Az ajatollahok rezsimje még soha nem indított közvetlen támadást Izrael ellen, s bár a válaszcsapás kimértnek tűnik, és úgy tűnik, a közvetlen veszély elhárult, az eszkaláció lehetősége továbbra is fennáll, és nagyrészt az izraeli kormány reakciója határozhatja meg.

Több mint 300 drónt és rakétát indított izraeli célpontok felé Irán szombat éjjel, megtorló csapásként az izraeli légierő április elsejei támadásáért, amelynek során két iráni tábornok halt meg. Az akkori támadás egy szíriai követségi épületet ért, ahol a két tábornokon kívül még öt iráni tisztet ölt meg. Izrael évek óta mér légicsapásokat a teheráni rezsim magas rangú katonáira és helyi milíciáira Szíriában, azzal a kimondott céllal, hogy jelentősen megnehezítse az Iránnal szövetséges katonai szervezetek utánpótlását a térségben, illetve, hogy megakadályozza a Teherán befolyása alatt álló proxyhadseregek megszervezését.

A nyilvánvalóan választ provokáló izraeli csapás akár szándékos eszkalációs kísérlet is lehetett, ebből a szempontból különösen fontos követni az Izraellel szövetséges államok reakcióit.

A szombat éjjeli iráni támadás, bár kiegészült a Hezbollah dél-libanoni állásaiból indított rakétázásokkal, nem okozott különösebb kárt Izraelnek, az ország katonai vezetői szerint a lövedékek 99 százalékát sikerült még az izraeli légtér határán kívül hatástalanítani, a néhány becsapódás kisebb károkat okozott egy katonai bázisban, valamint az eddigi értesülések szerint egy férfi könnyebb, egy dél-izraeli beduin gyermek súlyosabb sérüléseket szenvedett, bár ez utóbbi sebesülés körülményeit még vizsgálják a hatóságok.

A támadás elhárításában segítséget nyújtottak Izraelnek az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország térségben tartózkodó erői, valamint lakossága védelmére hivatkozva Jordánia légvédelme is. Jordánia Izraellel, Libanonnal és Irakkal egyetemben tegnap este lezárta légterét biztonsági okokból, ezeket a legtérzárakat azóta feloldották, ami akár azt is jelezheti, hogy a térségbeli országok egyelőre nem tartanak a fegyveres konfliktus szélesedésétől. Joe Biden amerikai elnök korábban önmérsékletre szólította fel Izraelt, vasárnap pedig bejelentette, hogy összehívja a G7 tagországait, hogy mielőbbi diplomáciai megoldást találjanak a helyzetre.

Bár a támadás önmagában nem okozott különösebb nehézséget az izraeli és szövetséges erőknek, mindenképpen jelentős eszkalációnak számít a térségben, az iráni rezsim 1979-es hatalomra kerülése óta kerülte a direkt konfrontációt az ősellenségének tekintett Izraellel. Teherán a katonai csapásokat mindezidáig rendre „kiszervezte” az Izraelhez közelebb működő, regionális proxykból álló „árnyékhadseregének”, így a dél-libanoni Hezbollahnak, a szíriai Fatemijjunnak és Zajnabijjunnak, a jemeni húsziknak és a Teherán befolyása alatt álló iraki milíciáknak.

Washington elítélte az iráni támadást, és további rendíthetetlen támogatásáról biztosította Izraelt. Az Egyesült Királyság védelmi minisztere, Grant Shapps pedig a támadások után bejelentette, hogy a Királyi Légierő további erőket fog felvonultatni a térségben az Iszlám Állam elleni, jó ideje létező iraki és szíriai műveleteinek keretében, hogy a légierő

„szükség esetén el tudjon fogni bármilyen légitámadást a misszió hatósugarában”.

Emmanuel Macron vasárnap reggel „a lehető leghatározottabban elítélte az iráni támadást”, és „önmérsékletre szólított fel”. Emlékeztetve arra, hogy „Franciaország elkötelezett Izrael biztonsága mellett”, a francia elnök biztosította hallgatóságát, hogy Párizs „a helyzet de-eszkalációján dolgozik”.

Úgy tűnik, hogy az izraeli és szövetséges légvédelem hatékonyságához hozzájárult, hogy Irán jó előre jelezte támadását direkt és indirekt módon, valamint a drónok több órás repülési ideje is bőségesen hagyott felkészülési időt az elhárításukra. Ebből amerikai és regionális szakértők arra következtettek, hogy a teheráni rezsim részéről a válaszcsapás jóval inkább egy patikamérlegen kimért lépés volt, amelynek célja, hogy úgy reagáljon egy provokációra, hogy az a közvélemény számára erőteljesnek tűnjön, valójában azonban nem alkalmas arra, hogy tovább eszkalálja az amúgy is robbanásközeli helyzetet.

„Alapvetően mindenki abban reménykedik, hogy az iráni kormány ésszerűbb és visszafogottabb módon cselekszik, mint az izraeli kormány, itt tartunk most”

– írta Matt Duss, Bernie Sanders amerikai szenátor korábbi tanácsadója, jelenleg a washingtoni székhelyű Center for International Policy agytröszt ügyvezető alelnöke az X-en.

Basically everyone is hoping that the Iranian government acts with more rationality and restraint than the Israeli government, is where we’re at right now.

— Matt Duss (@mattduss) April 13, 2024

A szakértő valószínűleg arra utalhatott, hogy az október 7-i támadás után elindult gázai háborúval kapcsolatban egyre népszerűtlenebbek az izraeli kormány háborús módszerei mind a nemzetközi közvélemény, mind a vele szövetséges országok döntéshozói szemében. Legutóbb az izraeli légierő hét humanitárius segítőt módszeresen kivégző április elsejei akciója okozott nemzetközi felháborodást, ekkor az Egyesült Államok ritkán látott felháborodással reagált, megfenyegetve Izraelt a vele kapcsolatos politikai irányvonalak alapvető átgondolásával, ha nem változtat a háborús módszerein. Komoly jelzésként értelmezhető az is, hogy Washington tartózkodott a legutóbbi, fegyverszünetre felszólító ENSZ Biztonsági Tanácsi ülésen, pedig ebben a testületben eddig gyakorlatilag minden ilyen tartalmú határozatott vétózott az amerikai diplomácia.

A labda Netanjahunál pattog

Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy Irán szombat esti légicsapásaira hetek óta mindenki számított. Irán ugyanis már a damaszkuszi konzulátusa elleni izraeli agresszió után néhány órával leszögezte, vissza fog vágni. Így ezzel a forgatókönyvvel és a támadásokkal számoltak a nagyhatalmak, köztük a térségben Izrael révén nagyon is érdekelt Egyesült Államok is. Ahogyan Aris Roussinos volt katonai tudósító és külpolitikai elemző is kifejtette az UnHerd oldalán,

Izrael iráni konzulátus elleni támadására is azért kerülhetett sor, mert Netanjahu arra számított, hogy kudarcos gázai háborújáról egy újabb konfliktussal terelheti el a figyelmet, amelybe megpróbálja bevonni az Amerikai Egyesült Államokat és szövetségeseit is.

A helyzet, ahogyan Eran Etzion izraeli elemző, korábbi kormányzati szereplő, a miniszterelnöki kabinet alá tartozó Nemzeti Biztonsági Tanács volt helyettes vezetője magyarázta az X-en, az, hogy Izrael októberben indult háborúja kezdete óta, tehát fél éve, nem tud meggyőző, teljes katonai ellenőrzést szerezni a Gázai övezetben.

Miközben brutális, etnikai tisztogatással járó erőszakot alkalmazott a helyi, palesztin civil lakosság ellen, ennek következményeként eddig 30 000 civil, köztük 13 000 gyermek vesztette életét. Mindebből Netanjahu nem jött ki olyan erősen és jól, ahogyan remélte, a háború ellenére ugyanis az izraeliek újra tömegtüntetéseken követelik lemondását, koalíciója pedig igen törékeny. Maga Biden elnök a választási évben, a növekvő felháborodás ellenére is támogatta Izrael Hágai Nemzetközi Bíróság által is elítélt kegyetlenkedéseit, de a zsidó állam nemzetközi elszigeteltsége Európa és Észak-Amerika vaksága ellenére is jelentősen növekedett.

Irán pedig április 14-én, magyar idő szerint hajnalban, New York-i ENSZ képviselete útján, közleményben jelezte, az Izrael elleni akcióra szerintük az Alapszerződés 51-es cikkelye (területet ért támadásra adott jogos válasz) jegyében került sor. A magyarázat szerint a 3 tábornok életét is követelő izraeli támadás a damaszkuszi konzulátusukat érte, amely a nemzetközi jog értelmében iráni felségterület, olyan tehát az agresszió, mintha Irán területe ellen követték volna el. Azt is jelezték, a katonai válasz a vasárnapi nappal véget ér – amennyiben nem érkezik rá izraeli és amerikai részről viszontválasz. Erre ugyanis álláspontjuk szerint „keményebb választ” kell adniuk. Megnyílt tehát a közel-keleti eszkalációs létra.

A jelenlegi helyzetben az izraeli miniszterelnökön, Benjamin Netanjahun és a hadsereg vezérkarán múlik elsősorban, mennyire súlyos légicsapást készítenek elő a példátlan iráni támadást követően.

Irán hasonló jelleggel történelme során még sohasem támadta meg Izraelt, de az iráni támadás jellege és alacsony hatékonysága azt mutatja, hogy az Iszlám Köztársaság diplomatikusan óvatos, majdnem jelképes támadással válaszolt érdekei sérelmére. Ez arra utal, hogy fő célja az Izraellel szembeni elrettentő képességének jelképes helyreállítása lehet, és nem a további eszkaláció.

Éppen ebből az okból washingtoni sajtóinformációk szerint Joe Biden elnök és az amerikai kormány titokban máris jelezte Netanjahunak, semmiféle katonai válaszcsapást nem támogatnak Izrael részéről. Ez újabb fordulat lenne a gázai háború, és az immár több mint 30 ezer halálos áldozattal járó, köztük óriási arányban gyerekek és nők halálát okozó, és folyamatos humanitárius válságot előidéző izraeli fellépés által már próbára tett amerikai-izraeli viszonyban. Míg Gázában eddig szinte mindent megengedtek az izraeli erőknek, addig Washington támogatásán múlhat, hogy a zsidó állam egyáltalán képes lenne-e egy ilyen ellentámadás elindítására.

Ismert ugyanis, hogy az izraeli hadsereg lőszereit, tartalékait elsősorban azoknak az amerikai, német és brit hadianyagszállításoknak köszönheti, amelyek a ciprusi Akrotírin található brit Royal Air Force légibázisról indulnak. Ha ezekre Izrael egy amerikai tiltás miatt nem számíthatna, nem viselhet háborút Irán ellen sem.

Támadásával tehát Teherán már elérte azt, hogy konkrét tiltásra kényszeríthette Biden elnököt, aki az ukrajnai háborúban rosszra fordult hadiszerencse idején nem kíván újabb, pusztító konfliktussal szembenézni – Aris Roussinos szerint kapacitása sincs a Csendes-óceáni térség feszültségeivel párhuzamosan egy harmadik konfliktusban elköteleződni.

Ráadásul az ősszel esedékes választásokra készülve Bidennek amiatt is fájhat a feje, hogy szavazóinak többsége elutasítja a további fegyverszállítást Izraelnek, és egyes kutatások szerint többségük arra hajlik, hogy Gázában népirtás zajlik. Irán ugyan hangsúlyozta, hogy jogos katonai válasz során támadta meg Izraelt, az Iszlám Köztársaság által illegálisnak ítélt iráni szakszervezeti mozgalom mégis „háborús kalandorokként” ítélte el az iráni vezetést, a támadás után.

Az Iráni Független Szakszervezeti Szövetség közleményében úgy fogalmazott: „a támadás a 90 milliós iráni lakosságnak is szenvedést fog okozni, a rezsim utolsó akciója elpusztíthatja Iránt”. Felhívták ezért az ország vezetését, ne okozzon további súlyos szenvedést az iráni dolgozóknak azzal, hogy háborúba sodorja az országot.

Iran’s labour movement coming out against the attacks on Israel:

„With firing at Israel, the Islamic Republic has adventurously began a war which is hurting a nation of 90 millions… this regime is doing its last mission to destroy Iran”

Independent Iranian Workers Union

— Arash Azizi آرش عزیزی (@arash_tehran) April 13, 2024

 (AP News; Foreign Policy; Le Monde; CNN; Times of Israel)