„Azonnali humanitárius tűzszünetre van szükségünk. Már 30 nap eltelt. Elég volt ebből. Ennek most véget kell vetni!”,
– állt az Izraelben és a megszállt palesztin területeken kialakult helyzettel foglalkozó ENSZ-ügynökségek közötti állandó bizottság vezetőinek nyilatkozatában, melyet az október 7-i támadássorozat és a gázai övezet elleni háború kitörése után egy hónappal adtak ki.
A nyilatkozatban, melyet közel 30 szervezet – köztük az UNICEF, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottság – vezetője látott el kézjegyével, főként a polgári lakossággal szembeni támadásokról esik szó, különös tekintettel a gyermekek, az édesanyák és a várandós nők helyzetére.
Több segélyt, jelesül élelmiszert, vizet, gyógyszert és természetesen üzemanyagot szükséges mihamarabb, biztonságos módon és a kellő mennyiségben Gázába juttatni a rászorulókhoz, javasolják az ENSZ bizottságainak vezetői a kommünikében – hiszen a menekülttáborokban élő, kórházak udvarán magukat meghúzni próbáló élő nők és gyermekek a civil lakosságot a legkisebb mértékben sem kímélő háborúban a legkiszolgáltatottabbak.
Az ismertetett november 5-i nyilatkozat, valamint az ENSZ több ügynökségének a nemrég megjelent, november 3-i adatokon alapuló figyelmeztetése volt szükséges ahhoz, hogy a gázai övezetben élő gyermekek, várandós nők és édesanyák jelentősebb figyelmet kapjanak a híradásokban.
Az áldozatok kétharmada gyermek és nő
Az Egészségügyi Világszervezet, az UNICEF, a palesztin menekülteket segélyező ügynökség (UNRWA) összegzése sokkoló:
az október 7-e óta Gázában elhunytak kétharmada nő és gyermek.
A háború kezdete óta közel 4 300 gyermek hunyt el Gázában, az ENSZ pedig kiemeli, hogy a palesztin egészségügyi hatóságok összegzése szerint naponta 420 fiatal – köztük néhány hónapos csecsemők – hal meg vagy sérül meg súlyosan a bombázások következtében. A rakétatámadások, a megrongálódott vagy nem működő egészségügyi létesítmények (az al-Dzsazíra szerint 35 kórházból immár 18, 72 klinikából már 51 nem működik Gázában, a gyógyszertárak zöme bezárt), a tömeges kitelepítések, az összeomló víz- és áramellátás, valamint az élelmiszerekhez és gyógyszerekhez való korlátozott hozzáférés szinte teljesen ellehetetleníti az anyák, újszülöttek és gyermekek egészségügyi ellátását.
Holott az október 7-e előtt több mint kétmilliós lakosságú Gázai övezetben becslések szerint 50 ezer gyermeket váró nő él, és naponta több mint 180 nő szül.
Mivel közülük többen kórházba, de még klinikára sem kerülnek be, egyes nőknek menedékhelyeken, otthonukban, az utcán, romok között vagy arra nem alkalmas, az alapellátásban szerepet kapó egészségügyi intézményekben kell szülniük.
A gyermeket váró nők tizenöt százalékánál valószínűsíthető, hogy terhességgel vagy szüléssel kapcsolatos komplikációk lépnek fel, azaz további orvosi ellátásra szorulnának. Ám ők nem férnek hozzá a sürgősségi szülészeti szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségük van a biztonságos szüléshez és az újszülöttek ellátásához.
Az ENSZ ügynökségei leszögezik, hogy a megfelelő ellátáshoz való hozzáférés hiánya miatt várhatóan tovább emelkedik az édesanyák elhalálozásának száma. Fenyegető az is, hogy az emberek összezsúfolódása miatt rohamtempóban nő a betegségek terjedésének kockázata is. Megjegyzik azt is, hogy a fellángoló ellenségeskedés lelkileg is megroppantja az embereket. A végtelenül szomorú háború roppant csüggesztő következménye a háború reproduktív egészségre tett hatása. Míg a háborút megelőzően is magas volt a gyermeket váró nők körében az alultápláltság, ami hatással volt a gyermekkori túlélésre és fejlődésre, most a stressz okozta vetélések, halvaszülések és koraszülések számának növekedése a legaggasztóbb tünete a háborúnak.
„Mi történik, ha császármetszésre lesz szükségem?”
„Hosszú sorban kell várakoznod, hogy kimehess a vécére, s míg sorban állsz, csak arra gondolsz, milyen betegségeknek vagy kitéve amiatt, hogy sok ezer emberrel vagy kénytelen osztozni az illemhelyen” – mondta el a France24 oldalnak egy Hán Júniszban rekedt kismama.
Shorouq, aki angol-arab szakfordítói diplomával rendelkező tolmácsnőként dolgozott a háború előtt, arra panaszkodott, hogy ha nem várna gyermeket, még csak maga magában megbirkózna a háborúval, de állapotosan folyamatosan aggódik a még meg sem született gyermekéért. „Bármikor megfertőződhetek valamelyik betegséggel, és ez hatással lehet a gyermekemre. Amióta itt vagyok, elkezdtem szédülni, köhögök és fáj a hátam a földön alvástól”, szólt az újságíróknak.
„Személy szerint én naponta legfeljebb kétszer tudok kimenni a mosdóba… Néhányan szerencsésebbek, ha esélyt kapnak arra, hogy használhassanak egy vécét, miközben 40-50 ember vár sorban rá.”
Ezt pedig Musleh mondta el a CNN riportjában. Ő egyike azoknak az édesanyáknak, akik az izraeli kormányzat teljes blokádja miatt nem fér hozzá a terhességi, szülés utáni és menstruációs termékekhez. Természetesen ő is fél, hiszen a bombázások miatt sokszor a kórházakban sincsen áram vagy tiszta víz.
A CARE International humanitárius szervezet október végén arról számolt be, hogy a szülő nőket érzéstelenítés nélkül kényszerítik sürgősségi császármetszésre. A CARE szerint a kórházak kapacitáshiánya miatt a nőket a szülés után mindössze három órán belül hazaengedik. Aggasztó az is, amit Tanya Haj-Hassan mondott a CNN-nek, miszerint egyes kórházakban már érzéstelenítés nélkül kénytelenek műtéteket végezni, s mivel a páciensek mindössze napi 33 milliliter ivóvízhez férnek hozzá, azaz még egy fél bögrényihez sem, tehát azok a nők sem képesek szoptatni a gyermekeiket, akik már átestek a szülés megpróbáltatásain.
„Mi történik, ha császármetszésre lesz szükségem? Hogyan fogok szülni? A kórházban nincsenek generátorok. Mi van, ha a maradék áram is elmegy? Ami ennél is veszélyesebb, hogy nincs érzéstelenítő…” adta tudtul az aggodalmait Amal, aki biztonsági okokból kérte, hogy a CNN ne használja valódi nevét.
Egy másik sorstársa, aki várhatóan a hetekben fog szülni, a Guardiannak arról beszélt, hogy miután október kilencedikén Gáza déli részébe menekült a családjával, a házukat bombatámadás érte, s mindenük megsemmisült. A szépen berendezett gyermekszoba is. Hammad most 25 emberrel osztja meg a hajlékát. Egyetlen gondolat foglalkoztatja: „Fogalmam sincs, hol fogom világra hozni a lányomat, és hogyan fogom fogadni őt fedél és ruha nélkül” – mondja. „Nincs semmim.”
