„Jekatyerina Szergejevna, ön még nagyon fiatal, ön előtt áll az élet. Minden negatív tapasztalat, amit most szerez, a jövőben pozitív élménnyé változtatható át” – ezekkel a szavakkal magyarázta meg egy moszkvai választási bizottság még december végén, miért utasítják el másodfokon is Jekatyerina Duncova orosz ellenzéki újságíró elnökjelöltségét. A moszkvai választási bizottság vigasza akár figyelmeztetésnek is vehető. Vlagyimir Putyint kihívni a 2024. március 17-re kitűzött elnökválasztás előtt nem éppen életbiztosítás a háborús Oroszországban. A nyomaték kedvéért ezek után Duncovát rövid időre őrizetbe is vette a rendőrség.

Putyin liberális ellenzéke mégsem adja fel ilyen könnyen. Még ha a választási bizottság „formai hibákra” hivatkozva el is utasította Duncovát, szinte azonnal jelentkezett egy újabb független jelölt Putyin ellen.

Borisz Nagyezsdin ismert ellenzéki, Moszkva mellett élő üzletember. Ő egyáltalán nem új név az orosz liberális oldalon: évtizedek óta a legkeményebb hangon támadja Oroszország elnökét. És még amikor meg is hívják az állam által nagyon szigorúan ellenőrzött tévék egyikébe, akkor sem tesz lakatot a szájára, mint mások.

Ez nem is csoda. Korábban ugyanis az a Borisz Nyemcov volt Nagyezsdin fő szövetségese a politikában, akit Moszkva belvárosában, a Kreml mellett, fényes nappal gyilkoltak meg 2018-ban. Mint ilyen, Nagyezsdin erősen jobboldali politikai múlttal rendelkezik, mélységesen piacpárti és neoliberális programot képvisel, ám ez a jelenlegi súlyos politikai helyzetben nem akadály abban, hogy baloldali orosz ellenzékiek is támogtásukról biztosítsák.

A 60 esztendős Nagyezsdin a Civil Kezdeményezés Párt színeiben jelöltette magát, programja pedig nagyjából ugyanaz mint amivel Duncova szándékozott indulni, tehát

• követeli Oroszország „európai értékekhez való visszafordulását”,
• véget vetne az Ukrajna elleni „speciális katonai hadműveletnek”, ami alatt a hivatalos orosz cenzúra miatt a háborút kell érteni, és tartós békeszerződést kötne Ukrajnával. A háborút amúgy „az elnök végzetes ballépéseként” írja le,
• kiszabadítaná a Putyin és rendszere által bebörtönzött politikai foglyokat, tehát többek között Vlagyimir Kara-Murzát és Alekszej Navalnijt is,
• valamint felhívja a figyelmet arra a jelenségre, amit úgy nevez, „Oroszország Kína általi gazdasági gyarmatosítása”.

Mindezzel pedig valódi tabukat döntöget, és úgy tűnik, nem tart attól sem, hogy áthágja az „elfogadható ellenzékiség” normáit egy választási küzdelemben.

Nagyezsdinnek mint bármely más indulónak elvileg összesen 100 000 állampolgár érvényes aláírására van szüksége az induláshoz mindezt január 23-án ő már meg is szerezte.

A Duncovával történtek után pedig a Putyin-ellenes orosz ellenzékiek érdeklődése az aláírásgyűjtésen az esetleges súlyos következmények ellenére is nagy volt. A Moscow Times riportja szerint a jelölt moszkvai kampányközpontja előtt máris jelentékeny számú érdeklődőt vonzott, az aláíróstandok előtt sorok alakultak ki az utcán – nem túl gyakori látvány ez a háború alatt az orosz fővárosban.

A sorban állók közül egyesek, teljes név nélkül nyilatkoztak is a lapnak. Alekszandr, aki eredetileg az északi Vologda kerületéből származik, tipikus szimpatizánsainak egyike:

„24 éves vagyok, egész életemben más elnököt mint Vlagyimir Putyint és [a helyében egy darabig elnökösködő] Medvegyevet nem láttam. Változást akarok.”

Mások azt közölték, nagyon feldobódtak attól, hogy a sorban „olyan emberekkel beszélgethettek, akik ugyanúgy gondolkodnak” mint ők. Ráadásul ez nem csupán Moszkvában van így: Nagyezsdin pultjainál sorok alakultak ki a keleti Jekatyerinburgban, Ufában, és Szentpéterváron is. Sőt, az ellenzék, igen taktikusan, aláírásgyűjtő pontokat hozott létre többek között a grúziai Tbilisziben, az örményországi Jerevánban, Szerbiában, Kazahsztánban, Kirgizisztánban, Németországban, Dániában, az Egyesült Államokban, sőt, még Budapesten is.

Mindezekre a helyekre a részleges katonai mozgósítás után rengeteg ellenzéki érzelmű orosz vándorolt ki a hazai elnyomás elől. Viszont állampolgári jogaikkal a hatályos szabályok szerint még így is élhetnek.

Talán a nagy érdeklődésre való tekintettel jelentette be igen korán Putyin elnök hivatala is, a szükséges 100 000 aláíró támogatás helyett az elnök máris „300 000 aláírást szerzett” az induláshoz. Mindezt persze független forrásból ellenőrizni nem lehet, viszont kampánycsapata egyenesen 95 doboznyi aláírással fényképezkedett le a médiának.

Szavazás mint háborúellenes demonstráció

Nagyezsdin azért lehet népszerű jelölt, mert még az állami tévébe is rendszeresen behívják. Ő itt is kritizálja Putyin politikájának összes elemét, de főként az Ukrajna elleni háborút. Legutóbb, 2022 szeptemberében, az ukrán ellentámadás idején például az egyes csatorna beszélgetős műsorában kerek-perec kijelentette, az orosz politikai- és hadvezetés téved, mert „Valaki azt hazudta az elnökünknek, hogy az ukránok leteszik a fegyvert, hogy elemenkülnek, hogy igazából oroszok akarnak lenni […] de az ukránokat nem lehet legyőzni. Ez fantázia!” A csatorna szerkesztői persze megpróbálták elérni, hogy Nagyezsdin nevetséges figurának, hazaárulónak tűnjön, hiszen összes vitapartnere ellene támadt és kígyót-békát kiabált rá. Úgy tűnik, hogy mindez számos háborúellenes oroszt nem akadályozott meg abban, hogy mégis vele szimpatizáljon.

Mindeddig azonban Borisz Nagyezsdin nem nézett szembe következményekkel olyan kijelentésekért, amilyenekért az átlagos oroszt már a börtön várná. Ráadásul körülötte kezd csoportosulni jóformán a teljes orosz, liberális ellenzék: támogatja már Jekatyerina Duncova mellett az emigráns Mihail Hodorkovszkij – egyébként rossz hírű, de befolyásos – exoligarcha, Maxim Katz ellenzéki politikus és megmondó, és a büntetőkolóniáról kifejezte Alekszej Navalnij is, hogy Nagyezsdin jó jelölt.

Úgy tűnik tehát, ezen a térfélen nem indul rá senki, csupán a Putyin által sarokba szorított, a valódi ellenzékieket már 2022-ben kizáró, Gyennagyij Zjuganov-féle Kommunista Párt indít még egy jelöltet, a lojalista Nyikolaj Karitonovot. Ezenkívül regisztrálták még az ugyancsak nem valódi ellenzéki, a néhai Vlagyimir Zsirinovszkij után maradt Liberális Demokrata Párt jelöltjét, Leonyid Szluckijt, illetve elindul még az orosz Duma volt alelnöke, Vlagyiszlav Davankov is, saját párttal. Ők azonban valódi kritikát nem fognak gyakorolni sem a háború, sem az orosz elnök politikája ellenében.

A londoni Institute for the Study of War (ISW) elemzése figyelmeztet, Putyin akár engedélyezheti is Nagyezsdin akadálytalan indulását és kampányát, így ugyanis az elnökválasztást – amit feltétlenül megnyer – a háborúról indított népszavazásként is be tudja majd mutatni, ezért lehetséges, hogy mindez a Kreml érdekében áll.

Az oroszok természetesen maguk sem számítanak arra, hogy a Putyin elnök az autoriter és a háborús szükséghelyzettel is megnehezített, valódinak nem nevezhető választáson tényleg megverhető,

a háború és a Putyin-rezsim belföldi ellenfelei mégis fontosnak érzik, hogy véleményüket tömegesen, mintegy tüntetőleg kifejezzék azzal, hogy a tabudöntögető Nagyezsdint támogatják.

Azt persze még nem tudjuk, az ellenzéki jelöltnek sikerül-e nyilvántartásba vetetnie magát, vagy nála is „formális hibák” merülnek majd fel mint Duncovánál, vagy akár korábbi választásokon Alekszej Navalnij esetében.