Alig 10 nappal azután, hogy a fővárosi közgyűlésben a Fidesz a hajléktalan emberek számának felmérését vette napirendre, a főváros és több szociális ellátó intézmény bemutatta közös „hajléktalan-népszámlálásának” első eredményeit. Október 3. és 11. között kezdődött meg egy kétéves nemzetközi együttműködés keretében folytatott nagyszabású kutatás Budapesten a hajléktalanságról és az otthontalanságról.

A 10 európai ország és 15 nagyváros közreműködésével folytatott EU-s finanszírozásból megvalósuló népszámlálás a fővárosban Budapest Főváros Önkormányzata, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI), a Február Harmadika Munkacsoport, a Menhely Alapítvány és a Városkutatás Kft. közös szervezésében zajlik. 

A „Minden ember számít!” nevet kapó kutatás első hullámában a Budapest belső kerületeiben élő fedél nélküli emberek számlálására  került sor október 11-én 20 és 24 óra között, amelynek előzetes eredményeit hétfőn a BMSZKI dísztermében ismertették a szervezetek.

Középkorúak, férfiak és jelentős részben nem egyedül töltik a péntek estét a belvárosi fedél nélküliek

A szervezők harminc számlálókörzetre osztották föl Pest Hungária körúton belüli és Buda Margit körút és Dombovári út közötti területét. Külön számlálókörzetekként bevonták a kutatásba a Népligetet, a Rákosrendező és a Ferencvárosi pályaudvart, valamint egész Külső-Ferencvárost. Szintén külön számlálóbiztosok járták végig a metróvonalakat, az ezekhez csatlakozó aluljárókat, a fejpályaudvarokat, valamint több villamos és busz vonalát is.

Az így kialakított 48 számlálókörzetet 115 önkéntes számlálóbiztos járta be este 8 óra és éjfél között. Az önkéntesek három egyetem (Károli Gáspár Református Egyetem, Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) szociális munkás és szociológus hallgatói, a BMSZKI, a Menhely Alapítvány és néhány egyéb szervezet önkéntesei közül verbuválódtak, s 

feladatuk a számláló körzet minden közterületének, utcáinak, tereinek bejárása, valamint a hajléktalannak látszó emberek szemrevételezéssel történő összeírása volt.

Surányi Ákos, a fővárosi önkormányzat hajléktalanügyi stratégiai koordinátora a felmérés első eredményeinek hétfői prezentációján elmondta, ezzel a nemzetközileg elfogadott módszerrel összesen 461 embert regisztráltak, valamint 31 olyan üres helyszínt, amely láthatóan máskor fedél nélküliek alvóhelyéül szolgált. Az így nyilvántartásba vettek közül 133 emberről tudják biztosan, hogy ezen az éjszakán fedél nélkül, Budapest közterületén aludtak, mivel ők már a felmérés idején lefeküdtek alvóhelyükre. A többi 328 regisztrált ember ebben az időben ücsörgött, járkált, guberált stb. Ők ruházatuk, holmijaik, tevékenységük alapján „hajléktalannak látszódtak”;, de róluk nem tudják, hogy az éjszakát fedél nélkül tervezték-e majd tölteni, vagy betértek-e később egy szállóra, esetleg máshol húzták-e meg magukat az éjjel.

Az így összeírt emberekről megállapítható volt, hogy 78%-uk férfi, 18%-uk nő (4%- ukról nem tudták megállapítani, mert úgy be voltak burkolódzva), a számlálóbiztos önkéntesek szerint ránézésre 20%-uk 31-40 éves, 28%-uk 41-50 éves, 21%-uk 51- 60 év közötti – ami azt jelenti, hogy az utcán éjszakázók általában valamivel fiatalabbak, mint a szálláshelyeken alvó hajléktalan emberek. 

Az is megállapítható volt, hogy 10-ből 4-en párjukkal vagy csoportosan tartózkodnak közterületen a napnak ennek a szakaszában.

Dr. Győri Péter, a Menhely Alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, hogy egy ilyen gyorsfelvétel („point-in-time” felmérés) alapján nem lehet megállapítani, hogy az ilyen helyzetben lévő emberek száma vajon nőtt-e vagy csökkent-e – ennek megválaszolásához csak az ugyanilyen módszerrel három-öt évenként megismételt felvételek nyújthatnak segítséget. Az Európai Unió által támogatott, a budapestivel párhuzamosan több országban, városban párhuzamosan lebonyolított kutatásnak éppen az az egyik célja, hogy nyomon követhető legyen az ilyen helyzetben élő emberek számának alakulása, illetve, hogy a különböző intézkedések hatására hogyan alakul a helyzetük – tette hozzá.

Szentkirályinak most fontos lett, hogy a hajléktalanságban élőknek is jó hely legyen Budapest

Az újonnan megalakult fővárosi közgyűlés első ülésén már szóba került a hajléktalanság: a Fidesz-frakció olyan előterjesztést nyújtott be, amelyben arra kérték fel a főpolgármestert, hogy „ készítsen intézkedési tervet a közterületen életvitelszerűen tartózkodó személyek számának felmérésére, annak módszertanára”. A hajléktalanságot korábban jogszabályban bűncselekménynek minősítő kormánypárt budapesti frakcióvezetője, Szentkirályi Alexandra az előterjesztés vitáján úgy fogalmazott: 

„Segítsünk azoknak, akiknek segítségre van szükségük, de közben ki fog törődni a budapestiekkel? Ki fog törődni azokkal az emberekkel, akik nem tudják Budapest tereit használni. Szerintem értsük meg a probléma mélységét – erre teszünk javaslatot ebben az előterjesztésben – és utána pedig hozzuk meg azokat a további döntéseket, amik ahhoz kellenek, hogy minden budapestinek, ideértve a hajléktalanságban élő embereket és a többi budapestinek is ez a város egy jó hely legyen.”

Bár a közgyűlés megszavazta a javaslatot, de csak azt a Karácsony Gergely által benyújtott módosítóval együtt, amely beemeli a javaslatba a fenti, nemzetközi együttműködésben létrejövő felmérést, és annak eredményeinek feldolgozására kötelezi a főpolgármestert.

A módosító szavazásán a fideszes képviselők tartózkodtak, a végleges javaslatot pedig egyhangúan szavazta meg a közgyűlés.

Ennek ellenére Szentkirályi Alexandra egy Facebook-posztjában már arról ír, hogy az általa tett javaslatot „a szivárványkoalíció nem támogatta”, ahelyett szerinte egy olyan módosító indítványt fogadtak el, ami „az eredeti tervet kiüresítette”. A politikus Facebook-posztjában kitért arra is, hogy szerinte a „balliberális városvezetés azt sem tudja, hogy egyáltalán hány hajléktalan ember él Budapest utcáin”, a Minden ember számít! kutatást pedig azzal kritizálta, hogy az csak a belvárosra terjed ki.

Dr. Győri Péter újságírói kérdésre reagált a Fidesz fővárosi frakció vezetőjének szavaira szavaira:

„Szentkirályi Alexandra ilyesmikkel foglalkozik, ahelyett, hogy a probléma megoldásán dolgozna. Ez a kutatás a fővárosnak egyetlen fillérjébe sem kerül, hiszen uniós finanszírozásból valósul meg. A főváros jelenlegi vezetése szereti adatokra támaszkodva tenni a dolgát – erre igyekszik felhívni a figyelmet ez a kutatás is.”

A kutatást végző szervezetek vezetői több alkalommal is hangsúlyozták, hogy szó sincs arról, hogy Budapest külső kerületeivel ne foglalkoznának, egyszerűen csak egy ekkora város felmérése nem lehetséges egyetlen körben – ezért került most sor a belső, mintegy 440 ezer lakosú terület felmérésére, és folytatják le jövőre a maradék, mintegy 1,3 millió embert magában foglaló külső városrészek vizsgálatára. A „szemrevételezéses összeírás” mellett ebben az első hullámban került sor egy mély kérdőíves kutatásra is 150 hajléktalanokat ellátó intézményben, aminek eredményeit a jövő év elejére összesítik és értékelik ki.

Hogyan lesz a kutatásból cselekvés?

A fővárost képviselő Surányi Ákos azzal kapcsolatban, hogy egy a mostanihoz hasonló kutatásból hogyan lesz tényleges cselekvés, példaként említette, hogy a pénteki felmérés során szembesültek azzal, hogy a fedél nélkül az utcán élők között milyen magas a párok száma – közel ötödük – amire eddig nem reagáltak megfelelően:

„A szállóknak jelenleg nincs ilyen kapacitása, adaptálódni kell a trendekhez. Már a mostani tél előtt újra kell gondolnunk hogyan tudjuk átalakítani a szolgáltatást például ebben a tekintetben, hiszen láthatólag van erre tömeges igény.”

Breitner Péter, a BMSZKI szakmai igazgatóhelyettese elmondta, céljuk, hogy a kutatás eredményei ne maradjanak az akadémiai tudásállományban, hanem az jusson el a hajléktalan emberekig, hogy „ne érzések, hanem valós tudás alapján tudják megszervezni az ellátást”. A fővárosi intézményben már élő gyakorlat ez, ők a Február Harmadika Csoport által végzett felmérésekből kiindulva vonják le a tapasztalatokat, mérik fel a szükségleteket – különösen a nehezen elhelyezhető ügyfelekkel kapcsolatosan. Ilyenek lehetnek a régóta utcán élők, a párokban élők, vagy akik más fizikai körülményeik (pl.: pszichiátriai betegség, szerhasználat, időskor) miatt különleges bánásmódra szorulók.