Noha a fontos kormányzati pozíciókba konszenzusos embereket jelölt a visszatérő Donald Trump, vannak arra utaló jelek, hogy a „Russiagate” bukása után alaposan megszorongatná az amerikai politikában a hetvenes évek óta óriási szerepet játszó titkosszolgálatokat is. Tulsi Gabbard titokminiszterré és a rendkívül ellentmondásos Matt Gaetz igazságügyminiszterré jelölése a teljes elitet kiborította, de mégis komoly szándékokra utal. Miközben az USA geopolitikájában a kinevezések alapján nem várható történeti léptékű változás, Gabbard és Gaetz „mélyállam”-kritikájának kormányra emelése valódi újdonság lenne. Megnéztük, kiket szemelt ki Trump a kulcspozíciókra.

A felháborodás nem is lehetne nagyobb. Szinte az összes fősodratú amerikai portál megírta, Donald Trump villámgyorsan és mindenféle belső vita nélkül jelölte ki következő kormánya szinte összes miniszterét, és nevezte meg további fontos pozíciók várományosait. A bejelentések és az előre megírt sajtóközlemények a hét folyamán olykor percenként követték egymást, arra késztetve Ryan Grim fehér házi tudósítót, hogy a Hill magazin videóműsorában egyenesen a „Fascist and Furious” (fasiszta és dühöngő) kifejezéssel jellemezte a folyamatot. A szóvicc a Halálos iramban című autósüldözős saga angol címével („Fast and Furious”) való szójáték volt, de jól jellemzi azt a hangulatot, amibe az eseményeket követő washingtoni politikai újságírók kerültek.

Senki sem merné ugyanis biztosan megtippelni, miképp alakulhat Donald Trump második elnöksége.

A kiszámíthatatlanság jellemzi a hangulatot még azután is, hogy a jövendőbeli, az elnök által javasolt miniszterek többségének neve is kiderült.

Trump körül egyvalami 2016-2017-hez képest biztosan eltűnt: ez pedig a zabolázatlan kommunikáció.

Így a kormánykinevezéseken kívül más Trump-üzenetek a napokban például nem is érkeztek, és sajtótájékoztatót sem tartott a győztes kampánycsapat.

Ez már eleve óriási változás a 8 évvel ezelőtti kaotikus átadás-átvételhez képest, amikor is a megválasztott elnök a New York-i Trump Towerben castingolta leendő kormányának tagjait, a liftajtónál pedig kis híján a teljes világsajtó beszámolhatott a jelöltek ki- és bemeneteléről. 2024-ben ez a folyamat a külvilágtól szinte teljesen elzárt, felfegyverzett katonák sokaságával őrzött West Palm Beach-i villa, Mar-a-Lago falain belül történik, és a kontrollált, jól fésült végső üzenetek jutnak csupán el mindenkihez.

A kormányról ezek alapján azt lehet elmondani, a leginkább a különböző amerikai politikai irányzatok teljes csalamádéja tárul elénk.

Bár a második Trump-kormány fő csapásirányait jelenleg még nem lehet látni, az első kinevezések nyomán arra már lehet következtetni, mely területeken mely szövetségeseire számítana az elnök, és kikkel kíván konfrontálódni. Fontos egyszersmind látni, hogy míg egyes, az alábbi elemzésben szereplő politikusok végrehajtó hatalomhoz vezető útja kikövezettnek tekinthető, másoknak még keresztbe tehet a kongresszus felső kamarájában felálló republikánus többség.

A nemzetbiztonsági főtanácsadó személyétől nem fog megijedni az ukrán kormány

Az elnök melletti legfontosabb külügyi pozícióba máris egy olyan ember kerül, akinek személye valószínűsíti, Trump „békepolitikája” Ukrajnával szemben valójában Mike Pompeo fegyverkezési és feszültség-növelési forgatókönyvét takarja. A nemzetbiztonsági főtanácsadó pozícióját 2025 januártól ugyanis Mike Waltz republikánus képviselő kapta, aki az Ukrajnának küldött fegyverek korlátlan használatának kiszélesítésével – így a nagy hatótávolságú rakéták Oroszország teljes területére való engedélyezésével – kíván Putyinra nyomást gyakorolni, és számtalanszor hangsúlyozta, hogy enélkül kényszeríthető tárgyalóasztalhoz az orosz diktátor.

A koncepció, amit Waltz Trump jövőbeni kulcsembereként kifejtett, egybevág azzal a tervvel, amit Mike Pompeo, Trump volt külügyminisztere és a CIA volt igazgatója még korábban a Wall Street Journalban közölt. Ebben egyrészt az orosz energiára kivetett súlyos embargókat, másrészt katonapolitikai nyomást javasol a helyzet megoldásához. Úgy látszik, ha Pompeo nem is lesz kormánytag, a korábban még az ukrajnai neonáci Azov Hadtest embereit is fogadó Waltz majd ellátja szerepét helyette is. Ez a fejlemény szinte borítékolható, a nemzetbiztonsági főtanácsadót ugyanis az elnök önhatalmúlag nevezheti ki.

„Kicsi Marco” nagy emberként térhet vissza

A rendkívül fontos külügyminiszteri posztot végül az előzetes hírekkel összhangban Marco Rubio floridai szenátor nyerheti el. A szenátor valamikor a republikánusok ifjú reménysége volt, akiből sokak véleménye szerint Mitt Romney vereségét követően az új elnök is válhatott volna. Aztán viszont bombaként robbant be Trump jelöltsége, Rubio pedig kihívójaként a Trump-mozgalom egyik fő ellenségévé vált. 2015-ben politikai karrierjére jó időre pontot tett, hogy a Trump által csak „kicsi Marco”-nak hívott szenátor korruptságára, és a milliárdosoknak való alávetettségére a republikánus előválasztás során több fény vetült mint előtte. Azonban a politika szabályai itt is érvényesültek, és az alapvetően akár az eddigi demokrata politikához közelebb állónak is nevezhető külpolitikát szorgalmazó Rubio Trump feltétlen híveként jelent meg újra, aki a „woke” kulturális forradalom egyik fő ellenfeleként találta fel újra magát.

Számos pletyka keringett arról, hogy Rubio külügyminiszteri pozíciója egy Trump és a szenátus új republikánus – centrista – főnökei közötti alku eredménye. Az új elnök körül 8 éve formálódó, ultranacionalista MAGA – avagy Amerika az első! – mozgalom ugyanis kategorikusan kizárta, hogy az Ukrajnát és a Zelenszkij-kormányt is Joe Bidennél jobban támogatni kívánó Mike Pompeo visszatérjen a pozícióba, és ezt végül Donald Trump is kizárta saját közösségi médiaplatformján, a TruhSocialon tett közleményében.

A Pompeoval minden főbb kérdésben egyetértő Rubio mégis felemelkedhetett egyezményes jelöltként.

A választás előtti helyezkedés során hitet tett megkérdőjelezhetetlen Izrael- és Netanjahu-pártisága, illetve az Irán és Kína elleni fellépés mellett, ugyanakkor azt is kifejtette, nem támogatja már nagy mértékben Ukrajna segélyezését, a februári hadisegélyre pedig már nemmel is szavazott, és egyfajta „békepárti” kommunikációt kezdett el – kifejezetten csupán Oroszország irányába.

Rubio jelöltsége ilyenformán felháborította ugyan az aktív, beavatkozásalapú amerikai külpolitika ellenfeleit a trumpistáktól egészen a Bernie Sanders-táborig, előbbi kifejezett „árulásról” is beszélt. De az új külügyminiszter simán veheti a szenátusban a meghallgatások esetleges akadályát, és az EU-s partnereket is megnyugtathatja. Ezek után nem is csoda, ha a kijevi kormány egyelőre nem igazán rémült meg Trump miniszteri jelöléseitől. Nekik elsősorban ugyanis a nemzetbiztonsági tanácsadó és a külügyminiszter, tehát a külpolitikai stratégia megalkotásáért felelős emberek számítanak, ők pedig nem igazán az az oroszpárti társaság, mint amilyenre a demokrata kampány állításai alapján számítani lehetett.

A tévéből a haderő élére

Ennél sokkal nagyobb megrökönyödést és felháborodást okozott, hogy Trump a védelmi miniszteri pozícióra nem egy vezérkari főtisztet, hanem a Fox News egyik műsorvezetőjét, Pete Hegsethet jelölte. Hegseth a csatornán szélsőséges jobboldali nézeteiről és az USA közel-keleti háborúit támogató hangvételéről, valamint népszerű propagandakönyveiről ismert. Hisz abban, hogy „Izrael és Amerika Isten kiválasztott népeit” képviselik, hogy egy Irán ellen indított háború elkerülhetetlen, de szerinte ennek során „a mecseteket, iskolákat és szent helyeket” sem kell kímélnie az Egyesült Államoknak.

Hegseth nézeteivel persze még csak ki sem lóg 2024-ben a Republikánus Pártból, felháborodást mégis azzal keltett jelölése, hogy a Pentagon feje fölé az azt irányító tábornokoknál jóval alacsonyabb, tartalékos őrnagyi rangban szerepel a hadsereg tartalékos állományában, és a minnesotai Nemzeti Gárda aktív állományában. Ráadásul a számos alkalommal a hozzáértés hiányával vádolt, de erős állításokat tevő Hegseth máris közölte, megerősítése után „számos tábornokot ki kell rúgni” a Védelmi Minisztériumból, hogy az amerikai fegyveres erők általa kívánatosnak tartott reformjai és ütőképessége növekedni tudjon.

Hegseth jelölésével Trump célja elsősorban az lehet, hogy olyan minisztert szerezzen, aki a vele szemben kifejezetten ellenséges vezérkart és Pentagont leköti, amennyiben az új trumpista miniszter elleni belső harccal foglalják el magukat, és így nem lesz idejük az elnök politikáját is kritizálni.

Hegseth tapasztalatlansága és a Pentagon rendszerén való kívülállósága miatt viszont kétségesnek tűnik, hogy a szenátus meg is erősíti pozíciójában.

Az igazságügyi miniszteri poszton egy feltétel nélküli hívével próbálkozik Trump

Matt Gaetz igazságügyminiszteri jelölése keltette a legnagyobb hullámokat Washingtonban. A volt floridai kongresszusi képviselő körül ugyanis 2016-os megválasztása óta folyamatosak az egyre súlyosabb botrányok. Ezek közül a legkeményebb az az ügy volt, amely során kiskorú megrontásával és prostitúcióra való kényszerítésével is vádolták. A részletek nem derültek ki, ugyanis Gaetz – aki főként a Trump elnök melletti, feltétlen kiállásáról és hűségéről vált ismertté – még azelőtt lemondott képviselőségéről, hogy az erre szakosodott tényfeltáró bizottság a nyilvánosság előtt tisztázta volna az ellene megfogalmazott vádakat. Így végül a Biden-féle Igazságügyi Minisztérium sem emelt ellene vádat. A mostani jelölés után legalábbis elvi esélye kínálkozik az ifjú, populista-progresszív  politikus felmenőkkel is rendelkező – politikus számára, hogy az USA egyik legnagyobb hatalmú embere legyen.

Amellett, hogy zűrös, fiatalkorú nőkkel folytatott szexuális kapcsolatait politikai ellenfelei emlegetik előszeretettel, Matt Gaetz egyben egyfajta különc is az amerikai kongresszusban, sokan a floridai választókerületében tisztelik például, amiért tényszerűen semmiféle lobbicsoporttól semmiféle legális, pénzbeli támogatást nem fogadott el képviselősége alatt.

Rendszeresen vádolta is republikánus képviselőtársait azzal, hogy Trump szövetségeseiként hiába esküdtek fel a washingtoni „mocsár lecsapolására”, csak a szájuk jár.

Gaetz ezzel szemben az HBO egyik dokumentumfilmjében beszámolt arról, inkább a saját kongresszusi irodájában alszik, egy kis kuckóban, minthogy pénzt fogadjon el, és még a Bernie-féle progresszív baloldali képviselők mellé is hajlandó volt beállni, például háborúellenes javaslatok, vagy a nagy cégek megregulázása és megadóztatása ügyében.

Ugyanígy, még 2020-ban támogatta azt is, hogy az amerikai kormány kegyelmezzen meg az NSA titkosszolgálat széleskörű lehallgatási programját feltáró szivárogtatónak, Edward Snowdennek.

Matt Gaetz ilyen és hasonló véleményeivel is több ellenséget gyűjtött a kongresszusban mint barátot, így ha a szenátus dönt a kinevezéséről, sok esélye sincs. A jelölést Trumptól főleg a hozzá való, feltétlen hűsége egyfajta jutalmául kapta – többek között azért, mert régebbi igazságügy-miniszterével, William Barral ellentétben biztosan nem engedné meg a felügyelete alá tartozó nyomozóhatóságoknak, hogy bármiféle eljárást indítsanak az elnök ellen. Hiszen előző ciklusában a Trumpra gyakorolt orosz befolyásolást vizsgáló Robert Mueller is saját miniszterei engedélyével nyomozhatott utána.

A szolgálatok „ellensége” kerülhet a szolgálatok élére

Gaetzhez hasonlóan hatalmas, tapintható riadalmat keltett az eddig igencsak szabadosan működő amerikai titkosszolgálatok körében Tulsi Gabbard nemzetbiztonsági miniszteri jelölése. Gabbard, aki Hawaii kongresszusi képviselőjeként és iraki veteránként 2016-ban kezdte a Demokrata Pártban, később pedig nemcsak a Demokrata Párt központi szervének, a DNC-nek az alelnökévé, de Bernie Sanders támogatójává, majd antiimperialista riválisává  vált 2020-ban.

Az előválasztás után egy időre eltűnt a politikából, majd 2023-ban bejelentette, kilép a demokraták sorából, rövidesen pedig kiderült az is, belépett a Republikánus Pártba.

Donald Trump a kampány során különösen büszke volt a külföldi háborúkat eddig ellenző, a múltban kifejezetten az újbaloldali szárnyat erősítő Gabbard megtérésére, így várható volt, hogy valamilyen formában pozíciót kaphat. Azon viszont, hogy az összes amerikai hírszerző és kémelhárító szolgálatot (például a CIA-t és az NSA-t) felügyelő tárcát éppen egyik legnagyobb ellenségüknek szánná az elnök, megrökönyödést szült.

Különösen azért, mert a fősodor képviselői évek óta kritizálták, ahogyan Tulsi Gabbard nyíltan kiállt az Egyesült Államok kormányának több ellenlábasa mellett is: találkozott Basár Aszad szíriai elnökkel és elítélte Barack Obama és Trump szíriai szerepvállalását, többször kifejezte, egyetért Vlagyimir Putyin orosz elnök kritikájával az USA külpolitikáját illetően, az Ukrajna ellen 2022. február 24-én kiszélesedő háborút követő harmadik napon élesen elítélte Ukrajnát, és azt javasolta nekik, hagyják abba a háborút.

Emellett Tulsi Gabbard egy alkalommal még nem túl megbízható források alapján „ukrajnai NATO-biolaborokról” is osztott meg híreket, magára haragítva ezzel a teljes amerikai elitet. Mindezek miatt számos demokrata megmondóember azzal is vádolta a volt képviselőt, hogy „orosz ügynök” és beépített ember. Ez utóbbi, gyakorta ismételt állításra a kritikusok eddig semmilyen bizonyítékot nem tudtak felhozni, igaz,

Gabbardról épp idén vált ismertté, hogy felkerült a Biden-kormányzat egyik titkos „terrorellenes listájára”, így abszurd módon a potenciális jövendőbeli miniszterét is lehallgathatja az amerikai titkosszolgálat.

Gabbard a tiltásról már beszélt is: Tucker Carlson Trump-párti műsorvezető műsorában (ahol az országjáráson részt vevő Carlson republikánus közönsége ujjongással és tapsviharral fogadta a volt Bernie-párti képviselő iraki háborút, és az annak elindításában részt vevő Dick Cheney volt alelnököt elítélő szavait), két hónapja a „titkos listáról” azt mondta el, ismeretei szerint Hillary Clinton volt demokrata elnökjelölt „bosszúja” rejlik az akció mögött.

Mindez nyilvánvalóan csak még nagyobb kedvet csinálhat az új kijelölt miniszternek, aki súlyos hibái ellenére is kiáll a szivárogtatók jogai és az információszabadság abszolút joga, így Julian Assange és Edward Snowden mellett is. Mivel Matt Gaetz és Gabbard éppen ebben hasonlítanak, ezért az amerikai történelemben először fordulhat elő, hogy a nemzetbiztonság és az igazságügy feje is kegyelmet és rehabilitációt javasolhatnak a két, sokat vitatott és üldözött aktivistának.

Egy minden eddiginél extravagánsabb Kennedy is Trump kormányába kerülhet

Ha lehetséges, talán még náluk is nehezebben nyeli le az amerikai politikai establishment, hogy Trump végül az oltáskritikus, az egészségügyi óriáscégek és az ipari mezőgazdaság felszámolását célul kitűző Robert F. Kennedy Jr.-t is megkínálta az egészségügyi tárcával. Kennedyt, aki harmadik párti elnökjelöltként az ősszel lépett vissza Trump javára, aligha kell részletesen bemutatni. A covid-járvány idején vírusszkeptikus nézeteivel hívta fel magára a figyelmet, de az 1968-ban meggyilkolt volt igazságügyminiszter, Robert F. Kennedy fia már évtizedekkel a 2020-as pandémia előtti is – megkérdőjelezhető tudományos alapokon – ellenezte az összes vakcinát, amit csak kötelezőve tettek az Egyesült Államokban. Azt is állította egy időben, hogy a gyermekkorban védőoltások hatóanyagai okozzák az autizmust, a tudományos intézmények cáfolatai ellenére.

Újabban Kennedy extravagáns magánéletével is felhívta magára a figyelmet. Házasságtörése mellett fény derült arra, hogy – saját elmondása szerint – 2010-ben ritka parazita támadta meg az agyát, ami azután rövidesen elpusztult, de mivel sebészi úton eltávolítani nem lehetett, súlyos elme- és memórizavarokat okozott neki 2010-2011 folyamán. Ugyanebből az időszakból felröppent a hír, Kennedy lehet a felelős a New York-i Central Parkban elásott medvebocs tetemért. A vadat Kennedy saját bevallása szerint elütötte, majd valamiért a fővárosi parkban ásta el.

A botrányhős RFK Jr. most egyes, a covid-vakcinákat gyártó cégek és az oltóanyagaik által okozott mellékhatások és megbetegedések ügyében is vizsgálatot kezdeményezhet, de ezen kívül főként az amerikaiak egészséges táplálkozása érdekében ígért harcot a nagyipari mezőgazdasága és élelmiszeripari cégóriásokkal szemben. Ez viszont nem kis feladatnak ígérkezik, tekintve hogy ezek az iparági lobbik foggal-körömmel harcoltak eddig minden ilyen kezdeményezés ellen.

Kennedy, Tulsi Gabbard és a későbbiekben még említett Elon Musk személyében Trump kabinetje tehát három olyan, demokrata körökből érkező, jelentős politikust is fel tud mutatni, akik szinte szimbolizálják azt az átrendeződést a két párt között, ami az elnökválasztáson is megnyilvánult: főleg a (sokszor persze excentrikus), elitellenes hangok távoztak Joe Biden pártjából.

Határügyi cár intézné a deportálásokat

Nagy felzúdulást keltett még, hogy a migráció kérdéseit intéző ICE nevű hivatal Obama és Trump első ciklusa alatt regnáló igazgatója, Thomas Homan megkapja Trumptól a nagyhatalmú, és az illegális határátlépők és illegálisan az országban tartózkodók deportálásáért felelős „határügyi cár” funkcióját. Rá hárulna az a szinte teljesen lehetetlennek tartott feladat, hogy főnöke ígérete szerint 2028-ig több mint tízmillió „illegális bevándorlót” távolítson el az USA területéről, és jelentősen korlátozza a nagyvárosok jogát arra, hogy menedéket nyújtsanak ezeknek az embereknek.

Az nem világos még, mindezt milyen apparátussal és jogi eszközökkel kívánják kivitelezni, hol „tartanák” a lefogott emberek millióit a kiutasítási procedúra alatt, avagy mit kezdenének az ennyi ember távozása nyomán önkéntelenül fellépő gazdasági válsággal és társadalmi összeomlással. A szkeptikusokkal szemben Homan és Trump már felvetették, egy nemzeti veszélyhelyzet kihirdetése keretében és a hadsereg közreműködésével indítanák el ezt az akciót, amelynek mértéke, ha megvalósul, példátlanul nagy lenne az ország történetében. Homan azt is hangsúlyozta, szerinte a Biden-kormány alatt kialakult határhelyzet „a legnagyobb krízis Amerika történetében” 2001. szeptember 11-e óta, és így is kívánja azt kezelni.

Musk is kapott (még)egy játszóteret

A Trump-kabinet környékén ezenkívül nagy hírverésre megalakul majd a Hatékony Kormányzás Minisztériuma Elon Musk, Trump legfontosabb techmilliárdos szövetségese, és Vivek Ramashwamy, a Trump mögé beálló előválasztási elnökjelölt kettős vezetésével. Az angolul Department of Government Efficiency (rövidítve Musk kedvenc kriptovalutájára a kutyás DOGECoinra utaló D.O.G.E.) elvileg feladatául tűzte ki, hogy a több mint 400 szövetségi hivatal számát 99-re csökkentse a minimális állam és az anarchokapitalizmus elvei szerint.

Az irányzat és Musk népes rajongótábora maximum akkor csalódhat, ha azt is megemlítjük, az első hírek szerint a D.O.G.E nem lesz valódi minisztérium, tehát törvényjavaslatok helyett háttérintézményként inkább „ajánlásokat” fog majd kidolgozni. Ennek fő oka az lehet, hogy a számtalan amerikai kormányzati megrendelést végző Musk-cégek, a SpaceX és a Tesla miatt összeférhetetlen lenne, ha a tulajdonosuk igazi miniszterré is válna. Mint minden politikai ügyben, az ötletgazda Musknak ezek szerint itt is elég lesz annyi, hogy hívei és az amerikaiak általában azt hiszik, hogy valódi miniszter lett, miközben valójában kap egy (minden bizonnyal költséges) játszóteret a pénzéért és kapcsolataiért cserébe.

Akár a szenátust is megkerülheti Trump emberei kinevezésénél

Az már bizonyosan látszik a 2024-es republikánus csapatösszeállításból, hogy ezt valahol, valaki jóval alaposabban átgondolta mint a 2016-os, botrányos és buktatókkal teli kormányállítást. Ez a sajtó szerint nem volt más mint Susie Wiles, régi republikánus operátor és Trump új kabinetfőnöke. A híradások szerint már a kampány is azért nyújtott most kevésbé kaotikus képet, mert Wiles sok energiát fordított arra, hogy Donald Trump közismert zabolázatlansága és össze-vissza tweetelése ne borítsa fel óráról órára a helyzetet, az üzenetek pedig katonás rendben kövessék egymást.

Arra viszont ez az összeszedettség sem garancia, hogy a felálló, vegyesvágott kormányzat minden tagja vegye is a legfőbb akadályt: a szenátus előtti meghallgatást és megerősítést.

A szenátusból érkező információk alapján legtöbb baja nem a brutális deportálást szervező Homannek, vagy a világháborús kockázatokkal játszadozó Mike Waltznak eshet, hanem éppen Matt Gaetznek és Tulsi Gabbardnak, akik az államapparátus felé eddig meglehetős ellenségességet mutattak.

De Pete Hegseth is olyan miniszterjelölt, akit nem könnyen vesz be az amerikai katonai vezetés gyomra.

Erre is készült viszont már a Trump-kormányzathoz „méltó”, cinikus és a jogi kiskaput használó terv. Felvetődött ugyanis, hogy Trump egy alkotmányban neki biztosított lehetőséget felhasználva a szenátus szünideje alatt, annak meghallgatása nélkül is kinevezhet egyoldalúan jelölteket a kormányába, összesen maximum kétéves időtartamra. Az eszközt – ellenzéki szenátus esetén – korábban már Bill Clinton és Barack Obama is alkalmazták, saját pártjával szemben viszont Donald Trump készül először ilyesmire. Sőt, Trump köréből azt is jelezték már, a dél-dakotai John Thune szenátor, aki az új testület többségi frakcióvezetője lehet majd januártól, úgy nyerte el pozícióját, hogy mindezt lehetővé teszi az elnök számára.

Még semmi sem biztos, hiszen a hírekre reagálva a régi republikánus frakcióvezető, a tennessee-i Mitch McConnell, a párt „nagy öregje” állítólag szűk körben rögtön leszögezte hétfőn, erről szó sem lehet, minden miniszternek a szenátorok előtt kell majd vizsgáznia. Arra tehát, hogy kiderüljön, sikerülhet-e Trumpnak a kongresszust mindjárt megválasztása után megkerülni, még pár hetet várnunk kell.