Akár a baloldal arcul csapásaként is értelmezhetjük, hogy Emmanuel Macron elnök a párizsi olimpia megnyitójának előestéjén az országos televízió adásában bejelentette, hogy az általa vezetett Együtt (Ensemble) pártszövetség kormánya hivatalban marad, az általa kinevezett miniszterek az olimpiai játékok végéig biztosan betöltik a tisztségüket, miközben a Nemzetgyűlés továbbra is „szüneten” marad. Macron, fokozva a felháborodást,

kihívó módon továbbá arról szólt, számít Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök párizsi látogatására, dacára a Gázában elkövetett tömeggyilkosságnak.

Ha a négy pártot magába foglaló Új Népfront (Nouveau Front Populaire – NFP) baloldali tömörülés minderre nem szisszenne fel, Macron a tüskét még mélyebbre nyomta, amikor szóba hozta, hogy az általa erővel végigvitt „nyugdíjreformból” nem enged. Így a baloldali La France Insoumise által a Nemzetgyűlés elé benyújtott törvényjavaslat, mely a 2023-as „nyugdíjreform” hatályon kívül helyezését célozza, meglehet nemcsak az olimpia idején marad érintetlen, amikor a törvényhozás szünetel, hanem utána is.

Az indulatok azonban forrnak, emlékezhetünk, nyugdíjkorhatárt 62-ről 64 évre emelő javaslatot egy alkotmányos kiskapura hivatkozva a parlament megkerülésével fogadták el, és ezzel a kormánykoalíció mély politikai válságba sodorta az országot.

Többek közt ez vezetett el ahhoz, hogy úgy az európai parlamenti választásokat, mind a júniusi-júliusi parlamenti választások első fordulóját a szélsőjobboldali, idegengyűlölő Nemzeti Tömörülés (Rassemblement national – RN) nyerte meg. S bár a nemzetgyűlési voksolások második fordulójában a baloldali szövetség tört élre – mely azonban azzal, hogy az ukrajnai fegyverszállítások támogatását belefoglalta a választási programjába (lásd a 6. oldalon), erodálta az ideológiai álláspontját –, augusztus derekáig ez biztosan nem fog meglátszani. A „rendzavarások” elkerülése érdekében megtartott liberális kormányzat (melynek meghatározó tagjai az elmúlt időszakban Thierry Solère ismert lobbista közvetítésével több titkos találkozót is folytattak a szélsőjobboldal vezetőivel) azonban kétségkívül semmi egyebet, csakis a fennálló rendet fogja (így-úgy) fenntartani.

Bezzeg Párizs

S elsősorban a tiltakozó munkások miatt inog a rend. A Force Ouvrière (FO) szakszervezet, amely a párizsi repülőterek dolgozóinak 11,5 százalékát képviseli, július 26-án reggel 5 órakor kezdődő 26 órás sztrájkot hirdetett meg. A szakszervezet, melyhez a repülőforgalmi munkások más szakszervezetei még nem csatlakoztak, a megnövekedett munkaterhek miatt ezer eurós bónuszt kíván kiharcolni a dolgozóknak.

S tiltakozást jelentettek be a francia előadóművészek szakszervezetének tagjai is. Az őket képviselő szakszervezet szerint az ünnepi eseményeket végrehajtó vállalatot már többször figyelmeztették arra, hogy megsérti a munkások kollektív szerződésébe foglaltakat, ám az előadók közötti „felháborító egyenlőtlen bánásmód” folytatódott. Az ő tiltakozásuk a pénteki nyitóünnepségre már célt ért, a követeléseiket teljesítették.

Rajtuk kívül munkabeszüntetést tartanak, majd pedig a belügyminisztérium elé gyűlést szerveznek a párizsi olimpiai játékok biztonságáért felelős biztonsági őrök ezrei is. Az őket egyesítő szakszervezet elmondása szerint különösen veszélyes munkakörben dolgoznak, az épségüket pedig a meglévő megállapodások nem garantálják. A biztonságiak a béremelés és az éjszakai és vasárnapi munkavégzésért járó prémiumok mellett a pihenőidőre vonatkozó részletes szabályozást kívánnak.

Jelezzük idejekorán: a munkásokkal szembeni visszaélések különösen a bevándorlókat, a színes bőrűeket érintik.

A New York Times májusban közölt átfogó riportja szerint bár csakugyan jóval kevesebb súlyos vagy halálos baleset történt a párizsi olimpiához kapcsolódó építkezés során, ez azért van, mert a statisztikákból kihagyták a bevándorló munkásokat. Míg pl. a londoni, riói vagy pekingi ötkarikás játékok, vagy a katari labdarúgó-világbajnokság előkészületei a mulasztásoktól, hibáktól, balesetektől volt hangos – csak az utóbbi helyszínen 6500 migráns munkás lelte halálát, addig – ahogyan Macron elnök visszatérően hangsúlyozta – Párizs „gondosabbnak”, bizonyult – de, mint látjuk, az adatok kozmetikázása terén.

A Timesnak munkások és a tisztviselők arról számoltak be, hogy amikor nem dokumentált bevándorlók sérülnek meg a munkában, a sérüléseket gyakran nem hivatalosan kezelik, de rendre kihagyták a statisztikákból a legálisan dolgozó munkások halálos baleseteit is. Amikor két munkás meghalt egy metróvonal építésén, vagy amikor egy teherautó halálra gázolt egy férfit, aki egy szennyvízmedence építésében segédkezett, hogy a fertőzött Szajnában úszóversenyeket lehessen tartani, ők „adminisztratív szempontból” nem azok közé kerültek, akiknek az életét egy spektakuláris elit sportesemény követelte. Az áldozatok elkönyvelése attól függ csupán, hogy a francia kormány hogyan határozza meg az olimpiai helyszínt: az olimpiai falu igen, a metró nem.

Láthatjuk, nagyobb bajok is vannak annál, mint hogy ha a Szajna fekáliás.

Egyes becslések szerint százszámra tehető azoknak a papír nélküli (sans-papier) embereknek a száma, akiket drasztikus módon kizsigereltek az olimpiai építkezések idején. Arról, hogy a papírok nélküli munkásokkal miként bánt el a franciaországi munkaügyi rendszer, ebben az írásban foglalkoztunk részletesen.

Holott nem ez volt az ígéret.

A charta

Nyolc franciaországi szakszervezet, a munkáltatói szövetség és a párizsi városi tanács 2018 júniusában egy eddig egyedülálló dokumentumot hoztak létre. A Párizsi Olimpia Szociális Chartája című dokumentum azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a biztonságos olimpiákra készülő városok (a 2030-ban téli olimpiát rendező Franciaország, a következő olimpiára készülő Los Angeles stb.) alapiratává váljék.

A charta, amely 16 kötelezettségvállalás és három fő kihívás köré strukturálódik, a munkások „minőségi” foglalkoztatásáról, a munkások életkörülményeiről, biztonságos „karrierútjáról” szól, és útmutatóként szolgál a párizsi olimpiai és paralimpiai játékok előkészítéséhez, megrendezéséhez és nyomon követéséhez.

A jó szándékú szerzői, akik a kizsigerelést kívánták enyhíteni, mintegy a megszelídíthető kapitalizmus hívei. A charta a szerződéses munkavállalók szociális jogainak tiszteletben tartását igyekszik – nem kötelező erővel – elérni, továbbá szorgalmazza, hogy az építkezésekből ne csak a nagyvállalatok húzzanak hasznot, hanem a petite bourgeoisie is.

Nyilvánvalóan a chartában foglaltak, s az általa szorgalmazott sűrűbb munkaügyi ellenőrzések és intézkedések baleseteket akadályoztak meg, a legális munkások kizsigerelését enyhítettek. De azt is látjuk, hogy ez az eddig páratlan dokumentum is kevés ott, ahol oly változatos formákban élnek vissza az emberek kiszolgáltatottságával.

Az olimpia holnap este csillogón, vakítón megkezdődik.