A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés végzett az első helyen a franciaországi előrehozott parlamenti választások első fordulójában, melyet június 30-án, vasárnap tartottak, írja a Le Monde. A július 7-i második fordulónak az lesz a tétje, hogy a szélsőjobbal képes lesz-e kormányt alakítani.

A Marine Le Pen és Jordan Bardella vezette párt (Rassemblement National, RN) a szövetségeseivel együtt a belügyminisztérium adatai szerint igen magas választói részvétel mellett (66 százalék) a szavazatok 33,1 százalékát szerezte meg. Az RN ezzel a legutóbbi parlamenti választáson elért eredményét csaknem megkétszerezte – összességében 10,7 millió ember voksolt a szélsőjobboldali tömörülésre.

Bár a szavazatok közvetlenül nem számíthatóak át parlamenti helyekre, hiszen a küzdelem egyéni képviselői székekért zajlik, a tény, hogy minden harmadik szavazat a szélsőjobboldalt támogatta, mellbevágó. Jordan Bardella karnyújtásnyira van attól, hogy a július 7-i második forduló után miniszterelnökké váljon.

Az RN, amely az előrehozott választásokra Eric Ciottival, a Les Républicains (A Köztársaságiak, LR) párt elnökével szövetkezett – aki a döntésével lényegében kettészakította az egykor a rossz hírű Nicolas Sarkozy volt elnök alapította jobboldali pártot –, megelőzte a Jean-Luc Mélenchon nevével fémjelzett baloldali Nouveau Front Populaire-t (Új Népfront, NFP) (28%) és az Emmanuel Macron elnök mögött álló jobbközép liberális pártszövetséget (Ensemble! – Együtt!).

Előre – vissza!

A választásokra azután került sor, hogy a június 9-i EP-voksolás éjszakáján Emmanuel Macron államfő az RN előretörését látva feloszlatta a Nemzetgyűlést, és új választásokat írt ki, hogy „tisztázódjanak az erőviszonyok”. Ugyanakkor azt is jelezte, bárki győzzön is, kitölti a 2027-ig szóló második elnöki ciklusát.

A már az első fordulóban megválasztott 73 jelölt közül 38-at a szélsőjobboldal juttatott az 577 fős nemzetgyűlésbe, közülük a legtöbb hivatalban lévő jelölt volt. Az RN, amely már az előző törvényhozás során négy megyében is a legerősebb párt volt, hatalmas győzelemre esélyes Pas-de-Calais-ban, l’Aisne-ben, l’Yonne-ban stb…

🗞️ A la une du 𝕸𝖔𝖓𝖉𝖊 pic.twitter.com/VZ6iHCogbN

— Le Monde (@lemondefr) July 1, 2024

A hétfő reggeli eredmények alapján a Le Monde szerint 297 választókerületben végzett az élen a Nemzeti Tömörülés vagy szövetségesei jelöltje, 159-ben a Népfront jelöltje, míg 70-ben az Együtté. Utóbbi tömörülés – melyet „centristaként” emlegetnek, pedig ez a „centrum” valójában autoriter jobboldali szövetség – számára az első forduló eredményei finoman szólva is „katasztrofálisak”. A harmadik helyre szorultak vissza, és a mandátumaik több mint felét elveszítik. Immár bizonyos, hogy a 250 képviselőjük helyett jó, ha 100 bekerül a törvényhozásba. Bruno Le Maire,  Macron neoliberális gazdasági minisztere nem véletlenül sopánkodott az eredményeket látva.

Az Ifop közvélemény-kutató becslései szerint, melyet a Telex ismertetett, július 7-én a Nemzeti Tömörülés végül 240-270 képviselői helyre számíthat, azaz az abszolút többsége vélhetőleg nem lesz meg. Az Új Népfront 180-200 képviselőt delegálhat az alsóházba, Macron pártszövetsége pedig e szerint a becslés szerint 60-90 helyre tarthat igényt, míg a jobboldali A Köztársaságiak 30-50-re. Az abszolút többséghez 289 képviselőre van szükség. Az Ipsos becslése bár még jobban kedvez az RN-nek, szintúgy azt jósolja, hogy nem lesz meg a szélsőjobboldalnak az abszolút többsége. Ez amiatt fontos, mert a Nemzeti Tömörülés elnöke és miniszterelnök-jelöltje, aki a legutóbbi EP-választáson vezette a pártot, többször is azt állította, hogy ha az RN nem szerzi meg a 289 képviselői széket, úgy nem vállalja a kormányzást.

Ám nehéz becsléseket készíteni a második fordulóra, hiszen rekordszámú képviselői hely vár még elosztásra. Mivel három erős tömb vetélkedett, sok helyen három, nem ritkán négy jelölt is továbbjutott a második fordulóba. Ezekről a képviselői helyekről az fog dönteni, hogy ki kinek a javára lép vissza.

Az első megnyilatkozások szerint a második fordulóban ismét megtörténhet az, amit a franciaországi politikai berendezkedés hosszú évek óta – úgy tűnik, egyre kudarcosabban – gyakorol a szélsőjobboldallal szemben: összefognak, s kölcsönösen visszalépnek egymás javára a nemzetgyűlési, megyei és elnökválasztások során.

Macron az Agence France-Presse-nek adott nyilatkozatában arra szólította fel a híveit, hogy a második fordulóban blokkolják a szélsőjobboldalt, valamint „demokratikus” és „republikánus” szövetkezést emlegetett. Gabriel Attal hivatalban lévő miniszterelnök vasárnap megkérte a választóit, hogy ne adjanak a szélsőjobboldalnak „egyetlen szavazatot sem”. Jean-Luc Mélenchon, az Új Népfront legnagyobb pártja, a La France Insoumise (LFI) alapítója, és ma is meghatározó személyisége, felszólította a harmadik helyen végzett, de a második fordulóba még bejutó baloldali jelölteket, hogy lépjenek vissza annak érdekében, hogy a szélsőjobb „egyetlen újabb mandátumot se szerezhessen”.

Ám a Mediapart elemzése szerint a baloldali tömörülésen belül nem mindenki hisz abban, hogy Macronék viszonozni fogják a gesztusukat. Árulkodó, hogy a jobboldali Le Figaro lapban megjelent véleménycikk, mely akár szerkesztőségi álláspontnak is tekinthető, bár színleg Macron „elhibázott számítgatását” tartja a „rettenetes” vereség okának, valójában a baloldalt gyalázza.

Macron legnagyobb hibája eszerint az, hogy a szélsőjobboldalt immár csak a baloldal fékezheti meg, mely Alexis Brézet publicista szerint „iszlamo-baloldali”, „osztálygyűlölségtől fűtött”, „antiszemita” csoportosulás…

Aki a gesztenyét kikaparta

Nem volt kétséges a szélsőjobboldal győzelme, ám hogy ilyen simán fog menni, még a legborúlátóbbakat is meglepheti. Megütközést talán csak a magyarországi sajtóban nem tapasztalhatni: hétfő reggel a populáris híroldalak számára az autók világa és a labdarúgás fontosabb téma volt, mint hogy Európa egyik legfontosabb államában az élre állt az idegengyűlölő szélsőjobb.

A Jacobin még a választások előtt megjelent írásában arra figyelmeztetett, hogy a Giorgia Meloni olaszországi kormányfő útján járó RN egyre elfogadottabb az „üzleti világban”. Így volt ez Meloni esetében is, aki mára az establishment elismert alakja lett. Az elmúlt fél évben a Veolia közüzemi óriásvállalat és a Safran védelmi vállalat vezetői is találkoztak Le Pennel; a Dassault család, mely a Figarót is tulajdonolja, „megosztott” az RN kapcsán; az Arnault-dinasztia pedig immár „szívesen közeledne” a szélsőjobboldal felé. Ebből arra lehet következtetni, hogy a franciaországi burzsoázia ma már kevésbé aggódik amiatt, hogy Le Pen „kilépteti” az országot az EU-ból, és újra bevezeti a frankot.

A Nemzeti Tömörülés a „populista” programpontjainak javát maga mögött tudja, a munkások megszólítása már nem az elsőrendű cél. Így Bardella elvetette a párt javaslatát, hogy a Macron által erővel átvitt nyugdíjkorhatár-emelést a kormányra jutva hatályon kívül helyezzék. A 28 éves miniszterelnök-jelölt ehelyett – írja a megidézett Jacobin – még elnyomóbb törvénykezésre készül. Bardella „az iszlamista ideológia elleni törvényt”, minimális büntetési tételeket, a visszaeső kiskorúak családjainak a szociális segélyből való kizárását, valamint a bűncselekményért elítélt nem francia állampolgárok azonnali kitoloncolását ígérte. Emellett a „rendőri túlkapásokat”, amit például a sárgamellényes tüntetések drasztikus szétverésekor, a nyugdíjkorhatár-emelése elleni megmozdulások alkalmával tapasztalhattunk, a „jogos rendőri önvédelem” kategóriája alá sorolná. Bár Bardella pár éve még a „migránsválság” mellett a klímaváltozás hatásait tartotta a generációja előtt álló legnagyobb megoldandó problémának, ma már a szabadkereskedelmi egyezményekből való kilépés helyett a „tekintély” megőrzéséről beszél a legtöbbet.

A szélsőjobboldalnak a NATO-val és az ukrajnai háborúval kapcsolatban is változott a nézete, előbbiből immár nem kíván kilépni, utóbbi esetében a részvételt támogatja. Az RN megígérte, támogatni fogja a további fegyverbeszerzéseket Kijev számára, Bardella úgy fogalmazott pár napja: az RN „nem kívánja megkérdőjelezni Franciaország nemzetközi kötelezettségvállalásait” a védelem terén.

Az Emmanuel Macronhoz kötődő „autoritárius liberalizmus” mellett, mely a munkások jogainak megkurtításában, a szociális segélyezés visszavágásban öltött testet, Franciaország súlyos gazdasági nehézségekkel is küzd. Michael Roberts brit marxista közgazdász arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a beruházások GDP-ben kifejezett aránya Franciaországban mindig is ingadozó volt, jelenleg rekordszintű visszaesést szenvedett el. A beruházások csökkenése pedig a munkatermelékenység stagnálásához vezetett. A gazdasági lassulás mögött alapvetően a tőke csökkenő profitrátája áll, amely az 1970-es 8,4-es értékről mára 3,5-re süllyedt. Eközben a vagyoni különbségek óriásira nőttek. A vagyonosok legfelső 1%-a 2022-ben a személyes összvagyon 24%-a fölött rendelkezett, a legfelső 10% pedig a vagyon közel 60 százalékát bírta, míg az alsó ötven százalék pusztán az összvagyon 5 százaléka felett diszponált.

Balázs Gábor a Mérce oldalán a 2022-es franciaországi választások után az éles szemű kommentárjában azt írta:

„az idejét nem tudjuk, mikor volt Franciaország ennyire jobboldali ország (talán 1815-ben, vagy a párizsi kommün után)”.

Most aztán tényleg dúskál a jobboldaliságban.