Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Abdel Fattah al-Szíszi egyiptomi elnök nyilatkozatot írt alá március 17-én Kairóban az „átfogó és stratégiai partnerség” érdekében, írja a Die Zeit.

Bár az egyezmény például arról is szól, hogy az Európai Unió együtt kíván működni Egyiptommal az energiaágazatban, különösen a cseppfolyósított földgáz területén, a négyoldalas nyilatkozat menekültekre vonatkozó megállapodásai a hangsúlyosak.

A nyilatkozat szerint az EU 2027 végéig összesen mintegy 7,4 milliárd euró pénzügyi támogatást nyújtana a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országnak. A 7,4 milliárd euróból 5 milliárd eurót hitelekre, 1,8 milliárd eurót pedig beruházásokra szánnak olyan területeken, mint az élelmezésbiztonság és a digitalizáció.

A hatalmas összeg 600 millió euró támogatást is tartalmaz, amelyből 200 millió eurót arra irányoznak, hogy Egyiptom megfékezze az EU-ba tartó migrációt.

Az Európai Bizottság elnökét Georgia Meloni miniszterelnök, Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök, Alexander De Croo, Belgium miniszterelnöke, Karl Nehammer osztrák kancellár és Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnök kísérte Egyiptomba. Olyan országok vezetőiről van szó, akik nem állnak a menekültek és az idegenek barátainak hírében. Róma Albániába szervezi ki az Olaszországba tartó migrációt; Micotákisz annak a görög kormánynak a feje, amely eltűri a Törökországból érkező menekültek abúzusát a görög határszélen; De Croo pedig úton-útfélen „illegális migrációról” és „emberáradatról” beszél, igaz, némileg visszafogottabb álláspontot képvisel, mint a kairói utastársai.

Nyugtalanok

Görögországot és Olaszországot – a Guardian szerint, amely a nyilatkozatról hosszabb beszámolót közölt – különösen aggasztja egy újabb menekültválság kockázata. Ugyanis ezek az államok arra számítanak, hogy mind a Gázai övezetből, mind Egyiptomból, amelyben az ENSZ Nemzetközi Migrációs Szervezete szerint mintegy 9 millió menekült tartózkodik, köztük 4 millió szudáni és 1,5 millió szíriai – a polgárháborúk elől Európa felé fognak menekülni az emberek.

A Human Rights Watch szervezet határozottan kritizálta az EU-t a találkozó után.

Mint az emberjogi szervezet honlapján olvasható állásfoglalásban áll, az EU a nyilatkozattal „megjutalmazta Egyiptom autokrata vezetőjét”. A szervezet szerint azóta, hogy Szíszi 2013-ban puccsal hatalomra került, majd 2014-ben elnök lett, a rezsimje által elnyomja az ellenzéket, börtönbe zárja és megkínozza a kritikusait, elhallgattatja a vele szemben kritikus sajtót. A szervezet szerint a nyilatkozat célja világos:

a migránsok megállítása, a visszaélések figyelmen kívül hagyása.

A Human Rights Watch és más szervezetek rendszeresen beszámolnak arról, hogy az egyiptomi hatóságok bántalmazták és üldözték a menekülteket, a menekült nőket nem védték meg a szexuális erőszaktól, ellehetetlenítették a jogorvoslattól, a menekülteket kiszolgáltatták gyilkosoknak, szétverték a békés tiltakozásukat. Az Egyiptomba érkező menedékkérőket gyakorta Eritreába és Szudánba toloncolta ki az állam, holott nyilvánvalóan polgárháború elől menekülő emberekről van szó.

Emlékezhetünk, hogy az Európai Unió tavaly júliusban átfogó megállapodást kötött Tunéziával, amelynek az a célja, hogy az észak-afrikai állam megakadályozza, hogy menekültek érkezhessenek Európába. A Tuniszban aláírt „szándéknyilatkozat” lehetővé teszi, hogy a menekültek „visszafogásáért” csérébe az EU Bizottsága akár egymilliárd eurós pénzügyi támogatást folyósítson az észak-afrikai ország számára.

A Bizottság március elején hasonló megállapodást kötött Mauritániával is.

A külön egyezségek immár a 2023 decemberében elfogadott uniós migrációs egyezmény alapján születnek. Erről az Amnesty International szervezet úgy számolt be, mint amely „évtizedekre visszaveti az európai menekültügyi jogot”, s amely „valószínűleg a szenvedés megnövekedését eredményezi az EU-ban menedékjogot kérő személyek útjának minden egyes szakaszában”.

Az uniós megegyezés legnagyobb hibája, hogy míg nem segít érdemben azokon az országokon, amelyek a legtöbb menekültet fogadják, tovább nehezíti a menekültek helyzetét. A megegyezés csökkenti az EU-ban menedékjogot kérő emberekre vonatkozó biztosítékokat, általa több embert utasíthatnak vissza a kibocsátó országokba, megnehezedik a családok egyesítése, de a menekültkérelmek átadásának processzusa is elnyújtható. Olyan kitételt is tartalmaz, hogy „vis maior” esetén a menekültjog és a nemzetközi emberi jogok alapján fennálló nemzetközi kötelezettségek áthághatóak, ami pedig a kiszolgáltatott emberekkel szembeni visszaéléseknek óriási teret ad.

(Borítóképünk illusztráció.)