Az Egyesült Államok 45. elnöke a szavazatszámlálás jelenlegi állása szerint egyben a 47. elnök is lehet, miután Donald John Trump már a legtöbb nyugati parti urna lezárása után tetemes előnyre tett szert a választást eldöntő államokban. A New York Times összesítése szerint Kamala Harris, a Demokrata Párt jelöltje röviddel az utolsó urnazárások előtt 210 elektori szavazatot biztosított be magának, míg Trump 230-at. Igaz, az 538-ból a győzelemhez 270 elektori szavazatra van legalább szüksége egy elnökjelöltnek, de az eddig feldolgozott eredmények azt mutatják, hogy erre a republikánus jelöltnek sokkal több esélye van.
A jelenlegi adatok szerint Kamala Harris alelnök az úgynevezett „csatatér”-államok közül csupán Virginia elektori szavazatait zsebelheti be, a többi Joe Biden által 2020-ban végül elhozott billegő állam (Michigan, Wisconsin, Georgia, Arizona) a jelenlegi állás szerint Donald Trump táborába kerülnek. Az Associated Press Észak-Karolinában már végeredményt is hirdetett, a volt elnök javára.
Noha Harrisnek a még nem feldolgozott adatok szavazatok közt lehetnek tartalékai, az idő múlásával egyértelmű, hogy Trump jelentősen javít a négy évvel ezelőtti, Joe Biden elnökkel szemben elért eredményein.
Az ugyancsak fontos Pennsylvania államban a rekord mennyiségű, szavazásnap előtt leadott szavazatok, a szavazásnapi részvétel és az eltérő szavazatszámlálási metódus miatt lassabb rendszerben dolgozzák fel a szavazatokat, így eredményt csak jóval később hirdethet, de könnyen lehet, hogy az elnökválasztás már a pennsylvaniai eredményhirdetés előtt eldől. Az államban történtekre Donald Trump már saját, TruthSocial nevű portálján reagált, „masszív csalássorozatnak” nevezve, ami ott történik. Állításaira bizonyítékokat eddig nem hozott fel.
Trump korai előnye pedig hatással van az elnökválasztással egy időben tartott szenátusi és képviselőházi választásokra is. A képviselőház összes képviselőjét és a szenátus tagjainak nagyjából felét választják meg most, de a versenyben a demokraták egyelőre ugyancsak nagy hátrányt szedtek össze. A szenátusban a demokraták a jelenlegi adatok szerint eddig 41 biztos helyre számíthatnak, míg a republikánusok máris 50-re, a képviselőházban eddig 129 biztos demokrata vezetésű versenyt állapított meg, a republikánusok előnye 172 biztos hellyel itt is szabad szemmel látható.
Frissítés (09:20): Miután magyar idő szerint 9 óra előtt az adatelemzők nyomán minden csatorna bejelentette, Pennsylvania állam elektori szavazatait is Donald Trump nyeri, kijelenthető, hogy csak idő kérdése, amíg a republikánus jelölt által biztosan bezsebelt elektori szavazatok száma eléri a 270-et (majd várhatóan jóval többet).
Donald Trump hívei körében, Floridában meg is tartotta győzelmi beszédét. A Demokrata Párt stábja pedig közölte: Harris nem jelenik már meg a nyilvánosság előtt.
Frissítés (07:31): Az Associated Press Georgiában is eldőltnek látja a versenyt. A New York Times összesítése alapján Pennsylvaniában továbbra is Trump számára kedvező eredmények érkeznek, Harrisnek minimális esélye maradt a fordításra. A volt elnök továbbra is magabiztosan vezet továbbá Michiganben és Wisconsinban, valamint Nevadában is. Arizonában minimális Trump előnye. Harrisnek majdnem minden fentebb említett államban „fordítania” kéne, hogy felülkerekedjen, de már Pennsylvania elvesztése pontot tenne a verseny végére.
A képviselőházi versenyt tekintve pedig kijelenthető, hogy mind az alsó- mind a felsőházat a republikánus uralják a következő két évben.
A Demokrata Párt számára kedvezőtlen eredményt a CNN által a keleti parti államok urnáinak lezárása után közzétett exit pollok részben már magyarázzák.
A legtöbb, a kábel-hírcsatorna által elért szavazót a választási ügyek közül kevésbé az abortusz, vagy a demokraták által hirdetett „fenyegetés a demokráciára” témák mozgatták meg, hanem sokkal inkább a gazdaság, a továbbra is túl magasnak tartott infláció, és a rendszerrel való nagy mértékű elégedetlenség.
Mindez nagyon nagy mértékben Donald Trump felé terelte a szavazókat.
A demokraták várakozásai ellenére Kamala Harris csak a városokban vezette ezeket az exit pollokat, míg a külvárosok és a vidék minden kérdésben erősen Donald Trump felé hajlanak. Ez egyelőre legalábbis 2016-os mértékű – ha nem nagyobb győzelmet jósol a volt elnöknek.
Az előzetes becslések ugyan számoltak Trump győzelmével, de csak kevesen számítottak olyan nagy előnyre, mint amilyen kibontakozni látszik. Számos felmérés az óvatos taktikát választotta, a későbbi tévedések rutinszerű számonkérése ugyanis ezeknek – a kereskedelmi és politikai megbízásokból élő – cégeknek jelentős bevételkiesést is okozhat. Így szinte minden jelentős és országos közvélemény-kutató cég szoros eredményt mutatott ki Kamala Harris alelnök és demokrata párti elnökjelölt, illetve az elnökválasztásnak immár harmadszorra nekifutó republikánus Donald Trump között.
Hogyan vált Európa az USA „csatatérállamává”? Itt olvashatod Tóth Csaba Tibor elemzését arról, miként határozzák meg az USA politikai blokkjainak erőviszonyait a magyarországi és az európai politikai teret?
Voltak viszont olyan szakértők is, akik ezzel az előzetes konszenzussal nem értettek egyet, és egyértelmű demokrata előny megjelenése mellett érveltek. (A választás előtti napokat a pontossága miatt már márkanévvé vált J. Ann Selzer iowai mérése forgatta fel, akinek november 3-án publikált felmérése 3 pontos Harris-előnnyel sokkolta a médiát. A tévedés mértékét mutatja, hogy 90% feletti feldolgozottság mellett Trump vezetése két számjegyű Harris előtt.) A mainstream jóslatok tehát úgy tűnik, tévedtek.
Donald Trump egy radikálisan új, és többségi választási koalíciót hozott össze 2024-re, amelyhez a fehér többségi szavazók mellé számos kisebbségi szavazó is csatlakozott, elsősorban a szavazók által súlyosnak ítélt gazdasági problémák és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek által mozgatva.
További súlyos és előre jelzett problémát jelentett a Demokrata Párt számára az is, hogy a hagyományos munkásosztály – még a szervezett, szakszervezeti tagok is – már a választást jóval megelőzően is Trumphoz és a republikánusokhoz húztak. A felmérésekben ők 40 éve, Ronald Reagan óta nem látott mértékben reagáltak például arra, hogy a reálbér-emelkedéseiket 2021 és 2023 között lényegében elvitte az inflációs hatás, míg a covid előtti Trump-évekre úgy emlékezhettek mint olyan időszakra, amikor lényegesen jobban mentek a dolgok.
A 2016-ban még a fehér amerikai szupremácia hallgatólagos biztatásával vádolt Trump-mozgalom ugyan szélsőjobboldali maradt – néhol újfasiszta retorikát is használt –, tömegbázisa mégis multikulturálisabb lett. A hagyományosan demokrata afroamerikai, latino, ázsiai közösségek folyamatos felbomlásával itt is megjelennek olyan szavazók, akiket a státuszféltés, a politikai korrektség és a szólásszabadság feladása mint aggodalom, valamint „feminizmustól” és az „LMBTQ-tól”, avagy a „genderizmustól” mint a globalizáció Trump által interpretált jelenségeitől való idegenkedés, és velük szembeni gyűlölet, tehát a kultúrharc lökheti a jobboldal markába.
A Trumpot segítő tényezők ugyanakkor számosak, és ezekről már külön cikkben is beszámoltunk. Egyrészt a két nagy párt között a diplomások/nem diplomások törésvonal mellett megjelent a nők/férfiak törésvonal is. Ez nem csak azt jelenti, hogy a múltban 50-80-100 évig a Demokrata Pártot támogató munkásosztály idén nagy részben Trump és a republikánusok mellé állhat. De azt is, hogy ebben a mozgásban főként a munkásosztálybeli férfiak vesznek részt, akik érzékeny veszteséget jelenthetnek a kormányzó erőnek.
A demokraták és az elemzők egy kisebb része a 2022-es, félidős választásokhoz hasonlóan abban reménykedhetett, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság 2022-es, úgynevezett Dobbs-döntésének döntő hatása lehet a nők mozgósítására. Ezzel ugyanis az ultrakonzervatív többségű főbírói testület megsemmisítette az amerikai liberalizmus egyik alapját, a művi magzatelhajtást a teljes országban legalizáló, 1973-as Roe v. Wade-et.
Most mégis úgy tűnik, a választás döntő mozzanata nem ez lesz, a női szavazók nagy többségét is más megfontolások mozgathatták, amikor a szavazófülkékbe léptek.
