Vasárnap tartományi választást tartottak a németországi Brandenburgban, amelyet hiába nyert meg 30,9%-os eredménnyel a szociáldemokrata SPD (Sozialdemokratische Partei Deutschlands), amely az újraegyesítés óta vezeti a tartományt: a pártnak nehézséget fog okozni a kormányalakítás, s ha ez sikerül is, a szélsőjobboldal meg fogja keseríteni a következő éveket.

Ugyanis a szociáldemokraták mellett csak három másik párt jutott be a tartományi parlamentbe. A szélsőjobboldali-etnicista AfD (Alternative für Deutschland) éppen csak lemaradva az SPD mögött a szavazatok 29,2%-át szerezte meg, közel 6 százalékpontot javítva az 5 évvel ezelőtti eredményéhez képest. Így a helyek több mint harmadát magának tudva (30-at 88-ból) – Türingiához hasonlóan – úgynevezett blokkoló kisebbséggel (Sperrminorität) rendelkezik, tehát az alkotmányos eljárások – mint például a bírák kinevezése – esetén szükséges kétharmados többség a szélsőjobboldal nélkül nem jöhet össze. René Springer, a párt tartományi vezetője elmondta, hogy a saját törvényjavaslataik támogatásáért cserébe hajlandóak lesznek engedményeket tenni.

A harmadik helyen Sahra Wagenknecht új pártja, a róla elnevezett BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht) végzett 13,5%-al. Negyedikként pedig az SPD korábbi koalíciós partnere, a  kereszténydemokrata CDU-nak sikerült bejutnia a törvényhozásba 12,1%-os eredménnyel. A harmadik koalíciós partner, a Zöldek kiestek a parlamentből, miután mindössze 4,1 százalékos támogatást értek el – ezzel 6,5 százalékponttal rosszabbul szerepeltek, mint 5 éve.

Szintén kiesett a Balpárt (Die Linke), így először fordult elő a keletnémet tartományok NSZK-hoz csatolása óta, hogy a Balpárt, az elődjét, a PDS-t (Partei des Demokratischen Sozialismus) is ideszámítva, nem jutott be egy keletnémet tartományi parlamentbe. (Akiket a Linke helyzete és kilátásai bővebben érdekelnek, azoknak azt javaslom, hogy keressék az Analyse und Kritik német havilap legújabb számát, amelynek a központi témája éppen a párt volt.)

Felemás mozgósítás az AfD ellen

A tartományt vezető szociáldemokrata Dietmar Woidkének annak ellenére sikerült 4,7 százalékkal javítania az 5 évvel ezelőtti eredményén, hogy a párttársa, Olaf Scholz által vezetett szövetségi kormánykoalíció – amit az SPD mellett a Zöldek és a piaci fundamentalista FDP alkot – népszerűsége újabb mélypontot ért el szeptemberben: a megkérdezettek 84 százaléka elégedetlen a pártok színei alapján jelzőlámpa koalíciónak (Ampelkoalition) elkeresztelt kormány teljesítményével.

Azonban az SPD, a Zöldek és az FDP brandenburgi eredményeit ez kevéssé magyarázza, ugyanis a szövetségi kormány megbüntetése sokkal inkább az AFD, a BSW és a CDU szavazói esetében jelent meg motivációként. A Zöldek összeomlása részben annak tudható be, amiért az SPD javítani tudott a korábbi eredményén: az AfD többségét megakadályozni szándékozó választók ugyanis elsősorban a leginkább esélyes SPD-re szavaztak. Másrészt pedig a Zöldek esetében inkább a 2019-es, 10% feletti eredményük volt az anomália, amikor Fridays for Future tüntetéseknek köszönhetően a klímaváltozás központi szerepet játszott a társadalmi diskurzusban, és egész Nyugat-Európában zöldhullám söpört végig az EP-választásokon. (Az FDP már 5 éve sem jutott be a tartományi parlamentbe.)

Ez az AfD elleni mozgósítás azonban felemásra sikerült, hiszen

a szövetségi kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyeket 2012-ben még a neonáci NPD (mára die Heimat) párt követelte a választási plakátjain.

Így például a bűncselekményt elkövető bevándorlókat és menekülteket kitoloncolhatják olyan országokba is, mint a talibán által irányított Afganisztán, ahol a kínzás a büntetés-végrehajtás eszköztárának mindennapos része. Nem mellesleg ezekkel a kitoloncolásokkal a német kormány megszegi a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit is. Különösen visszás, hogy Olaf Scholz kancellár a Spiegel hetilap címlapján ígért tömeges kitoloncolásokat.

Ami különösen annak a fényében bizarr, hogy az év elején még több millióan vonultak az utcára országszerte, hogy kiálljanak egy sokszínű Németországért, és hogy az AfD kitoloncolási tervei ellen demonstráljanak. Ezek a tervek a Correctiv oknyomozó portál leleplezése nyomán kerültek be a közbeszédbe. A portál munkatársai titokban részt vettek egy konferencián – pont Brandenburg tartomány fővárosában – egy potsdami villában, ahol a neonáci miliő képviselői, az AfD politikusai és gazdag vállalkozók arról egyeztettek, hogy hogyan lehetne mindenkit kitoloncolni Németországból, aki nem német származású – tehát olyan embereket is, akik állampolgársággal rendelkeznek. (A cikk itt érhető el angolul.)

Fegyver-osztogatás kampánypultból – Az AfD igazi arca

A türingiai és szászországi tartományi választások eredményeit elemző cikkünkben már jeleztük, hogy azok számára, akik nem illenek bele a (szélső)jobboldal által elképzelt társadalomba, Kelet-Németországban egyre nehezebbé, sőt konkrétan veszélyessé válhat az élet. Különösen akkor van ez így, ha politikailag tenni próbálnak a tartományban a szavazatok harmadát magának tudó szélsőjobboldal ellen, ahogyan azt az aktivisták és politikusok elleni támadások is mutatják.

A türingiai és szászországi AfD-vel szemben a párt brandenburgi szárnyát „csak” a szélsőjobboldaliság megalapozott gyanúja miatt figyeli meg a német alkotmányvédelmi hivatal. Ez persze nem jelenti azt, hogy az itteni politikusok ne heccelnének nyíltan etnicista és rasszista szólamokkal, vagy hogy ne kötődnének ezer szállal az erőszaktól sem visszariadó – inkább: azt gyakran kereső – szélsőjobboldali és neonáci miliőhöz.

Hans-Christoph Berndt, a párt tartományi frakcióvezetője és miniszterelnök-jelöltje – az alkotmánybíróság által szélsőjobboldalinak és neonáci befolyása alatt álló, menekültellenes Zukunft Heimat (Leendő Haza) alapítója – a solingeni merénylet után azzal az alkotmányellenes javaslattal állt elő, hogy a menekülteket tiltsák ki a nyilvános rendezvényekről. „Ha ez esetleg ártatlanokat is érint, hát ez sajnos így megy. Járulékos veszteség” – mondta el.  A solingeni merényletet egyébként az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet vállalta magára. A támadás során egy szír származású férfi három embert késelt halálra és többeket megsebesített.

Berndt egyébként a globális elitek és a „népességcsere” mellett gyakran az egyházakat is támadja, mivel azok többször a szélsőjobboldal ellen és a demokrácia mellett foglaltak állást.

Az AfD ugyanis módszeresen dolgozik minden olyan intézmény, kezdeményezés ellehetetlenítésén, amelyek az etnicista, anti-demokratikus elveikkel szemben alternatívát kínálnak.

Ehhez kapcsolódik Berndt azon programpontja is, mely szerint megvonná a támogatást a tartományi ifjúsági szervezetek érdekérvényesítő ernyőszervezeteként szolgáló Landesjugendringtől.

A (szélső)jobboldali erőszak áldozatait és az ő családtagjaikat segítő Verein Opferperspektive (Áldozati Szempont Egyesület) betiltásának ígérete is jól mutatja, hogy mi az AfD pozíciója a masszívan megnövekedő jobboldali és rasszista indíttatású támadások kapcsán. Brandenburgban 2023-ban 242 ilyen támadást regisztráltak, ami 75%-os emelkedést jelent egy év alatt.)

Ebből is látszik, hogy a párt számára nem a jobboldal világképébe bele nem illő emberek ellen elkövetett erőszak jelenti a problémát, hanem az, ha az erőszakot elszenvedők ezt nem tűrik kussban. Sőt, nehéz nem – közvetett – felhívásként értelmezni azt, amikor Lena Kotré, a párt jelöltje kubotánt osztogatott a kampánypultjainál. A szúróeszközként használható fegyver Németországban legális, de Angliában és Svájcban tiltott eszköznek minősül.

Ilyen közegben választották az AfD-ben Berndttet tartományi miniszterelnök-jelöltnek. S jegyezzük meg, vele még mindig egy – ha nem is világnézetileg, de habitus szempontjából – mérsékeltebb személy került a párt tartományi szervezetének élére. Vetélytársa, a neonáci miliőben is járatos, a brandenburgi AfD radikalizálódásához jelentősen hozzájáruló Andreas Kalbitz – akinek a párttagságát a betiltott, neonáci Heimattreue Deutsche Jugend (Hazafias Német Ifjúság) csoporttal való korábbi kapcsolatának elhallgatása miatt felfüggesztették – hírhedt volt a túlzott alkoholfogyasztásáról és dühkitöréseiről. Dennis Hohlochot, a párt jelenlegi szövetségi vezetőségi tagját, egyszer úgy megütötte, hogy azt léprepedéssel kórházba kellett szállítani.

Mindezek mellett egyáltalán nem meglepő, hogy a választási ünnepségen az AfD fiataljai milliók kitoloncolásáról énekeltek.

Egyszerű magyarázatok és megoldások helyett

Az AfD és más szélsőjobboldali pártok erősödése kapcsán népszerű magyarázat, hogy a globalizáció vesztesei, a magukra hagyott munkások választják ezeket a pártokat, elsősorban tiltakozásképpen, „kényszerből”, mert senki nem képviseli az érdekeiket. Így hát a megállításuk érdekében egy karatkeresen szociális, újraelosztás párti politikára van szükség. Ines Schwerdtner, a Linke új társelnöke a Jacobin német oldalán ezt például úgy fogalmazta meg, hogy az Antifa nem más, mint a jóléti állam – Antifa heißt Wohlfahrtsstaat.

Azonban az adatok alapján ez a megközelítés némiképp leegyszerűsítő, és nem veszi figyelembe a közvetítő tényezőket a rendszerszintű folyamatok (a neoliberális globalizáció, mely alatt a második világháború utáni hegemóniaciklus hanyatlásának következményeit értjük) és a szavazói magatartás között.

A brandenburgi választáson az AfD támogatói nagyobb arányban szavaztak a pártra meggyőződésből, mint a többi pártban való csalódottságuk okán. Továbbá a párt szavazóinak 70 százaléka jónak ítéli meg a személyes gazdasági helyzetét, és csupán az 5 százalékuknak volt a szociális biztonság kérdése a döntő a szavazás során.

Julius Kölzer, a kieli Világgazdasági Intézet (IfW Kiel) kutatója a szászországi választások után vetette össze a tartomány szerkezeti statisztikai adatait az AfD választási eredményeivel, és az elemzésében arra jutott, hogy egy adott választókörben mekkora az AfD támogatottsága nem magyarázta sem az adott választókörre jellemző vásárlóerő (tehát anyagi helyzet), sem a munkanélküliek aránya.

Az elemzés szerint az AfD különösen azokban a választókerületben volt erős, ahol a neonáci NPD 2004-ben is jó eredményeket ért el. Ezt az összefüggést bővebben kifejtettük a türingiai és szászországi tartományi választások eredményeit elemző cikkünkben. Ugyanis amíg a polgári és progresszív pártok és csoportok elveszítették a befolyásukat az úgynevezett „politika előtti térben” (Vorpolitischer Raum) – mint az egyesületek, szurkolói csoportok, kocsmai törzsasztalok, önkéntes tűzoltóság, vagy éppen a szülői munkaközösség –, addig a szélsőjobboldal, gyakran az erőszaktól sem visszariadva, egyre nagyobb befolyásra tett szert ezekben a terekben. És ebben a folyamatban komoly segítséget, egyfajta hátországot jelentettek számára a kiépülő szélsőjobboldali struktúrák: médiumok, kocsmák és szálláshelyek, edzőtermek, nemzeti-rock kiadók és ruhamárkák.

Kölzer elemzése szerint a legjobban azonban az iskolázottság (legmagasabb iskolai végzettség) magyarázta az AfD támogatottságát. Tehát minél alacsonyabb volt a főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya egy körzetben, annál magasabb volt a párt szavazataránya.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a buta emberek szavaznának az AfD-re, hanem sokkal inkább azt, hogy ezek azok az emberek, akik nem érzik azt, hogy képesek lennének hatással lenni az életüket érintő döntésekre, hogy bevonják őket ezekbe a döntésekbe.

Hendrik Bolz keletnémet rapper és író, a közszolgálati ARD csatorna vitaműsorában mindezt úgy foglalta össze a türingiai és szászországi választások után, hogy

„Az AfD-n már nincs mit normalizálni, keleten az AfD egy protesztpártból mára néppárttá vált […] ahonnan a többi párt visszavonul, ahol a többi aktor helyet hagy, azokat a tereket más szereplők foglalják el, mint például az AfD. De ez igaz a témák esetében is. Mint például a rakéták állomásoztatása esetében. Mert ha az emberek 75 százaléka ellene van, akkor lehet, hogy ezt jobban meg kéne érvelni, ugyanis ha az emberek azt látják, ‘hogy én ellenzem, mindenki, akit ismerek ellenzi, és mégis eldöntik fentről, akkor úgy tűnik, hogy a demokrácia, amit eladtak nekem, még sem működik annyira.”

Bolz itt azokról az amerikai, középhatótávú rakétákról beszél, amelyek Németországban történő állomásoztatását augusztusban fogadta el a Bundestag.

Az osztálypolitika hiányzó intézményei

A keletnémet rendszerváltás és az azóta eltelt több mint 30 év során gyakran megtörtént,  hogy emberek tömegei vesztették el az életük feletti kontrollt, amikor például politikai döntések következtében többé nem ismerték el jogilag a képzettségüket, bezárták a munkahelyeiket, majd megszüntették a munkanélküli támogatást (ezekről bővebben írtunk itt).

Eva von Redecker német filozófus, aki maga is Brandenburgban él, minderről így írt a Guardianben megjelent kommentárjában:

„Az AfD megoldásként az élet egy másik területén ígér hatalmat: jogot arra, hogy eldobható tárgyként kezelhessék a rasszizált másokat. Fehér felsőbbrendűséget és etnikai homogenitást hirdetnek. Az a néhány AfD-szimpatizáns, akikkel beszélgettem, a párt gazdasági neoliberalizmusával szöges ellentétben azt  szeretnék, hogy az állam lépjen fel keményen a szupergazdagok ellen, és kezelje a társadalmi egyenlőtlenségeket. Azonban ezt annyira valószínűtlennek, elérhetetlennek tartják, hogy a szuverenitásukat egy másik területen tartják érvényesíthetőnek: Németországot a németeknek.”

Amire itt Eva von Redecker – akivel nemrég két részes interjút közölt a Mérce – részben utal, az pont az, amit Klaus Dörre, német szociológus demobilizált osztálytársadalom fogalma leír: habár a legfontosabb egyenlőtlenségek a mai napig a munka-tőke szembenállásából adódnak, a baloldali intézmények – például szakszervezetek, szocialista pártok – és az ezekhez tartozó egyesületi élet hiánya miatt a társadalom nem mobilizálható az osztálykérdés mentén. Ehelyett  politikailag sokkal inkább az osztályon belüli, csoportok közti ellentétek mentén lehet sikeresen mozgósítani.

A másik kelet

A keletnémet írásvetítő gépről elnevezett hálózat, a Netzwerk Polylux pontosan a fentebb leírt folyamatoknak próbál ellentartani. A szervezet „előfizetőket” keres, akik olyan projekteket és helyeket szeretnének támogatni, amelyek a keletnémet tartományokban, főleg a vidéki terekben működnek. Így próbálják meg az elejét venni annak, hogy az AfD egyre komolyabb térnyerésével az intézményi politikában veszélybe került azoknak az ifjúsági kluboknak, sportegyesületeknek, szociális és közösségi tereknek nyújtott állami támogatása, amelyek relatíve biztonságos teret nyújtanak queer és rasszizált embereknek.

Így hát helyi fiatalok, aktivisták azon dolgoznak, hogy hálózatot hozzanak létre ezek között a projektek és helyek között, és hogy függetlenítsék az államtól a működésüket, és megakadályozzák, hogy még több helyről vonuljanak ki a progresszív, antifasiszta és baloldali szereplők, ezáltal további tereket átengedve az AfD-nek és a szélsőjobboldalnak.