Lassan már egy éve várják nők tízezrei a nőgyógyászok kiállását az esemény utáni tabletta receptkötelességének eltörlése mellett. Mit lehet tudni arról az orvosi testületről, amelyet a kormány az esemény utáni tabletták hozzáférhetőségének legfőbb akadályozójaként emleget? Tényleg nem akarják az orvosok, hogy a magyarországi nők – az EU-ban majdnem utolsóként – egyszerűbben férjenek hozzá a sürgősségi fogamzásgátló tablettához?

Tavasszal a HVG értesülése bejárta a sajtót, miszerint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szülészet és Nőgyógyászat Tagozatának tagjai egy belső szavazáson egyetértettek abban, hogy többé ne kizárólag orvosi receptre lehessen hozzájutni az esemény utáni tablettákhoz. Ez azért volt nagyon jelentős fordulat, mert a kormány év elején azzal söpörte le a Patent Egyesület – és a petíciójukat aláíró közel 50 ezer ember – erre irányuló kérését, hogy a tabletta beszedése kockázatokkal jár, amelyeket mindenképpen orvosnak kell mérlegelnie, valamint ismertetnie a hozzá forduló nővel. Nem lehet tehát egy terhességi pánik közepette simán besétálni a patikába és diszkréten kiváltani a gyógyszert anélkül, hogy a nők ügyeletekre, kórházakba, háziorvosokhoz, nőgyógyászokhoz rohangáljanak kétségbeesve, versenyt futva az idővel.

Minden bizakodás ellenére azonban a nőgyógyászati tagozat az állítólagos belső döntést a mai napig nem tárta a nyilvánosság elé, nem adott ki állásfoglalást a vénykötelesség eltörlésének fontosságáról.

Pedig a labda egyértelműen a nőgyógyász szakma megnémult képviselőinél pattog. Főleg, miután október elején Rétvári Bence belügyi államtitkár arról beszélt a Országgyűlésben, hogy

„ilyen egészségügyi szakmai kérdésekről nem politikusoknak kell vitatkozni, hanem orvosoknak, egészségügyi szakembereknek. Ilyen kérdéseket, hogy mely készítmények tartoznak a vényköteles készítmények közé és mely készítmények nem vénykötelesek nem parlamenti szavazáskor, nem politikusi vitákban kell eldönteni, hanem erre megvannak Magyarországon a hivatott szervek, itt is megvan az a tudományos szerv, szakmai tagozat, amely ezzel kapcsolatban a véleményét elmondta. Ami a szakmai tagozat véleménye, az a mostani gyakorlat is.”

Rétvári tehát néhány hete épp az ellenkezőjét állította, mint ami sajtóhírek szerint a szóban forgó szakmai tagozat álláspontja. Az ellentmondásokat azonban senki sem tisztázta. A tagozat azután sem szólalt meg, hogy a parlament népjóléti bizottságának ülésén a fideszes Pesti Imre arról értekezett, hogy a női táskában a rúzs és a szemceruza mellett elfér az óvszer is, így minden esetben biztosított a védekezés. Már amennyiben a nő eléggé felkészült. Ha mégis nem kívánt események következnek be, és a nő „nem készül föl rá”, az orvos minden további nélkül felírja az esemény utánit. „Tehát nincs olyan probléma, hogyha sürgősség van, nem jut hozzá. (…) A vénykötelesség semmilyen korlátot nem jelent a gyógyszer hozzáféréséhez, mert hozzá lehet férni, maximum el kell viselni egy orvosi felvilágosítást.”

Csakhogy azt már eddig is tudta, év eleje óta pedig nyíltan beszél is róla a fél ország, hogy ez nem igaz.

Az „orvosi felvilágosítás elviselése” a valóságban legtöbb esetben a nők kioktatását, megalázását, gyermekként kezelését, sőt sokszor a recept felírásának megtagadását jelenti. Emlékezetes, hogy az egész esemény utáni-ügy az után kapott a Patent segítségével soha nem látott nyilvánosságot, hogy megjelent a sajtóban egy külföldi egyetemista nő története, aki egy elszakadt óvszer miatt rohangált kórházról kórházra, de sehol nem voltak hajlandóak felírni neki a gyógyszert, egy ügyeletes orvos pedig súlyos fogalomzavarba keveredve azt mondta neki, nem ért egyet az esemény utáni tabletta használatával, és „nem fog hozzájárulni egy abortuszhoz” (a tabletta magát a fogantatást képes megakadályozni, így semmi köze az abortuszhoz, épp azt hivatott megelőzni, már létrejött terhesség esetén pedig vetélést nem képes okozni).

Ezután ellepték a közösségiamédia-felületeket hasonló esetek százai, melyekből egyértelműen körvonalazódott: nem a háziorvos nélkül maradt erasmusos diáklány egyszeri szerencsétlenségéről volt szó, hanem ez a hasonló helyzetbe került nők jelentős többségének tapasztalata Magyarországon. Más uniós tagországokkal ellentétben idehaza olyan rendszerszintű probléma a recept felírásának megtagadása és a megalázó bánásmód, amely szinte bármelyik nőt érinthet élete során. Hiszen egyik védekezési módszer sem száz százalékos hatékonyságú. Nem mintha bárkinek – így az orvosnak, az asszisztensnek, vagy épp a portásnak – joga lenne az okot és az érintett nő felelősségét firtatni: lehet, hogy szexuális erőszak érte; bántalmazó partnere lehúzta aktus közben az óvszert; kilyukadt az óvszer, miközben a férjével szexelt, nem jött össze a megszakításos módszer, vagy csak valóban nem védekeztek a partnerek.

Sokféle oka lehet annak, hogy valaki sürgősségi fogamzásgátlóhoz szeretne hozzájutni – fiatal lányoktól többgyermekes anyákig sokféle nőnek szüksége lehet rá, sokféle élethelyzetben. Amire ilyenkor a legkevésbé van szüksége egy nőnek, az az ítélkezés és lenézés az egészségügyi személyzet részéről.

Ezek a tapasztalatok erőteljesen hozzájárulnak ahhoz a határozott társadalmi igényhez, hogy ne kelljen orvoshoz menni az esemény utániért. A receptkötelesség eltörlését követelők tábora mellett állnak továbbá a biztonságos használatot alátámasztó tudományos tények, az Európai Gyógyszerügyi Hivatal, az Európai Bizottság és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai is.

Egy biztos: erről ugyan kevesebb szó esik – hiszen nagyon fontos a tabletta minél gyorsabb, 24 órán belüli bevétele az aktus után, és tényleg semmi sem indokolja a kormányzati szigort –, de még az is jobb lenne a jelenlegi rendszernél, ha megmaradna a receptfelírás, csak legalább nem járna együtt rendszeres megalázással és a nők önrendelkezési jogának csorbításával.

A szülészeti-nőgyógyászati ellátás legfontosabb megmondóemberi azonban nők tömegeinek szinte betűre pontosan egyező sérelmeivel, az ellátás minőségével – amiről nemcsak az esemény utánit kérő, hanem a szülő, a magzatát tragikus módon elvesztő, abortuszon áteső és sima nőgyógyászati vizsgálaton részt vevő nők sokasága is nagyon rossz véleménnyel van –  kapcsolatban sem szólalnak meg. Összességében persze a nőket bántalmazó ellátórendszer problémáinak elismerése és átfogó kezelése lenne a legnagyobb falat. Vagyis, minden szempontból egyszerűbb lenne, ha legalább az esemény utáni esetében nem kínozná a nőket a rendszer. Hogy pontosan mi folyhat a háttérben, azt nehéz megítélni azon túl, hogy a kormány és a szakma úgy dobálják egymásnak az ügyet, mint a forró krumplit.

A legfrissebb példa erre Müller Cecília tisztifőorvos pénteken nyilvánosságra került válasza Tordai Bence országgyűlési képviselőnek, miszerint a vénykötelesség kérdésében az ő hivatalának is a szakmai kollégium véleményére van szüksége. De – saját elmondása szerint – Müller sajnos nem emlékszik minden egyes ügyre, ezért csak arra tudott ígéretet adni Tordainak, hogy utánanéz a dolognak, és válaszolni fog a képviselő korábbi írásbeli megkeresésére.

De mit is csinál pontosan az egészségügyi kollégium és különböző tagozatai, és milyen kapcsolatban vannak a kormánnyal?

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium működését rendelet szabályozza, melynek értelmében ez az egészségügyért felelős miniszter, vagyis jelenleg a belügyminiszter, Pintér Sándor javaslattevő szervezete. A szakmai kollégium működtetési költségeit a Belügyminisztérium az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) költségvetésében biztosítja. A szakmai kollégium tagjait Pintér Sándor nevezi ki, a tevékenységüket megbízási szerződés alapján, tiszteletdíj ellenében látják el. A különféle orvoslási szakterületeket összesen 64 darab 5 fős tagozat képviseli, egy tagozatnak egy elnöke, egy titkára és három tagja van. A tagozatok minden év február 1-jéig szakmai beszámolót készítenek, amelyet a miniszter részére eljuttatnak, alapvető feladatuk pedig többek közt, hogy szervezik és koordinálják a szakmai irányelvek készítését, véleményt nyilvánítanak tulajdonképpen minden gyakorlati és operatív kérdésben, ami a szakterületüket illeti. A tagozatok javaslatait, állásfoglalásait, a szakmai eljárásrendeket a szakmai kollégium elnöksége koordinálja.

A tagozatoknak se önálló weboldaluk, se egyszerűen megtalálható elérhetőségük nincs. Ha valamit meg akarunk tudni a tevékenységükről, vagy arról, egyáltalán kik ülnek az ötfős testületekben és az egészségügyi szakmai kollégium elnökségében, egy ezeréves weboldalon böngészhetünk dokumentumokat. Ha itt a keresőben próbálunk bármit is megtudni a nőgyógyász tagozatról, csak egyetlen ajánlást találunk, amit a koronavírus-járvány kapcsán adtak ki még 2020-ban. Emellett megtalálhatjuk a jelenlegi tagok névsorát is – már amennyiben letöltünk egy gigantikus táblázatot.

Az öt férfi orvosból álló szülész-nőgyógyász tagozat szinte egyáltalán nem áll a nyilvánosság elé – bár ez más tagozatokra sem igazán jellemző. A ritka alkalmak egyike volt, amikor szinte napra pontosan tíz évvel ezelőtt épp a sürgősségi fogamzásgátlók vény nélkülivé tételével kapcsolatban megszólalt a tagozat elnöke. 2014-ben, mikor küszöbön állt az Európai Bizottság döntése, melynek köszönhetően ma már az EU egyik tagországában sem tartozik a vényköteles készítmények körébe a sürgősségi fogamzásgátló (hacsak a tagország kormánya másképp nem dönt), dr. Demeter János, a tagozat akkori vezetője (és jelenlegi tagja) aggodalmát fejezte ki. Akkori állásfoglalása szerint az, hogy recept nélkül adják ki a sürgősségi fogamzásgátlót, ellentmond annak a szakmai elvnek, mely szerint az orvos kötelessége a kezelés esetleges kockázatainak és olyan betegségek, érzékenységek felmérése, amelyek miatt ellenjavallt lehet a gyógyszeralkalmazás. Ehhez ki kell kérdezni, meg kell vizsgálni és fel kell világosítani a nőt, különösen fontos ezt a hormonháztartásra ható gyógyszerek felírása előtt – szögezte le. Ezután az Emberi Erőforrások Minisztériuma betegbiztonsági kockázatokra hivatkozva közölte: Magyarországon továbbra is vényköteles marad az esemény utáni tabletta.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben ne változhatott volna radikálisan a nőgyógyász tagozat véleménye a nemzetközi adatok, ajánlások, jógyakorlatok alapján – de ezt egyelőre sem az ő nem igazán létező kommunikációjuk, sem a kormány kijelentései nem igazolják.

A tagozat és az EMMI indoklása ellen egyébként már 2015-ben is tiltakozott a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, a  NANE Egyesület, a Patent Egyesület és a TASZ. A jogvédők akkor nyílt levélben kérték az egészségügyi szakállamtitkárságot, árulja el, miért nem látja biztonságosnak a vény nélküli hozzáférhetőséget. Az ENSZ nőjogi testülete pedig már 2013-ban a vénykötelesség eltörlését ajánlotta a magyar kormány számára, majd 2023-ban ismét aggodalmát fejezte ki a nők elleni erőszak és a nők reproduktív jogai kapcsán, felhívva a magyar államot többek közt a modern fogamzásgátlók hozzáférhetőségének megkönnyítésére.

Mint azt az EU-s és szakmai szervezetek is régóta hangsúlyozzák, a szakmai érvek valójában mind a vénykötelesség eltörlése mellett szólnak:

• a sürgősségi fogamzásgátlók hatékony alkalmazásában kulcsfontosságú a gyorsaság, a kötelező orvoslátogatás pedig csak időhúzásra jó;
• az európai engedélyezési eljárásban már tisztázásra került: csak olyan gyógyszer kaphat engedélyt, melynek az előnyei (a nem kívánt terhesség és egy esetleges abortusz megelőzése) meghaladják a kockázatokat;
• a kockázatokról és a mellékhatásokról a gyógyszertári dolgozók is képesek felvilágosítást adni, tehermentesítve az amúgy is túlterhelt ügyeleteket és szakrendeléseket.

Ezen kívül a nőgyógyász tagozatnak még egy hasonló megnyilvánulása ismert: 2002-ben a tervezett otthonszülés ellen állt ki határozottan.

A nőgyógyász szakma képviselőiről emellett azt tudjuk biztosan, hogy

nem állnak szóba nőjogi szervezetekkel.

Mint arról Petrás Boglárka, a Patent Egyesület tagja beszámolt lapunknak, hiába keresték az interneten megtalálható egyetlen, elvileg a tagozathoz tartozó e-mail-címen őket, nem reagáltak. A Másállapotot a Szülészetben! mozgalom szintén évek óta próbálja eljuttatni javaslatait az egészségügyi kormányzathoz, több-kevesebb sikerrel: míg például a Belügyminisztérium nagy ritkán válaszol nekik, a szülész-nőgyógyász tagozat elzárkózik előlük. „(…) a szakkollégium nem tekinti partnernek se a nőket, de sokszor még a társszakmákat se” – mondta nemrég Iványi Anna, a mozgalom tagja lapunknak.

Csakhogy a szülész-nőgyógyász tagozat kitüntetett szereplő az ellátás alakításában, az ellátóhelyeken is az ő álláspontjuk a mérvadó. Hónapok óta tartó hallgatásuk ennek fényében különösen problematikus, mert azt üzeni a társadalomnak és az egészségügyi ellátóknak is, hogy a nők joga az emberséges ellátáshoz és a saját testük feletti döntéshez nem igazán lényeges dolog.