Ahogy arról korábban beszámoltunk, a kormány kisajátítana tíz józsefvárosi önkormányzati ingatlant, hogy helyükön a Nemzeti Közszolgálati Egyetem építkezhessen. Előzetesen nem konzultáltak sem az önkormányzattal, sem a nyolc lakóépületben élő, mintegy 200 családdal. A döntés keresztülhúzza a VIII. kerületben több éve előkészítési fázisban lévő DIÓ2030 szociális tömbrehabilitációs programot, amely jobb minőségű lakhatást biztosítana az itt élőknek. A kialakult helyzetben a helyi ellenzéki polgármester, Pikó András vezette önkormányzat a lakók mozgósításával igyekszik nyomást gyakorolni a kormányra a terv visszavonása érdekében. A lakóközösség azonban megosztott, félnek a kormánypárt megtorlásától, valamint a helyi Fidesz is megjelent már a házakban fűt-fát ígérni.
Einstand gyorsított eljárásban
Egy hétköznap délután a házigazda és kutyái társaságában ülök az egyik érintett lakásban. A neve elhallgatását kérő bérlő 23 éve él itt, „élete felét ebben a 32 négyzetméteres lakásban élte le”, és épp most újították meg a bérleti szerződését még tíz évre. A ház rossz állapotban van: a külső falból téglák hiányoznak, a bérlő elmondása szerint omlásveszélyes az egész épület. A lakása azonban – részben önerőből – csempézett, festett, bútorozott, otthonossá tett. A gangon körbenézve is látni, hogy az omladozó szerkezetbe helyenként új nyílászárók, új ajtók kerültek. Más lakások ablakai viszont le vannak deszkázva, ezek feltehetően lakhatatlanok és felújításra várnak.
Házigazdám munkahelye a közelben van. Szakácsként dolgozik, a kisajátítás hírét is a főnökétől tudta meg, aki pedig a sajtóból. Ahogy a legtöbb érintett lakó, az önkormányzattal egyetemben, a sajtóból értesült az életét fenekestül felforgató hírről.
Kivételt egyedül riportalanyunk idős szomszédai képeztek: ők az általános műszaki felmérést végző mérnököktől hallottak először a kisajátításról. „Múlt héten itt jártak négy-öten, műszaki szemle volt. Akkor elmondták, csak úgy mellékesen, miközben nézték az épületet.” Ennek a párnak már folyamatban volt a lakáscseréje: a férj elfertőződött csípőprotézise miatt földszinti lakásba szeretnének költözni. Esetük nem egyedi: több általunk megkérdezett lakó is egészségügyi problémákkal küzd, melyek zöme az állami egészségügyi ellátás rossz minőségével függ össze.
Az idős pár lakáscseréjének folyamata három éve kezdődött, és végül idén érhet célt. Ehhez képest a kormány először október végéig, majd Kocsis Máté módosítója értelmében januárig akarja lezavarni a kisajátítást.
Ahogy erre a szerdai lakásfórumra összeállított önkormányzati tájékoztató is felhívja a figyelmet: a cserelakás elfogadásának határideje később van, mint a tervezett kisajátítás. Az önkormányzatnak október végéig kell felajánlania cserelakásokat (ez önmagában is szűk határidő, ha az esetleg szükséges felújítási munkálatokat is beleszámítjuk), majd a lakóknak a törvény kétszer 75 nap gondolkodási időt tesz lehetővé, hogy elfogadják-e az önkormányzat, majd az állam által felajánlott lakásokat. Ez azonban meghaladja még a januárig meghosszabbított határidőt is.
Kutyatartó házigazdánkat épp ez zavarja a leginkább: ennyi idő alatt kétséges, hogy mindenki ügyét kielégítő módon tudja elrendezni az önkormányzat és/vagy az állam. Jogosan fél tehát attól, hogy a kisajátítás okozta felfordulásban nem megfelelő cserelakást kap, vagy elveszíti tíz éves szerződését, pedig ez az egyetlen lehetősége a biztos lakhatásra. Mégis óvatosnak kell lennie a politikai kiállással: eredetileg azt tervezte, hogy felszólal a szerdai tüntetésen – de mire találkoztunk, már visszalépett a szerepléstől, beszédébe álnevet írt, végül úgy olvasták fel.
A kialakult helyzetben úgy érzi, nyíltan nem állhat az ellenzéki önkormányzat mögé.
Egyrészt lehetséges, hogy az államon fog múlni a cserelakása, másrészt elképzelhetőnek tartja, hogy az önkormányzati választások után a kerületet újra a Fidesz vezesse. Elmondása szerint őt személyesen nem győzködték a kormánypárt politikusai és aktivistái. Többeket azonban igen – tudtuk meg egy másik lakótól.
A lakóközösség megosztott
Antal Balázs 1999 óta lakik a Diószegi utcai önkormányzati bérlakásában. Ez idő alatt alaposan megismerte a szomszédságot, aktivistaként közösségszervezői munkát is végez az utcában, kedden a salátatörvény bizottsági vitáján a Parlamentben is járt. Elmondása szerint, amíg a Fidesz kezén volt a kerület, nem sokszor látták sem Kocsis Mátét, sem utódját, Sára Botondot.
„A Máté, az annyit se tett, hogy legalább egy focilabdát berúgott volna ide, vagy valami.”
Antal szerint a lakók alapvetően se nem jobb, se nem baloldaliak, persze mindenkinek „húz valahová a szíve”, de alapvetően azt támogatják, aki szóba áll velük, és segít nekik. Pikó érdemének tartja, hogy legalább tartott lakásfórumokat, megpróbált építeni a közösségre. Azonban attól fél, hogy ez a mostani helyzetben nem lesz elég.
A kisajátítás híre, habár őt is váratlanul érte, nem lepte meg teljesen. „Már 2020-ban voltak pletykák erről.” Akkor azonban a Közszolgálati Egyetem egy hivatalos levélben ígérte meg, hogy nem terjeszkedik tovább a környéken. Antal akkor sem értette, és most sem érti, hogy ekkora államadósság mellett miért éri meg az államnak egy ilyen beruházás, ahogy azt sem, hogy miért számít többet az egyetem érdeke, mint az itt élőké.
„200 családot paterolnak el, rövid idő alatt. Olyan lakókat, mint itt szemben velünk a 73 éves Ildikó, vagy mellette a 70 éves Anci néni. Olyan emberek, akik itt élnek nagyon régóta. Ők már nem nagyon akarnak elköltözni, mert amikor becsukják a szemüket, fejből tudják, hogy melyik csapot nyissák meg, hogy hol van a lámpakapcsoló.”
Antal főleg egészségügyi okból maradna lakásában: tavaly nyáron sztrókot kapott, ami nagy eséllyel megismétlődhet. A sztrók központ pedig közel van a Diószegi utcához. „Ha nekem valahova el kell mennem, az az életemet változtatja meg, kockára teszik, hogy túlélem-e a következő sztrókot.”
Így ő az utolsó percig küzdeni fog, habár sikerre sok esélyt nem lát. Úgy érzi, hogy Pikó Andrásék ugyan többet törődtek a helyi lakókkal, mint a korábbi városvezetés, de így sem alakult ki az a bizalom, ami ahhoz kéne, hogy most az egész közösség egy emberként álljon a polgármester mögé. A helyiek elmondása szerint alapvetően változást szeretnének, olyan politikát, ami az ő érdeküket helyezi előtérbe, Pikó ezt ígérte nekik az előző kampányban. És változtak is a dolgok, de nem eléggé ahhoz, hogy most a Fidesz, akár „aljas eszközökkel” ne tudná újra meggyőzni a lakókat.
Antal elmesélte, hogy már a botrány kirobbanása előtt váratlanul megjelentek a kormánypárt aktivistái és képviselői, a lakásokat járták, például az időseknek járó gondosórák kapcsán kampányoltak.
És most is azt látja, hogy a Fidesz lakásról lakásra járja a háztömböt, mindenkinek azt mondják, hogy meg fognak oldani mindent, bízzanak bennük.
A lakóknak pedig ebben a helyzetben nagyon óvatosnak kell lenniük, hogy kit támogatnak, mert „nem mindegy, hogy ki nyer az önkormányzatin”.
„Annyira meg van riadva itt a lakosság, hogy szerintem könnyű dolga van a Fidesznek.”
Ebben a helyzetben Antal úgy látja, hogy kevés embert lehet csak összeszervezni a Pikó-féle DIÓ2030 felújítási program mögé, amit ő személy szerint a legjobb megoldásnak tart. Az emberek nem bíznak benne, hogy a polgármester projektje tényleg végig tud menni, ahogy abban is sokan kételkednek, hogy egyáltalán hivatalban tud-e maradni. Szerinte a kormány az egész ügyet azért robbanthatta ki most, hogy bizonytalanságot keltsen, „lejáratva” az ellenzéki polgármestert a választások előtt. Így hiába a kormány idézte elő a bizonytalan helyzetet, abból a „lehető legaljasabb módon” pont ő próbál profitálni.
Antal mindezek ellenére nem csügged. Elmondása szerint azért, mert a végsőkig harcolni kell az „igazságért”. Márpedig az igazságot ebben a helyzetben szerinte Pikó Andrásék képviselik.
Úgy véli, a Fidesz most fűt-fát ígér, de a választások után, ha ők nyernek, a jogszabályokra mutogatva csak a minimumot fogják teljesíteni – így volt ez korábban is.
Hiába látja tehát reménytelennek a helyzetet, kitart és szervezi a lakókat, mert azt vallja, hogy
„lehet, hogy ha elmész a falig, akkor hirtelen bedől”.