet frissen elfogadott egy törvényt, amelynek értelmében korlátozni lehet bármelyik újság működését, amit „a nemzetbiztonságra károsnak” ítélnek meg az izraeli hatóságok.
Az általános légkör sem kedvez Izraelben sem a szabad sajtó működésének. Korábban több izraeli újságíró is arról számolt be, hogy fél kritikusabb hangot megütni a gázai eseményekkel kapcsolatban, és egy emlékezetes esetben egy baloldali újságírónak menekülnie kellett, miután feltüzelt emberek egy csoportja megtámadta a házát, egy másikat telepesek támadtak meg. A helyzet annyira komoly volt, hogy egy ponton még az izraeli hadsereg cenzora is panaszkodott róla, hogy a kormány nyomást helyez a tudósítókra.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi törvények, háborús szabályok és szerződések egész garmadája biztosítja az újságírók védelmét, és jogát munkájuk végzésére, a háború során az izraeli állami szervekkel, illetve a háború menetével kritikus szakmai hangok rendre el vannak nyomva. Ilyen körülmények között szélsőségesen nehéz pontos, megbízható adatokat közölni a háborúról, illetve a palesztin lakosság ellen elkövetett atrocitásokról, pláne, ha hozzávesszük, hogy a nem újságírói adatközlők, tehát a különféle ENSZ-szervezetek is rendre nyomás vagy támadás alá kerülnek izraeli részről.
