Csütörtökön az ápolók, a közigazgatásban dolgozók, a buszvezetők, mozdonyvezetők, tanítók és tanárok, egyetemi oktatók és dolgozók egységesen léptek egynapos sztrájkba az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban (más néven Ulster), jelentette a BBC regionális kiadása.
A hírek szerint a sztrájkban összesen több mint 100 000 közszférában dolgozó északír vett részt a 170 000 szakszervezeti tag közül, így az országban egy napra leállt az élet.
Az akció különlegessége, hogy január 18-án a különböző szakszervezetek (összesen tizenhat) teljesen összehangolt, közös sztrájkot terveztek meg. Ennek következménye volt, hogy az abszolút minimum kórházi-sürgősségi szolgáltatásokat leszámítva semmilyen közszolgáltatás nem működött
A régióban a közfinanszírozású Translink látja el a vonat- és buszközlekedést is, tehát ott ők is közszolgának számítanak.
Leszakadó bérek
A sztrájk oka az volt, hogy miközben a briteknél is súlyos infláció és megélhetési válság keletkezett a 2020-as koronavírus-járvány óta, a közszférában dolgozók közül senki évek óta egy penny alapbéremelést sem látott, ami kompenzálhatná az élet megnövekedett költségeit. Az észak-írországi szakszervezetek rámutattak arra, hogy Nagy-Britanniában már sok helyen sikeresen zárult le a bérharc, így Angliában, Skóciában és Walesben is történtek emelések. Hiába számít mindhárom tagországnál szegényebbnek Észak-Írország, a londoni kormány az itteni állami és egészségügyi dolgozóknak ebből semmit nem adott.
Noha magyar szemmel vonzónak tűnhet az északír pályakezdő tanárok 2000 fontos (839 000 forint) fizetése, ez az összeg a britekhez képest nagyon kevésnek számít (Angliában a kezdő tanár fizetés havi 2200 font, azaz 997 000 forint), és a lakhatási költségeket is figyelembe véve akár nélkülözésre is kényszerítheti az iskolai munkaerőt. Ugyanígy keveslik a kórházi ápolók is a havi 2250 fontos (1 millió forint) bért, hiszen mindez Angliában akár a harmadával is több lehet.
Az egyik sztrájkoló és demonstráló szakszervezetis Damien Doherty a BBC-nek úgy nyilatkozott, „egyszerűen elegünk van. Nem mehet az tovább, hogy a kormány szándékosan leépíti a közszférát, hosszú távú befektetésekre és elkötelezettségre lenne szükségünk.”
„You go in to nursing to care for people…not to do a half assed job.”
Public sector workers in Belfast are on the picket in Northern Ireland’s biggest strike in 50 years.
This nurse explains why she’s striking for better pay and conditions.#Belfast #NorthernIreland #NIStrike pic.twitter.com/cgoOjP7Vge— JOE.ie (@JOEdotie) January 18, 2024
A sztrájkot az ország összes nagy szakszervezeti szövetsége, így a GMB, a Unison és a Unite! is támogatta, ahogyan részt vesz benne a tanárok országos szakszervezete, a NEU is.
A közszolgák munkáltatója, Chris Heaton-Harris Észak-Írország ügyeivel megbízott miniszter viszont arra panaszkodott, hogy nem tud bért emelni, mert Rishi Sunak brit miniszterelnök a költségvetésben erre nem biztosított megfelelő keretet Belfastnak.
A sztrájknak vannak előzményei, az északír buszosok és mozdonyvezetők korábban, decemberben már négy napra leálltak. A január 18-i „általános akciónap” ezeket a küzdelmeket akarta továbbvinni, immár teljes egységben.
Az akció méreteiben hasonlított az 1974-es ulsteri általános sztrájkhoz, ami eddig a történelemben a legnagyobb volt Észak-Írország területén. Ezt még nem is a nagy szakszervezetek, hanem a britekhez hű, az ír nacionalistákat elutasító legnagyobb munkásszervezet, az Ulsteri Munkástanács szervezte meg. Annak idején azért léptek általános sztrájkba a lojalista munkások, mert szerették volna, ha az északír parlamenti választást megismétlik, mert úgy érezték, a katolikus nacionalista ír befolyás túl nagy lett, a helyi kormány pedig „összejátszik velük”.
A mostani akcióban a szektás ellentétek már nem játszottak szerepet: együtt vonult katolikus és protestáns is.
A szakszervezetek szerint más eszköz nem maradt arra, hogy béremelésre kényszerítsék a környéket évek óta elhanyagoló konzervatív, londoni kormányt.
A sztrájk különösen érzékenyen érintette azokat, akik a közegészségügyi intézményekbe (kórházak, rendelők) foglaltak erre a napra időpontot: az egészségügyi dolgozók ugyanis a legszükségesebb, vészhelyzeti ellátáson kívül senkit sem fogadtak, sőt, a mentősök is erősen korlátozott szolgáltatást nyújtottak.
De még a magáncégek által foglalkoztatott, közutakat takarító cégek munkásai is sztrájkba léptek, így az óriási havazás ellenére az utakon sem lehetett közlekedni.
Egyre több, egyre nagyobb sztrájk
Az infláció, a gazdasági válság következményeit nem csupán Észak-Írországban próbálja a tőke és a kormányzat a dolgozókkal megfizettetni. Mindez jellemző az európai országok többségére és Észak-Amerikára is. Egyre több szakszervezet döntött ezekben az országokban úgy, hogy mindezt nem fogja hagyni.
Nagy érdeklődést keltett például az amerikai autógyári munkások szakszervezetének (United Autoworkers) óriási sztrájkja 2023 nyarán, amelyet végül a nagy népszerűség miatt még Joe Biden elnök is támogatásáról biztosított, itt sikeresen érték el az infláció kompenzálását. Ezentúl sztrájkoltak még 2023-ban a hollywoodi színészek és forgatókönyvírók is. Németországban a vasúton a mozdonyvezetők sztrájkja borzolta a szövetségi kormány kedélyeit, itt december után 2024 januárjában is további egynapos sztrájkra kerül sor: ezen a napon a Deutsche Bahn szinte teljes vasúti szolgáltatása leállt. A cél a megvágott év végi bónuszok 3000 euróra (1,1 millió forint) való kiegészítése és havi 555 eurós (211 000 forintos), egységes alapbér-emelés.
