Sokkolta az olasz ellenzéket, hogy a Giorgia Meloni által vezetett jobboldali törvényhozási többség elfogadta azt a törvényt, ami legálisan lehetővé teszi abortuszellenes aktivistáknak, hogy az ezzel foglalkozó klinikák épületén belül is győzködhessék a nőket arról, ne hajtsák el magzatukat. Meloni számos más, nyugat-európai társához hasonlóan régóta kampányol azzal, hogy a népességfogyást a nők jogainak szűkítése árán, a művi tehességmegszakítás jogának szűkítésével, avagy korlátozásával is meg akarja állítani.

A jelenlegi törvény alapján az abortusszal kapcsolatos konzultációkat végző klinikákra az abortuszellenes, keresztény csoportok aktivistái is beléphetnek és nyomást gyakorolhatnak az ott megjelent nőkre is, hogy a magzatelhajtásról lebeszéljék őket.

Hasonló szabályok regionális szinten már megjelentek olyan olasz területeken, amelyeket a kormánypárt, az Olasz Testvérek vezet. Ilyen például a déli Marche, ahol az abortuszt ellenzők már most is beléphetnek a klinikákra, sőt, korlátozták az abortusztablettához való szabad hozzáférést is. Sokan most attól tartanak, ez a politika hamarosan az egész országra is kiterjedhet majd.

Külön felháborodást keltett az is, hogy az intézkedés részét képezi a koronavírus-helyreállítási csomagnak, amit Olaszország megkapott (de például Magyarországtól jogállamisági aggályok miatt nagyrészt visszatartják). Az olasz baloldal ugyanis az újjáépítési pénzek szélsőjobboldali-keresztény propagandára való felhasználását azok teljes eltérítésének tartja.

Az intézkedéseket a Nemzetgyűlés alsó kamaráján már átvivő Meloni korábban ígéretet tett arra, az abortuszt a hívő, katolikus országban 1978-ban legalizáló 194-es törvényt nem vonja soha vissza. Az új propagandatörvény mögött álló szervezetek pedig közölték, nincs szándékukban aktív kampányt folytatni. A legnagyobb abortuszellenes olasz civil szervezet, a Pro Vita elnöke Jacopo Coghe viszont mindehhez hozzátette, szeretnék elérni, ha az abortusz előtti konzultáció „visszakapná eredeti szerepét”, vagyis „valódi alternatívákat ajánlana a nőknek” a magzatelhajtásra.

Luisa Rizzitelli, a legnagyobb nők elleni erőszak ellen küzdő szervezet, a Italy for One Billion Rising vezetője pedig kiemelte, „lehet, hogy ez az új törvény apróságnak tűnik, ugyanakkor világosan mutatja a kormány szándékát arra, hogy nyomást gyakoroljanak a nőkre. Ennek nem szabadna megtörténnie.”

Nemzetközi, reakciós lobbi

Az abortusz kérdését Európában újból az utóbbi években feltámadó szélsőjobboldali, bevándorlásellenes mozgalom helyezte vissza a közbeszédbe, miután az 1970-es, 80-as években az abortuszt már a legtöbb helyen törvényekben legalizálták. A nemzetközi hálózat a vallásos-protestáns amerikai nyomásgyakorló csoportok pénzéből indult ki, 2021 szeptemberében pedig egyik fő eseményüket, a Demográfiai Csúcsot pedig Budapesten rendezték meg.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök mellett akkor még az azóta lemondott államelnök, Novák Katalin is mint „példák” jelentek meg Meloni retorikájában, arra, hogyan lehet egy országban a születésszám megnövelésével „kiváltani” a bevándorlást.

Amit ezek a nemzetközi szervezetek és az általuk szervezett konferenciák kevésbé hangsúlyoznak, hogy eredeti finanszírozóik a „demográfiai válságot” mint problémát használják ki szélsőséges eszmék, így például a homofóbia, vagy akár az abortusz teljes tilalma népszerűsítésére is.

Mint azt 2019-es cikkünkben már felidéztük, az amerikai szélsőjobboldali World Family Congress az egyik legaktívabb Európában, ők az Egyesült Államokban azóta több szervezettel és a Republikánus Párttal együtt elérte az abortuszt a teljes országban legalizáló Roe v. Wade döntés visszavonását a Legfelsőbb Bíróságon. Ugyanez a szervezet 2008 és 2019 között legalább 51 millió dollár (14,5 milliárd forint) „sötét kampánypénzt” fizetett ki az európai szélsőjobboldal számára is.

Ráadásul az Open Democracy legalább 12 olyan, amerikai keresztény fundamentalista szervezetet talált, akik ügyvédek és politikai aktivisták garmadáját, kormányfőket, minisztereket és még hittérítőket is pénzeltek az elmúlt 11 évben abból a célból, hogy ezeknek a szervezeteknek a befolyását Európára is kiterjesszék.

A szélsőjobboldali kormányok és szervezetek hálózata pedig 2024-re már akkora lett Európában, hogy áttekinteni is éppen elég nagy feladat. A baloldali Progressive Internationale ezért nemrégen Reactionary Internationale (Reakciós Internacionálé) néven adatbázist és tematikus oldalt hozott létre, ahol a szélsőjobb Dél-Amerikától Kelet-Európáig ágazó, szövevényes kapcsolatrendszerét és annak anyagi háttérét cikkek tucatjaiban viszgálja erre specializálódott kutatócsoportjuk.