Az alábbi szöveg a Mérce Lila hírlevelében jelent meg, amelyben különféle területeken tevékeny nőkkel közlünk miniinterjúkat, cikk- és programajánlók mellett. A hírlevélben 3 hetente összegyűjtjük nőjogi, illetve a nőket kiemelten érintő tartalmainkat, itt tudtok rá feliratkozni.   

Fanny 25 éves, a Hexa basszusgitárosa, a Gólya szövetkezetben dolgozik, és jógát oktat. A zenekarban sokat lát abból, hogy nőként milyen kihívásokkal jár zenélni. Dobosuk tapasztalata például, hogy gyakran kap „odaköpött”, kéretlen tanácsokat „arról, hogy hogy kéne technikásabban csinálni”. Ezekből könnyen adódhat bizonytalanság, amit Fanny önmagában is érez – és aminek a jeleit sokkal ritkábban látja férfiaknál. A szcéna másik nehézsége, hogy kevés a női zenész,

„simán lemegy akárhány olyan esemény, ahol csak férfi fellépők vannak, és ez senkinek nem tűnik föl. De egy esemény, ahol csak, vagy nagyrészt nők lépnek fel, »női esemény« lesz.”

Női előadók meghívása így gesztusértékűvé válhat – néha úgy érzik, „kvótazenekarként” kérik fel őket. Ez nehezített terepet jelent nőalkotók számára, különösen a Covid után, amikor megcsappant a közösségi terek száma, és kevesebben, ritkábban járnak koncertekre. Az együttes nevét egyébként a német Hexe, a boszorkány szó inspirálta. A fogalmat Fanny azokhoz a nőkhöz kapcsolja, akik a kapitalista rendszer és a produktivitás ellenében léptek fel, akik „saját jogukon akarnak valamit csinálni”, amit nem a tőkeérdek vagy férfitársadalom diktál, hanem szélesebb körben van rá szüksége az embereknek.

Ez pedig nem egyszerű: „kicsit olyan folyamat, mintha új nyelvet tanulna az ember”. Fontos számára, hogy teret adjon a saját igényeinek, és ne rendelje alá azokat mindig másoknak. Többen is küzdenek ezzel körülötte. Ezért választotta – a multis kiégést követően – a mozgás és a test újrafelfedezésének örömét nyújtó jógaoktatást. De azt is látja, hogy a jóga könnyen válhat megerősítésből újabb teljesítményhajhászattá vagy a kapitalista öngondoskodás eszközévé. Ha csak arról szól,

„hogyan ne legyél rosszul egy rossz rendszerben, vagy hogyan ne mutasd ki, ha rosszul vagy, hogyan használd öngondoskodásra azokat az eszközöket, amelyeket a rendszeren belül vásárolhatsz, hogyan legyél produktív, és hogy felelj meg az előírt szépségsztenderdeknek (…). De azt remélem, hogy arra is lehet használni, hogy gondolkodj azon, hogy miért szar ez a rendszer.”

Azt is vallja, hogy a jóllét, az önmagára figyelés nem lehet csak individuális folyamat, senkinek sem sikerülne megtartó közösség nélkül. Rengeteget tanul más nőktől olyan baloldali-feminista csoportokban, mint a Gólya és a Hexa, vagy feminista csoportterápián.

Olvasnivalóként Jenny Odell második könyvét, a Saving Time címűt ajánlaná, és Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. nagyregényét. Kedvenc zenéi közül pedig a Petrol Girls Cut & Stitch albumát. Az együttes közösségi együttműködésről, feminizmusról, nemi erőszakról, abortuszról vagy éppen a nemzet jelentéséről énekel, Naive c. számuk összegzése is mindannak, amit Fanny elmondott nekünk:

„Inkább leszek naiv, mint cinikus nihilista, és küzdök azokért a dolgokért, amikben hiszek.”