Január 12-én a hajnali órákban mind Londonban, mind Washingtonban a legmagasabb szinten jelentették be, hogy több mint 30 célpont ellen hajtottak végre légicsapást. A csapások, amelyek a már Földközi-tengeren állomásozó amerikai repülőgép-anyahajókról és a britek ciprusi, akrotíri bázisáról indultak, a Vörös-tenger déli kijáratát jelentő Könnyek Kapuja (Bab al-Mandab) szoros környéki jemeni katonai állásokat érintették, de elérték Hodeidát, az ugyancsak a lázadók által ellenőrzött egyik legfontosabb várost is.

Biden „megszegte ígéretét”

Joe Biden amerikai elnök kormánya és Rishi Sunak birt miniszterelnök január 12-én, közleményeikben arra hivatkoztak, hogy katonai akcióikkal a Jement ellenőrző lázadók akadályozzák a ”szabad tengeri forgalmat”, ami során számos izraeli és más hatalomhoz tartozó nagy teherszállító- és tankerhajót lefoglaltak, azt követelve, hogy szabadon bocsátásukért cserébe Izrael fejezze be gyilkos katonai akcióját a Gázai övezetben.

A jemeni akció saját céljait tekintve sikeresnek mondható, hiszen 2024 elejére a földgázszállításban és a Kelet-Ázsia, illetve Európa közötti mindennapos áruforgalomban kulcsszerepet játszó szoros forgalma máris 40 százalékkal csökkent.

Mindezt pedig bárki hamarosan érezni fogja Európában, aki gázszámlát fizet, vagy bármit rendelne az Amazonon, hiszen a legtöbb árut Kelet-Ázsiából szállítják át ide.

Ezért az akció okai érthetőek, azt mégis heves felháborodás és elítélő nyilatkozatok sorozata követte a washingtoni törvényhozásban. Ro Khanna, progresszív-demokrata irányzathoz tartozó, demokrata kongresszusi képviselő például azt vetette az elnök szemére, hogy ígérete ellenére ő is a Kongresszust megkerülve alkalmazza George W. Bush ellentmondásos, 2001-es háborús felhatalmazási rendeletét, amelyet szerinte már rég vissza kellett volna vonni, ugyanis azt a New York és a Pentagon elleni, szeptember 11-i terrortámadások utáni helyzet kezelésére hozták meg, tehát a támadások „felelőseinek megbüntetésére”.

Ez a rendelet felhatalmazta ugyanis az amerikai elnököt arra, hogy a Kongresszus beleegyezése nélkül is katonai akciót rendeljen el. Mára nemcsak érvényben maradt azonban, hanem azt számos alkalommal használta mind Bush, mind az őt követő Barack Obama és Donald Trump is, egészen különböző katonai akciók elrendelésére. 2018 és 2020 között csak Trump 85 (!) alkalommal használta ezt katonai csapások előtt, amelyeket mindig „terrorellenes” csapásoknak nevezett.

Azonban 2020-ban, elnökválasztási kampányára készülve Biden megígérte, ő többé nem fogja használni, csak akkor, „ha minden más lehetőséget kimerített.”

Let’s be clear: Donald Trump does not have the authority to take us into war with Iran without Congressional approval. A president should never take this nation to war without the informed consent of the American people.

— Joe Biden (@JoeBiden) January 6, 2020

Sőt, egyik akkoriban született Twitter-bejegyzésében külön elítélte Trump elnököt, amiért 2020 januárjában mindenféle kongresszusi felhatalmazás nélkül bombázni kezdte Irán iraki katonai egységeit és szövetségeseit, miután az amerikai erők meggyilkolták az Iráni Forradalmi Gárda magas rangú tisztjét, Hasszán Szulejmánit is. Biden akkor is azt hangsúlyozta, hogy ő sohasem indítana semmilyen katonai akciót „az amerikai nép tájékoztatása és beleegyezése nélkül”, és visszatérne a 2001 előtti helyzethez, amikor az ilyen lépést demokratikus úton, a Kongresszusban vitatják majd meg.

Hasonlóan paprikás a helyzet Londonban is. Ott ugyan Rishi Sunak miniszterelnököt az ellenzék vezetője, Keir Starmer is támogatta a katonai csapások elrendelésében, mondván a Jemen elleni fellépés „nemzetbiztonsági ügy”, amelyben a Munkáspárt minden kritikája ellen is támogatni fogja a konzervatív kormányt.

A Starmer belső ellenzékét alkotó munkáspárti képviselők azonban a katonai akcióban való részvételen fel vannak háborodva, Jeremy Corbyn, volt párvezető pedig – akit a Munkáspárt frakciója korábban már kizárt soraiból – egyenesen úgy fogalmazott, Sunak akciója mutatja, hogy a brit kormány semmit sem tanult múltbeli, bukott közel-keleti háborús kalandjaiból, sőt a parlament véleményét is figyelmen kívül hagyva rendel el háborúkat.

A jemeni légicsapások a Hamász október 7-i terrortámadásaival, és Izrael Gáza elleni válaszul indított pusztító háborújával kezdődő közel-keleti konfliktus kiszélesedéséhez vezethetnek. Ezzel olyan regionális front nyílna a világon, ahol az Egyesült Államok, szövetségesei és egyes ellenségei immár nyílt konfliktusba keverednek.