Október 30-án tartotta meg havi ülését a Fővárosi Közgyűlés, ahol szinte valamennyi szereplő készült lakhatást érintő határozati javaslatokkal. Az elmúlt hetek kormányzati megnyilatkozásaitól – és a terézvárosi AirBnB-tiltástól – nem függetlenül a témában egyre látványosabb versengést láthatunk az egyes politikai csoportosulások között, ki-ki a maga, sokszor egyébként egymásra erősen hasonlító megoldását propagálja. Az is feltűnő volt, hogy – egyelőre –Vitézyék és a Tisza is láthatóan igyekszik betartani ígéretét, és amennyire tőlük telik, konstruktívan működnek közre a főváros legmagasabb döntéshozó szervében.

A Fővárosi Közgyűlés szerdán számos lakhatással kapcsolatos javaslatot tárgyalt: Karácsony Gergely főpolgármester, Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom frakciójának vezetője, valamint Szentkirályi Alexandra fideszes frakcióvezető egyaránt fontosnak tartották, hogy megoldásokat javasoljanak az évek óta egyre mélyülő lakhatási válságra, amelyről immár a kormányfő is rendszeresen beszél.

A kapcsolódó napirendi pontokat összesen több mint két órán keresztül tárgyalta a közgyűlés. Na de mire is jutottak, és mire lehetnek jók a megoldások? Az alábbiakban kiderül.

Az ülés hat napirendi pontjának keretében csaknem két órán át tárgyalták a képviselők a beadványokat. Négy beadvány a Fidesztől, egy Vitézyéktől, egy pedig Karácsony irodájától érkezett, ugyanakkor ez utóbbi volt a legrészletesebb, a pontonként megszavazott előterjesztést végül el is fogadta a közgyűlés. A főpolgármester javaslatának részletei:

• a kormány gondoskodjon az Európai Unió strukturális alapjaiból finanszírozott fővárosi lakhatási programok felhívásainak a közzétételéről;
• a kormány biztosítson az önkormányzatok számára tőketámogatást és kedvezményes hitelforrást az önkormányzati bérlakásszektor bővítésére, az 1998-2002 közötti (fideszes) kormányzati ciklus idején bevezetett Állami Támogatású Bérlakás Program mintájára;
• a kormány támogassa az energiahatékonysági programokat állami vagy EU-s források felhasználásával;
• egyetért a kormánnyal az AirBnB-moratórium terén, ugyanakkor szigorúbb korlátozásokat követel;
• a kormány vezessen be legalább kétéves moratóriumot az EGK-n kívüli személyek lakásvásárlására – ez a részlet Baranyi Krisztina kutyapártos ferencvárosi polgármester módosítója nyomán került a javaslatba;
• az önkormányzat adókivetési jogának megváltoztatásával nyújtson lehetőséget a rövidtávú lakáskiadás helyett a hosszútávú bérbeadás ösztönzésére;
• a főpolgármester tájékoztassa a közgyűlést a nem lakáscélra használt önkormányzati ingatlanok átalakításának lehetséges költségeiről, részleteiről – ehhez nagyon hasonló javaslatot Vitézyék is benyújtottak;
• készítse elő a lehetséges területeken, telkeken a PPP-modellben végrehajtott lakásfejlesztéseket;
• javasolja a kormánynak a lakbér- és rezsitámogatás kiterjesztését, finanszírozását;
• a kormány tegye lehetővé, hogy a munkáltatók adómentesen adhassanak lakbértámogatást dolgozóiknak;
• vezessék ki az új épületek esetében a parkolóhelyek kötelező kialakítását, köztulajdonú lakások esetében pedig ne is lehessen kötelezővé tenni;
• a kormány biztosítsa a rozsdaövezetek lakhatási célú hasznosítását, ezen területeken a lakások legalább fele legyen köztulajdonban.

A szavazás során valamennyi pontot támogatták a képviselők.

Érdekesség, hogy az AirBnB-ellenes állásfoglalás kialakítása mellett – a Fidesz egyetértést jelentő tartózkodása mellett – csak a Kutyapárt képviselői szavaztak nemmel,

amivel némiképp meglepetésszerűen még a Tiszánál is piacpártibb álláspontra helyezkedtek. Ezt egyébként valamelyest előrevetítette Baranyi polgármester korábbi partizános fellépése is, ilyen egyértelmű és összehangolt AirBnB-párti kiállást azonban mindeddig nem láttunk a párttól – bár érdemes azt is megjegyezni, hogy a hosszútávú lakáskiadás anyagi ösztönzését is támogatták képviselőik.

Azt ugyanakkor érdemes itt is hozzátenni, hogy mint Karácsony Gergely is említette a lapunknak adott interjúban, a kétszintű önkormányzati rendszerből fakadóan a fővárosnak nincs szabályozási jogosultsága a rövidtávú szálláskiadást illetően, itt tehát a labda a kerületeknél pattog. Ezen a területen legfeljebb szimbolikus és elvi döntést hozhat a közgyűlés, valamint az eddig csak igen bátortalan lépéseket tett kormányra számíthat, esetleg a kerületekre gyakorolhat nyomást – bár az említett Partizán-műsor alapján kétséges, hogy az akár nem kormánypárti kerületekben megértő fülekre találnának a tiltást követelők. Mármint Terézvároson kívül, ahol egy momentumos, liberális polgármester regnálása alatt sikerült elérni, hogy 2026-tól betiltsák a rövidtávú lakáskiadást, a többi kerület heveny mismásolása közepette. Összességében arra következtethetünk, hogy

a jelenlegi közgyűlés támogatna szigorúbb AirBnB-korlátozásokat akár az egy személy által kiadható lakások száma, akár adóztatás vagy más ösztönzők útján, de a teljes tiltás jelenleg vélhetően nem nyerné el a többség támogatását.

A közgyűlés – többek között Karácsony és csapata szavazataival – támogatta Szepesfalvy Anna fideszes képviselő beterjesztését is, amelynek keretében hét pontban felkérdezték Karácsonyt az elmúlt ciklus lakhatási célú intézkedéseinek és korábbi ígéreteinek teljesítésével kapcsolatban. Többek között a bérlakásszektor növelése, kollégiumi férőhelyek bővítése, hivatalok működése és energiahatékonyság terén. Egy másik fideszes, Szentkirályi által fémjelzett, fővárosi rezsitámogatásra vonatkozó javaslatot is megszavazott a közgyűlés, így a főváros az eddigiekhez hasonlóan saját költségen külön rezsitámogatást fog biztosítani, a kormánypártok szerint jelenleg alacsony hatékonysággal működő rendszer átalakításával. A rezsitámogatást a főváros egyébként Karácsony fent részletezett javaslatának megfelelően a kormánytól is fogja kérni.

Rá lehet bírni a privátszférát a köz szolgálatára?

A napirendi pontok vitája során – és a beterjesztések alapján is – egyértelművé vált, hogy

valamennyi, a felmerülő szabályozási kérdéseken és jelenlegi vagy jövőbeli beavatkozások elemzésén túlmutató, tehát a főváros költségvetéséhez mérten komolyabb költségvonzatú megoldási javaslat vagy EU-s forrásokkal, vagy a magántőke és a közszféra együttműködésével, esetleg ezek kombinációjával számol.

Vagyis jelentős részben PPP-típusú beruházásokként képzeli el az új lakások építését, ami a Budapestet érintő állami megszorítások és elvonások mellett nem is csoda.

Ez a gyakorlatban arra hajaz, amit Vitézy még a választási programjában fogalmazott meg, miszerint a magánberuházókat arra kötelezik, hogy a piaci úton értékesített lakások mellett olyan bérlakásokat is építsenek, amelyekben az önkormányzatban bérlőkijelölési vagy egyenesen tulajdonjoga van, magyarán önkormányzati bérlakásként működjenek.

A Podmaniczky Mozgalom (Vitézyék) beterjesztésében szerepelt is erre vonatkozó pont. Ez nem feltétlen szociális bérlakásokat jelent – bár ilyenek is lennének köztük, a pilot-projektek és a javasolt arányszámok kidolgozását dedikált fővárosi szervezetre bíznák.

Vitézy a szerdai vitán is hosszasan beszélt ezen módszer erényeiről kiemelve azt – az egyébként valóban lényeges – tényt, hogy Budapest jelenleg ha akarna sem tudna saját tőkéből nagyarányú bérlakásfejlesztésbe fogni, hisz egyszerűen nincs elegendő pénz a kasszában. A volt BKK-vezér kézenfekvő példaként hozta fel a fővárosi közlekedésszervező részben általa kidolgozott modelljét, amelynek keretében a magántőke bevonásával üzemeltetik az autóbusz-flottát.

Az elképzelés ugyanakkor kritikát is kapott: Baranyi Krisztina IX. kerületi polgármester véleménye szerint kétséges, hogy egy profitmaximalizálásra törekedő magánbefektetőt rá lehet bírni akár részben szociális lakások építésére, ezzel szemben inkább a rozsdaövezetek feltárását javasolja, ahol a tapasztalatok alapján az engedélyek birtokában számos vállalkozó kezdene új építkezésbe, még ha nem is feltétlen szociális bérlakásokra kell gondolni. Ahogy a Közvágóhíd esetében is láthattuk, vonatkozó szabályozás vagy a vállalkozóval kötött célirányos szerződés hiányában tisztán piaci érdekeket figyelembe vevő fejlesztések valósulnak meg.

A kormány friss bejelentéséből egyébként már kapisgálni lehet, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium milyen PPP-együttműködést képzel el: ennek keretében akár Vitézy, akár Karácsony javaslataihoz képest sokkal nagyobb mozgásteret, és jobb lehetőségeket biztosítanának a magánszférának.

Ahogy a kormány honlapján olvasható, „A [nagyobb építőipari és ingatlanos cégekkel folytatott] találkozón felvetődött olyan állami program lehetősége, aminek keretében hazai ingatlanalapokon keresztül akár 20-30 milliárd forintnyi forráshoz jutnának az ingatlanpiaci szereplők, abból a célból, hogy Magyarországon megfizethető árú lakásokat, bérlakásokat, valamint kollégiumot fejlesszenek. Nagy Márton megígérte: a kormány megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy állami hátterű tőkealapokon keresztül hogyan tudná támogatni a javaslatot. Emellett felvetődött, hogy a bérlakások és kollégiumok esetén a bérbeadáshoz kapcsolódó 27%-os áfa 5%-ra mérséklődjön, amennyiben vállalkozás adja bérbe magánszemély számára.”

Magyarán a kormány megfizethető lakhatás ürügyén tízmilliárdokkal támogatná a jellemzően kormányközeli építőipari vállalkozókat, ráadásul a lakások sem kerülnének köztulajdonba.

A rozsdaövezetek fejlesztési lehetőségei is előkerültek a közgyűlésen, előkelő helyen szerepelt közöttük a Rákosrendező kérdése, ahova a Fideszen kívül valamennyi frakció inkább megfizethető árú lakásokat és élhető városrészt álmodna, bár ebbe valójában nincs beleszólása a kormányon kívül senkinek. Ugyanígy felmerültek a szokásos rozsdaövezeti területek: a Józsefvárosi pályaudvar, a kőbányai korábbi ipari területek… amelyek jelentős részben a kormányhoz tartoznak, ugyanakkor a közgyűlési képviselők pártállásától függetlenül széleskörű támogatásnak örvendenének ilyen fejlesztési koncepciók. A kormányt (és a fent említett Rákosdubaj-projektet) ismerve persze még bármi is kisülhet ebből.

A kérdéssel kapcsolatban megkerestük Jelinek Csabát, a Periféria Központ lakhatással foglalkozó szervezet munkatársát.

Jelinek elmondta, hogy a PPP beruházási modell a főváros jelen anyagi helyzete mellett valóban megfelelő megoldást jelenthet, amennyiben megfelelően szabályozzák.

„Nem elképzelhetetlen egy olyan keret kialakítása, aminek jegyében a fővárosban a piaci szféra bevonásával építenek lakásokat, de ahhoz tényleg kell egy jó módszertan. Többek között elkerülhetetlen a »megfizethető« vagy »közhasznú« bérlakás fogalmának a definíciója, valamint a már eleve ilyen lakhatást szolgáltató kisebb, non-profit szervezetek feltérképezése. Viszont ha nem azt a sorrendet követik, hogy előbb legyen egy átgondolt és hosszú távú, a partnerekkel leegyeztetett lakhatási koncepció, és aztán dolgozzanak ki eszközöket, és aztán induljanak a programok, hanem elkezdenek véletlenszerűen bedobálni eszközöket, és aztán majd később kialakul valami koncepció, amikor már a kevésbé átgondolt projektek elindulnak, akkor nem lehet jól működő rendszert kialakítani”

– magyarázta a lakhatási szakértő hozzátéve, hogy jelenleg látszik, hogy valamennyi politikai csoportosulás igyekszik megfogalmazni a maga lakhatási koncepcióját, egyfajta versenyhelyzet alakult ki közöttük. Arra is kitért, hogy egy komplex koncepció kialakításához arra is szükség lenne, hogy a kidolgozói egyáltalán azt lefektessék, hogy mi számít megfizethető lakhatásnak, és ez alapján látnának hozzá a tervezéshez.

„A másik ilyen nagyon fontos elem, hogy arra legyenek garanciák, hogy bármiféle közpénz megy ebbe a szektorba, az ne folyjon úgy ki, mint ahogy a CSOK meg az egyéb országos támogatások, amelyek a fejlesztőknél, és nem feltétlenül rászoruló háztartásoknál landolnak, miközben még fel is verik az árakat”

– hívta fel a figyelmet Jelinek egy esetleges koncepció fontos elemére. A Periféria Központ a Lakhatási Koalíció többi szakértői szervezetével együtt egyébként idén már harmadik alkalommal dolgozta ki a Lakhatási minimum javaslatcsomagot, amelyben a fenti javaslatok és koncepciók több pontjára is kitérnek, és ami vázlatként szolgálhat komplex települési lakhatási stratégiák kidolgozásához.

Hogyan ne veszítsünk el 20 milliárd forintnyi uniós forrást?

Böröcz László polgármester felszólalásában felvetette a lakásügynökség kérdését is, emlékeztetve, hogy az I. kerületnek mintegy 150 millió forintjába került a rendszer üzemeltetése az elmúlt három évben, ez idő alatt pedig mindössze 11 lakást tudtak kiközvetíteni. Ez a tapasztalat véleménye szerint a Fővárosi Lakásügynökséggel kapcsolatban is releváns: úgy látja, hogy a rendszer a költségekhez képest nem hozza az elvárt eredményeket.

Szentkirályi Alexandra szintén kritikusan áll a lakásügynökség intézményéhez, ami mint megjegyezte, nem sok eredménnyel járt eleddig, ennek megfelelően beterjesztett egy javaslatot, amelynek értelmében a lakásügynökségre fordítandó 3 milliárdnyi uniós forrást átcsatornáznák a kollégiumi férőhelyek bővítésére és szolgálati lakások kialakítására. Ahogy arra lakhatási szakértők a közgyűlési ülés előtt felhívták a figyelmet, ez a javaslat, vagyis az EU-s TOP források felhasználási keretének ezen a ponton történő módosítása gyakorlatilag ellehetetlenítené a lakhatási fejlesztésekre fordítható közel 20 milliárdos forrás lehívását is. Szerencsére ezt a javaslatot végül nem fogadták el a képviselők.

Noha Karácsony választási programjában már 2019-ben benne volt a Fővárosi Lakásügynökség felállítása, mégis csaknem öt évet kellett várni a megvalósítására, a főpolgármester szerint azért, mert addig az EU-s területfejlesztési forrásokat várták, amelyek a kormány miatt késnek a mai napig. A fél éve indult program – a fővárosi ellenzék által is tematizált módon – egyelőre kevés eredménnyel járt, mindössze 8 lakást sikerült az útján kiutalni, ami elenyésző a 140 ezres budapesti bérlakás-állományhoz képest.

Karácsony és szövetségesei– valamint lakhatási szervezetek – ennek ellenére határozottan kiállnak a lakásügynökség intézménye mellett, mondván külföldi példák alapján egyrészt igenis életképes a koncepció, másrészt a jelenlegi, néhány hónapja tartó működés afféle tesztidőszakként is funkcionál, a jövőben pedig sokkal több ügyfele is lehet az intézménynek.

„Én továbbra is azt gondolom, hogy a lakásügynökségnek abszolút lehet létjogosultsága, de leginkább úgy, hogyha ez egy komplex beavatkozáscsomagnak egy eleme. A lakásügynökség bizonyos típusú lakások és bizonyos típusú célcsoportok esetében tud igazán hatékony lenni. Rossz, hogy ilyen csodavárás van vele kapcsolatban, mert nem fogja önmagában megoldani a lakhatási válságot. Ettől függetlenül az, hogy üresen álló, magánkézben lévő ingatlanokat tud hasznosítani megfizethető lakhatásként, lehet egy nagyon fontos funkció. Ez egy komplex dolog, tehát az, hogy fél év alatt csak ennyit sikerült, szerintem még egy védhető helyzet, hiszen egy ilyen új program felállítása rengeteg előkészülettel jár. Ha másfél év múlva is ugyanígy tart, akkor ott valószínű, hogy vannak szervezési vagy intézményi problémák”

– értékelte a helyzetet Jelinek.

A fővárosnak, mint említettük, 20 milliárd forint jutna a TOP Plusz operatív program keretéből lakhatási fejlesztésekre, amennyiben a kormány engedélyezné a vonatkozó pályázatok megnyitását. Ebből 3 milliárdot a lakásügynökség működtetésére, 8,5 milliárdot az önkormányzati ingatlanok lakhatóvá tételére szánnak, ezek között vannak egyrészt leromlott állapotú önkormányzati lakások, másrészt jelenleg kihasználatlan, egyéb célú épületek, például iskolák, amelyekből lakóházakat alakítanak ki. 1 milliárd jutna a programból az energiaszegénység csökkentésére, ennek keretében szilárd tüzelőanyagot használó háztartásokat állítanának át megújuló energiaforrásokra, és szigetelnék a lakásokat. 7,4 milliárd forintot pedig a lakhatási garancia programra költenének, ami magában foglalja a lakbér-támogatás biztosítását a családok átmeneti otthonaiban és hajléktalan élethelyzetben élő budapestiek számára, szociális munkát, adósságkezelést, jogsegélyt és egyéb szolgáltatásokat a lakhatási problémákkal küzdő, hajléktalanná válással fenyegetett budapestiek számára.

Albérletben az egyetemisták, a kolik meg rohadnak

A kollégiumi férőhelyek növelésének fontosságáról korábban már a kormány is szót ejtett, és természetesen a közgyűlésen is felmerült. Amellett, hogy az egyes frakciók kölcsönösen a másik hibájának minősítették az eddig elmaradt kollégiumépítéseket, tetemre lett hívva a kormány a befuccsolt – de a vita alapján még lehet, hogy egyszer megépülő – Diákváros miatt, ahogyan a főpolgármester pedig a 2019-es programja miatt, amelyben a kollégiumi férőhelyek növelésének támogatását is megígérte. A kormány szerint ráadásul még az egyetemek sem vétlenek a kérdésben, hisz az ő feladatuk is lenne a kollégiumépítés.

Vitézy képviselő – más képviselőkhöz hasonlóan – pedig ismét felhozta a Rimaszombati úti, kihasználatlan kollégium ügyét, véleménye szerint a területet a jelenlegi tervekkel szemben nem eladnia kellene a fővárosnak, hanem lakhatási céllal hasznosítania, akár a jelenlegi épület megtartásával, akár úgy, hogy újat építenek a telken.

Míg a Podmaniczky Mozgalom javaslatát – miszerint állítsák le a „Rima” eladását – támogatta a képviselő-testület, Gulyás Gergely Kristóf fideszes képviselő konkrétabb, az épület lakhatási célú felújítására vonatkozó javaslatát elutasították, tehát magának az épületnek a sorsa továbbra is kétséges. A javaslat – mint a főjegyző figyelmeztetett rá – egyébként is törvénytelen, megvalósíthatatlan lett volna, mivel a főpolgármesternek nincs ráhatása a fővárosi ingatlanok értékesítésére, ezt a vagyonkezelő végzi. A lehetőségeket tovább árnyalja, hogy mint Karácsony megjegyezte – és mint Gulyás egy bejáráson maga is megbizonyosodhatott róla – az épület „kétstrangos”, tehát praktikusan a két végén lehet vizesblokkokat kialakítani, ami mára elavult megoldás.

A korábbiaknak megfelelően a kollégiumi férőhelyek bővítése terén is felmerült a PPP-beruházás lehetősége; mint Vitézy emlékeztetett, eredetileg a Diákvárost is ilyen modellben szándékoztak megvalósítani.

„Itt is a részletek számítanak, hogy egész pontosan milyen feltételekkel van bevonva a magánszféra. Mert ha a jelenleg elterjedt módon, miszerint gyakorlatilag minden kockázatot az állam vagy a közszféra vállal, miközben egy garantált haszon várható a befektetőnél, az nem feltétlenül egy jó üzlet a közszféra szempontjából. De ha ennél sikerül kitárgyalni jobb megállapodásokat, ahol több kockázatot vállal a befektető, akkor szerintem nem ördögtől való, hogy legyenek PPP-s kollégiumok is. De azért azt tartanám, hogy az ideális az lenne, ha az épülő és meglévő kollégiumok köztulajdonban lennének, ez esetben sokkal jobban számonkérhető, hogy hogyan vannak üzemeltetve”

– vázolta Jelinek Csaba, párhuzamot vonva a magánkollégiumok és az alapítványosított egyetemek között, kiemelve, hogy láthatóan azok felett is jóformán megszűnt a társadalmi ellenőrzés, működésük pedig jóval kevésbé átlátható, mint amíg államiak voltak.

Nem csak tégla és malter

Az új fővárosi közgyűlésben először került elő a lakhatás kérdése, ráadásul valamennyi csoportosulásnak megvolt a maga véleménye a lakhatási válságról és egyes megoldásokról – amelyek ráadásul számos tekintetben rímeltek is egymásra. A kérdés viszont – mint megannyiszor – most is az, hogy a nagy álmokhoz honnan lesz a nagy zsák pénz? Megmarad „konstruktív ellenzéknek” a fővárosi ellenzék, vagy összecivakodnak végül a lakhatási válság megoldásának részletein?

Sikerül-e elvégezni azt a szociális munkát – amit a lakásügynökség munkájában már láthatunk kibontakozni –, ami a lakhatási válság kezelésében kulcsfontosságú? És egyáltalán: sikerül-e valamit kezdeni azzal a komplex problémahalmazzal, amelynek a lakhatási válság csak egy igen látványos tünete?

Az elkövetkezendő öt évben meglátjuk, mire jutnak városunk vezetői, és nem mellesleg azt is, hogy a kormány és a tőke mennyire lesznek partnerek a nagyívű tervek megvalósításában.

Az ülés lakhatási blokkjának végén Barabás Richárd, a Párbeszéd képviselője maga is rámutatott, hogy a lakhatási válság valójában a társadalmat általánosan sújtó megélhetési válság folyománya, és nem lehet attól elválasztva kezelni. Felvetette a befektetésként használt, üresen álló ingatlanok problémáját – amire egyébként a lakásügynökség megoldást jelenthetne – és ekézte a kormányt az alacsony átlagbérek, valamint a rekordmagas, a szegényeket sokkal erősebben sújtó áfakulcs miatt.

Keszthelyi Dorottya képviselő pedig arra emlékeztetett, hogy a lakhatás nemcsak épületek kérdése; minden élethelyzetre megfelelő megoldást kell nyújtani.

„A lakhatás az nem csak lakás, a lakhatás onnan indul, hogy hajléktalanoknak hajléktalanságból való kivezető utat tudok biztosítani, egészen a Fecskeházig, egészen a kollégiumig, nagycsaládos lakhatáson, majd utána az idősotthoni lakhatáson keresztül. Ez egy életutat átfogó szociális gondoskodás kellene, hogy legyen”

– fogalmazott a képviselő.