Az EU-ban sok szó esik most arról, hogyan szabaduljanak meg a „politikailag piszkos” orosz gáztól, amelynek megvételével egy gyilkos háborút finanszíroznak. Egyes tagállamok hajlandóak mindent megtenni az orosz energiahordozó kiváltásáért. Amerikai aktivisták azonban azért jöttek Brüsszelbe, hogy elmondják: a legnagyobb, tisztának tartott alternatíva, az amerikai export LNG tönkreteszi a környezetüket, közösségeiket és az életüket. Szerintük csak a megújuló energiaforrások oldhatják meg az energiaválság kérdését.

Valószínűleg alig akad olyan téma, amelyről annyira keveset beszélnek, és amely annyira fontos, mint az Európai Unió újonnan felfedezett energiaéhsége és a különböző forrásokból importált cseppfolyósított földgáz (LNG) felhalmozása. A gázéhség valójában a 2022. február 24-i, teljes ukrajnai invázióval és az azt követő számos Oroszországgal szembeni szankciócsomaggal kezdődött. A fenyegető energiaválság árnyékában az uniós és tagállami szintű döntéshozók még csak fel sem vetették az alternatív földgáz beszerzésével kapcsolatos éghajlati vagy etikai kérdéseket.

Ha a beszerzési forrás „nem volt orosz”, akkor jó volt. Az Európai Bizottság tájékoztatása szerint az előző évhez képest 2022-ben több mint 150%-ra nőtt az LNG behozatala (59 milliárd köbméterről 98 milliárdra). Elnézve az LNG felhasználásához szükséges infrastrukturális beruházásokat, a jövőben sem várhatunk jelentős visszaesést.

Az orosz gáz valóban problémás, és nem csak politikai okokból: a sok metánszivárgás miatt rendkívül káros a környezetre. Igaz, ez utóbbira kevesebb figyelmet fordítottak, hiszen a legtöbb szennyezés és kizsákmányolás a földgázkitermelés során Oroszországon belül történt. De ha mindezzel és a politikai elnyomással is bajunk van, a kérdés adja magát:

az LNG valóban jó alternatíva?

A német sajtóban külön riport ismertette az import LNG-vel kapcsolatos terveket, és mindazt a pusztítást, melyet a németországi Rügen szigetére hozhat. Az itt épülő mukrani gázlétesítmény egyike annak a háromnak, amely az USA-ból, Katarból és Angolából származó cseppfolyósított gáz ismét gázzá való átalakításáért lenne felelős. Hiába a civil felháborodás és szerveződés, az északi- és a balti-tengeri terminálok több milliárd eurós német szövetségi beruházást nyertek el, és a legproblémásabb létesítmény, Mukran, egyedül már 200 millió euróra (76,4 milliárd forint) számíthat a berlini kormánytól.

Ez még nem minden: az USA déli államainak aktivistái sokkoló beszámolót tartottak arról, hogyan nyerik ki ezt az energiahordozót az USA-ban.

Séta a „Rák utcában”

A Food & Water Action Europe nevű uniós civil szervezet és lobbicsoport által megrendezett október 12-i, Brüsszelben tartott sajtóeseményen a Louisiana partvidékéről, valamint a texasi Corpus Christi környékéről érkező aktivisták a 2024-es európai parlamenti választások elé időzítve érzelmes felhívást intéztek az európai választókhoz, arra kérve őket, hogy ne támogassák kormányaik LNG-kapacitásbővítési terveit, és ennek megfelelően szavazzanak.

Enrico Donda, a csoport egyik kampányfőnöke a sajtótájékoztatót megelőzően emlékeztetett arra, hogy

az Európai Unió továbbra is a világ legnagyobb fosszilisenergia-importőre.

Hozzátette, hogy az Európai Bizottság az ezzel ellentétes, nem részletezett kötelezettségvállalások ellenére még mindig nem konkretizálta a Glasgow-i COP 26 klímakonferencián tett, a szénhidrogén-import csökkentésére vonatkozó ígéretét.

Donda hangsúlyozta, hogy

az USA-ból már most is szállított LNG szinte teljes egészében repesztéses technikával (fracking) felszínre hozott gáz, amely az egyik legkörnyezetrombolóbb gázkitermelési mód, amit ismerünk.

A növekvő európai kereslet azonban azt jelenti, hogy a fracking – amelyet a kontinens több országában már betiltottak, Nagy-Britanniában pedig megszüntettek – még tovább terjedhet az USA déli államaiban, ahol a gyakorlatnak nincsen jogi korlátja.

A közvetlenül a felszín alatt található palagáz kitermelésére használt módszer, a fracking homokot és ipari mennyiségű vizet igényel, maga után pedig szurkot, szennyezett vizet és szárazságot hagy. A repesztéses bányászat ezért a levegő, a víz és az élelmiszerek szennyezésének egyik fő okozója a Mexikói-öböl partján és annak környékén. Egy aktivista, a New Orleans-i Michael Esealuka rámutatott, mindez élet-halál kérdés a közössége számára:

„… az én körzetemet »Rák utcának« (Cancer Alley) nevezik, mert nálunk van messze a legtöbb vegyi üzem. Ez egy feláldozható zóna: ezt választották ki az ipari terjeszkedésre, a szénhidrogének kitermelésére, hogy vagyont halmozhassanak fel, amelyből a közösségünk aztán nem lát semmit, miközben nekünk kell megbirkóznunk a következményekkel.”

A „Rák-utca”, melyről a Guardian 2019-ben úgy fogalmazott, hogy itt „szinte minden háztartásban meghalt valaki rákban”, Louisianában található, és a Mississippi mentén húzódik Baton Rouge-tól keletre, egészen Plaquemines Parish-ig, ahol a folyó a Mexikói-öbölbe torkollik. Eselakua elmagyarázta, hogy ebben a régióban számos nagy amerikai petrolkémiai vállalat több mint 150 vegyi és ipari üzeme telepedett meg – több, mint bárhol máshol az Egyesült Államokban.

Ugyanakkor a régió sok tízezer, többnyire kisebbségi származású embernek is otthont ad.

A  fracking telephelyek közvetlen közelében élő lakosokat rákos megbetegedések, születési rendellenességek, COPD, szív- és tüdőbetegségek sújtják. A betegségek egy részét a szennyezés okozza, amely a mezőgazdasági területeket, a levegőt és a vizet is érinti.

A palagáz repesztéses kitermeléséhez, majd cseppfolyósításához ugyanis csupán az emberre nagyon káros vegyi folyamatok révén lehet eljutni, a munka során pedig szinte minden stádiumban megfigyelhető a mérges gázok és folyadékok környezetben szivárgása – tette hozzá mindehhez Enrico Donda.

De nem pusztán a szennyezéstől kell tartaniuk: egy kutatás adatai szerint a fracking miatt Plaquemines Parish település a következő 50 évben a repesztéses bányászat által szétszabdalt szárazföldjének akár 55 százalékát is elveszítheti a tengerszint emelkedés miatt.

A helyzet súlyos aszályt is okoz Louisianában, a történelmileg vízben gazdag mocsaras területeken. Olyannyira, hogy Eselakua hozzátette:

„Nem tudom, lesz-e még tiszta ivóvizünk, mikor hazaérek”.

A gázkitermeléssel kapcsolatos legfőbb probléma, hogy általában a tenger közvetlen közelében lévő, vízforrásokban gazdag élőhelyeken történik. Következésképpen

a gáz eltávolítására szolgáló ismétlődő robbantások után a tenger behatol az édesvízkészletekbe, és ivásra alkalmatlan sós vízzel szennyezi azokat. Ez a tengervíz aztán felfelé halad a Mississippi folyón, elérve a még szárazabb Észak-Louisiana vízrendszerét, veszélyeztetve az USA déli partvidéke nagy részének vízgyűjtőjét.

Eselauka szerint mindez annak az „ördögi alkunak” köszönhető, amelyet az amerikai kormány kötött a gyors és jövedelmező gázkitermelésért cserébe. Az elmúlt 3 évben 4 nagy hurrikán sújtotta őket: a 2021-es Ida hurrikán során tapasztalták a legnagyobb pusztítást eddig. A fosszilis tüzelőanyaggal működő létesítmények nemcsak a „természeti” katasztrófákat előidéző klímaválságot mélyítik el, de a környezeti rombolással a közösségek ellenálló képességét is tönkreteszik.

A legnagyobb multinacionális vállalat, amely kihasználja a laza szövetségi és állami szabályozást Louisianában, a Venture Global, amely jelenleg a Plaquemines LNG-létesítményt fejleszti és építi tovább Plaquemines Parish-ben, elsősorban az EU gázigényének kielégítésére.

„Mi csak Vulture (keselyű) Globalnak hívjuk őket” – tette hozzá Eselauka, elmondva még, hogy „ez a létesítmény láthatóvá teszi a fosszilis energiaiparban fellelhető összes ellentmondást”.

Miután az EU tervei szerint jelentősen növelné az LNG-importot – főként az Egyesült Államokból és Katarból -, a Venture Global bejelentette, hogy Plaquemines Parish-ben példátlan bővítést fog végrehajtani. Ez a fő oka annak, a helyi aktivisták úgy döntöttek, követet küldenek az európai közvélemény felé, hogy elmondják, milyen súlyos árat fizetnek a „tiszta energia” tervekért az amerikai közösségek.

 „Itt élni túl mérgező”

A Corpus Christi környékéről származó aktivisták is hátborzongatóan hasonló beszámolót adtak arról, hogy miként folyik az LNG-fracking-kitermelés a texasi oldalon.

A Venture Global szerepét itt a Cheniere Energy, a helyi fracking és LNG cár tölti be. Míg Plaquemines Parish-ben a helyi fekete közösség kénytelen viselni a következményeket, addig itt a túlnyomórészt spanyolajkúak lakta Taft városrész, Gregory várostól északra, ahol a Cheniere egyik legnagyobb gázipari létesítménye található.

Elida Castillo, a helyi érdekképviselettől elmondta, hogy az ivóvíz puszta jelenléte is kérdésessé vált náluk, példatlan hőhullámokkal és szárazsággal küzdenek.

A helyi lakosok ezért 2022 eleje óta szigorú aszályrendelkezések hatálya alatt állnak, amelyek korlátozzák a lakossági vízhasználatot. Ez azonban nem vonatkozik a helyi gyárakra, melyek annyi vizet használhatnak, amennyit csak akarnak,

amíg 25 centet fizetnek minden ezer gallon után (1 gallon 3,79 liter víznek felel meg). Itt található például a világ egyik legnagyobb műanyagipari létesítménye, a Gulf Coast Growth Ventures, amely naponta 13-30 millió gallon vizet igényel.

A helyi repesztéses bányaipar ráadásul a maradék vízkészleteket is tönkreteszi. „A fracking megmérgezi az ivóvízkészleteinket, különösen a palagáz alatti, perm-kori vöröstalaj-bázison” – mondta Castillo.

A gázüzlet mellett Corpus Christi térségének a folyamatos olajkitermelést is el kell tűrnie. A helyiek egész életstratégiájukat arra építették fel, hogy vagy megpróbálnak együtt élni az életveszélyes mérgekkel, vagy minél hamarabb elhagyják a várost. Chloe Torres helyi lakos és a texasi Clean energy kampány tagja így fogalmazott:

„Elhittem, hogy ez egy mérgező hely, amit el kell hagynod, ha [teljes életet akarsz] élni. Érvényesülni csak a helyi politikában lehet, amelyet a fosszilis tüzelőanyag-ipar finanszíroz, dolgozhatsz magánál a fosszilis tüzelőanyag-iparnál, vagy a hadseregnél.”

Az egyre gyakoribbá váló hurrikánok elsöprően pusztító tapasztalata után azonban Torres és más helyiek – főként spanyolajkú lakosok – kölcsönös segítségnyújtási akciót szerveztek, miután a lassú és elégtelen állami, illetve szövetségi szintű katasztrófaelhárításra nem támaszkodhattak.

Látva a közösség erejét és törődését „rájött, hogy többet érdemelnek, és meg kell változtatniuk azt a hatalmi rendszert, amely ebbe a kiszolgáltatott állapotba juttatta őket”.

Mint a korábbi példákban, Corpus Christiben is attól függ az életminőség, hogy a város melyik részén nősz fel. Torres számadatokat idézett, amelyek szerint ha valaki a „rossz oldalra” születik, átlagosan 17 évvel rövidül meg az élete.

Felhívás az európaiakhoz

A tájékoztató után természetesen felmerült bennem is a kérdés: igen, ez piszkos és romboló energia, de vajon léteznek-e rá máris készen álló alternatívák? A sajtótájékoztatón a válasz a résztvevők számára nem is lehetett volna egyértelműbb.

Már egy sor megújuló energiaalternatíva létezik, senkinek sem kell import földgázra támaszkodnia – persze, ha nem akar.

Ott van mindjárt például a háztartás fűtésére is alkalmas napenergia, valamint az elektromos meghajtású hőszivattyú és az átfogó szigetelési projektek, ezekhez nincs szükségünk fosszilis tüzelőanyagra, és mind rendelkezésre állnak.

Chloe Torres ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Azért vagyunk itt, mert az európaiaknak meg kell érteniük, hogy a megoldások megteremtéséhez nemcsak az amerikaiak, nemcsak az európaiak, hanem az egész világ számára szükség van az igazságos átmenetre. Mindenki megérdemli, hogy biztonságos helyen éljen, biztonságos vizet igyon, tiszta levegőt lélegezzen. A klímamozgalmaink túl sokáig voltak egymástól elszigetelve, a nagyvállalatok azonban már globálisak, így nekünk is ugyanolyan globálisnak kell lennünk.”

Michael Esealuka szerint ehelyett az történik, hogy

„a szerződések, amelyeket az Európai Unió az amerikai vállalatokkal köt, mindkét felet még 20-30 évig tartó LNG-kitermelésre, exportra és égetésre fogják kényszeríteni. Persze, vannak nagyszerű leendő uniós szabályozások a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről (…), de van az ügyben egy csomó furcsa matek is, ami nem veszi például számításba az LNG teljes életciklusa alatti metánkibocsátást”.

Ezért minden résztvevő kiemelte, noha az USA-ban szerveződő helyieknek saját államukban, illetve Washingtonban nincs valódi alkupozíciójuk,

az uniós polgárok viszont most az EP-választások előtt kivételes helyzetben vannak ahhoz, hogy megállítsák a fracking további terjeszkedését és az LNG-függőséget. Azt kérték, helyben olyan pártokra szavazzanak, amelyek mindezt nem támogatják.

Donda figyelmeztetése nem is lehetne egyszerűbb: „A földgáz még akkor sem tiszta energia, ha nem Oroszországból, hanem az Egyesült Államokból érkezik. A lehető leghamarabb abba kell hagynunk a fosszilis energiahordozók elégetését, más lehetőségünk nincs.”