Idén 11. alkalommal rendezték meg Budapesten a Lakásmenetet, hogy fölhívják a lakosság és a döntéshozók figyelmét a lakhatási válságra, amely ma már minden harmadik háztartást érint. A 2011-ben Üres Lakások Meneteként indult demonstrációt idén első alkalommal az Utcáról Lakásba Egyesület szervezte, átvéve a stafétát az A Város Mindenkié érdekvédelmi csoporttól.

A szervezők a jövőre esedékes önkormányzati választásokra is szerették volna felhívni a figyelmet, ezzel is nyomást gyakorolva a jelöltekre, hogy foglalkozzanak érdemben a lakhatás problémájával.

A Lakásmenetnek különösen nagy politikai aktualitást ad az is, hogy a Fidesz továbbra is ellenségnek állítja be a hajléktalan embereket, és lejárató-kampányokat indít a hajléktalanellátást biztosító politikusok és civilek ellen.

Pedig a hajléktalanság nem önmagában álló probléma, hanem egy általános problémakör legsúlyosabb tünete, amely a társadalom nagy részét érinti. A növekvő albérletárak, a profit alapú ingatlanpiac, az üresen álló lakások számának növekedése, a lakosságot szolgáló épületek helyett irodaházak  tömeges építése, az AirBnB stb. mind-mind a lakhatási válság tünetei, amelynek elsőszámú, de nem egyedüli áldozatai a hajléktalan emberek.

Ez ellen szól a Lakásmenet, amelynek szervezői azt szeretnék elérni, hogy kevésbé legyen profitorientált a lakhatási rendszer, például a rövidtávú lakáskiadás visszafogásával, a szociális bérlakások számának növelésével vagy bérplafon bevezetésével, a tömegszállások építése helyett pedig az egyéni lakhatást tartják valódi, hosszútávú megoldásnak.

A helyszínen kollégánk interjút készített Dósa Valériával, egykori tanárral és az 1Magyarország roma szervezet képviselőjével, aki elmondta, azért vesznek részt a mai demonstráción, mert a romákat fokozottan érinti a lakáskrízis, sőt, sokuk szegregátumban él, és ezt szerették volna láthatóvá tenni a meneten. Az 1Magyarország egyesületnek az is célja, hogy az oktatási szegregáció megszűnjön. A most benyújtott, névleg szegregációellenes törvényről Dósa Valéria azt mondta, a problémához nem nyúl hozzá érdemben, jogi kiskapukat tartalmaz. Kérdésünkre azt is elmondta, nincsenek konkrét számok arról, hány diákot érint a szegregáció, annyi viszont bizonyos, hogy az úgynevezett „sajátos nevelésű igényű” diákok közt felülreprezentáltak a romák.

A menet házigazdája, Tóth Jakab műsorvezető személyes élményeit mesélte el a budapesti lakhatási piaccal, majd elismételte a szervezők kérését, miszerint a döntéshozók foglalkozzanak fokozottan a lakhatással.

Szegedi Dezső, a Város Mindenkié (AVM) önkéntes aktivistája a Nehru-parton elmondta, Miskolc külvárosában nőtt fel, komfort nélküli lakásban, szegénységben. A rendszerváltás után az ottani emberek többsége elvesztette a lakhatását, ezért is fontos számára a lakhatás kérdése. Elemi módon felháborítja, ha valaki elveszíti a lakhatását, főleg ha mindennek okán családok szakadnak szét, pedig láthatóan ezeket a kilakoltatásokat szinte minden esetben meg lehetne előzni szociális segítséggel.  Hozzátette, az AVM-et megkereső állampolgárok többsége sehol máshol nem kapott volna segítséget.

Hangsúlyozta, hogy a kilakoltatásoknak nincsenek nyertesei, csak a végrehajtói kar egyes tagjai.

Számonkérte azt a kormányzati politikát, amely csak a keveseket gazdagítja. Ezzel szemben olyan országot szeretne, ahol nincs nyomor és ahol a lakhatás alapjog. Beszédét egy József Attila idézettel zárta: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet”.

A menet, amelyen helyszínen tartózkodó kollégáink szerint ekkor mintegy háromszázan vesznek részt, ezt követően elindult az Erzsébet térre.

Shakkour Aram, a Szikra Mozgalom elnökségi tagja a Mérce kérdésére elmondta, a Szikra kiemelten fontosnak tartja a lakhatást, ezért 15-20 aktivistájuk vesz részt az eseményen. Korábban a Szikra kampányolt az AirBnB ellen is, amiért növeli a lakbérárakat. Shakkour Aram szerint az AirBnB jól illusztrálja azt, amikor a lakás otthon helyett áruvá válik, a végrehajtások elleni kampányuk kapcsán pedig azt mondta, hogy azt szeretnék elérni, hogy senki ne kerüljön utcára.

Krivácsy Balázs, az Utcáról Lakásba Egyesület nevében elmondta, a lakásügynökségeken és egyéb olyan szociális programjaikon keresztül, mint a „kunyhóból lakásba program” harcolnak a lakhatási jogért. Ezek a programok konkrét segítséget nyújtanak a bajbajutottaknak. Az egyesületnek viszont célja a szemléletformálás is. Ezért az államra is szeretnének nyomást gyakorolni a szociális munka végzése mellett, mert a lakhatás alapvetően politikai kérdés, erről szól a mai menet.

Szegedi Dezső, aki a Nehru-parton beszédet is mondott, nyilatkozott lapunknak. Elmondta, az AVM missziója, hogy azoknak segítsen, akiket közvetlenül fenyeget a kilakoltatás. Alaposan áttekintik az ügyeket, majd párbeszédbe lépnek azokkal az intézményekkel, amelyek a kilakoltatást kezdeményezték. Elmondása szerint az önkormányzatokkal az esetek többségében sikerül megállapodni valamilyen megoldásban. Szegedi Dezső az 1Magyarország kezdeményezésnek is önkéntes segítője. Ezzel kapcsolatban elmondta, nagy problémát jelent a romák számára a diszkrimináció, ráadásul a telepfelszámolások is csak a „csinosítást” szolgálják. A helyzeten sokat ront, hogy a kormányzati politika jellemzően a felsőközéposztályt szolgálja. Ehelyett szociális bérlakások építésére lenne szükség, de a teljes társadalompolitikát is újra kell gondolni.

Jámbor András, a Szikra országgyűlése képviselője kérdésünkre elmondta, azért jött el a mai menetre, mert lakhatási válság van, amelynek rengeteg tünete van, a végrehajtói maffia működésétől kezdve az üresen álló lakások számáig. A választókerületében nagy problémát jelent a szigetelés hiánya, és az is, hogy kis lakásokban kénytelenek élni az emberek. A Szikra a maga eszközeivel igyekszik ezen javítani: energiahatékonysági program keretében szakértőket biztosítanak a jelentkezőknek, hogy tanácsokkal segítsék csökkenteni a rezsire költött pénzt, illetve ezen felül anyagi támogatást is nyújtanak. Politikusként fontosnak tartja a képviseletet és az érintettek megszervezését is. A képviselet keretein belül kiemelten foglalkozik a végrehajtói maffia témakörével, ebben több ellenzéki társa is segítségére van, módosítójavaslatokkal igyekszik elérni, hogy színt valljon a Fidesz.

Ádám Zsófia a Fáklya nevében beszélt. Elmondta, hogy a Fáklya egy nemzetközi, forradalmi marxista internacionálé tagja, amelynek álláspontja, hogy a lakhatási válságot csak forradalommal lehet megoldani. Bár szerintük is törekedni kell arra, hogy a munkások akaratát közvetítsék az önkormányzatok, és növekedjen a szociális bérlakások száma, a végső cél azonban a szocializmus,  mert forradalom nélkül, a kapitalizmus keretei közt nem lehet felszámolni a lakhatási szegénységet. A Fáklyának kéthetente van az Aurórában nyílt programja, a marxizmus klasszikusait olvassák együtt, további információ a Facebook-oldalukon.

Eközben ezerre duzzadt a demonstráció résztvevőinek száma.

Ezután Kovács Vera és Pálfi Lenke, az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársai tartottak beszédet. Hangsúlyozták, hogy a lakhatás emberi jog, ennek ellenére ma mégis egyszerű árucikként kezelik. „Nem normális az, hogy a piac kezében van az irányítás”, jelentette ki Pálfi Lenke. Kovács Vera szerint minden önkormányzati képviselőjelöltnek tudnia kellene mondani valamit a lakhatási válságról. Ezért tagja az Utcáról Lakásba Egyesület egy nemrég alakult „lakhatási koalíciónak”, amely a választáson szeretné láthatóbbá tenni a lakhatás ügyét. A koalíció javaslatokat készít, amelyeket bárki beemelhet programjába.

„Ahhoz, hogy a mai lakhatási válság enyhüljön, az kell, hogy pártállástól függetlenül, pártok, helyi kezdeményezések képviselői vagy független jelöltek a helyiekkel, és szakértő szervezetekkel együtt gondolkodjanak a kiutakról. […] Nem az egyes jelöltek támogatásával, hanem azzal, hogy megmutatjuk: milyen mozgástere van egy politikusnak? Milyen javaslatokkal, intézkedésekkel tudja segíteni a lakhatási válságból a kijutást? Milyen törvény, vagy helyi rendeletmódosítások segíthetnek a legtöbbet, és mit lehet tenni ezekért?” – mondták el az egyesület tagjai.

Shakkour Aram a Szikra részéről az otthon adta biztonságát emelte ki, és lakhatással kapcsolatos személyes élményeit, nehézségeit osztotta meg gyerekkorából. Azért tagja a Szikrának, hogy az otthon adta biztonság mindenki számára elérhetővé legyen. Arra lenne szükség, hogy egy népként gondoljunk magára, akik segítenek egymásnak. Nem csak a kampányokban kellene foglalkozni a lakhatással. Szerinte nem hiteltől és gyerekvállalástól kellene függenie a lakhatásnak, hanem alapvető emberi jognak kellene lennie, amiért közösen kell küzdenünk.

Dósa Valéria, az 1Magyarország kezdeményezés tagja, „roma, diplomás, értelmiségi, nő, pályaelhagyó pedagógus”. Az 1Magyarországban abban hisznek, hogy csak egy Magyarország van, amely polgárainak egyenlő jogoknak kellene járnia. Még sincs így, sokaknak ma Magyarországon nincsenek meg az alapvetői jogai se, még az se, hogy valahol lakjanak. Különösen nagy hátrányban, szegénységben élnek a romák, akik többségének nincsen megfelelő lakhatása. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az oktatási szegregáció. Szegregáció helyett együttnevelésre lenne szükség. Ha ezt a szegregációt „politikai szemellenző nélkül” és az érintettek bevonásával nem számolja fel Magyarország, az szerinte a teljes társadalom számára fog óriási károkat okozni. A romákat diszkrimináció éri az albérletpiacon és a munkahelyeken is, az albérletpiacon ráadásul a megfizethetetlen kauciók is ellehetetlenítik a felemelkedést. Magyarországon majdnem egymillió ember küzd lakhatási problémákkal, „róluk lemondott a hatalom”. Nem hallgathatunk róluk, „mert közös a hazánk, csak egy Magyarország van”, zárta beszédét Dósa Valéria.

Horváth Ákos, az ADOM Diákmozgalom tagja arról beszélt, hogy hiába próbálják sokan befoltozni a szociális hálóban található lyukakat, azokat csak az állam tudná igazán befoltozni. A diákokról is beszélt, akiknek nem jut kollégium, és nem tudnak későbbre se félretenni saját ingatlanra. Sérelmezte, hogy a kormány lemondott a Diákváros tervéről.

Schelb Béla, az Utcáról Lakásba! Egyesület ügyfele a hajléktalan embereket érő nehézségekről beszélt. Szerinte a jelen körülmények között a hajléktalanságból kitörni szinte lehetetlen. Lakhatás helyett tömegszállást biztosítanak nekik, az otthon elvesztésével a munkához való jogot és a családot is elveszítik. Felháborítónak tartja, hogy a „családbarát” kormány rengeteg családot szakít szét a kilakoltatásokkal. „A háború a szomszédban zajlik, de áldozatai itt is vannak”, utalt ezzel az inflációra és a megélhetési válságra. Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás óta egyik kormány sem tett a hajléktalanság felszámolásáért, ehelyett csak üldözték az utcán élőket. „A folyóba esett, fuldokló ember nem kiabálna, ha a partra tudna úszni”, üzente ezt azoknak, akik szerint a hajléktalan emberek maguk is ki tudnának kerülni helyzetükből. Sokan közülük beletörődnek helyzetükbe, miközben a politikusok is lemondanak róluk, akiknek krumpliért eladják a szavazatukat, pedig ezt nem lenne szabad annyiban hagyni. A beruházások, szép épületek látszata ellenére az ország nyomorog. Ezzel szemben javasol egy új beruházást, a „beteljesülés útját”, ahol nem luxusvillák, hanem egyszerű otthonok épülnek. „Éhesek vagyunk, szeretnénk végre jól lakni”, zárta beszédét.

Később, délután hattól lakhatási aktivisták és támogatóik egy performanszt tartottak a Blaha Lujza téren. Ennek keretében az aluljáró padlójára terített „szolidaritás mezején”, vagyis műfűvön üldögéltek. Azért választották ezt a figyelemfelhívási formát, mert 1989 decemberében a budapesti fedél nélküliek is nagyon hasonlóképp követeltek jobb szociális ellátást.

Erre egy emléktábla is emlékeztet az aluljáróban. A szegények kéthetes akciója sikerrel zárult: mint korábbi cikkünkben írtuk, a Fővárosi Tanács tárgyalásba kezdett a tüntetőkkel és az őket támogató szervezetekkel, nem sokkal később pedig átmeneti megoldásként felajánlották, hogy 200 embert költöztetnek be Csepelen egy középiskola tornatermébe. Decemberben pedig a Vajdahunyad utcában is megnyitottak egy épületet, amelyben lehetőséget biztosítottak az átmeneti elhelyezésre.

A mostani performansz keretében lakhatási aktivisták, szakemberek osztották meg tapasztalataikat, élményeiket a lakhatási szegénységgel és kivált a benne élőkkel kapcsolatban – többek között Győri Péter szociális szakember, aki maga is jelen volt az 1989-es tüntetés idején. Élményeiről, tapasztalatairól többek között ebben az interjúban beszélt.