Június 26-án egy 28 éves bolgár férfi, Georgij Georgijev késsel többször megsebesítette volt partnerét, eltörte az orrát, és – vélhetően megszégyenítésképpen – kopaszra borotválta a nő fejét. Az eset közfelháborodást váltott ki, főként azután, hogy a bírósági szakértők „könnyű testi sértésnek” titulálták az esetet, és a gyanúsítottat szabadlábra helyezték. Nemrég aztán új kanyart vett a történet, amikor kiderült, hogy az áldozat a férfitől két halálos fenyegetést is kapott a támadás előtti napokon. Az információ napvilágra kerülése után, hét elején azonnal ötezres tüntetés zajlott Bulgária fővárosában, Szófiában.
A férfiről ráadásul azóta kiderült, korábban is követett el erőszakos bűncselekményt, amiért éppen felfüggesztés alatt állt a támadás időpontjában. A nő sebeit az eset után 400 öltéssel kellett összevarrni. Az eset – és sok hasonló – miatt több nőjogi szervezet tüntetéseket hirdetett meg múlt héten.
A demonstrációk előző hétvégén kezdődtek, majd hétfőn bontakoztak ki igazán, amikor Bulgária szinte minden nagyobb városában utcára vonultak a nők és a velük szimpatizálók. Szófiában sokezres tömeg gyűlt össze, a táblákon a „Elég a nők elleni népirtásból!” és a „Nem maradunk csendben!” feliratok voltak olvashatók.
Az eddigi tüntetéseknek annyi haszna máris volt, hogy az ügyben eljáró kerületi ügyészség egyik vezetője, Georgij Vijev az országos főügyész nyomására lemondott, valamint augusztus 7-én a bolgár parlament rendkívüli ülésen fogja módosítani várhatóan a büntető törvényeket. Ezek ellenére sem várható a demonstrációk leállítása, szombatra és jövő hétre is terveznek megmozdulásokat.
A hét eleji megmozdulások egyik szervezője, Krisztina Vaszileva így nyilatkozott a közhangulatról a Crossbordertalks-nak:
„Számomra az emberek valahogy hozzászoktak ehhez a napi szintű erőszakhoz és agresszióhoz, anélkül, hogy kifejezetten örülnének neki. A mindennapi életünk részévé vált. Szörnyű elfogadni, hogy ez az életünk része. Sajnos minden csoda három napig tart, és mindent gyorsan elfelejtünk. Mindenki beletörődött a gondolatba, hogy az intézmények nem segítenek és ez a „normális”. Jó, hogy a civil elégedetlenség némi változást idéz elő merev társadalmunkban (…) Most is sokan csatlakoztak spontán módon, szülőként, vagy csak sima állampolgárként. Úgy tűnik, hogy az emberek minden nap szembesülnek az erőszak több formájával is, szóbelivel, fizikaival, nők, férfiak, állatok ellen is.”
majd hozzátette:
„Az [intézmények részéről a] megfelelő reakció ilyen helyzetben az lenne, ha nem lenne elhanyagolva az erőszak egyik formája sem, mindig cselekednének az adott szituációban. Számomra a megelőzésnek már a korai gyermekkorban ott kell lennie. Ha kell, már az óvodában és az általános iskolában!”
Bulgáriában a nők elleni erőszak a társadalomban mélyen beágyazott nemi sztereotípiákból és patriarchális beideződésekből ered. A Nemi Egyenlőség Európai Intézetének felmérésében 2017-ben Bulgária kapta a legkevesebb pontot a nők elleni erőszak helyzetének értékelésekor. A kutatá megállapította: „[2019-ben] havonta legalább két nő vesztette életét családon belüli erőszak miatt, és több mint 30 000 nő hívta az országos segélyvonalat segítséget kérve”. A helyzet pedig láthatóan azóta sem javult semmit: 2023 első negyedévében a hivatalos adatok szerint tizennyolc nőt gyilkoltak meg, tehát havonta átlagosan hatot.
Az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről szóló egyezményét, vagyis az Isztambuli Egyezményt ugyan Bulgária aláírta, de több más országhoz hasonlóan a parlament még mindig nem ratifikálta. Az Egyezmény szövegezése ellen a helyi szélsőjobboldal az untig ismert hergelést adta elő, nehezményezve, hogy az a „gender” kifejezést használja, ebből pedig arra következtetnek, hogy a dokumentum „támadás a tradicionális értékek ellen”, valamint bevezetné „a harmadik nemet” és a melegházasságot Bulgáriában – bár ilyesmit a szöveg egyáltalán nem említ. Bojko Boriszov miniszterelnök 2018-ban megküldte az egyezményt az ország alkotmánybíróságának, ami sokak felhördülésére úgy ítélt, hogy az ellenkezik Bulgária alkotmányával, így a ratifikáció esélye nullára csökkent hirtelen.
Bár az ország az EU-s csatlakozás óta többször javított a törvényi környezeten a családon belüli erőszak hatékonyabb üldözésének érdekében, rengeteg hiányossággal kell még mindig szembenézniük azoknak, akik jogi, illetve fizikai védelmet igényelnek (jellemző, hogy a törvényt, ami lehetővé tette bizonyos szexuális bűnelkövetőknek a büntetés elkerülését, ha feleségül veszik az áldozatukat, még 2015-ben (!) is hatályos volt). A büntetőtörvények még mindig nem ismerik el a házasságon kívüli párkapcsolati erőszakot külön büntetőjogi tényállásnak, mint ahogy a házasságon belüli erőszak sem súlyosító tényező. Várat magára az áldozatokat védő hatékony intézményrendszer kiépítése, valamint a módszeresen felépített adatbázis a támadásokról.
