Hosszas előkészítési munka után csütörtökön megszavazta az Európai Parlament a tagállamokkal folytatott tárgyalásokra alapot adó, globális ellátási láncokról szóló törvénytervezetet. A törvény értelmében a vállalatokat kötelezni kellene arra, hogy ellenőrizzék ellátási láncaikat a gyermekmunka, a rabszolgaság, a munkaerő kizsákmányolása, a környezetszennyezés és a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása érdekében. A követelések túlmutatnak az Európai Bizottság eddigi javaslatain, de kérdés, hogy mennyire lesz hatékonyabb az új szabályozás.
Mihelyt törvényerőre emelkedik a Bizottság által a jogszabály, a tagállomoknak 2 év áll majd rendelkezésére, hogy a saját törvényeik közé is beiktassák a szabályozást.
Azon tagállamok, amelyek már rendelkeznek hasonló szabályozásokkal (pl. Németország), kénytelenek lesznek igazítani azokat az EU-s törvényhez. Az év elején elfogadott németországi szabályozás bár felismeri az önkéntes alapú céges vállalások fenntarthatatlanságát, sok szempontból megkerülhető, illetve túlságosan megengedő elemzők szerint. A törvény például nem terjed ki a közvetett beszállítókra, az ő esetükben a cégek nem kötelesek kockázatelemzéseket végrehajtani. A környezetvédelmi kötelezettségek a Németország által ratifikált három, az egészség védelmét célzó egyezményre korlátozódnak, míg a biológiai sokféleség csökkenésére és az éghajlatváltozásra nem terjed ki. A törvény ráadásul polgári peres esetekben sem bővíti ki az esetleges kártérítési perek jogalapját, így a számonkérhetőség is jelentősen szűkül.
Bár az EU-s törvénykezés célja egyértelműen egy környezetbarátabb, kizsákmányolásellenes globális vállalkozási/foglalkoztatási környezet kialakítása, a jelenlegi verzió messze van a tökéletestől: az ENSZ Emberi jogi Főbiztossága még korábban felhívta rá a figyelmet, hogy további felülvizsgálatokra lenne szükség a szabályozás tervezetén. Mivel az többek közt „a kialakult üzleti kapcsolatokra” vonatkozik, így akár könnyen kijátszhatóvá válik a az EU-ban működő globális cégek részéről, pusztán új, vagy látszólag új alvállakozókat/kereskedelmi partnereket kellene keresniük, és máris minden maradna a régiben.
„Létfontosságú, hogy az ellátási lánc minden szakaszára kiterjedjen az irányelv, beleértve azokat a részeket is, ahol nagy számban vannak jelen nők és őslakosok, és ahol a gyermekmunka céljából történő emberkereskedelem magas kockázatát látjuk”
Jó esetben az ilyen típusú szabályozás eredményeképp lerövidülhetnének az ellátási láncok, ami környezeti, illetve kizsákmányolhatósági szempontból mindenképpen előrelépés lehetne, az viszont kétséges, hogy a hosszabb láncok/elrejtett kizsákmányolás fenntartásában érdekelt nemzetközi cégek lobbiereje mennyit gyengít a szabályozáson a jövőben.
Többen felhívták rá a figyelmet, hogy egy hatékonyan működő szabályozás megelőzhetővé tenne olyan katasztrófákat is például, mint a bangladesi Rana Plaza összeomlása, amelynek során 1100 nyugati gigacégeknek dolgozó textilgyári munkás vesztette életét. De se vége, se hossza az olyan cégek listájának, amelyek katasztrofálisan alacsony szintű munkabiztonsági szabályozásokkal rendelkező fejlődő országok munkaerejének kizsákmányolásán nyerészkedik: az élelmiszeriparban a Nestlé és a Carill alvállalkozói ellen merül fel újra és újra a rabszolamunka használatának vádja, a jobbára fast fashion-re épülő textilipar a végtelenségig kizsákmányolt munkaerővel előállított ruhák nagy részét hulladékként szállítja vissza a fejlődő országokba,
Bár a probléma sürgős és égető, sok politikai erőnek még a mostani, felvizezett és várhatóan a Bizottság által további puhításon áteső tervezet is túl szigorú. A konzervatív erőket tömörítő Európai Néppárt (EPP) például amiatt támadták a törvénytervezetet, mert szerintük annak következményeként a nagy cégek kivonulhatnak a globális dél munkaerőpiacairól. Az EPP ráadásul igyekezett kivetetni a tervezet szövegéből a pénzügyi vállalkozásokat is.
A European Conservative hasábjain egy fideszes Európai Parlamenti képviselő, Győri Enikő arról írt, hogy a törvénykezés „drámai mértékű pénzügyi és adminisztratív terheket róna” az európai vállalatokra. A képviselő problémaként éli meg, hogy a cégeknek ezentúl
„folyamatosan ellenőrizniük kellene felfelé és lefelé, hogy minden partnerük (és partnereik partnerei) betartják-e az emberi és szociális jogokat, valamint a környezeti fenntarthatósági normákat, mind az Európai Unión belül, mind azon kívül.”
