Emberierőforrás-miniszterként Balog Zoltán már többször bizonyította, nem állnak távol tőle a botrányok, ahogy a közfelháborodás semmibe vétele sem. Próbált már mindent: súlyos kijelentéseket tett romák ellen, botrányos luxusebédet is tartott már, a miniszterből lett püspök azonban ezeken is viszonylag sértetlenül végigszánkázott.

A keddi napon hosszú idő után először Balog Zoltánra figyelt ismét mindenki. A 2018-ban távozó miniszter 2020-ban lett végül a református Tiszántúli kerület püspöke. Az egyház szokatlan módon éppen egy volt minisztert választott erre a pozícióra. Ennek ellenére akkor még nagyrészt békénhagyta a sajtó, egészen múlt vasárnapig, amikor a Telex és a direkt36 újságírói kiderítették, ő állhatott a bicskei gyermekotthon szexuális bántalmazásait mentegető K. Endre kegyelmi kérvénye mögött támogatóként.

Kedd esti, rövid sajtónyilatkozatában Balog úgy fogalmazott, tényleg támogatta egykori szociális- és családügyi államtitkára Novák Katalin köztársasági elnök botrányos kegyelmi kérvényét K. Endre mellett, de azt is elmondta,  „nem volt tisztában az ügy súlyosságával”. Az is kiderült, az egyház  „szimpátiaszavazását” megnyerte, a kegyelmet pedig nem ő írta alá, így marad.

Tehát a püspök elismerte a sajtó által feltárt, súlyos érintettségét, mégsem vállalta a felelősséget ezért.

A sajtófigyelem azután irányult Balogra, hogy, miután napvilágra került a kegyelmi botrányban játszott szerepe, a 444.hu munkatársai komoly oknyomozó munkával rábukkantak abban az osztrák-magyar határ menti görögkeleti kolostorban, ahová az ügy kirobbanása idején „elmélkedni” vonult vissza.

A sajtó kereszttüzébe kerülő Balog Zoltán hosszú és mozgalmas karriert tudhat maga mögött kormányzati pozíciókban, a mostoha területeket: oktatás, egészségügy és szociális szféra – tömörítő, úgynevezett Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi) hat éven keresztül vezette.

Ebből az időszakból származnak a miniszteri tárca talán legsúlyosabb botrányai is:

Calvadosos lúdgége adventre a rászorulóknak

Az már Balog első miniszteri évének végén világossá vált, hogy nem mindennapi excentrikus figuráról van szó. A mából igazi békebeli évnek számító 2013 végén azzal okozott például botrányt, hogy kiderült, a budapesti Hilton szállóba invitált meg egy csomó, nagyon nehéz szociális helyzetben lévő gyereket luxusvacsorára. Noha Balog szerint a szándéka ezzel az volt, hogy „hogy olyan emberek legyetek, ha elmentek az egyetemre, lesz szakmátok, legyen megélhetésetek, hogy el tudjátok hozni a gyereketeket a Hiltonba”, a még mindig érzékelhető gazdasági válság peremén a közvélemény nem így olvasta le az eseményt. Az inkább úgy jött le, hogy az urak a szegény gyerekekre hivatkozva fogyaszthatnak nyilvánosan calvadosos libanyakat. A Nevelőszülői Hálózatból kikerülő gyerekek meg rácsodálkozhattak a rengeteg finomságra, sőt, az is elképzelhető, hogy az életükben egyetlen egyszer láttak, majd mehetnek vissza a kiflihez és löncshúshoz.

Balog Zoltán a súlyos kritikák ellenére mindezt nem így értékelte.

Etikai eljárás az ápolóknak bért és megbecsülést követelő „feketeruhás nővér” ellen

Az is már részben a feledés homályába merült, hogy a sokat szenvedett és megélt kórházi ápolók réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban még alulról jövő mozgalmat is építettek helyzetük rendezésére, élükön pedig a szavakkal és szimbólumokkal is remekül bánó Sándor Mária, a „feketeruhás nővér mozgalma” állt. Alakja a média figyelmét azonnal megragadta, miközben a követeléseikről sem feledkezett el.

Tettei miatt kijárt a kormányzati fenyítés. Az etikában rendkívül jártas Balog Zoltán miniszter persze itt is azonnal „rendelkezésre állt”. Ő volt az, aki tárcavezetőként etikai eljárást kezdeményezett Sándor ellen, méghozzá azért, mert politikai felszólalásaival „többszörösen megszegte az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó Etikai Kódex szabályait”.

Az etikához persze a hivatali trükkök is hozzátartoztak: Sándor Mária ugyanis hiába dolgozott a budapesti Péterfy Sándor utcai kórházban, Balog miniszter panasza mégis az akkor lojálisabbnak tűnő a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Zala Megyei Szervezeténél landolt, ők pedig a miniszternek kedvezően vizsgálták azt ki.

Ezzel a mozzanattal el is keződődött a Sándor Mária teljes visszavonulásával és közéletből való eltűnésével végződő lejáratókampány, egyike az első ilyen, tudatos, szervezett kampányoknak. Az ápolók helyzete pedig azóta is válságos, a problémát Balog és összes utóda is eseti béremelésekkel kívánja elodázni.

A romák mint „tehertétel, vagy erőforrás”

Bár Balog miniszter egyik legsúlyosabb mondata, amelyben feltette a kérdést „tehertételt, vagy erőforrást” jelentenek-e a romák, kifejezetten a határainkon túl élő magyar romákkal kapcsolatban hangzott el, nem meglepő, ha a teljes cigányság magára vette.

A lelkész-miniszter egyik legsúlyosabb öröksége a tárca élén ugyanis, hogy a romák szegregációját nemhogy mérsékelte volna, de egyenesen a „felzárkóztatás” eszközének tartotta a roma és nem roma gyerekek iskolai elválasztását.

A „fekete” és „fehér” osztályok létezése számos általános iskolában erkölcsi és társadalmi közbotránynak számított, és csak az évtized végére születtek meg azok a bírósági ítéletek, amelyek nyíltan kimondták, a gyerekek iskolai elkülönítése jogellenes.

Mindez óriási kudarcnak kellett volna számítson, és a klasszikus liberális demokrácia körülményei között Balog tárcájába és karrierjébe kellett volna kerülnie. De nem került! Az Orbán Viktorral közismerten baráti  viszonyt ápoló Balog ugyanis az Emmi éléről való távozás után nem más lett, mint a romák felzárkóztatásáért felelős biztos.

Nem véletlenül fogalmazott úgy a miniszterváltás után, 2018-ban a Mércén Diószegi Nóra, hogy Balog miniszternél

„kevés kártékonyabb minisztere volt az Orbán-kormányoknak”.

Áterőltetett oktatási reform

2016 júniusában az Emmi alá tartozó összes szféra egységes, tüntetéshullámhoz is elvezetett, amit akkor éppen a közoktatás dolgozóinak „kockásinges” mozgalma indított útjára.

Ez a mozgalom éppen kereken 8 éve, Balog korábbi államtitkára, Klinghammer István sajtónyilatkozata után indult be igazán, aki azt mondta: „Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál.”

A ki nem kényszerítet klinghammeri hiba után 2016 első fele jóformán a csak a 2022-2023-as tanársztrájkokhoz mérhető közszférás tömegmozgalom jegyében telt el. A legnagyobb, júniusi, Kossuth téri „esernyős” tüntetés után viszont Balog, az Emmi „feje” csupán annyit tudott üzenni a tiltakozóknak, hogy a tárca a „politikai hergelésben” nem hisz, csak „a párbeszédben.”

Ez a párbeszéd annyira jól sikerült Balog Zoltán minisztersége alatt, hogy 2015 és 2016 között az akkor még Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (KLIK), majd Klebelsberg Központnak nevezett háttérintézmény közreműködésével az Emmi érdemi konzultáció nélkül verte át a 2016-os köznevelési törvényt a tanárok és diákok társadalmán: ez alakította át például a szakképzés és gimnáziumok rendszerét is olyan formában, amely már 2022-re is súlyos problémákat okozott, és tömeges tiltakozásba torkollott.

Olyannyira így van ez, hogy Balog Zoltán és utóda, a nem kevésbé szórakoztató és nem kevésbé káros tevékenységet kifejtő Kásler Miklós után az újabb kétharmadot követően Orbán a teljes Emmit beszántotta, és a szakterületeiket Pintér Sándor belügyminiszternek adta át. Ebben sem volt sok köszönet, Pintér ugyanis általános nyilatkozati tilalommal és tömeges tanárkirúgásokkal indította be azóta is rendre és fegyelemre épülő tevékenységét.

Pártpolitikusból püspök

Noha a Református Egyház – csakúgy mint a többi magyarországi keresztény felekezet – szokásjoga szerint volt miniszterekből, vagy politikai vezetőkből nem csinálnak püspököt, ez a 17. századi, francia király körül sürgölődő bíborosokra jellemző mozzanat is nagyszerűen sikerült Balognak: 2020-ban választották a Dunamelléki Református Egyházkerület fejévé.

Hogy hogyan? A Magyar Narancs akkori cikke szerint úgy, hogy az egyházi szabályokon püspökké választása előtt a zsinat „kicsit módosított”. Az eredeti szabályok szerint ugyanis az lehet püspök, „aki legalább 10 évi folyamatos, önálló lelkészi szolgálattal rendelkezik”. Innen csupán a „folyamatos” szót kellett törölni. Erről a szinódus persze később hivatalosan azt állította, egyáltalán nem a volt miniszter püspöksége miatt, hanem a GYES-re/GYED-re vonuló lelkészek és lelkésznők érdekében történt, akikkel szemben nyilván igazságtalan lenne, ha gyermeknevelési szabadságuk miatt nem válhatnak püspökké. Miközben azóta egy GYES-ről/GYED-ről visszatért lelkésznő vagy lelkész sem lett püspök, Balog Zoltán  – aki politikai szolgálatai miatt nem rendelkezett a folyamatos szolgálati évekkel – pont az lehetett.

Az első nicaeai zsinat, vagy éppen VIII. Henrik angol király óta tudjuk, teljes egyházszakadások mehetnek végbe pár szó megváltoztatása után. És nagyon úgy tűnik, esetünkben is így lett. Balog Zoltán egyszerre ismeri el, hogy egyházfőként támogatta a kegyelmi kérvényt, azonban mégsem kell úgy lemondania, mint az emiatt távozó államfőnek. Ez nem  jelenthet mást, mint hogy egy speciális magyar „Hunglikán Egyházban” ő szakrális egyházfői szerepet foglalt el, amit még a legsúlyosabb világi ügyek sem írhatnak felül.