Az ELTE BTK Részvételi és közösségi újságírás c. kurzus hallgatói vagyunk, ami a kommunikáció- és médiatudomány alapszak részvételi médiakultúra című specializációjának keretein belül indult el idén. A kurzus célja a részvételi módszerek megismerése és elsajátítása volt, amelyet részvételi újságírás workshopok szervezése zárt le. A projekt során olyan csoport kiválasztására törekedtünk, amelynek tagjai aktuális, a magyar médiában nem, vagy keveset tárgyalt problémákkal néznek szembe.
Az általunk választott csoportot, a tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokat két alany képviselte, akik a részvételi újságírás módszerei alapján a workshopok keretében először kiválasztották a cikk műfaját, majd elsajátították az interjúírás folyamatát. Az egymásnak feltett interjúkérdések révén a tanulási nehézségeket a nekik tetsző aspektusból közelítették meg, így a saját, autentikus tapasztalataikat közvetíthetik a médiában az általuk megírt sajtóterméken keresztül. Ezáltal nem csak a saját narratívájukat alkották meg, hanem egy szélesebb körű társadalmi problémát hangosítottak ki. Alább a résztvevők által készített cikket olvashatják.
Szilágyi Fruzsina
„21 éves vagyok, figyelemzavarom van. Ezt akkor vettem észre, amikor gimiben nem tudtam koncentrálni órán, mert minden elvonta a figyelmem, és később, az otthoni tanulás során is nehézséget okozott a fókuszálás.”
Koppány Vilmos
„21 éves vagyok, alaki diszgráfiám van, ami abban nyilvánul meg, hogy nem tudok olvashatóan írni. Ezt kezelendő, sokáig jártam korrepetálásra, többféle módszert próbáltunk ki ennek javítására. Ami egy átlagos embernek segítene az írásképe fejlesztésén, nekem nem működött. Emellett gyanakszom rá, hogy valamiféle figyelemzavarom is van, mert nem tudok odafigyelni egyszerre egyetlen dologra, sokkal inkább próbálok többmindenre odafigyelni – és ezáltal semmire sem sikerül.”
Milyen mindennapi tevékenységekben hátráltat téged a tanulási nehézséged?
Vilmos: Láttam, ahogy a bátyám bevásárol, ő szépen végigmegy minden soron egyszer és gyorsan végez. Ehhez képest én fél-háromnegyed órát is eltöltök a boltban – újra meg újra körbe kell járnom egy üzletben, mert rendszertelenül jutnak eszembe a dolgok, amelyeket vennem kell.
Nagyon fiatalon elkezdtem viszonylag sokat inni, és ez valószínűleg azért alakult ki, mert szociális helyzetekben nagyon leterheli az agyam, hogy egyszerre több helyre kell figyelnem.
Az alkohol segítségével egyszerre több dologra tudok figyelni úgy, hogy nem fárasztja le az agyamat, így az ilyen szituációkat sokkal jobban viseltem. Emiatt már gimi közben elég durva alkoholproblémáim voltak.[1]
Fruzsina: Nagyon sok hobbimhoz elengedhetetlen a háttérzaj, viszont mindenképp olyan dolognak kell a háttérben folynia, ami nem vonja el teljesen a figyelmem. Ilyenkor általában egy komfortfilmet választok, amit már sokszor láttam, vagy olyan háttérzajt, ami segít fókuszálni.
Olvasás vagy filmnézés közben is érzékelhető a figyelemzavar?
Fruzsina: Nagyon szeretek olvasni, de a könyvek 80%-át félbehagytam, mert nem kötötte le a figyelmem. Hiába érdekel az elején, valahogy a közepére elvesztem az érdeklődésem, félreteszem, és új könyvet kezdek el olvasni. A már megkezdett könyvek ott sorakoznak a polcomon és várják, hogy továbbolvassam őket.
Vilmos: Nekem az olvasással fura a kapcsolatom. Régen regényeket olvastam ki naponta, mostanra ez teljesen kihalt belőlem. Legutóbb kb. másfél éve tudtam elkezdeni egy könyvet, amikor egy nagyon nyugodt, internetkapcsolat nélküli helyen voltam. Itt el tudtam egy nap alatt olvasni a könyv felét, de azóta nem folytattam. Amint nem teljes nyugalomban vagyok, elszáll a fókuszom és minden másra figyelek. Filmeknél nekem segít, ha van felirat a filmen, mert leköti a figyelmem.
Fruzsina: A feliratos filmek nekem például nagyon nem segítenek, mert alapvetően nem vagyok jó angolból annyira. Ha angolul, angol felirattal nézek filmet, akkor nem tudok rá figyelni figyelni, csak a feliratot próbálom fordítani. Ha pedig magyar felirat van, akkor értem a párbeszédeket, de a felirat miatt néha csak a képernyő alját nézem és a történetre nem figyelek. A magyar szinkronos filmeket egy ideig nézem, majd megunom az egy helyben ülést, és mást kezdek el csinálni. Persze van kivétel.
Vilmos: Ha olyan sorozatot nézek, ami közben nem szeretnék telefonozni (vagy nem telefonozok éppen), akkor sokszor, ha épp nem történik semmi, ami lekötné a figyelmem, elkezdem nyomogatni az előre gombot és addig pörgetem előre, amíg valami érdekeset nem találok. Emiatt sok mindent kihagyok a sorozatból vagy filmből, amit nézek, mert azt igényli az agyam, hogy folyamatosan valami érdekes történjen.
Hogyan „játszod ki” a figyelemzavarod, milyen módszerekkel tudsz tanulni?
Vilmos: Ha nyilvános helyen tanulok (főleg, ha egy barátommal közösen, vagy emberekkel körülvéve), az segít, mert helyez rám egy külső nyomást. Viszont ez nagyon sok extra energiát vesz igénybe, és így pár óra tanulás után gondolkozni sem bírok.
Fruzsina: Ez velem is így van: ha nyilvános helyen tanulok, az egyrészt motivál, viszont a sok történés miatt kevésbé tudok figyelni.
Vilmos: Nekem suli óta a diszgráfiával már nincs sok problémám, mert a munkahelyemen elkezdtem laptopon dolgozni. De a figyelemzavar miatt az olvasás nehéz. Nagyon sokszor kell e-maileket olvasnom, és néha jogi szakszövegeket értelmeznem. Ilyenkor végigolvasom ugyan a szöveget, felfogja nagyjából az agyam, de mire eljutok a következő mondatig, addigra elfelejtem, hogyan kezdődött az előző.
Mennyiben segített vagy jelentett nehézséget számodra a Covid-időszakban az online oktatásra való átállás?
Vilmos: Oktatási szempontból nekem nagy nehézséget okozott, hogy Covid közben online órákat tartottak. Amikor tavaly jelentkeztem kertészmérnökire, a jelentkezésnél véletlenül nappali helyett levelező szakot jelöltem meg. Megpróbáltam fél évet végig csinálni, viszont nagyon hosszúak voltak az előadások. Egy-két órára bementem, aztán rájöttem, hogy ez nem fog nekem működni, mert korábban egy másfél órás előadást végigülni is nehézséget jelentett. Amikor 8 órán keresztül kellett bent ülnöm, az még jobban kimerített.
Amikor bent voltál személyesen egy órán még a Covid előtt, akkor jobban tudtál figyelni? És ha igen, akkor miért?
Vilmos: Igen, sokkal jobban tudtam élőben figyelni, de akkor is sokat telefonoztam és ez elvonta a figyelmemet. De élőben, amikor rám szólt egy tanár vagy valamelyik osztálytársam, rájöttem, hogy figyelnem kéne. Viszont amikor egyedül vagyok, és képernyőn keresztül nézem az órát, akkor semmi nem állít meg abban, hogy ne nézzek meg egy Youtube-videót óra közben. Sokszor nem tudtam megállni, hogy lenémítsam a Zoom-hívást, és másra figyeljek.
Fruzsina: Nekem sokkal könnyebb volt odafigyelnem egy olyan órán, ahol jelen voltam személyesen, mert láttam a tanárt, miközben beszélt és gesztikulált. Jó tanáraim voltak, olyanok, akik nemcsak leültek és elmondták az anyagot, hanem felálltak, odajöttek, mutogattak, eljátszották, és megkérdeztek minket a véleményünkről. Online oktatásnál nehéz volt, hogy nem láttam a tanárt, illetve, ha láttam, akkor is csak a képernyőn keresztül.
A Covid-időszakban nem volt meg a „jelen vagyok”-érzés, hanem mintha csak otthon néztem volna egy videót, ami nem tudta fenntartani az érdeklődésemet.
Milyen technikák/módszerek segítenek a tanulás során?
Fruzsina: A jegyzeteimet mindig kiszíneztem, aláhúztam, bekereteztem, bekarikáztam, szövegbuborékokba rendeztem, rajzoltam mellé, stb. Ez sokkal követhetőbbé tett olyan dolgokat, amik amúgy érdekeltek – ettől a módszertől könnyebb volt odafigyelnem rájuk.
Vilmos: Én a színekkel jegyzetelést nem nagyon próbáltam. Gimi alatt még papírra kellett írni és az nagyon rossz volt, hogy nem tudtam a saját jegyzeteimet használni, mert ha arra figyeltem, hogy olvashatóan írjak, akkor nem tudtam közben a tanárra figyelni, fordítva meg a jegyzetem lett olvashatatlan.
Fruzsina: Nekem segít, ha közösen tanulok valakivel, amikor közösen beszéljük át az anyagot, vagy kikérdezzük egymást, ilyenkor már azzal is tanulok, hogy meghallgatom a másik véleményét, látásmódját.
Befolyásolta a továbbtanulási terveidet a neurodiverzitásod?
Fruzsina: Alapvetően nem, én táncos egyetemre akartam menni, mert ott nem kell magolni. A pszichológia is érdekelt, de csak felületese,n és sok lett volna az információ ahhoz, hogy rávegyem magam a tanulásra.
Vilmos: Én egy év után otthagytam az első egyetemi képzést, amin részt vettem, de most megint tervezek jelentkezni. Az pozitívum volt, hogy tudtam gépen írni, de közben meg is bonyolította, mert nem mindenhol tudok laptopot tölteni, és, ha lemerül, nem tudok jegyzetelni.
Hogyan tudna segítséget nyújtani akár az állam, akár az oktatási rendszer a tanulási nehézségekkel élő embereknek?
Vilmos: Én kaptam érettségire plusz időt, illetve az esszéket írhattam laptopról, és ez nagyon sokat segített.
Szerintem sokat segíthetne a nyíltabb kommunikáció a diákokkal, valamint, ha tanárok több figyelmet fordítanának ezekre a tanulási nehézségekre.
Ez Magyarországon is lehetséges lenne, ha többet beszélnénk róla.
Fruzsina: Szerintem sokminden függ a tanár hozzáállásától. Ha interaktív az óra és az előadó készül diasorokkal, képekkel, videókkal, az segíthet fenntartani a figyelmet.
Milyen dezinformáció van jelen szerintetek ezekkel a nehézségekkel kapcsolatban?
Fruzsina: Sok esetben azt gondolják az emberek, hogy akinek tanulási nehézsége vagy figyelemzavara van, az bizonyos dolgokat nem tud megtanulni. Pedig nem így van! Ugyanúgy meg tudja tanulni, csak más úton kell megközelítenie. Meg kell találnia, hogy melyek azok a módszerek és eszközök, amelyek segítenek neki.
Az interjú végén megkértük a résztvevőket, hogy írjanak egy-egy üzenetet azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint ők.
Fruzsi levele:
Kedves bárki, aki tanulási nehézséggel küzdesz!
- Nyugodtan kérd meg az illetőt, aki a tanít, előad), hogy úgy mutassa meg / magyarázza el a dolgokat, ahogy te könnyebben meg tudod érteni.
- Próbálj ki dolgokat, amivel könnyebben, vagy jobban oda tudsz figyelni és, ha valami beválik, próbáld meg alkalmazni más szituációkban is!
Vili üzenete:
A tanulási nehézséggel élőknek azt tanácsolom, hogy találják meg a módszereket, környezeteket, amik nekik legjobban működnek. Próbálják tanulmányaikat vagy a munkájukat olyan dolgokhoz kötni, ami érdekli őket. Az oktatóknak pedig azt üzenem, hogy vannak módok, hogy megkönnyítsék a neurodiverz fiatalok életét. Akár egy személyes beszélgetés is sokat segíthet. Próbáljanak az ilyen diákokkal együtt dolgozni, ne ellenük.
A részvételi projekt facilitátorai, amelynek végterméke az itt látott újságcikk, az ELTE Média Tanszék Részvételi médiakultúra specializációjának hallgatói: Ambruszter Zsófia, Csányi Zsófia, Papp Janka és Tolnay Sarolta. A kurzust Le Virág Mai Lan vezette. A Mérce részéről a projektet Kiss Soma Ábrahám újságíró facilitálta, a cikket Juhász-Boylan Kincső készítette elő közlésre.
[1] – Ha alkoholhasználati és/vagy szerfogyasztási zavarral fordulnátok szakemberhez, Budapesten keressétek a Kék Pont Alapítványt, a Drog Stop Egyesületet, a Drogprenvenciós Alapítványt, a Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítványt, a Megálló Csoport Alapítványt, vagy az Anonim Alkoholisták közösségét. Ha Budapesten kívül kerestek ellátást, akkor érdemes megkérdezni a háziorvost, valamint a területileg illetékes pszichiátriai ellátót, hogy milyen szolgáltató érhető el a környéketeken. AA-csoportok az ország számos pontján látogathatók.
