Olyat láttunk már, hogy egy feszült politikai pillanatban a csillárról is elégedetlen polgárok lógnak egy közmeghallgatáson. Az LMP szerdai, a sóskút ipari parkba tervezett, jelentős környezeti kockázatokat hordozó akkufeldolgozó elleni rendezvénye iránt azonban akkora volt az érdeklődés, ami még a rendezők képzeletét is felülmúlta. A tömeges részvétel önmagában lehetne „csak” az éppen érintett helyben élők – idehaza már számos településen tapasztalt – felháborodásának jele is, azonban ennél sokkal többről szólt az ellenzéki párt által szervezett „alternatív” panaszfórum.

Megmutatkozott, hogy az akkuüzemek elleni cselekvés képes meghaladni a „csak ne az én kertembe” logikát, amely miatt eddig sokan úgy gondolták, az akkuügy sosem lehet igazán országos politikai ügy.

A szerda esti „alternatív közmeghallgatás” iránti óriási érdeklődést emelte ki a legtöbb sajtóbeszámoló is. Erről elég annyit mondani, hogy a mintegy 100 főnyi ülőhellyel ellátott rendezvényterem az esemény kezdete előtt 20 perccel már kezdett szűkössé válni, majd miután az állóhelyek is elfogytak, a helyiségből kiszorult résztvevők az udvarról, nyitott ablakok mellől hallgatták a fórumot, sőt volt aki később az ablakon behajolva tette fel saját kérdését.

A szervező LMP szerda esti közleményében 400-500 főre becsülte összességében a megjelentek számát. Ezt ellenőrizni azért is volt nehéz, mert rövid ideig sem tudott egy légtérben tartózkodni az összes résztvevő, valamint a sóskúti lovarda éttermének udvarán fényből sem volt elegendő ahhoz, hogy össze lehessen számolni az egybegyűlteket, ugyanakkor kétségtelen a többszázas lépték. A tömeges jelenlét jelentősége nem feltétlenül számosságában áll, hanem abban, hogy azt is jelzi: közel sem csak a három és félezer lelkes Sóskút lakosságát aggasztja a tervezett akkufeldolgozó, hanem a településsel „összenőtt” Tárnokon és Érden élőket legalább annyira.

Egy helyi asszony szerint például a tárnokiak ránézésre többen is voltak a sóskútiaknál, ami nem véletlen, hiszen bár a beruházáshoz kijelölt telephely Sóskút közigazgatási területén fekszik, légvonalban közelebb van Tárnok lakott részeihez, valamint alig távolabb Érd déli határától. Így a gyár potenciális környezeti ártalmai legalább olyan súlyosan érintik a „szomszédságot” is.

Nem újdonság ez a szituáció a helyieknek: hasonló, közös felállásban zajlott 2021-től kezdődően a dél-koreai Dongwha cég elektrolitgyára elleni fellépés is, csekély sikerrel. A gyár megépült Sóskúton, s bár korábban környezethasználati engedélyét felfüggesztették, jelenleg tesztüzem zajlik a területén. A tervek szerint 2025-től kezdi meg „élesben” a működést.

Az újabb akkuipari üzem hírére tehát nem csoda, ha összesereglettek a környékbeliek, de érdemes átvenni, hogy pontosan melyek is voltak a január 24-i, szerda esti fórum közvetlen előzményei:

• Idén január közepén az Andrada nevű szlovéniai cég a HVG kérdésére megerősítette, hogy Sóskúton létesítene akkumulátorfeldolgozó telephelyet.
• Ez ugyanaz az üzem lesz, amelyet eredetileg a borsodi Alsózsolcára tervezett a vállalat, ám a helyiek erős ellenállása megtette hatását, és a beruházó kénytelen volt eloldalogni.
• A sóskúti önkormányzat egy Facebook-posztban ugyancsak megerősítette, hogy az ipari parkban található Orion épületében fogja megkezdeni működését az Andrada telephelye.
• A környékbeliek felháborodtak azon, hogy a megkérdezésük nélkül bólintott rá a sóskúti településvezetés a beruházásra. Ezt látva szervezett az LMP „alternatív közmeghallgatást”, ahová a polgármestert és a fideszes országgyűlési képviselőt, Aradszki András volt érdi polgármestert is meghívták, akik kevéssé meglepő módon nem éltek a lehetőséggel.
• Korábban a Momentum is egyeztetett a polgármesterrel, és akciózott az Orion gyár kapuinál, néhány politikusuk ugyancsak tiszteletét tette a szerdai eseményen.

Érdemes még az előzmények sorában említeni König Ferenc sóskúti polgármester kedd esti szereplését az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. Páros fellépésre hívták meg „a falig elmenő” ellenállást ígérő Csőzik László érdi városvezetővel, akivel bár elmondásuk szerint régóta jó viszonyt ápolnak, az akkufeldolgozó kérdésében élesen szétváltak a véleményeik. Az adás egy pontján König furcsa, szemléltetéssel egybekötött érvelésbe kezdett egy zacskóba csomagolt akkumulátor és a gyártása során keletkező por mutogatásával, majd arról beszélt, hogy a külföldi beruházó az általuk használt technológiát illetően „részben megnyugtatta”.

A polgármester egy másik kijelentése is látványosan kiverte a biztosítékot a szerdai fórumon megjelentek között:

„Vannak olyan beruházások Magyarországon, amelyeket a kormány akkor is át fog vinni, ha esetleg a lakosság nem úgy látja”

– fogalmazott König.

Az, hogy ezt a békát deklaráltan lenyelte az önkormányzat, érezhetően komoly indulatokat szült és árulásnak minősült a környékbeliek körében. Nem minden érdeklődőre ragadt rá a lincshangulat egyébként, volt olyan sóskúti résztvevő, aki szerint a polgármester nem saját meggyőződéséből adta meg magát a beruházói szándéknak.

A NIMBY vége

Mindenesetre akárki is jelölte ki a sóskúti ipari parkot Alsózsolca helyett az Andrada számára, bizonyosan darázsfészekbe nyúlt. Az persze szólhatott a helyválasztás mellett, hogy (egyelőre) új üzemépület felhúzása nélkül, az Orionhoz „beköltözve” hamar, már idén februárban megkezdődhet az üzemelés a feldolgozóban, valamint az is lehet, hogy a borsodi város után Sóskúton kedvezőbb fogadtatást remélt a beruházó.

Az azonban már most látszik, hogy egy szempontból kemény fába vágták a fejszéjüket: az elkötelezett civil és politikai erőkkel egyaránt felvértezett tízezres Tárnok és a nyolcvanezres Érd közelsége miatt kis túlzással regionális szintű ellenállásba ütközhetnek.

(A szintén szomszédos, nagyjából ezerfős Pusztazámorról érkezett hölgy minden ilyen felsorolás végén nevetve tiltakozott, hogy az ő falujáról se feledkezzen el senki.)

Számos példát láttunk már persze arra, hogy ilyen esetekben a kormány minden jogi eszközt – leginkább a Sóskutat eddig elkerülő kiemelt beruházássá nyilvánítás atomfegyverét – bevet azért, hogy a cégek minden helyi tiltakozás ellenére vörös szőnyegen sétálhassanak be gyárakat létesíteni az ipari parkokba. Nem ilyen egyértelmű viszont, hogy a sóskútiak elégedetlenségén túlmutató társadalmi-politikai következmények nélkül marad az ügy.

Az ugyanis, hogy közvetetten ennyi település egyszerre lett érdekelt ugyanannak a beruházásnak az ellenzésében, bizonyos értelemben feloldja a közkeletű angol betűszóval NIMBY-nek (not in my backyard, vagyis csak ne az én kertem végébe) nevezett problémát. Az a – kormány számára megnyugtató – helyzetértékelés íródhat felül, amely szerint az érintett polgárnak addig van baja ezekkel a beruházásokkal, amíg az közvetlenül az ő „tyúkszemére lép”. Ha azonban odébb viszik, akkor politikai értelemben ez a probléma az ő számára megszűnik létezni, s nem hajlandó a továbbiakban tenni (tiltakozni, ellenállni, szavazni) ellene.

Lehet persze mondani, hogy Sóskút ipari parkja földrajzilag Érd és Tárnok (valamint Pusztazámor!) kertje vége is, de ennél szorosabb kapocsról van szó a települések lakói között.

Valódi cselekvésben is megnyilvánuló szolidaritásnak adták ugyanis jelét a helyiek: a sóskútiak felajánlották, hogy követelni fogják a „gyüttmentek” és „szomszédok” beengedését is arra az önkormányzat által meghirdetett, jövő keddi „hivatalos” lakossági tájékoztatóra, amelyet a polgármester a szélesebb nyilvánosság és a nem helyi lakosok teljes kizárásával szeretne lebonyolítani.

„Nem hagyjuk, hogy Önök ne jöhessenek be!”

– hangzott el egy sóskúti lakostól.

Láttuk már korábban, hogy Győrszentiván akkuügyben képes összefogni az ország másik felén fekvő Mikepérccsel, Göd Komárommal, majd utóbbiak az előbbiekkel; de

a legújabb sóskúti beruházás az eddigi legnagyobb tömeget állíthatja ugyanamögé a beruházás elleni tiltakozás mögé. Ráadásul úgy, hogy nemcsak szimbolikus, elvi támogatásban részesítik egymást az érintett csoportok, hanem – mint láthatjuk – a konkrét tettek mezején is segítséget tudnak egymásnak nyújtani.

A helyzetet bonyolítja, hogy az összefogás alapja a közös indulat, de ezen túlmenően igen széttartó véleményeket fogalmaztak meg a közmeghallgatás résztvevői arról, hogy mi is a bajuk a feldolgozóval. A felszólalók életkorától és osztályhelyzetétől függően az ellenérvek lehetetlenül széles skálája jelent meg a különböző ökológiai aggodalmaktól a béreket letörő és az ingatlanok értékét lehúzó vendégmunkásokig. Mindezeket a meggyőződéseket egyetlen, politikai alternatívát kínáló, egységes mozgalom aligha lesz képes felkarolni (el is kérte a mikrofont egy cameo-szereplés erejéig a DK, a Momentum és a Mi Hazánk egy-egy politikusa), de abban mindenki egyetértett, hogy nem akarja, hogy a feje felett döntsenek az akkuipar bővítéséről.

Mi a teendő?

Ami bizonyos, hogy már a sóskúti választási bizottság előtt van egy helyi népszavazási kezdeményezés, amely esetleges kiírása, majd érvényessége esetén Sóskút közigazgatási területén tiltaná meg, hogy elem- és akkumulátorhulladékot feldolgozó üzem működjön. Tetlák Örs, Érd LMP-s alpolgármestere szerint ilyen típusú kezdeményezésekkel lehet eredményt elérni. Lokálisan egyébként Tata és Pilismarót példája valóban azt mutatja, hogy még az érvényességi küszöb elérése nélkül is lehet komoly politikai üzenetet küldeni a településvezetéseknek.

A rendezvényre ellátogató Csőzik László érdi polgármester azt hangsúlyozta, hogy a civil ellenállás „teljes arzenálját” fel kell vonultatni a jogászkodástól az élőláncig: az LMP koordinálásával meg is kezdődött a tiltakozásban bármilyen eszközzel vagy tudással segíteni tudó önkéntesek toborzása. Ugyancsak számos alkalommal elhangzott a fórumon, hogy a recept adott: Alsózsolcán már megmutatták, hogyan kell nemet mondani a beruházásra. Ráadásul most az általános vélekedés az, hogy sokkal inkább készek egy erős tiltakozó bázis kiépítésére, mint annak idején, a Dongwha telepítésekor.

A történet következő felvonása a jövő keddi, „hivatalos” sóskúti közmeghallgatás napján várható, amelyre bár csak a sóskútiakat hívták meg, bizonyosan megpróbálnak bejutni majd azok a környékbeliek is, akik nem szeretnék elengedni a jövőjüket.

Az alternatív közmeghallgatás visszanézhető teljes hosszában az LMP felvételén: