„Futószalagon”, felesleges orvosi beavatkozásokkal zajlanak a szülések a  kórházakban – ismerte el a szülészeti ellátás rendszerszintű problémáival eddig látványosan nem foglalkozó magyar kormány, talán most először. Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára elmondása alapján eddig tartott, hogy felismerjék a társadalmi igényt a háborítatlan szülésre, vagyis, hogy a nők a saját tempójukban és igényeik szerint szülhessenek.

Üdvözlendő, hogy az államtitkár azt – a nőjogi szervezetek által számtalanszor leszögezett tényt – is kifejtette a HírTv vendégeként, hogy a terhesség nem betegség, és sok szempontból speciális helyzet a nők számára, amit figyelembe kell venni, mindezek fényében pedig nem gyógyításként kell tekinteni a szülésre.

„Van, aki idegenkedik attól, hogy nagy kórházi üzemben, gyakorlatilag mint egy futószalagon menjen végbe a szülés”

– mondta Takács. Annak ellenére azonban, hogy feltehetőleg először beszélt a szülő nők ezreit súlyosan érintő valóságról (vagy legalábbis egy részéről) nyíltan a kormány, nem lehetünk teljesen elégedettek, sok nyitott kérdés és ellentmondás maradt ugyanis.

Ezeknek egy részére már felhívták a figyelmet a szülő nők jogait védő szervezetek, rögtön azután, hogy a kormány két hete először azzal indokolta a szülészeti átalakítást, hogy a kockázatmentes szüléseket elég alacsonyabb ellátottságú kórházi osztályokra bízni – így felmerült a gyanú, hogy az egész intézkedést sokkal inkább a szakemberhiány realitása és a spórolás lehetősége inspirálta, mint a nőjogok. Ezt igyekezett most kicsit átkeretezni az államtitkár az anyabarát szemlélet behozásával.

Takács múlt héten a HírTv-ben ismertette: azokkal a feltételekkel szülhetnek majd a nők az anyabarát szülészeteken (szülőotthonokban), mint az otthonszülők, tehát szövődménymentesnek kell lenniük, és ugyanúgy lesz kórházi háttér ezeken az osztályokon, de „picit visszább lépnek” a nagy kórházi minimumfeltétel igényből. „De természetesen első a betegbiztonság”, így például anyai magas vérnyomással kizárt, hogy valaki ne az eredeti, nagy kórházi háttérrel szüljön – magyarázta.

Tegyük fel, hogy a problémáról magához képest meglepően nyíltan beszélő kormány most tényleg a társadalmi igényeknek akar eleget tenni. Mi hibádzik mégis?

Az államtitkár például rögtön leszögezte azt is, hogy az anyabarát szemléletet csak a kis forgalmú szülészeteken áll módjukban bevezetni. A nagyobb szülészeteken ezek szerint marad a futószalag.

Hogy ez alapján az anyabarát szemlélet vajon hogyan épül be az orvosképzésbe, rejtély. Azt tanítják majd a leendő orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak, hogy a munkahelyüktől függően legyenek türelmesek és empatikusak a nőkkel, vagy épp sürgessék őket, ennek érdekében pedig akár végezzenek nyugodtan felesleges beavatkozásokat rajtuk? Miért nem lehet minden szülészet anyabarát?

Ha pedig valóban felismerték a társadalmi igényt, hogy gondolhatják, hogy a kis forgalmú, anyabaráttá alakított szülészetek ezek után is kis forgalmúak maradnak? A pozitív, nem traumatikus szülésélmény iránti igény ugyanis elsöprő erejű Magyarországon, ezt bizonyítja számtalan nő története, akik nap mint nap megosztják a nyilvánossággal, milyen kegyetlenül bántak velük a szülőszobán, életük egyik legkiszolgáltatottabb és egyben legjobban várt pillanatában.

A várandós nők már most is nagy erőkkel keresik azokat az intézményeket, ahol a legkisebb eséllyel bántalmazhatják őket. Miből gondolja a kormány, hogy nem fogják megrohamozni az újonnan anyabaráttá alakított intézményeket? Igazságos lesz átküldeni az egészségügyi államtitkár által is „kórházgyárnak” nevezett intézményekbe azokat, akiket kapacitáshiány miatt nem tudnak majd ellátni ezeken a helyeken? És igazságos a kockázatosnak ítélt szüléseket elzárni az anyabarát lehetőségektől?

Bár Takács szerint az elmúlt 100 év betegbiztonság fókuszú orvoslása az oka a futószalagos szülésnek, érdemes megjegyezni, hogy a magyar kormány ezzel együtt is érthetetlenül lassan reagált a társadalmi igényre, amelyet nőjogi szervezetek és maguk az érintettek már nagyon sok éve próbálnak megértetni a döntéshozókkal.

Az államtitkár a kormány felelősségének elismerése helyett persze inkább csak dicséretet mondott, szerinte ugyanis már eddig is sokat tettek az anyabarát szülészeti ellátásért, felújították például a szülészeteket, és tudnak kádas szülést is biztosítani az állami rendszerben. Mindez azonban korántsem általános, a rendszer legnagyobb problémájáról pedig egyáltalán nem vagy csak virágnyelven beszélt.

Takács nem mondta ki, hogy a háborítatlan szülés igénye azért is egyre nagyobb, mert a szülészeteken jelenleg általános gyakorlat a nők verbális és fizikai bántalmazása. Nem mondta el, hogy azon a bizonyos futószalagon mi mindent művelnek a nőkkel.

A szülészeti erőszaknak része többek közt a szülés természetes folyamatának indokolatlan siettetése, ami sokszor fájdalmas, a nő engedélye nélkül végzett beavatkozásokkal jár, amelyek még több beavatkozáshoz vezetnek. Sok más mellett a szóbeli bántalmazás, a nők gyerekként kezelése is általános. Mindezek miatt pedig rengeteg nőnek marad életre szóló trauma a szülés, ami könnyen lehetett volna életük egyik legcsodálatosabb emléke is.

Vagyis, az államtitkár által elmondottak alapján az anyabarát szülészeti szemlélet továbbra sem lesz egységes. Csak most talán kicsit kevésbé fog a szerencsén múlni, hogy bántják-e a szülő nőket vagy sem.