2023. május 15-én kilencvenkét éves korában meghalt Maria Mies német szociológus, marxista feminista szerző és nőjogi aktivista. Mies elemzéseinek központjában leginkább a patriarchátus, a gyarmatosítás, a környezeti kizsákmányolás, és a nők informális munkájának összefüggése állt a kapitalizmus globális szintű tőkefelhalmozás folyamataiban. Mies nevéhez fűződik a „háziasszonyosodás” (housewifization) kifejezés, melyet a proletarizáció mintájára alkotott meg, és amin keresztül hangsúlyozta, hogy a kapitalista felhalmozás előfeltétele nemcsak a munkaerejét szabadon eladni képes munkástömegek létrejötte volt, hanem a munkások testét és új generációját házimunkával újratermelő háziasszonyok tömegeinek létrejötte is – vagyis

azzal, hogy férfiak és nők tömegét választották el a termelőeszközöktől, nők tömegét láncolták a háztartáshoz.

Mies 1986-ban írt, a Patriarchátus és felhalmozás világméretekben: A nők a nemzetközi munkamegosztásban (Patriarchy and Accumulation on a World Scale: Women in the International Division of Labor) című legismertebb és legidézettebb könyvében az 1970-es évek marxista feminista vitáira és belátásaira támaszkodott, de azt a meglátást, hogy a háziasszony egy termelési pozíció, összekötötte a rabszolgaság és a kolonizáció kérdéseivel, hidat képezve a marxista feminizmus és a világrendszer-elemzés között. Foglalkozott az ökológiai kizsákmányolás és a nők kizsákmányolása közötti kapcsolattal, hidat képezve a marxista feminizmus és az ökofeminizmus között. Továbbá e könyvében hangsúlyosan beemelte a nők elleni erőszak kérdését a marxista feminista hagyományba. Ahogy írja:

„A nők elleni erőszak és a nők munkaerejének felhasználása kényszermunka-viszonyokon keresztül része és velejárója a kapitalizmusnak. Az erőszak és a kényszer szükségesek a kapitalista felhalmozáshoz, és nemcsak járulékos részei annak. Más szavakkal a kapitalizmusnak használnia kell, meg kell erősítenie vagy akár létre kell hoznia a patriarchális férfi-nő viszonyokat, ha fenn akarja tartani a felhalmozási modelljét. Ha minden nő a bolygón »szabad« bérmunkássá, »szabad« szubjektummá válna, az értéktöbblet kivonása legalábbis erősen akadályozva lenne. Ez az, ami közös a nőkben, akár háziasszonyok, dolgozók, parasztok vagy prostituáltak, a Harmadik Világtól az Első Világig.”^[1]

1993-ban a Vandana Shiva indiai fizikussal és feministával közösen publikált kötetük, az Ökofeminizmus (Ecofeminism) tovább folytatta ezt a munkát. A környezet rombolását és kizsákmányolását a globális kapitalizmus felhalmozási folyamatainak keretében olyan nőket érintő problémákkal kötötték össze, mint a szexturizmus, a pornográfia, a gyarmatosítás és a nacionalizmus.

Mies és Shiva hangsúlyozták, hogy az ökológiai katasztrófa természetének megértéséhez túl kell lépni a felvilágosodás férficentrikus paradigmáján.

Mies 2011-ben publikálta politikai önéletrajzát A falu és a világ: az életem és a kor, amelyben élünk (The Village and the World: My Life, Our Times) címen. E könyvben összeköti saját élettörténetét és tapasztalatait, a kizsákmányoltakat érintő globális problémákkal. Mies vidéki családból származott, földműves családban nőtt fel a Rajna-vidéken található Auel nevű faluban. Tizenkét gyermek közülő volt a hetedik. Ő és testvérei mind a földeken dolgoztak, miközben a helyi iskola diákjai voltak, ahol minden gyereket egy tanteremben tanítottak. Ő volt az első diák a falujából, aki elvégezte a középiskolát, majd ezután lett a 20. század végének egyik legnagyobb hatású feminista gondolkodója, aki mondhatni új lendületet adott a marxista feminizmusnak és olyan társadalomtudósokra volt nagy hatással, mint Silvia Federici vagy Immanuel Wallerstein.