Míg ezeket a sorokat írjuk, páncélozott járművek és állig felfegyverzett koszovói rendőrségi egységek özönlenek a szerbek lakta észak-koszovói Banjska településre. A tegnapi kolostor-ostromból ocsúdó falu lett a legutóbbi helyszíne a lassan egy éve húzódó mély válságnak, amelyet egyik oldalról Albin Kurti koszovói kormányfő kompromisszumokat nem ismerő, keményvonalas politikája, a másikról Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke hol áldozati, hol háborús retorikája fűt.

Jelen ismereteink alapján vasárnap éjjel fél három táján állig felfegyverzett támadók jelentek meg Banjska településen, akik rálőttek egy rendőrjárőrre és megöltek egy koszovói albán rendőrt. Az eddigi információk arról szólnak, hogy szerb támadók ezután járművekkel eltorlaszolták a faluba vezető hidat, és lövéseket adtak le a helyszínre érkező biztonsági erőkre. A támadók ezután a közeli szerb ortodox kolostorhoz vonultak át és elbarikádozták magukat, miközben az ott tartózkodó hívek és a papi személyzet a kegyhely belső részeibe zárkóztak. A koszovói rendfenntartók, amelyek megostromolták a kolostort és a támadók közt lezajlott összetűzés során az Albanian Daily információi szerint

összesen négy támadó és egy rendőr meghalt, valamint két támadó és három rendőr megsérült.

A támadók vasárnap este ismeretlen helyre távoztak.

Kurti: Vučić, Vučić: Kurti

Albin Kurti még vasárnap sietett leszögezni, hogy a támadások mögött „a szerb állam által támogatott csapatok” álltak, amelyek „terrorcselekményeket” hajtottak végre. Állításai alátámasztására azonban bizonyítékot nem szolgáltatott. Az ostrom után mintegy fél nappal megszólaló Vučić tagadta, hogy Szerbia érintett lenne a támadásban és  Kurtit jelölte meg „az egyetlen tettesként”. Szerbia államfője némi nehézség árán eljutott onnan, hogy sejtesse, lényegében Kurti tehet az incidensről, s a koszovói kormányfő háborúba akarja rángatni Szerbiát a NATO-val, tehát innen rövid úton eljutott odáig, hogy az elkövetők „koszovói szerbek voltak, akik nem bírják tovább elviselni Kurti terrorját”. Bizonyítékot ő sem szolgáltatott az állításaira.

Közel egy éve forrnak az indulatok újra

A jelenlegi történések visszavezethetők tavaly novemberre, amikor a minimálisan garantált autonómiákat sem betartó Koszovó állam elleni tiltakozásul a szerb önkormányzatok vezetői lemondtak (hozzájuk csatlakozott 10 szerb etnikumú parlamenti képviselő, több rendőri vezető és bíró is). Miután bejelentették az előrehozott választásokat, az északi területeken élő szerbek egy része ismét tüntetésekbe kezdett, útblokádokat állítva, és többször tűzharcba keveredve a hatóságokkal.

Decemberben már egyértelmű volt, hogy az előrehozott választásokon szerb képviselő nem fog indulni polgármesteri székért, a Kurti-kormányzat viszont ennek ellenére ragaszkodott a voksoláshoz, ami így viszont elképesztő provokációnak bizonyult. Áprilisban minden nemzetközi könyörgés és helyi demonstráció ellenére megtartották a választást, amelyen csak albán etnikumúak szavaztak albán jelöltekre a szerb régiókban.

Az eredmény borítékolható volt: a hivatalukat a tiltakozások ellenére elfoglalni igyekvő új polgármestereket zavargások fogadták, melyek eredményeképpen megsebesült mintegy 52 helyi lakos és több mint harminc (jelentős részben magyar) KFOR-katona. Míg a szerbek szerint a koszovói fél provokálta ki a támadásokat, addig a koszovói elnök szerint Aleksandar Vučić elnök akarja destabilizálni Koszovót. A szerb államfő a hadsereg főparancsnokaként még a polgármesterek hivatalba lépésének napján a legmagasabb fokú készültségbe helyezte a szerb hadsereget, és ezt pár nappal később ismét megerősítette, majd az éjszakát a szerb katonákkal töltötte a koszovói határ közelében.

Merre tovább?

Önmagában az a tény, hogy egy több tucat fős, állig felfegyverzett félkatonai csoportosulás ilyen jól szervezett támadó akciót tud kivitelezni Koszovóban, erős aggodalomra adhat okot. A Kurti-vezette jelenlegi koszovói kormányzat hajthatatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy márpedig a koszovói állam az – amúgy valóban kiterjedt – észak-koszovói szervezett bűnözési útvonalak lezárásáért harcol, immár évek óta sorozatos rajtaütésekkel és igen nyomasztó rendőrségi jelenléttel a szerb többségű falvakban. Az Észak-Koszovót Szerbia részének tekintő belgrádi vezetés ugyanakkor mereven ragaszkodik ahhoz, hogy ez csak indok a helyi szerb etnikumú lakosság elnyomására. Míg Kurti részéről a történet azért nem túl kerek, mert nem magyarázza, hogy mi szükség van a koszovói szerbek rendszámtábláival, illetve politikai képviseletével izmoznia Pristinának, Vučić sem mutatkozik különösebben tárgyalóképesnek, miután minden kisebb konfrontációra katonai összevonásokkal és harci retorikával reagál.

Az Európai Unió a két fél között júniusban, illetve szeptember közepén próbált meg a lehető legmagasabb szinten közvetíteni Joseph Borrell külpolitikai biztos segítségével. Míg júniusban a felek még csak találkozni sem voltak hajlandók egymással, szeptemberben legalább sikerült egy asztalhoz ültetni őket. A tárgyalások így is gyorsan kútba estek, mivel Kurti ragaszkodott hozzá, hogy Belgrád először ismerje el Koszovó függetlenségét, és azután lesz hajlandó engedményekre, Vučić pedig az észak-koszovói szerb települések szövetségének tervéből nem engedett. Bár Borrell felajánlotta, hogy a két folyamat akár egyszerre, párhuzamosan is elindulhat, és erre személyében garanciát vállalt, a felek nem óhajtottak tovább lépni innen.